Micsoda váratlan kezdés, a régi világgal nyitunk, mikor St. Louis még St. Louis volt, és ki tudja, hol jártak a Votanok. Egy csendes, kertvárosi környéken járunk, egy testvérpárt nézünk Irisával. Szóval ezek Irisa fejében játszódnak le: a tesók közül a fiú verekedett, ő a fiatalabb, kb. 11-12 éves lehet és képes volt szembeszállni a helyi keménymag vezérével, igaz kénytelen volt hagyni, hogy megverjék, nem akart nagyobb bajt magának. A nővére ideges, ő nem lábtörlőnek nevelte a srácot, nohát, a szülők vajon mennyit törődnek velük? Hirtelen megrázkódik a föld, és feltűnnek a Votan űrhajók,  egy magazin címlapját látva még csak az előőrs érkezett a Földre, ők már a maradék. Állítólag békés népek, a kissrác is lelkesedik irántuk. A rázkódástól az egyik szekrény majdnem eldől, a lány gyorsan odaáll, Irisa már ugrik, hogy segítsen, de a hirtelen feltűnt Nolan visszatartja a lányt. A fiatalok összeszedik a polcokról leborult cuccokat, Nolan pedig bemutatja a nővérét, Rebeccát, a srác pedig ő maga.

A jelenben a rángatózó Nolant már Doki próbálja életben tartani, az új ismerősünk, Samir asszisztál neki. Apa és lánya közös tudata helyszínt vált, egy bunkerben gondolkodnak azon, hogy most meghaltak-e. Kintről csatazajt hallanak, akkor az ember-votan háborúk idejében járunk. Pár méterrel mellettük két fiatal, az immár felnőtt és katonának állt Rebecca és szintén katona Nolan lövik az ellent. A bunker egy fegyverraktár, az erősítés még messze jár, nekik kell a helyet megvédeni. Az ifjú Joshua Nolan pályakezdő katonaként még nem volt az a G. I. Joe, mint akit most ismerünk, mert a srác fél. A tesóknak fontos okuk van arra, hogy harcoljanak, mert a szüleiket a Votanok ölték meg. Itt hangzik el a híres családi mondás: együtt élünk vagy együtt halunk. Nolannek a jelenet ismerős, közben a Votan egységek egyre közelebb jutottak a bunkerhez és egy kóborló Irathi katona sétál be, úgy tűnik, megadná magát, nem akar harcolni, állítja tört angolsággal. Nolan habozik, Rebecca holtan akarja látni az Irathit, de Nolan nem látja őt veszélyesnek. Viszont a felnőtt Nolan üvöltve kapja elő a fegyverét és az Irathit lövi folyamatosan, de semmi, szellemként vagy mi is ő, nem tud segíteni. Az ifjú Nolan tévedett, az Irathi kihasználja, hogy leteszi a fegyverét, így leüti, Rebeccát meg lelövi. A fiatal Nolannak több se kell, a puskatussal veri agyon az irathiul átkozódó katonát. A felnőtt és a fiatal Nolan odasietnek Rebeccához, aki arra kéri a tesót, hogy mindenképp tartsa a bunkert, és soha ne… Ne mit? Sajnos nem tudjuk meg, mert Rebecca meghalt… A fiatal Nolan ezek után válogatás nélkül lő mindenkire, aki a bunker közelében jár, a felnőtt Nolan pedig összetört, hogy ismét látta a testvérét meghalni.

