Kedves Naplóm! Ez a nap is el van cseszve, bla, bla, bla - írja egy lány a kis titkos füzetecskéjébe. Még mielőtt full depibe csapnánk máris egy buszon vagyunk, amin elitista kisdiákok zötykölődnek. Egy alagútnál aztán véget ér a móka, mert a sofőr feláll és elkezd pisztollyal hadonászni. A naplót vezető lány sem ússza meg, aki pont kiment a busz budijába, mert a túsztárgyalásra kiérő Marco Constatne már vele cseveg, miközben a sofőr a halántékának szegezi a fegyvert. Marco nagy ász abban, hogy megértesse magát a félidiúta túszejtőkkel, de most még az sem hatja meg az embert, hogy megkapja azt a talicskányi pénzt, amit követel, puff lelövi a kiscsajt, őt meg valaki más a buszból.
Az ICC-s arcok kielemeznek mindent, egyből nekilátnak lenyomozni a sofőrt, hogy vajon kikkel rádiócseveghetett az alagútban, de ami még fontosabb, hogy Marco kimondja: Chloet nem a pénz miatt ölték meg. Köszönjük, Sherlock! Az amerikai nagykövet asszonyt ez nem hatja meg, csutkára őt és az elcseszett túsztárgyalását okolja lánya haláláért. Marco egyelőre nem tud mit kezdeni ezzel, persze, hogy őt is emészti a dolog, de attól még a kenyérre valót még meg kell keresnie, hisz Dorn nem a láblógatásért fizeti, így elmegy a puccos svájci magánsuliba. Koloncnak megkapja a kis zöldfülű csajszikát is, mert az ért a tinik nyelvén, hisz maga is fiatal.
Wilkinson nyomozóék meg a kukát túrják, hogy valami hasznos infóra leljenek. A foglalkozás eléri célját és az egyhetes halas pite mellett találnak egy összetépett papírt is, amit Sebastian majd jól kibogarászik, hogy mi is volt eredetileg. Hát nem egy repjegy? De igen. Gyorsan lecsekkolta, hogy mégis minek ment oda, vajon kikkel és hol találkozhatott, mire kiderül, hogy pont együtt cellázott valami szintén rossz arcú manusszal. Úgynevezett nyomra bukkanás történik éppen.
Marco és a Zöldfülű végig hallgatják a beszédet, amit Chloe tiszteletére mondtak a suliban, majd szúrópróba szerűen faggatják a diákokat az esettel kapcsolatban. Mint kiderül Chloenak csak egy barátja volt, a többiek csak álszenteskedve sajnálják, hogy elment… Nehezen, de a szellőzőbe rejtve megtalálják a lány naplóját, amiből kiderül, hogy ad egy kavert a suli legmenőbb csávójával, akinek a jelenlegi nője ettől egyből bepörög és bemártja a fiút, hogy kokaint szívott és terített. Na ezzel már be lehet hívatni az igazgatóiba, így a parádé ott folytatódik, ahol meg a kis gazdag ficsúr egyből az apjával kezd vagdalkozni, hogy mi lesz majd, ha az öreg megtudja… Mi lenne, hát persze, hogy nulla eurót nem utalna onnantól kezdve.
Wilkinsonék közben megtalálják a balhéban szereplő másik két embert, akiket sikeresen be is visznek az ICC vallató szobájába, ahol Strand kihúzza belőlük az igazságot, hogy ott voltak az alagútban és adtak egy fegyvert a sofőrnek, de nem azt, amit a helyszínen találtak. Hoppáré! Marco nem mond semmit, ellenben egyből a tett színhelyére rendeli az igazgatót, hogy ott, a buszban ülve csevegjenek. Egyből falhoz állítják a direktort, hogy ő ölette meg Chloet, mert az gyereket várt tőle, ami ugye elég rossz fényt vetne a sulira. A diri már nyúl is az ulésbe rejtett pisztolyáért, amit egyszer a nyomozónak, aztán meg a saját fejének szegez, de Merca már rég kivette belőle a tárat, így könnyű szerrel lefegyverzi a liliomtipró igazgatót. Csak a zöldfülű van besérülve, hogy ő miért nem tudhatott erről az egészről. Jobb volt így, plusz ne szívja már mellre.
A nagykövet asszony is megnyugszik és sűrű hálálkozás közepette közli, hogy már megy is Amerikába, hogy eltemesse a lányát. Tanulság nincs, talán csak annyi, hogy ami fejben alapos tervnek tűnik, az a valóságban még nem biztos, hogy olyan olajozottan fog menni.
Facebook kommentek