Köszöntök mindenkit újra itt, folytatódnak kedvenc eredeti tőkefelhalmozónk kalandjai még két évadon át. Ha az eredeti cím alapján nem számítunk túl sok izgalomra, akkor nézzük meg a német fordítást, itt az epizód a hátborzongatóan hangzó Teufelsmächte (Ördögi hatalom) címet kapta. Nagyjából két év telt el az előző évad eseményei óta, most 1885-ben járunk, hamarosan kiderül, mire alapozom ezt. Tengeren hányódó csónakkal kezdünk, benne apa és lánya, körben ugyan csak a puszta víz, de az apa bízik benne, hogy hamarosan rájuk találnak.
Váltás után a Christian Radichon találjuk magunkat, a hídon szokás szerint James és Baines, sőt Letty is elkísérte őket, aki kicsit fázósan ücsörög a fedélzeten. Sudárvitorlát kurtítani, adja ki éppen a parancsot Baines kapitány, mire James figyelmezteti, hogy így túlságosan lelassulnak. Persze ő nem szól bele, elvégre Baines a parancsnok. Kedvenc öreg tengeri medvénk amúgy résztulajdonosa lett a hajónak időközben, és inkább azokon a költségeken aggodalmaskodik, amik a berakodás során merültek fel. 50 fontot költöttek, James magabiztosan vigyorog rá: Ugyan már, azt kifizetem magának mellényzsebből. Az jó lesz, vág vissza Baines. Kiderül az is, hogy James Őfelsége hadseregével kötött szerződést lovak szállítására Egyiptomba és most mennek hazafelé.
Letty lemegy melegedni a szalonba, Croaker, a szakács rumos teával kínálja, nekem is adhatna belőle, nem mintha fáznék így a kora őszi 25 fokban, csak én is szeretem. Kisvártatva James is lemegy, Letty az újságból felolvas egy hírt, miszerint a Thomas Cook társaság gőzhajójáratot indított a Níluson. Az jó drága mulatság, kommentálja James. Letty arra fordítja a szót, hogy Charlotte esküvője óta már három hajóútra is elkísérte Jamest, pedig ő szívesen tesz-vesz otthon, persze nem egyedül. Tessék, most is már hat hónapja úton vannak, és ő már alig várja, hogy beköltözzenek abba a takaros kis házba, amit még indulás előtt vásároltak. Néha te is tehetnél a kedvemre, teszi hozzá, mire James: Jó, majd nem szállok vízre pár hónapig és együtt úgy berendezzük a házat, mint egy hajót. (Szerintem Letty nem pont erre a megoldásra gondolt.)
Liverpoolban a rikkancsok harsogják a legfrissebb hírt: robbantás történt a londoni parlament alsóházában. (Kis történelmi háttér: a robbantást 1885. január 24-én követte el az Írország függetlenségéért küzdő Feniánus Testvériség.) Az izgatott Elizabeth Graham Bell úr nagyszerű találmánya, a telefon révén próbál hírekhez jutni, már két sürgönyt is küldött a parlamentbe Sir Daniel Fogarty képviselő úr részére, de még nem kapott választ. Sarah és Samuel igyekszik lenyugtatni a pi.., pardon, tehát igyekszik lenyugtatni, az újság nem ír sebesültekről, nem kell aggódni, stb. Elizabeth szerint mindig a legborzasztóbb dolgokról nem írnak, tehát nem is marad tovább egyhelyben, máris indul Londonba. Különben is már 3 hónapja nem látta Danielt.