A Tarr-házban vázatörésig fajult a veszekedés, Datak ki van akadva, hogy a felesége nem ölte meg az omecet, ráadásul még elégedett is magával, mert megcsalhatta őt. Szóval drága, alkalmatlan semmiképp sem lennél a feladatra, miről van szó? Stahma dühösen kiabál, amivel csak azt éri el, hogy felébreszti Kicsi Luke-ot, mire Datak papa rohan hozzá, és édesen elgügyögi a kisunokának, hogy a nagyi imádja a boszorkánypéniszt, ezért képtelen volt megölni az omecet, de ő majd szépen golyót ereszt a lila fejébe. Remélem a kicsi nem a gyilkosság, pénisz, fejlövés szavakat fogja megtanulni először, bár fene tudja ilyen nagyszülők mellett mi más ragad rá… Stahma semmiképp se ölné meg így Lilaaput, ugyanis minél öregebb egy omec, annál erősebb, lehet Datak kísérlete csak felbosszantaná. Datak áll elébe az omec bosszújának, de akkor mégis mi legyen? Mi lenne, ha Lilaaput meggyőzné arról, hogy segítsen nekik. Rahm Tak is Casti, ugyanúgy retteg az omecektől, mint bárki más. És ezt ki lehetne használni, így még akár időt nyerhetnek Alaknak. Akkor lássuk a srácot, aki a foglyok lefejezését kapta meg, mint kényszermunka. Az egyik hullánál volt egy vadászkés, a srác gyorsan elteszi és egy rögtönzött tervet is készít. Megöli a felügyelőtisztjét, odarohan egy üres kocsihoz és irány a szabadság. Bárcsak megtehetné, ám berobog egy teherautó, megjöttek a fegyverkereskedők. A Tábornok üdvözli a férfit, akit hátulról látunk csak, de nagyon is ember, szóval a saját fajtáját is elárulja a pénzért... A felügyelőtiszt észreveszi, hogy Alak lazsál, visszazavarja dolgozni.

A városban Doki kimondta Nolanre az ítéletet, agyhalott. Gyógyszerekkel és lélegeztető gépekkel tartják életben. Amanda minderről Samirtól is megerősítést kér, Doki zokon veszi, hogy Dr. Dolittle is beleszólhat a munkába. A srác nem is érti, hogy miért mérges Doki, így megkapja tőle a választ: Amanda attól fél, nehogy megölje Nolant, mintegy megbosszulva a pár héttel ezelőtti élvenyúzást. A srác alig akar hinni a fülének, de a két nő komoly arca nem hagy kétséget, hogy a sztori igaz. Viszont a műszerek jeleznek valamit, Doki gyanítja, hogy a bárkatechből valami beépülhetett Nolan fejébe, mialatt a mentőkabinban szundított. És  Irisának is ugyanilyen sebe van, mint Nolannak, szóval őt is meg kéne találni. Szerencsétlen Irisa eközben félig öntudatlanul fekszik egy lakóegység alatt a földön. Amanda elsőként a Törvényőrségre megy, Berlin megkerüli a választ a hol van Irisa kérdésre. Jó lenne, ha tudná, mert Nolan meghalhat. Na, ezt lehet már Berlin sem akarja, így elmennek abba a kis zsákutcába, ahol otthagyta a lányt fetrengeni, miközben rohama volt. A nyomok alapján megtalálják a lakóegység alatt fekvő lányt, innentől már sietniük kell.

Nolanék most egy régi kocsmafélében lelkiznek. Nolannek kellett volna a bunkerben meghalnia. Azért vágott bele a háborúba, mert azt hitte, ezzel bebizonyít valamit, és egy igazi romantikus hős lesz belőle. Ezzel szemben a valóság sokkal rosszabb volt. Rebecca volt a realistább, tudta mit vállal, ha beáll katonának, Nolan azért is került mellé, hogy a lány vigyázhasson rá. Egy igazi bátor, belevaló csaj volt, ha Nolan is összeszedte volna magát, még élne a nővére. Akkor lássuk az emléket, a kocsmában hirtelen nagyon sok ember zajong, a kicsi Irisa békésen rajzolgat a pultnál, a tévéből pedig a Bárkahullás egy éves évfordulójáról emlékeznek meg. A Földi Katonai Szövetség vesztésre állt a háborúban, de valami történt a Votan űrhajókkal, amik hirtelen leálltak, és/vagy megsemmisültek. Ha ez nem lett volna, az emberiség elvesztette volna a háborút. A Föld körül kialakult tönkrement, működésképtelen űrhajózónát Bárkaövnek nevezték el. Ezen az estén az emberek mind részegre itták magukat Nolan emlékei szerint. A tévében feltűnik Olfin Tennety szenátorasszony, aki magabiztosan jelenti be, hogy a Bárkahullás miatt a Votan közösség képtelen volt folytatni a háborút és végre megindulhattak a béketárgyalások. Az emlék-Nolan magabiztosan üdvözli a híreket, és egy haverjának dicsekszik el, hogy a megélhetésük a bárkavadászatból/fosztogatásból származik, a gyerek is szereti csinálni. Itt még hevesen tiltakozik az ellen, hogy a kislány apjának nevezzék őt. Közben a radar egy újabb lehulló űrjárművet jelez, Nolan fizeti a kört.  A falnál lévő dartstábla egy félholt Irathi férfi, kemény évek voltak ezek. Irisának kezd gyanús lenni a szitu, ő egyáltalán nem emlékszik erre az estére. Megtörtént ez egyáltalán? Nolan érzi a bajt, akkor még más idők jártak… Ez vajon mit jelenthet, szándékosan kitörölte az emlékeit?

