Ha Ragnar Lothbrok tudna énekelni, akkor nem azt énekelné, hogy „New York, New York”, hanem azt, hogy „Párizs Párizs”. Ugyanis a tengerparton fekszik Athelstannal, és homokból épített Párizs mellett tervezgeti a nagy hódítást. A Szajna szigetén álló várat magas és széles falak veszik körül, Athestan szerint bevehetetlen. De Ragnart ez csak még jobban felajzza.
Björn csaja szül. Azt kiabálja, hogy nem akarja ezt a gyermeket, mert gyönge lesz és eltorzult (merthogy a csajszi sebét örökli). Persze mindenki tudja, hogy nem így lesz, és biztatják, hogy szülje meg aggodalom nélkül. A csecsemő persze teljesen egészséges, és kislány. Björn azt javasolja, hogy Siggy tiszteletére nevezzék Siggy-nek a lányt. Itt látjuk meglepő módon Lagerthát is, aki ugyan ez előző részben azt mondta, hogy elmegy innen, de most mégis visszatért.
Ragnar éppen alszik, ölében a gyerekekkel, amikor berohan Floki és felébreszti. Ragnar felriad, és az egyik ölében heverő gyerek a földre pottyan. Floki egy túlélőt hozott, egy öregembert, akinek valahogy sikerült, csodával határos módon elmenekülnie Wessex-ből, majd egy ladikkal egészen hazajönni. Elmeséli a szörnyű hírt a mészárlásról és a falu pusztulásáról. Floki egyből elkezd siránkozni, hogy ez a wessex-i letelepedés eleve kudarcra volt ítélve. De Ragnar biztosítja, hogy keményen vissza fog ütni nekik.
Csakhogy. Csakhogy Ragnarnak marhára nem jön jól ez a hír pont a párizsi küldetés előtt. A nép nyilván úgy gondolná, hogy a vezértől elpártoltak az istenek, és a párizsi hódítás is kudarcra van ítélve. Úgyhogy Ragnar megkérdezi az öreg hírhozót, hogy elmondta-e ezt a hírt másnak is. Majd mire az öreg nemmel felel, a király megfojtja őt...
Athelstan a szobájában arra ébred, hogy egy egér mászkál rajta. De ahogy jobban körülnéz, egy fénypászmát lát bevilágítani a szobájába. Ahogy megpróbál belenézni a pászma forrásába, hátradobja egy erő, és elterül a földön. Néha röhejesek Athelstannak ezek a vallásos nyűglődései, de végül is ez egy olyan kor volt, amikor ilyesmik valóban megtörténtek.
Wessex-ben viszont durva fordulatot vettek az események. Judith megszüli gyermekét, a férje be is megy hozzá. De persze nem azért, mert örül a gyereknek, ugyanis ahogy kimegy, beront egy rakás szerzetes és katona, és a lányt kicibálják a piactérre és egy cölöphöz kötözik. Készen állnak arra, hogy füleit és orrát levágják a házasságtörés miatti büntetésül. Ekbert király még akar neki adni egy esélyt, ha elmondja a lány, ki nemzette a gyermeket. De Judith nem hajlandó erre. Meg is szabadítják egyik fülétől. Mikor épp a másikat akarnák levágni, végre elárulja Athelstan nevét, így megkegyelmeznek orrának és másik fülének. De nemcsak azért kegyelmeznek meg neki, mert elárulta a nevet, hanem azért is, mert Ekbertnek meggyőződése, hogy Athelstan valóban közel áll istenhez. Így az ő gyermekét inkább áldásnak kell tekinteni. Úgy gondolja, hogy Judith-ot az Úr választotta ki, hogy életet adjon egy különleges gyermeknek.
Athelstan közben párszáz kilométerrel arrébb folytatja a megvilágosodást és az újjászületést. Úgy gondolja, jelet kapott az Istentől, amire régóta vágyott. Bemegy a tengerbe megmerítkezni, és elhajítja a Ragnartól kapott szent karkötőt. Csakhogy mindezt látja Floki is... Athelstan annyira boldog az egésztől, hogy Ragnarhoz fut és elújságolja neki, hogy újjászületett, újra megtalálta a hitét. Legszívesebben elhúzna Kattegatból, de Ragnar nem engedi.
Floki megmutatja az elhajított karperecet Björnnek, és azt is elmeséli, hogyan került a tengerbe. Ezzel meg is ágyaz az Athelstan elleni hangulatnak. Floki viszont egyelőre még nem akar foglalkozni Athelstannal, hanem visszatér otthonába, hogy faragjon, ácsoljon.
Kalf jarl érkezik Ragnarhoz hajóhaddal. És Ragnarnak most kell szembesülnie azzal, hogy Kalf szövetségese Horik király fia is. Ez marhára nem jó poén, és talán Ragnarnak most kezd leesni, hogy nem biztos, hogy olyan jó üzletet kötött Kalffal. Ja, Kalf alapvetően azért érkezett, mert átgondolta a dolgot, és csatlakozni akar a hajóhadhoz, mely Párizsba indul. Persze valójában lehet, hogy az a hátsó szándék vezérli, hogy Ragnart letaszítsa trónjáról.
Mivel új vendégek vannak, hatalmas bulit csapnak a vikingek. Björn a csajával szeretne dugni, de az lepattintja, és inkább azt tanácsolja neki, hogy próbálkozzon Borg jarl özvegyével. (Az özvegy amúgy Erlendur felesége, de hát az úgyse foglalkozik a csajszival, úgyhogy szabad préda.) Ekkor megjelenik Athelstan, és fagyos hangulat fogadja. Bele is kötnek rögtön, és megmutatják csuklóját Ragnarnak, amiről hiányzik a karkötő. Viszont Ragnar épp teljesen mással van elfoglalva, ugyanis egy világutazó vendége érkezett, aki természetesen Párizsban is járt, beszéli a frank nyelvet, és tudja, merre van a Szajna torkolata, ami nem árt mondjuk Párizs ostromához.
Floki éppen erdei otthonában farigcsál, amikor az egyik szoborból vér kezd ömleni. Ezt isteni jelnek veszi, úgyhogy felkerekedik, hogy teljesítse az istenek akaratát: áldozat bemutatása szükséges.
Erlendur felesége látja, ahogyan férje részegen megdug egy csajt, úgyhogy úgy dönt nem hűségeskedik feleslegesen. Mivel Björnnel amúgy is elkezdték kerülgetni egymást, így itt az alkalom, hogy legyen is valami a dologból.
Eközben Athelstan alsógatyában imádkozik Istenhez, amikor megérkezik hozzá Floki. Athelstan tudja, miért jött, úgyhogy védekezés nélkül átadja magát sorsának.
A zárójelentben Ragnar arra a helyre viszi fel Athelstan holttestét, ahol annak idején a szerzetes megkeresztelte őt. Itt temeti el. Majd tarkopaszra vágja fejét, és magára ölti Athelstan keresztjét. Ebben az évadban már Siggy-t és Athelstant is elbúcsúztattuk a régiek közül. Kíváncsian várjuk, bosszút áll-e Ragnar. És ha igen, akkor hogyan?
Facebook kommentek