A teljes körszakállt beújító Sam megígéri, hogy intézi a cég dolgait, egyeztet Dunwoodyval, ilyesmi, a nagynéni nyugodtan utazzon el. Miután Sz Sz távozik, Samuel kijelenti, ő amúgy egyetért a feniánusok céljával az ír függetlenség ügyében, viszont az erőszakos módszert ellenzi. Sarah döbbenten hallgatja fiacskája eszmefuttatását. Azt is megtudjuk, hogy Daniel azért nem ér rá hazautazgatni, mert Gladstone miniszterelnök megbízásából a szudáni helyzetről kell jelentést írnia. Remélem nincs más oka, mormogja Sarah félhangosan. Majd Charlotte és a gyerekek a téma, az évadzáróban látott kis Robert után pár hónapja megszületett a még kisebb Anne, Sarah sürgeti a keresztelőt, elvégre a kicsi már lassan öt hónapos. Samuel viszont kifakad, ő meg akarja várni James és Letty bácsi visszatérését, heves reakcióját Sarah úgy interpretálja, hogy Sam és Charlotte házasságában is valami gondok lehetnek. Sam mérgesen utasítja el ezt a feltételezést. (Még pár szót erről a szőrzetről: nem csak szőke, de vörösesszőke, ha azt mondom, qrva előnytelenül áll Samunak, azzal még nem mondtam semmit. A hölgyolvasóktól megerősítést kérek kommentben.)
A Christian Radich árbocáról felhangzik a figyelő kiáltása, észrevette a csónakot a két utassal, a matrózok segítenek nekik átszállni a hajóra. Prof. Eustace Dawson és lánya, Emma már két napja hányódnak a vízen, egyetlen csomagjuk egy táska, amit viszont a prof nem akar kiadni a kezéből. James külön kabint bocsát a rendelkezésükre, ahol egyfolytában 12 órát szundiznak, grat. Ébredés után James jön látogatóba, vacsoraidő van, kész a cápauszonyleves, jöjjenek kajálni. Mielőtt elhagynák a kabint, Emma megkérdezi apjától, el fogja-e mondani az igazat a táska tartalmáról, de a fater szerint felesleges róla beszélni. A legénységi szálláson a szakács kioszt a haverjainak pár sült csirkecombot, meg még ami a kapitánynak készített menüsorból megmaradt. Az agresszív Dutchy több kaja elcsórására biztatja Croakert, a szelíd Jimmy szerint ha ennyi van, ennyivel kell beérni, a nagyhangú MacPhearson viszont azt kéri a szakácstól, nyomozza ki, hogyan kerültek a hajótöröttek a csónakba.
Vacsora közben erre lehetősége is nyílik Croakernek, mert miközben felszolgál, végighallgathatja a prof beszámolóját arról az egyiptomi ásatásról, amelynek során III. Amenhotep sírkamráját tárta fel Luxorban. Erre pont akkor került sor, amikor kutatótársa Kairóban járt hivatalos ügyben, és amikor visszatért, szakmai féltékenységből feljelentette Dawsont a helyi hatóságoknál és elvette tőle és lányától az irataikat. Úgy kezelte őket, mint valami bűnözőket, de szerencsére sikerült egy görög hajóssal megegyezniük, aki a hajóján elszállította őket Krétára. Csak útközben tudták meg, hogy azért volt olyan olcsó a fuvardíj, mert a hajó utasai leprásak voltak, őket szállította a görög a krétai lepratelepre. Dawsonékat kirakta a sziget egyik elhagyatott pontján, szerencsére találtak egy gazdátlan csónakot és azzal kieveztek a tengerre. Viszont a prof nem ért a navigáláshoz, így hamarosan csak céltalanul sodródtak, amíg Onedinék fel nem vették őket.
Na, ennek fele se tréfa, ha Dawsonék netán elkapták a leprát, akkor legalább 6 hétre karanténba kerül a Christian Radich, mindenesetre most az a legfontosabb, hogy a hajón el ne terjedjen a hír. Baines ennek megfelelően erőteljes szavakkal inti Croakert, pofa be öregem, senkinek egy szót se! A szállásra visszatérve Croaker elgondolkodó arccal hosszan törölgeti a kezét valami rongyba, Jimmy haver megkérdezi, sikerült-e megtudni valamit a két hajótöröttről. Csak annyit, hogy csónakázás közben kisodródtak a tengerre, semmi különös, feleli Croaker.
