A „The Originals” avagy „Az Ősiek” a Vámpírnaplók testvérsorozata, középpontjában az ősi vámpírcsalád tagjai állnak, akik Mystic Fallsból átteszik székhelyüket New Orleansba. A pezsgő nagyváros otthont ad vámpíroknak, boszorkányoknak és vérfarkasoknak egyaránt; és megannyi misztikus kalandot, meglepetést tartogat még az ezerévnyi tapasztalattal rendelkező Ősiek számára is…
A ködbe burkolózó Mississippi folyó, 300 évvel ezelőtt. Elijah narrál, és kicsit lamentál a családi kötelékeken és azok bonyolultságán. Eközben két korabeli öltözetű fickó észrevesz egy magányos hajót az éjszaka közepén, és az a remek ötletük támad, hogy egy kis csapattal megnézik közelebbről. A fedélzeten sehol senki, csak néhány koporsó a raktérben. Újabb remek ötlet: nyissuk ki! És lám, ott fekszik a kissé megkövesedett Kol – tőrrel a szívében. És, ha ez még nem lenne intő jel, valami elkezdi egyenként elkapdosni az embereket, míg végül csak egy marad. Ő pedig hirtelen szemben találja magát Rebekah-val, aki bókol neki, majd megkérdezi a bátyját, hogy megeheti-e, ám Elijah-nak más tervei vannak. Mivel a hosszú hajóút alatt a legénység sajnálatosan elhalálozott, kell valaki, aki kiköti a hajót, és kirakodja a holmijukat. Rebekah a remegő fickó kérdésére felfedi, hogy vámpírok, ősiek, és bemutatja a családot – a sort Klausszal zárva, aki maga is feltűnik véres arccal, karjában véres áldozatával. Elijah megkérdezi, hova is érkeztek, a válasz pedig: Louisiana francia gyarmat New Orleans nevű városa.
A Rousseau’s bár napjaink New Orleansában. A szőke csapos lány épp egy italt kever Elijah-nak, miközben bájcsevegnek. Elijah elmondja, hogy régen itt élt, és a tesója miatt jött vissza, aki egy „kicsit” nehéz eset (az évszázad csúsztatása!), és mindig bajba kerül – ráadásul most azt hiszi, hogy összeesküdtek ellene. A csapos rögvest rátapint, hogy az illető nárcisztikus és paranoiás – ő pedig amúgy pszichológia szakos, Camille-nek hívják. Kiderül, hogy Elijah egy bizonyos Jane-Anne Deveraux-t keres, Camille pedig talán útba is tudja igazítani… Ezután kapunk egy kis városnézést, némi idegenvezetéssel, hogy mi nézők is ráérezzünk egy kicsit a Nagy Laza rezgéseire – az éjszakai élet és a boszorkányság természetesen nem marad ki. Majd az idegenvezetőnő Elijah-hoz fordul, és nevén nevezi. Már azt hittem, régi ismerősök, amikor a boszi csak ennyit mond: ősi vámpír, mindig öltönyben. A családja ismert boszikörökben. Megtudjuk, hogy Jane-Anne halott, viszont a húga, Sophie beszélni akar vele (jó, hogy valaki nem jöhet úgy haza, hogy ne tudná az egész város…). A nő egy véres nyakú női hullához vezeti Elijah-t, aki az utca közepén fekszik (állítólag csak boszik járnak erre). Többen virrasztanak felette, és készülnek elvinni, hogy nyugalomba helyezhessék. Elijah már-már azt hiszi, hogy Klaus művelte ezt (nem lenne meglepő), aztán kiderül, hogy varázsláson kapták. (Mivan? Boszi, naná, hogy varázsol…) Az idegenvezető felemleget egy Marcel nevű vámpírt, akit Elijah látszólag ismer, de a nő azt is hozzáteszi, hogy sok minden megváltozott, mióta az ősi család elment…
Némi felbolydulás támad az utcán – emberfeletti mozgású lények, szóval vámpírok közelednek. A boszi javasolja Elijah-nak, hogy ebből inkább maradjon ki, ő pedig megfogadva a tanácsot távolról figyeli az eseményeket. Az élen egy jó kiállású, ám kissé borostás, afroamerikai pasi érkezik. Na, ő lesz Marcel! Rögvest erőfitogtat: a hulla marad a helyén, mert ez egy üzenet a bosziknak. Egy boszi sem varázsolhat a negyedben, különben úgy végzi, mint Jane-Anne (igen, Marcel saját kezűleg végezte ki a nőt). Majd rátér a lényegi kérdésre, vagyis, hogy mit keres itt Klaus? Sophie persze eljátssza, hogy semmit sem tud, erre Marcel is beint: csatlósaival elviteti a halott boszi testét, és pont leszarja, hogy amíg el nem temetik, nem nyugodhat békében.
