Kinek mozgalmasan, kinek lustálkodósan indul a napja az évad harmadik részében. Maryék kimaxolták az előnászutat, és ettől rettentően kisimult az arcuk, de főleg Tonyé, aki már a menyegzőről és a Maryvel eltöltendő évekről fantáziál. Sajnos Maryn viszont látszik, hogy ő még egyelőre nem egészen így gondolja a dolgokat. Lordék asztalánál is mindenki tervezgeti a napját. Edith megint Drewe-éknál fog lógni, Rose az orosz menekülteket páytolgatja, Cora pedig Brickerhez megy Londonba, festménynézőbe. Barrow telefonfülkének nézi Carson irodáját és egy privát híváshoz kér engedélyt. Titokzatos! Vajon milyen újsághirdetés miatt telefonál egyenesen Londonba? Maryék búcsúznak a hotel előtt, és minő szerencse, hogy mindennek Spratt lesz a szemtanúja, aki zavarában azért tudja hova nézzen.
Carsonnál újfent jegyzetfüzettel kérdezősködik a karhatalom Green ügyében. A szemtanú szerint Green a halála előtti pillanatban annyit mondott valakinek, hogy „Miért jött ide?” majd ezután perecelt ki az útra. Látni ugyan nem látta a nő a tettest, de az elhangzott kérdés feljelentésre ösztönözte. Carson továbbra se érti mi közük nekik ehhez az egészhez. Nos Green állítólag panaszkodott az otthoni cselédeknek, hogy volt vitája Downtonban, és hogy rosszul bántak vele. A főkomornyik teljesen elképedve vétózza meg az elképzelést, mert szerinte még túl jó is volt a kedve, és ha valaki nem kedvelte Greent, hát az ő maga volt személyesen. Este Carson elmeséli Hughesnak a gyanúsítgatást, persze a házvezetőnő értetlen arccal tagadja, hogy bármi súrlódás lett volna Green és a személyzet között. A már így is zavarodott házvezetőnőt kapja karon Pattmore egy kéréssel. Szegény szakácsné unokaöccsét dezertálásért lelőtték a háborúban, és emiatt nem kerülhet rá szülőfaluja emlékoszlopára, ezért Pattmore azt szeretné, ha itt náluk kerülne fel a neve. Hughes szerint Carsonhoz kéne fordulnia, de ez nem ilyen egyszerű Pattmore szerint, plusz Hughesra tuti hallgatna a szőrös szívű főkomornyik.
Violet éppen Sprattnél érdeklődik a liverpooli kiruccanásáról és a vártnál jóval bővebb információhoz jut. Habár komornyikjából úgy kell kihúzni a sztorit, végül elmondja Mary és Tony hotel előtti romantikus búcsúpusziját. Violetnek persze már rutinosan megy a pókerarc, és mintha mi sem lenne természetesebb, előadja, hogy ő tudott a találkozóról, ugyanis unokájáék valami földbirtokos gyülire mentek. Táncsak nem valami illetlenségre gondoltál Spratt!? – fejezi ki döbbenetét Violet, majd a dolgára küldi a totál zavarodott komornyikot. Persze mikor egyedül marad kiül az arcára a kétségbeesés a hallottak miatt. Mary készítheti a hátsóját a fenekeléshez. Anna és Hughes is kétségbeesetten tanakodnak a rendőr kutakodásán, csomó „vajon” és „mi van ha” kezdetű kérdés vetődik fel, amitől csak még jobban nekibúsulnak, sőt Anna meg van győződve róla, hogy a végén bebizonyítják Bates bűnösségét.
A szalonban tereferél a család, az oroszok a központi téma megint, Rose oda akarja hozni őket, hátha a barokkos pompa kicsit jobb kedvre deríti a cár udvartartásának megmaradt tagjait. A cselédség is békében fogyasztja a vacsorát, és Barrow kér kimenőt másnapra Carsontól, hogy meglátogassa beteg apját. Baxter próbál együttérezni, de Barrow leginkább csak tovább sajnáltatja magát azzal, hogy elzárkózik a kedves szavak elől. Daisy láthatólag teljesen kivirult a matekleckéktől, és mindenkivel örömmel közli a szép eredményeit. Pattmore csitítja a konyhalány ambícióit, és felszólítja a desszert tálalására. Baxter miután rendbe rakta gazdaasszonya neglizséjét, érdeklődik maradhat-e a házban, vagy legyen készen a távozásra? Cora még mindig nem tudott dönteni, így Baxter utlimátumot kap: el kell mondania a teljes történetet az ékszerrablásról! Mary is mesélget Annának a szextúráról, amit a szobalány még mindig ellenez kissé, pláne, hogy nem lánykéréssel zárult a dolog. Maryt viszont jobban aggasztja a megmaradt Durex xxl családi kiszerelés, mert nem tudja hova elrejteni, ezért Annát kéri meg, hogy a saját házukban dugja el valahova.