A Doki rendelőjében már ott fekszik Irisa, akinek szintén egy bárkatech maradvány van a fejében. Láss csodát, mindkét beteg életjelei normálisak, de ez még mindig nem jó. Mivel ezeket a kabinokat nem embereknek tervezték, a bárka módosításokat végzett el. Irisa és Nolan agyát összekötötte egymással, kb. olyanok lettek, mint a sziámi ikrek. Viszont az omec megszakította ezt a kapcsolatot, a bárkatech újból fejlődött, mindkettőjük masinája jeleket bocsájtott ki magából, ami érzékelte a másikét. Amanda a bluetooth-hoz hasonlította a dolgot, legyen, Doki kelletlenül agyi bluetoothnak keresztelte a gépet. Mivel Nolan elhagyta a várost Amandával, a kapcsolat megszakadt és egy komoly agysérülés lett az eredmény. Most újra egymás mellett vannak, újra jól vannak. Viszont ez csak átmeneti, az egyetlen megoldás, ha Doki felnyitja a fejüket és kiszedi az elburjánzott bárkamaradványt.

Nézzük az ifjú Tarrt, Alak egy csellel elintézte a felügyelőjét: a szétfagyott kezeit használta ürügynek, hogy a férfi elég közel legyen hozzá, mert ő dühösen visszaráncigálta volna dolgozni. Alak előkapja a kést, belevágja az Irathi gyomrába, ő pedig ezek után megszerezte a kocsikulcsot és a pisztolyt. A csempészek teherautója alatt el kellett bújni, mert Rahm Tak és a segédei közelednek. Alak kihallgathatja a tábornok fröcsögését, gyűlöli a csempészt, egy utolsó mocsoknak tartja, de mivel szüksége van rá, hát életben hagyja. Defiance városát majd az ő fegyvereivel éri egy meglepetés támadás, szóval Alaknak sietnie kéne azzal a szabadulással, hogy figyelmeztethesse a várost. Mindeközben a kedves édesanyja az omec boszorkány péniszén lovagol, de fejben máshol jár. Lilaapu is észreveszi a változást, Stahma a fiára gondol állandóan, a szexnek annyi. Felelevenít egy régi emléket, Alak még pici volt, de megtetszett neki egy emberi szokás, a piknik. A kosz ellenére Stahma élvezte a dolgot, de a kiscsaládot megtámadta egy pokolbogár. Datak hős apaként egy lézerpengével szembeszállt a döggel és leterítette. Bárcsak egy hős most a drága Alakot megmentené… Lilaapu érti a célzást, de helyre teszi a hízelkedő szeretőt: a lányával most csak ők ketten vannak életben az omec fajból. Nekik most az a legfontosabb, hogy további túlélőket keressenek és ebben senki és semmi nem tántoríthatja el őket. Stahma kis tervének lőttek, duzzogásával a maradék romantika is odavész.