Elijah azonnal leadja a drótot telefonon a húgának (ezek szerint, ő is ismeri Marcelt). Kiderül, hogy Marcel Klaus régi kedvence, akit talán halottnak hittek. Ám él és virul, a boszik a markában vannak, Klaus pedig még mindig sehol. Rebekah lenyomja a szokásos „utálom-Klaust” monológját, Elijah békíti, és felemlegeti a közös esküt: örökkön-örökké, a család mindenek felett (családi mantra, részenként minimum egyre számíthatunk). Elijah szimata azt súgja, hogy a boszik oltári nagy bajban lehetnek, ha visszacsalták Klaust a városba… Na, az tuti!
Sophie a sírás határán egy sikátorban, gyertyák közt Jane-Anne-hez imádkozik, kéri, hogy adjon erőt, hogy befejezhesse, amit ő elkezdett. Némi paráztatás után előkerül két vámpír (Marcel csatlósai). „Varázsolsz?” „Nem, te barom, gyászolok!” Szerencsére nem kell a két figurát mélyebben megismernünk, mert Elijah roppant látványosan kivonja őket a forgalomból. Aztán felteszi ugyanazokat a kérdéseket, mint Marcel – gyanús, hogy neki Sophie válaszolni fog…
Egy temetőbe érkezünk (első ránézésre a Lafayette az), ahová, mivel megszentelt hely, be kell hívni a vámpírokat. Sophie egy kriptában elmondja, hogy Klausra Marcel és hadserege ellen van szükségük. Állítólag Jane-Anne találkozott egy vérfarkaslánnyal, aki egy virginiai kisvárosból érkezett (Mystic Falls?), és, hát a leányzó „eltöltött némi időt” Klausszal (hagyjuk a rébuszokat, szex volt az!), és hogy-hogynem terhes maradt tőle. És mielőtt a gyakorlott vámpírsztori-rajongó felkiáltana (Elijah-val együtt), hogy ez mekkora hülyeség, Sophie rámutat, hogy Klaus félig vérfarkas, szóval, akár össze is hozhat egy utódot… Éééés igen! A kérdéses farkaslány Hayley, aki Mystic Fallsban okozott Tylernek és Caroline-nak néhány nehéz percet – a 12 halott hibridről nem is beszélve, akiket az őrült professzornak adott, a családjáról szóló infókért cserébe. Nos, az infók New Orleansba vezették, itt a boszik elkapták, teszteket csináltak rajta, de igazából gőze sincs hova keveredett.
Itt jön az a rész, amikor Elijah – miután magához tért a döbbenetből – mentálisan elhogyvoltozza Hayley-nek (és a kevésbé tájékozott és/vagy új nézőknek) az ősi család történetét. Emberek voltak, boldogok, míg a legkisebb tesót meg nem ölték a vérfarkasok. Erre kegyetlen viking apu kényszerítette boszi anyut, hogy erősítse meg őket, hogy felvehessék a harcot – így lettek vámpírok. Ám Klaus az első gyilkosságát követő teliholdkor vérfarkassá változott – így fény derült anyu egykori félrelépésére. Apu ezek után még jobban gyűlölte Klaust, és kényszerítette anyut, hogy mágiával nyomja el a farkas-átkot. De persze mindent megtörnek egyszer (Vámpírnaplók, 2. szezon vége). Apu pedig évszázadokig vadászott rájuk, követte őket New Orleansba is, felégette a várost, de a testvérek el tudtak menekülni… Sztori vége. Hayley-t kedvelni fogom, mert csak annyit jegyez meg: Apátok egy pöcs volt. Az bizony! Kérdés: Klaus mit fog szólni a gyerekhez? Ezt pontosan megjósolni a lottó nyerőszámainak kitalálásával vetekszik… Az idillt Sophie zavarja meg, aki végre előáll a farbával: Marcelt és bandáját ki kell paterolni a városból, és erre Klaus a legalkalmasabb, mert ő volt Marcel mentora. Elijah pedig igyekezzen Klaust meggyőzni, mivel Hayley és a baba élete a boszik kezében van – és elég kétségbeesettek ahhoz, hogy őrült dolgokra ragadtassák magukat… Elijah valamiért nem belezi ki a helyszínen a boszikat, hanem inkább Klaust próbálja meggyőzni.