Elizabeth megérkezik az esti Londonba, konflisba ül és a Big Ben ismert harangszava mellett indul Fogartynak a Smith Square-en lévő szállására. Ahol viszont Sir Daniel éppen szerelmi légyottra készül egy hölgyeménnyel, Angela Taplow-val, a pezsgő és Fogarty nyakkendője már kibontva, és éppen szájból szájba lélegeztetik egymást. A nő elvonul a fürdőszobába felfrissíteni magát, ekkor kopogás az ajtón, Elizabeth örömmel ugrik Daniel nyakába, Úgy örülök, hogy nincs semmi bajod! Fogarty azt javasolja, hogy ennek örömére menjenek el vacsorázni Náncsi Néni Éttermébe, Sz Sz beleegyezik, csak még megköti férje kioldódott nyakkendőjét. Hiba volt ennyit is várni, mert ekkor kilép a másik nő a fürdőből egy szál pendelyben, Elizabeth arca elsötétül, keble az ismert módon hullámzani kezd, majd hatalmas pofont kever le hites urának és kiviharzik a lakásból.
Elizabeth visszamegy Liverpoolba, ahol pár nappal később meglátogatja Samuel és arról beszél, hogy levelet kapott Williamtől, amiben arról tájékoztat, hogy rövidesen hazatér és meg akarja látogatni a kisfiát. Sam természetesen elutasította a csapodár csávó kérését, és most Elizabethet kéri, segítsen megértetni Will-lel, hogy nemkívánatos vendég az Onedin házban. Sz Sz azonban ezt nem vállalja, szerinte egy apának joga van látni a fiát, he-he, bezzeg amikor ő volt hasonló helyzetben, hogy kapálózott minden ilyesféle próbálkozás ellen! Ekkor belép Daniel, Sam illemtudóan távozik, Elizabeth csak ezt várta és nekiáll leordítani Fogarty fejét. Takarodj a házamból!, süvölti, ez az én házam, válaszolja Fogarty rezignáltan. Majd arról beszél, nincs viszonya azzal a nővel, aki amúgy lord Taplow lánya, egy estélyen találkoztak, ahol mindketten sokat ittak és lett belőle, ami végül nem lett. Sz Sz persze egy szavát sem hiszi el, ne legyél már ilyen tapló(w), mondja neki, majd felhívja a figyelmét arra a törvénycikkre, ami szerint a házasságon belüli hűtlenség egyformán vonatkozik férjre és feleségre, és jogalap a válásra. Ezzel kirohan, de a ház előtt elfogy belőle a nagy határozottság és kezét az arcába temeti – pardon, fordítva.
Vissza a tengerre, Jimmy kicsit szédül a kötélen, a fedélzeten a prof és James beszélget. Dawson annyit elárul, hogy nagy jelentőségű felfedezést tett a sírkamrában, de arról csak a Királyi Természettudományos Társaságnak számolhat be, viszont utána híres ember lesz és benne lesz az újságokban is. Gond viszont, hogy Emmának láza kezd lenni és kiütések jönnek elő rajta, sőt hasonló tüneteket kezd produkálni a prof is. Letty tiltakozása ellenére James Baines-szel egyetértésben úgy dönt, a profék nem hagyhatják el a kabint és rájuk zárja az ajtót. Dawson ismét igyekszik a lányát nyugtatni, úgy néz ki, skarlátunk van vagy rubeolánk, de Emma nem hisz neki.
Vitorlafeszítés közben a vicces Dutchy elengedi a kötelet, ami így magával rántja Jimmyt és mindkét keze becsípődik a csigába, ordít is szegény irgalmatlanul. Mártsátok forró kátrányba a kezét, utasít Baines, Letty tiltakozik, szakszerű ellátás kell a szerencsétlennek, nem ilyen büntetés. James félrehívja és közli, ne szóljon bele a kapitány dolgába, ez nem büntetés, hanem ősi gyógymód, a kátrány fertőtleníti a sebet. A legénységi szálláson aztán az is kiderül, hogy Jimmynek már egy hete láza van, de nem szólt róla senkinek.