Mary gyorsan másra tereli azonban a szót, és a házban járt rendőr, valamint a fejlemények felől érdeklődik. Anna szerint Bates nem tudja ki erőszakolta meg, de ha rájön a Yard, hogy Green volt, akkor még bajba is kerülhet férje. Mary nyugtatja meg, hogy ha lenne bizonyítékuk már letartóztatták volna. Hughes Carson elé tárja Pattmore kérelmét, és a komornyik, mint bizottsági exelnök teljesen fölháborodik az ötleten. Mégis csak egy gyáva emberről van szó, aki összeroppant a háború megpróbáltatásai miatt, megszökött és emiatt érdemelte a golyót, tehát ő nem egyenértékű a háború többi áldozatával. Ezerrel megy a moralizálás, mert nem lenne fair ha oda kerülne egy dezertőr neve a sok hősi halott mellé. Punktum, Carson statáriálisan el is intézte a problémát. Másnap Pattmore-ral is közlik a döntést, aki igen elszontyolodik a dolgon. Carson megpróbálja együttérzéséről biztosítani a szakácsnét, aki szerint ez így önmagában annyit ér, mint szembeszélben söprögetni. Cora közben elutazott Londonba, és kiderül a Lord fondorlatosan szeretné meglepni nejét, és titokban utánautazik, ami Mary szerint nem biztos, hogy jól sül el.
A Columbo lelkületű Willis őrmester újfent megjelenik még egy kérdéssel, és szeretne Batesszel szót váltani, ugyanis kiderült Green egy lakájra panaszodott, az pedig csakis Bates lehet. Mary megy tízóraizni nagyijához, és belépve rögtön kapja a jeget a nyakába, a liverpooli útról szívélyesen érdeklődő Spratt-től. Ő még nem gyakorolta annyira a pókerarcot, mint nagyanyja, így egy pillanatra teljesen lemerevedik, amit a szobába tippenő Violet próbál mosolyogva feloldani. Spratt távozása után egyből számonkéri unokáján a történteket, és hiába vannak modern idők, házasság előtt szexelni még mindig rohadtul sokkoló a társadalomnak! Violet rákérdez, ugyan a kezed legalább megkérte-e? Mary elmondja, hogy Tony már az időpontot is ki szeretné tűzni, és ez roppant megnyugtatóan hat nagyanyjára. Londonban Cora hívatja Baxtert, hogy itt az idő kiteregetni a szennyest, lehet mesélni! Szóval Baxtert elcsábította és a hatalmába kerítette a régi munkahelyén a lakáj, ő vette rá az ékszerrablásra, majd lelépett a cuccal, magára hagyva Baxtert. A komorna vállalta a bűnösséget mert így akart vezekelni ostobaságáért. A sztoriért cserébe természetesen megkapja az elnéző, megbocsájtó mosolyt Corától.
Folyik Bates kihallgatása is, aki sztoikusan válaszolgat a kérdésekre, merre járt, mit evett, cipőket nézegetett, feladott egy levelet, ilyesmik. Anna továbbra se érti miért akarta Green bemószerolni Bateset, aki meg egészen ügyesen tetteti továbbra is a hülyét felesége előtt. Szerencsére! Bricker meg Cora mélyednek el egy angyalokat, szerzeteseket vagy más egyéb mélyen vallásos figurákat ábrázoló festmény nézegetésében, és csak úgy jönnek-mennek a burkolt bókok. A farmon Mrs. Drewe az üres házba ér haza és teljesen kétségbeesik, mikor nem találja ott a ladyt meg a kislányt. Kiderül csak a tyúkoknál álldogál Edith a a kislánnyal és férjével. Az asszony hevesen el is veszi a gyereket Edith-től, aki érzi, hogy most kicsit ciki a helyzet, úgyhogy inkább lelép, de azért kérvényezi a másnapi látogatást. Drewe nején meg már látszik, hogy baromira elege van ebből a helyzetből és a lady távozása után nem túl finoman a férjének is kifejti, hogy nem pártolja az édeshármast. Drewe meg persze sértődötten elrohan, mert a valóság ennél sokkal nyomasztóbb.