A két tesó egy teraszon találkozik. Klaus mogorva, de Elijah előhúzza a mandzsettájából az aduászt: tudja, mit akarnak tőle a boszik. Elviszi Klaust a kriptához (hogy ki hívta be a temetőbe, az rejtély), ahol persze ő is berzenkedik egy sort, hogy a vámpírok nem tudnak szaporodni. Sophie őt is felvilágosítja: Klaust a mágia tette vámpírrá, de vérfarkasnak született, ő az első hibrid – ez a terhesség pedig a természet kiskapuja… A hibrid persze rögtön ráfogja Hayley-re, hogy mással is szexelt, de a lány egy pazar riposzttal vág vissza, „a boszik elfogtak, egy büdös mocsárban tartottak, gondolod, hogy nem szóltam volna, ha nem a tiéd?” Mondom, hogy szimpatikus a csaj! Ezek után még az is kiderül, hogy Jane-Anne a terhesség kapcsán varázsolt – és emiatt halt meg. Szóval, ha Klaus nem segít nekik, Hayley nem éri meg, hogy láthassa az első kismamaruháját… Bakker! Egy ősit fenyegetni, talán bátorság, de ugyanaznap kettőt… az bizony hülyeség! Ráadásul Marcelt nem lehet csak úgy megölni, van egy követendő terv. És itt szakad el a cérna Klausnál, pont nem az a típus, aki bírja, ha parancsolgatnak neki, már épp elrohanna (vagy sorban koncolna fel mindenkit), amikor Elijah teljesen higgadtan lecsendesíti – kíváncsi vagyok, milyen, amikor ő begurul… Klaus hallgatózik egy kicsit, és tényleg hallja a baba szívverését. A pasi arca egy Rorschach-ábra, bár én mintha némi meghatottságot érzékeltem volna, amire ő alaposan rácáfol, mert halálos nyugalommal közli, hogy öljék meg mindkettőt, hajrá! Na, most dőlt össze a jól kidolgozott terv! Hayley lépne, Elijah viszont vállalja a szokásos feladatot: helyrehozza, amit Klaus elszúrt. És egy jó kis beszédet improvizál a tesónak a család és a szeretet hatalmáról… Ajándéknak, esélynek nevezi a babát az újrakezdésre, hogy végre igazi család legyenek. #örökkön-örökké Klaust viszont látszólag nem győzi meg.
Közben a kriptában Sophie megkapja a lecseszést a bosziktól, amiért még több vámpírt hozott a városba. Elijah felteszi a millió dolláros kérdést: most, hogy feldühítették Klaust, mi akadályozza meg őt abban, hogy egyenként vadássza le a boszikat. Sophie megmutatja, hogy Jane-Anne varázslata összekötötte az ő életét Hayley-ével, szóval, ha Sophie meghal, Hayley is. Éjfélig ad időt Elijah-nak, hogy helyrehozza a dolgokat (3. fenyegetés).
Buli van Marcelnél. Klaus érkezik, és gyanús, hogy el fogja rontani a hangulatot. Ismét rákérdez a boszik sakkban tartásának mibenlétére, de Marcel megtartja a titkát. És végre egymásnak feszül a két alfahím. Marcel mentora szemére veti, hogy anno elmenekült, ő itt maradt, és felépített egy vámpírok uralta várost. És bizony jelenleg Marcelé a nagyobb, ő a király! Klausnak persze ettől elgurul a gyógyszere, és megharapja Marcel egyik emberét Thierry-t – a vérfarkasméreg miatt a srác kvázi halálraítélt, ergo Klaus szabályt szegett, ám Marcel, a nagy király, nem tehet ellene semmit, mivel halhatatlan… Csatabárd kiásva.