Dokiéknál folyik a kómások kezelése, most valami csodaeszközzel villognak a páciensek feje mellett. Szerencsére még nem vágták fel a koponyát, de lehet sor fog kerülni erre is, ugyanis gond van. Doki Nolan agyából távolítja el a bárkatech darabkáit, ám ezzel egy időben az Irisa fejében lévő darabka növekedni kezd, hogy kompenzálja a másik veszteséget. Mivel Samir eddig egy macska fejéből operált ki egy darab tumort, ő nem lesz nagy segítség Dokinak. Neki viszont kell egy eszköz, amivel egyszerre két fejben tud műteni. Kéznél nincsen ilyen eszköz, de tud készíteni egy ilyet, csak egy omec drónt kell szerezni hozzá. Gyorsan átvitték a betegeket a bányákhoz, ahol Lilalány hisztizik egy sort, amiért egy Indo elszedné a technikájukat, de Amanda meg tudja győzni a lányt, hogy segítsen. Mivel Lilalány tapasztalt technobiológus, figyelni fogja Dokit, hogy ne ügyeskedjen, mert megöli. Doki lassú halált tervezett be Lilalánynak, ez lesz az előjáték.

Akkor az eljárást úgy kezdik, hogy Doki kivág egy kis darabkát a kitenyésztett bőrdarabból, majd felvágja a tarkójánál lévő bőrt és ezt az anyagot egy kis csőbe csúsztatja, a nyakszirtjénél. Lilalány beindította a drónt, ami hamarosan egy lézerpenge formáját veszi fel, az anyagdarabka irányíthatja a drónt. Előbukkan egy holoképernyő, rajta a páciensek koponyafelvételével, amin jól látszik, hogy az agyukban ott a bárkatech darabja. Doki a pengéjét Nolan homloksebéhez illeszti, a drónpenge Irisánál teszi ugyanezt és mindkettő egyenesen a bárkatechhez hatol be. Apa és lánya eközben egy erdőszélen sétálnak és átbeszélhetik, hogy miért is maradtak együtt. Irisa azért maradhatott Nolannel, mert ő csak egy riadt gyerek volt, nem olyan, mint a többi Votan, akikkel Nolan harcolt. A lány a Földön született, és szerencsére nem élte át a háború legvéresebb időszakait. Egy újabb emlékükbe botlanak, és kezdik sejteni, hogy talán nem véletlenül látnak emlékeket. Itt az úton több halott is fekszik és egy lábon lőtt Casti könyörög, hogy hagyják életben. Mivel vérdíj volt kitűzve Nolanék fejére, a Casti és a társai ezért kapták el Nolanéket, de hát sikertelenül próbálkoztak. Az emlék-Nolan elmagyarázza a gyerek Irisának, hogy az egyik halott a Casti rokona, vagyis ha életben hagyják, a Casti megbosszulná a testvéreit. A kislány tudja, hogy nem élhet a férfi, így Nolan rábízza az utolsó lövést.  Habozik szegény lány, de végül lő. Nolan elveszi a fegyvert, tudja, hogy nem volt könnyű neki, de büszke a lányra. Kicsi Irisa még egy bocsánatkérést suttog a halott Castinak, a felnőtt pedig elismeri, hogy valóban szörnyű körülmények között nőtt fel.

A városban Datak próbál mesterlövészkedni egy tetőről, Stahma és Lilaapu a VágyÁlomból lépnek ki, Stahma látja a tetőn lévő férjét, így Lilaapu elé áll. Datak morog, Stahma pedig bocsánatot kér, nem akadályozza Lilaapuék küldetését, majd megcsókolja a férfit, ezzel tovább húzza az időt, hogy Datak ne tudjon lőni. Aki persze szórja a csúnya Casti átkokat rájuk, még felirat sincsen hozzá, miféle sértésekkel illeti a lent álló párost. Stahma a csók után enni invitálja a szeretőjét, és így az omec feje takarásba kerül, vagyis Datak nem tud lőni, Stahma pedig vet az urára egy pillantást, aki dühös, mert nem tudta teljesíteni a küldetését. Alak fiúk szökési terve pedig csak nem akar összejönni, Rahm Tak rajtakapja, amint a kocsi felé indul. A srác azt hazudja, hogy szünetet kért, rosszul lett a halottak szagától. A tábornok szerint ez fura, hisz egy embert vett feleségül, hozzászokhatott volna a bűzhöz. A tábornok rángatná vissza a foglyot a munkájához, de Alak rátámad és sikerül megszöknie, ügyes fiú. Remélhetőleg valóban haza fog térni a szülők nagy örömére.

