Ha már hiányoltunk egy jó kis csatát, akkor most megkapjuk egyből. Ez az epizód nem húzza az időt, rögtön a készülődő vikingekkel indít, akik ostromra indulnak. Floki csinos, tutajokra szerelt ostromtornyokat épített, amelyekről plusz létrákat lehet nyújtani a várfalra.
Ha belegondol az ember, hogy mi mennyiségű fát kellett ehhez kivágni, akkor nem kevés ideig tarthatott az ostromra való felkészülés a valóságban.
Az ostrom két helyszínen fog zajlani, a kapunál, ami tulajdonképpen a várba vezető, a Szajna felett átívelő híd kapuja. Valamint a várfalaknál. Az első helyszínen az a cél, hogy betörjék a kaput, a másodikon pedig, hogy bejussanak a várfalak mögé.
Lagertha, Kalf és Erlendur a kapunál harcolnak, amint megérkeznek, nyílzápor fogadja őket. Mivel ők nem megmászni akarják a falakat, hanem betörni a kaput, ezért fedező nyíllövések védelme alatt egy tetővel ellátott ostromépítményt cipelnek a kapuhoz, amelynek védelme alatt aztán nekiláthatnak a faltörő kossal, meg egyéb játékszerekkel viccelődni.
A hajók, meg az úszó ostromgépek is odaérnek a várfalakhoz, és megkezdődik az ostrom legkeményebb része, a falmászás imbolygó csónakokról, csuromvizes ruhában, miközben lőnek rád. Érdekes, hogy Ragnar, Björn, Floki és Rollo nem másznak falat, hanem odalentről hajtják az embereket felfelé. Persze nem is lenne értelme felmászniuk, hiszen vagy megölnék őket, vagy egyből bejutnának, de mindkét esetben az elején vége lenne ennek az epizódnak.
A kapunál a faltörő kossal nem mentek semmire, úgyhogy horgas végű vasrudakat hoznak. A cél az, hogy ezeket beleékeljék a kapuba, majd lóvontatással kirántsák a kaput. Azt mondjuk nem értem, hogy a védők miért nem ütögetik vissza a vasrudakat.
Odabent a várban egy szerzetes Oriflame-t, Szent Dénes lobogóját mutatja Gizellának. A lobogó a szent vérében ázott, úgyhogy jobb híján ez most a franciák titkos csodafegyvere. A vikingek már-már áttörnének a falakon, amikor megjelenik Gizella hercegnő az Oriflame-mal, és az éppen megfutamondi készülő katonákat belelkesíti azzal, hogy ahol ez a zászló lobog, ott nem engedhetik be a pogányokat. Ezzel valóban új erőre is kapnak a katonák, és erősítésül rohannak a falakra.
Sikerül átütni a horgokkal a kaput, most már csak a lovakkal kellene valahogy kirángatni a szárnyakat. Csakhogy eközben felülről köveket dobálnak a védők Lagertháék fedezékére, ami lassan kezdi megadni magát. Mielőtt azonban teljesen ripityára törne, sikerül lebontani a kaput és bejutni a hídra. Az ostromlónak még át kell rohanniuk a hídon, ahol egy másik kapu várja őket. Ám a kapu nem más, mint egy felvonóhíd, amelyet most leeresztenek, és mögüle gyilkos dárda- és nyílvesszőeső fogadja a vikingeket. Kalf még idejében felismeri a veszélyt, és kimenti Lagerthát. Ezzel alapot teremtve a dugásról való későbbi tárgyalásokra.
Floki őrülete a falnál még tovább mélyül, látva az egyre több hullát. Azt hitte ugyanis, hogy cserébe Athelstan feláldozásáért az istenek megáldották építményeit, így gyerekjáték lesz bevenni a várat. Hát nem teljesen így alakul. És ezt még tetézi a védők olajos tréfája. Persze nem napolajat kennek a vikingek fehér hátára napszúrás ellen, hanem forró olajat locsolnak rájuk, amit aztán jól meg is gyújtanak. Floki összeomlik, és bemenekül az egyik ostromgép belsejébe, ott motyog magában, hogy ez Athelstan bosszúja. Ragnar meg magában röhög azon, hogy egy ujjal sem ért Flokihoz, de az mégis összeroppan.
A csata hevében Rollo észreveszi a várfalon áldogáló Gizellát, és ettől annyira tűzbe jön, hogy elkezd felfelé mászni, és megpróbál berontani a várfal mögé. Valamiért Björn is megunja az oldalent ácsorgást és ő is nekiiramodik, Ragnar meg utána, talán, mert félti a fiát. Végül a létrát, melyen Rollo küzdött, eltaszítják a várfaltól, Rollo pedig a vízbe zuhan. Azért megvan az előnye a vízből való ostromnak is, hiszen ilyenkor puhára lehet zuhanni. Ragnarnak sikerül bejutnia ugyan, de nem sokáig bírja a túlerővel. Nem látni pontosan, de vagy kidobják, vagy ő maga ugrik ki. Neki viszont nem sikerül puhára esnie, egy falnak, majd egy gerendának csapódik, de mégis túléli valahogy, nem törik el a gerince. A probléma csak az, hogy közben Björnt szem elől veszti. Végül a földön fekvő halottak között találja meg két nyílvesszővel a testében. Az ember egy kicsit megijed, hogy meghalt, de hát a történelem könyvek szerint Björn még híresebb lett, mint faterja, úgyhogy nem halhat meg.
Az ostrom első napja nem sikerült, mindenhol felgyújtott ostromgépek és persze halottak, sebesültek. A kapun sem sikerült bejutni, csak a hídfőt foglalták el, de sokra nem mennek vele.
A vikingek visszavonulnak táborukba, és ellátják a sebesülteket, miközben a frankok megünneplik, hogy „megvédte őket a császár”. Jól számolt Ragnar, hogy nem kezdett belháborúba, mert ide valóban sok ember kell, és az is jó, hogy nem tudja senki, hogy Wessex-ben mi történt a telepesekkel, mert akkor az első ostrom kudarca után feladnák.
Facebook kommentek