Rebekah ismét telefonvégen. Elijah aggódik, amikor utoljára ilyennek látta Klaust, az 200 évig tartott… Rebekah inkább örülne, ha végre megszabadulhatna a fattyútól. Elijah megesküszik, hogy nem engedi, hogy a babának bántódása essen – márpedig ő betartja, amit ígér, ha kő kövön nem marad, akkor is. Gyors váltás, Elijah immár Marcellel beszélget egy bárban. Ő is rákérdez a boszikontrollra, de ő sem kap választ (valami spéci dolog lesz ez, ha ennyit emlegetik…). Elijah elárulja, hogy Klaus vére gyógyítja a vérfarkas harapást, ami elég jó alkualap. Az infóért cserébe Marcel visszaadja Jane-Anne testét. Az óra éjfélt üt, Sophie készül megtenni, amit meg kell, de Elijah még időben odaér a nővére testével – jó szándéka jeleként, cserébe időt kér Klaus meggyőzésére. Plusz közli, ha Hayley-nek vagy a babának baja lesz, Klaus kinyír mindenkit. Távozóban az ajtóból visszafordul, mint Columbo, és közli: Én pedig segíteni fogok neki.
Elijah el is kezdi a győzködést. Összeverekszik a részegen tántorgó Klausszal. Törnek-zúznak, közben lelkiznek egy kört: Elijah megköveti a tesót – meg kellett volna ölnie az apjukat, amikor az először kezet emelt Klausra. #örökkön-örökké Elijah narrációja folytatódik az epizód elejéről, közben vágóképeket látunk Rebekah-ról és a boszitemetésről. És végül kikötünk Klaus színvallásánál. Távollétében Marcel mindent megkapott, ami az övé volt: hatalom, hűség, család, és ő ezt vissza akarja kapni. Király akar lenni. Elijah pedig ismét megmondja a tutit: egy gyermek olyasmit adhat, amiről Klaus csak álmodott: a család feltétel nélküli szeretetét. És igen! Meggyőzte. Áll az alku! Végülis minden királynak kell egy trónörökös…
Tipikus, egyemeletes déli házban találjuk Elijah-t és Hayley-t rendezkedés közben. A vámpír rákérdez, hogy Hayley hogyan érez az anyasággal kapcsolatban. A csaj őszinte: születése után elhagyták, a nevelőszülei pedig kitették, miután először farkassá változott, szóval gőze sincs az anyaságról. Elijah a szavát adja, hogy megvédi, amit az érkező Klaus persze kikarikíroz. Klaus amúgy Marcelnél járt, meggyógyította az emberét, és persze bűnbánatot tanúsított, szent a béke. Mondjuk, Marcel nem tűnik olyannak, aki bedől a jópofizásnak… További kérdés, hogy a bosziknak mi kell Marceltől?
Egy padlásszobában vagyunk, ahol egy sötét hajú lány festeget… és varázsol egy gyertyával – aztán Marcel tűnik fel mögötte, és nem nagyon van kiakadva a szabályszegés miatt. Sőt! A leányzó – Davina – az, aki megérzi, ha valaki varázsol. Boszi a boszik ellen. Marcel magabiztos: ha Davina az ő oldalán áll, akkor az Ősieknek esélyük sincs! Hoppá! Egy fiatal lány a titkos fegyver.
Zárás: Klaus és Elijah arról társalog, hogy Rebekah vajon csatlakozik-e hozzájuk. Klaus kifejti, hogy nem szeretné, mert talált egy gyengepontot: Elijah-t. És abban a pillanatban, hogy kimondja, leszúrja a tesót, mondván a család gyengeség, és neki egyedül kell megnyernie ezt a háborút… Tipikus Klaus. És Elijah piszok zabos lesz, amikor majd kihúzzák belőle a tőrt…
Az első epizód mellé érdemes megnézni a Vámpírnaplók 4x20-t, szerintem a kettő együtt alkot egy egészet – kiegészítik egymást, mint egy érme két oldala.
Facebook kommentek