Nolanék egy újabb emléket élnek át, de még van egy kis idejük beszélgetni. A férfi megértette, hogy a Casti megölése nagy terhet jelentett a lánynak, de azt nem sajnálja, hogy megtanította őt a túlélésre, máskülönben nem érte volna meg a felnőtt kort. Az emlék, amit látnak, egy kisebb sokkot okoz Nolannek, ugyanis a tini Irisa megpróbálja megölni, miközben ő alszik. A lány rálép valamire, ami elég hangos ahhoz, hogy Nolan felébredjen, neki viszont el kell dugnia a kését. A férfi semmit sem vett észre a kísérletből, sőt még maga mellé fekteti a lányt, mert azt hiszi fázik. Nolan alig akarja elhinni, hogy Irisa ezt tette volna, ő azt hitte, hogy már kezdenek igazi család lenni. Próbál valamit kitalálni, hogy mentse a lányt, lehet ez meg se történt! De igen, megtörtént, Irisa félt Nolantől, de az emléknek egy villanás vet véget és ennek a furcsa utazásnak is befellegzett, mert felébredtek a sikeresen elvégzett műtét után. Doki kiveszi a kis bőrdarabkát és Lilalánynak adja, aki zsebre vágja. Nolan mellett Amanda aggódik, mit csinált volna nélküle?! Nolan viszont csak Irisát figyeli, lesz mit megbeszélniük.

Később a Lila család veszekszik, mit kerestek itt az Indo-ék? Lilaapu egy élve megnyúzást helyez kilátásba a lányának, mert egy Indo itt volt és az eszközeikkel dolgozott. Mi lett volna, ha betör a hálózatukba, mi lett volna, ha elkezdi irányítani a drónokat?! Érdekes, Lilalány elég higgadtan viseli apja-parancsnoka letolását, ám szerzett egy jó pontot is: mivel az Indo annyira dolgozott, ő közben gond nélkül lemásolta az agyi forrásmintáját. Yewll doktornő kiemelkedik az Indok közül, hasznos lehet még ez a minta, ha eljön az Aratás ideje. Fura módon Lilaapu azt kéri, hogy pusztítsa el ezt a mintát, mert ha új Indokat hoznak létre, azzal maguk ellen haragítják Defiance-t és így lehet a gulanit-bányászatnak is vége, és a hajójukat sem tudják megjavítani. Lilalány még fiatal, hogy megértsen dolgokat, de ne feledje, hogy az emberek veszélyesek, ő maga is két golyót kapott. Pusztítsa el a mintát! A városban Nolan és Irisa békülhetnek, ha tudnak. Ezek az emlékek arra voltak jók, hogy Nolan végre megtudja, hogy Irisa mennyire utál gyilkolni. Nolannek könnyű, ő ezzel együtt tud élni, de a lány képtelen erre, ezért sem szúrta le akkor. El kell mennie, különösen most, hogy Rahm Tak is jön, ez Irisa számára csak az újabb pusztítást hozná el és akkor Nolannek kell megállítania. El kell mennie, nincs más lehetőség és Nolan tudomásul veszi ezt. Irisa másnap elindul egy busszal, ha mindennek vége, Nolan talán utána mehet. A rendelőben Doki a röntgeneket nézi a két páciense fejéről, akik jönnek is a vizitre. Doki sajnos nem tudta eltávolítani a bárkadarabot, viszont meg tudta erősíteni a kapcsolatot. Ez azt jelenti, ha nem távolodnak el egymástól túl messzire, akkor nem keletkezik túlfeszültség és egyikük sem fog meghalni. Érdekes fordulat, mert ők már nagyban búcsúztak egymástól. A Tarr-házban Stahma szépítkezik Andina segítségével, aki Rahm Takról kérdezi az úrnőjét. Bejön neki a tábornok, mint férfi, és egyet is ért azzal, amit a tábornok mond, hogy az emberek a hibásak a kialakult helyzetért. Szegény Stahma kénytelen a nyelvébe harapni, hogy ne szóljon rá a lányra nagyon, de egyszer csak feltűnik a drága fia. Jó anyaként máris ölelné a rég nem látott, minden bajon átment gyerekét, aki viszont kést ránt, és őt hibáztatja -jogosan egyébként- Christie haláláért.