Bricker tovább csapja a szelet Corának, és elhívja vacsorázni a Ritzbe. Őladysége persze szabadkozik, és az úri étteremhez nem illő délutáni toalettje miatt aggódik, de a műértő sármőr egy pár jól irányzott bókkal ráveszi, hogy tartson vele. Cora viszont nem éri el Baxtert, hogy értesítse későbbi érkezéséről, de hát úgyis egyedül van most, ki nem szarja le mikor ér haza? Mondjuk a féltékenykedésre hajlamos férje! Bricker egyre jobban belelendül a bókolásba, és a búcsú után Cora vigyorogva toppan be a szalonba, ahol jócskán csalódott férjecskéje várja. Hiába próbálja mosolyogva magyarázni a neje a Lordnak, hogy az üres lakás vagy egy kellemes beszélgetős vacsora között hova is esik egy átlag ember választása, a Lord roppantmód pipa és a féltékenység zöld Hulkja költözik a szemeibe. Ugyanakkor megkérdőjelezi felesége értelmi képességeit a Bricker féle festményelemzéshez, amin Cora jól meg is sértődik és inkább elmegy aludni.
Otthon Downtonban Branson és Mary csacsognak a szépen lobogó kandallónál és Edith fura viselkedését taglalják, de nyilvánvalóan nekik kettejüknek is folyton valami más jár a fejében mostanság. Sógora megkérdi Maryt döntött-e Tonyval kapcsolatban, és Mary most jön rá, hogy nem igazán, hiába töltöttek több időt együtt mostanság. Branson nem kertel és rákérdez a rajzoló körútnak álcázott hétvégéről, amit ő már az elejétől fogva nem hitt el. Hiába is volt szép és jó ez a kaland Tonyval, úgy tűnik nem győzte meg Maryt, hogy sok a közös bennük. Branson is kéri sógornője támogatását, Miss Bunting és az amerikai disszidálás miatt is, amibe Mary igen nehezen egyezik bele, de mivel testvériesen szereti Bransont, így megígéri mellé áll, ha úgy hozza az élet. Másnap visszaérkezik a Lord és szépen gyűlik egybe a család a délutáni orosz teapartihoz. A nagy készülődésben egyszer csak megjelenik Tony, jól ráhozva a frászt Maryre. Violet is éppen ekkor vonul be Isobellel, és Mary el is kapja nagyanyját egy kis csevejre. Violet reméli azért van itt Tony, hogy bejelentsék az esküvőt Maryvel, de unokája letöri a reményeit, és szeretné ha nem siettetné senki. A nagyanyja persze erre már kicsit kezd berágni, meg az ő idejében csak az anya engedélyével lehetett ilyen testi fellángolás, majd felszólítja Maryt uralkodjon az érzésein mielőtt azok uralkodnának el rajta. Jó tanács!
A Lord próbál csevegni nejével, de Cora visszavág, hogy férje szerint úgysincs ésszerű véleménye. A férje szabadkozik, hogy csak dühös volt, meg annyit utazott, hogy lássa a nejét és meglepje, de hiába. Cora szerint lehet dühös, de ne legyen már mellé még ilyen begyöpösödött is. Edith-hez érkezik váratlan látogató Drewe személyében, elég rossz hírekkel. Drewe neje eléggé bepipult a múltkori látogatáson, úgyhogy most egy darabig Edith persona non grata a Drewe farmon. Szegény Edith teljesen magába roskad. Megérkeztek közben a menekültek, és Miss Bunting is bekerült a társaságba, mert éppen az alagsorban kóricált, így meghívták. A Lord eléggé durcás képpel veszi ezt tudomásul, és robban is az időzített bomba, mert a tanárnő éppen azt magyarázza az egyik orosz főúrnak, hogy a cár elbaltázta a politikáját, mire a ruszki ebből akkora hűhót csinál, hogy azonnal össze akarja szedni a kompániát és elhúzni a csíkot.
Szerencsére Cora jobb belátásra bírja, pár cári relikvia megtekintésének lehetőségével. Vologyának meg egyből elindul a nyálelválasztása már a gondolattól is, úgyhogy mindenki lenyugszik a picsába. Az oroszok nagy áhítattal nézegetik a Lordék orosz kincseit, melyekre Alfred és Mária szentpétervári esküvőjekor tett szert Violet és férje. Elő is törnek Violetből az emlékek, trojkázás a hóban, vodka uborkával, nazdarovje! Oda is furakszik a grófné megnézni a kegytárgyakat, és az asztal közepére helyezett legyezőről kiderül, hogy személyesen Violet kapta, de nem a cártól. Felrémlik egy fülledt éjszaka a Téli Palotában, de a sztorit a legyezőt adományozó Kuragin herceg folytatja, aki nem más, mint Penge Borisz a Blöffből. A grófné a lábujjától az utolsó ősz hajszáláig megremeg az 50 éve elfeledt emlékektől. Violet zavartan kérdezi Borisz Kuragint feleségéről, de az sajnos nem tudja hol van az asszony éppen. Rose töri meg az elmélyült flörtöt és a szamovárhoz invitálja a népeket. Másnap Mary nézeget Violetre felvont szemöldökkel, és reméli így jóvá van hagyva a Tony miatti hezitálása, lévén kiderült a nagyanyja is ülte már meg szőrén a lovat!
Facebook kommentek