A gyógyszerek hatására a prof már jobban van, nincs kiütése és elmúlt a láza, szegény Emma viszont nem javul, és közben elfogytak a gyógyszerek. Dobd ki, dobd ki, attól van a bajom, ismételgeti apjának. Letty lemegy a matrózok közé Jimmyről érdeklődni, James utánarohan és elvonszolja. Az a terület a matrózoké, mi ugyanúgy nem mehetünk oda, mint ahogy ők sem jöhetnek ide a szalonba, figyelmezteti Lettyt. MacPhearson aggódik Jimmyért, akit gyerekkora óta ismer, és egy idő után vallomásra kényszeríti Croakert, aki végül elárulja: a két hajótörött valszeg leprás. Ezt hallva küldöttséget szerveznek a kapitányhoz, aminek MacPhearson és Dutchy lesz a tagja.
Emma egyre jobban félrebeszél, apja egy idő után nem bírja nézni és a táskával a kezében kióvakodik az ajtón. Közben James és Baines arról beszél, nincs más hátra, ki kell kötniük Falmouthban, a lánynak orvosra van szüksége, nem tehetnek mást, még ha karantén lesz is belőle. Érkezik a küldöttség, MacPhearson követeli, hogy Dawsonékat különítsék el, nyomatékul előkap egy bunkósbotot, Dutchy meg a kését. Baines azonban pár ütéssel ártalmatlanná teszi MacPhearsont, maga is tegye el szépen a gyíklesőjét, figyelmezteti James jóindulatúan Dutchyt, pedig akár fel is húzathatta volna őket a főárbocra lázadásért.
Dawson közben üres kézzel visszatér a kabinba és megkönnyebbülten látja, hogy Emma mintegy varázsütésre jobban lett, lement a láza és magához tért. James kérdőre vonja, na mi volt abban a táskában, mire a prof bevallja, hogy az általa feltárt sírkamrából elhozott egy mumifikált kisfiú fejet (franc a régészek gusztusába), bár figyelmeztették, hogy ha megbolygatja a sírt, akkor átkot von magára. De most már vége, bedobta a tengerbe, lám, Emma is egyből jobban lett. Bár előbb dobtam volna ki azt a táskát, mondja Dawson. Jimmy viszont sajnos meghalt, a kapitány döntése alapján a jegyzőkönyvben az fog szerepelni, hogy a matrózzal influenza végzett.
Liverpoolban a változatosság kedvéért Elizabeth és Fogarty ismét veszekszik, ezúttal Charlotte is ott van náluk és a téma az, odaadják-e neki azt a levelet, amit William küldött neki Elizabethen keresztül. Daniel szerint ezt nem tehetik meg, elvégre Samuel határozottan kijelentette, hogy semmilyen kapcsolattartást nem tart helyénvalónak. Vili, hogy Willy csak Sz Sz-t akarja felhasználni, hogy kijátssza Charlotte férjét. A két nő viszont más véleményen van, ha a levél Charlotte-nak szól, akkor joga van elolvasni. Végül a dúlt keblek álláspontja győz, Charlotte felbontja a borítékot, a levélben William megbocsátásban reménykedik és azt kéri, idézem: „hogy meglátogathassalak téged és a fiunkat“.
Hazaérkezés után James és Letty kikocsizik az új házukhoz, de odaérve Letty meglepődve konstatálja, hogy ez nem az a takaros, hatszobás meghitt kis kégli, amit elutazásuk előtt vettek meg. James szélesen vigyorog, mire Lettynek leesik, hogy férje vett egy jóval nagyobb másik házat is. James meggyőzően magyarázni kezd, hogy ebben van külön dolgozószoba meg könyvtárszoba is, mire Letty leoltja: De hát évszámra nem is veszel könyvet a kezedbe! Na de mi van akkor, ha valamelyik vendégünk akarna olvasni valamit?, vág vissza James, és kiderül, hogy bizony szép számú vendégsereget el lehet itt helyezni, ugyanis összesen 12 hálószoba van az épületben. Ennyit a kis házban kettesben eltöltendő nyugodt napokról, gondolja Letty és kiviharzik a kocsihoz, James morgolódva megy utána: Na tessék, így szerezzen egy asszonynak örömet az ember.
Facebook kommentek