Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy anno még voltak olyan hírek, hogy Cobalt lesz a The Walking Dead testvérsorozatának a címe, aztán jött csak képbe a Fear The Walking Dead. Ennek fényében érdemes nekiesni ennek a résznek. 

Újfent több szálon, párhuzamosan futnak az események. Madison továbbra is gyűlöli Travist, merthogy az exneje, Liza elvitte a drogos kölkét, ahol még akármit is csinálhatnak vele, ugye. Travis kamasz csemetéje, Chris meg azon van besérülve, hogy a faterjának sokkal fontosabb az új családja, mint a régi. Travis meg ott áll a nyomasztástornádó közepán és az atyai sallerek kiosztogatása helyett csak tűr és nyeli a gombócokat.

Az éjszaka elcibált beteg emberek miatt már elkezdtek lázadozni a ribizlik, na jó, leginkább csak Ofelia áll a katonák sorfala előtt és dobálja üres üvegekkel a kerítést, mire megérkezik a hős szerelmes soldier barátja, aki kegyesen felajánlja, hogy hazakíséri. Vesztére. Mert itt meg a fater várja a vallatószoba és kínzókamraként is funkcionáló pincében, hogy kiszedje belőle a megfelelő információkat, hogy hol a mutter, ugye. Ofelia csak annyit, tud, hogy majd túszcserének kell a katona, de Madison már be van avatva a részletekbe, aki meg a struccpolitika elv mentén inkább nem hall, nem lát, nem beszél, hogy szép Hollywoodo számot idézzek.

Mindez azért történhet meg, mert Travis kikönyörögte a helyi százezredestől, hogy ugyan hadd menjen már el beszélni a dokinővel, hadd nézze meg azt a kórháznak kikiáltott valamit, ahol most a betegeket gyógyítják. Bepattannak a terepjárókba, de kitérőt kell tenniük, mert rádión beszóltak, hogy valami általános iskolában elszaporodtak a zombik. Már megy is a back up, berohannak, szitává lőnek mindent, bevágnak egy gránátot, mire csak két katona tér vissza, a százezredes sehol. Nem is fontos, mondja az egyik alacsonyabb rangú, innentől kezdve leszarják, Travist se dobják el a “kórházig”, visszaviszik a kertvárosba, aztán húznak tovább a saját családjukért.

A betegellátón Liza úgy cserélgeti a kötéseket, mint egy kisangyal, de közben rohadtul érdekli, hogy mi van Griseldával. Még él, legyen elég annyi. Aki nincs ágynak dőlve, az kisebb ketrecekbe van elszeparálva. Egy ilyen kis kalitkában dörmög egy faszi, Strand, de olyan selymes, kellemesen mély, megnyugtató bariton hangon, hogy akár végtelenítve tudnám hallgatni. Az persze más, hogy ezt a jófajta beszélőkéjét arra használja, hogy lelkileg megynomorítsa Travis haverját, Dougot, amikor elveszi a feleségéről készült fotót és azzal nyugtatja, hogy legalább a csaj miatt nem kell aggódnia, mert ilyen bomba testtel simán talál egy olyan faszit, aki majd megvédi ezekben a kemény időkben és ad is a testének. Doug meg is kapja az instant idegösszeroppanást, mire a katonák el is viszik. A faszi most már teljes gőzerővel rugózhat a vele összezárt Nick agyán. Azt bezzeg sose tudjuk meg miről pofáztak, azt viszont igen, hogy amikor a katonák el akarják vinni 38,4 fokos lázzal, akkor a fickó elcseréli két gyémánt mandzsettagombra. Hogy miért? Mert Nick egy igazi kincs, mert egy függő, sőt, a függők közt is a legnagyobb király, heroinfüggő, aki tudja mi az a szükség, aki bármit megtesz egy kis cuccért. Erre a fajta leleményességre és elszántságra, amit most Nick képében megvásárolt a samesztól, nagy szüksége is lesz, mert hamarosan dobbantanak innen, mivel a faszinál a ketrec kulcsa is ott pihen. Liza eközben a menthetetlen betegek kezeléséből is kap egy gyorstalpalót: légnyomással működő szögbelövővel egy 100-as patron az agyba, oszt szevasz. Griseldán tehet is egy próbát azonnal.

Mire Travis hazaér, addig Chris és Alicia elszórakozik valamelyik üresen hagyott házban, ahol a gazdag tulajok cuccaiban parádézva szétcseszik a szépen kialakított belső dekort. Hisz már úgyis mindegy. Carpe diem, pattanjon szét a Don Perignon a falon!

Travis a fűben sírdogáló Ofeliától nem tud meg semmit, de elég ideg lesz ahhoz, hogy dühből letrappoljon a pincében, ahol még a vallatás utózöngéi zajlanak. Még mielőtt tiszta ideg lenne, még egyszer elmondatják a kiskatonával, hogy mit is jelent az a Cobalt. A Cobalt (meglepő fordulat) egy kódnév, arra a folyamatra, ami másnap reggel 9-kor fog megkezdődni. Ekkor a katonák fogják a felhalmozott ételeket, italokat és elhúznak, a civilek le vannak sajnálva, aztán jön valami békés, kíméletes és gyors tisztogatásnak behazudott valami, amiről nem tudunk meg semmit, de sanszos, hogy a város módszeres lenapalmozását akarja jelenteni, ha az atlantai eseményekből indulunk ki.

Daniel, a borbély még elmegy a helyi sportcsarnokhoz is, merthogy a kiskatona elmondása szerint ott volt egy kis fennakadás, cirka 2000 őrjöngő, sikítva rohanó ember közül kellett volna halomra ölni a fertőzötteket… Kellett volna. De egyszerűbb volt az egészet lelakatolni a francba. Daniel látja is, hogy az erővágóval simán felszabható bicikli láncokkal lezárt ajtók mögött hörgő horda bizony nem csak arcoskodásból kitalált katona sztori. Na, aki hiányolta a tömeges zombifelvonulást, az a következő részre tutira megkapja.