Kopog a morze a falu posta-távírdájában, és hamarosan eljut címzettjéhez egy üzenet, hogy lavina szerű eseményáradatot indítson be. Az előző részben Cora öccse, Harold olaj üzletének csődjét mellékes információként kaptuk meg, ehhez képest ebben a részben majdnem az egész házat érintő problémaláncolat keveredik belőle. Cora anyja küldte a táviratot, hogy a Lord segítsen személyesen, de vejének semmi ingerenciája Amerikába menni. Corának nyavajog, mert úgyse húzza ki a csávából sógorát a kutyabőr lengetése. Bates is az idegösszeomlás szélén van, lévén neki is a Lorddal kellene mennie. Mrs. Hughes-hoz - ki máshoz - fordul segítségért, mert nem hagyhatja most a lakáj a feleségét itthon egyedül. Mrs. Hughes egyből akcióba lép, és Marytől kér engedélyt, hogy Bates itt maradjon. Igen ám, de Mary azért még mindig az úrhölgy, és rendben van, hogy szívélyesek vagyunk a személyzettel, de a fizetésért dolgozni kell, Bates-nek meg öltöztetni Lord Granthamet.
Mrs. Hughes szerint ez most különleges helyzet, de Mary nem enged, és csak akkor hajlandó segíteni Bates helyettesítésében, ha kiderül mi az indok. Anna próbálja rávenni férjét, hogy menjen nyugodtan, meglesz ő. Különben se kéne kirúgatnia magát most Bates-nek ezzel a magatartással, és Anna már megy is a dolgára, de láthatóan teljesen kiborul, és zokogva dől a falnak a gondolatra, hogy férje nélkül marad pár napra. A Lord egyedül (!) fésülködik a tükör előtt és értetlenkedik lányának, hogy a picsába menjen el lakáj nélkül Amerikába? Tudod te kislányom hány szettbe kell ott egy nap átöltözni? Nagyobb piperkőcök mint mi! Mary szerint Barrow beugorhatna, mert jól helyettesítette Bates-et, míg az börtönben volt. Legalább világot látna, plusz lesz ott a kikötőben a plázson pár helyes matróz is, akivel kokettálhat szabadidejében a főinas. Hö! Na de Marykém! Papája döbbenetére csak annyit mond Mary, hogy volt már férjnél, látott ő már karón varjút meg agyaggalambot is, így a Lord nem kérdezősködik tovább.
A Lord tovább készülődik az útra, de még előtte megtudjuk, hogy jön a disznó szállítmány Blake javaslatára. Minden bizonnyal jót tesz a birtok kihasználásának majd, ha értő kezekkel és lelkesedéssel párosul a kucuk tenyésztése. Blake viszont nincs meggyőződve Mary elszántságáról. Violet és Isobel jól kimelegedve érkeznek meg közben, pedig a klimaxon már régen túl vannak. Az alagsorban Jimmy panaszkodik Barrownak, hogy nem sikerült becserkésznie Ivyt, és irigykedik kollégája amerikai kiküldetése miatt. Barrow búcsúzóul reményét fejezi ki Jimmynek, hogy egészségben, és egy sikeres kupakolás sztorijával várja vissza őt majd a haverja. A Lord legalább ilyen hévvel és egy igazán brit stílusú érzelmes csókkal – szigorúan csücsörített szájjal – a nejétől, a többiektől pedig egy-egy jó szóval búcsúzik. Barrow pár fenyegető szóval köszön el Baxtertől, és részletes jelentést kér, miért neki kell mennie Bates helyett. Szerencsére Molesley is kihallgatja Barrow nem túl kedves szavait.
Violet nagyi nincs túl jó bőrben, és rögtön kocsiba pattan, hogy hazamenjen. Blake és Mary civódnak a birtokot érintő renováló intézkedéseken. Blake szerint Maryéknek kellene alkalmazkodni a körülményekhez, lemondani a fölösleges költekezésről és beállni a dzsentri sorba, mert az előjogaikra hivatkozásból nem lesz bevétel. Napier szakítja félbe a heveskedést, Blake meg besokall az egy négyzetméterre jutó nemesség arányától és elgaloppozik. Branson haza furikázza Isobelt a kabrióval, és közben megbeszélik, hogy elmennek egy liberális politikai gyülire. Edith megint Londonba akar menni, mert kiderült egy új infó Gregsonról, aki minden jel szerint megérkezett Münchenbe, bejelentkezett a szállóba, első este elment valahova, és azóta nem látták. Öcsém, elvileg 50 éve létezik a telefon, Gregson csak megmondta melyik hotelben száll meg, ezt eddig is megtudhatták volna a hoteltől. Szóval igaziból semmi lényeges nem derült ki ezzel az infóval. Cora persze megszeretgeti lányát, de Edith bevallja néha hatalmába keríti a gonoszság érzése, viszont az anyja megnyugtatja, hogy a szarkazmus nem tartozik bele a bibliai hét főbűnbe.
Carson prezentálja Alfred levelét a jelenlévőknek, mely szerint az exinas egészsége kitűnő, a francia séf oda van érte, és nemsokára hazalátogat az apja betegsége miatt, így Downtont is útba ejti. Rose fülébe jutott Edith londoni útja és azonnal szeretne csatlakozni az expedícióhoz. Cora kicsit csitítja, ráér még a bulizással, nemsoká úgyis elsőbálozik, utána oda mehet, ahova nem szégyell. Hiába minden, Rose-t hajtja a vére és azzal az ígérettel győzi meg Corát, hogy majd ő felvidítja Edith-et. Na ez olyan mintha Tigrist összeengednék Fülessel. Napier és Mary sétálgatnak, és Blake arroganciájáról beszélgetnek, majd arra terelődik a szó, hogy Blake szerint Mary kicsit elzárkózik, de Napier nem tud elfogultság nélkül nyilatkozni Maryról. Valóban? Inkább menjünk vissza a házba, javasolja Mary, akinek talpa alatt csak úgy ropognak az összetört szívek (by L.L. Lawrence). A cselédség ötórai teázik, és Barrow szerencséjéről beszélgetnek. Pattmore nem irigykedik, mert szerinte az amcsik csak steaket meg ketchupot esznek, fujj, meg érthetetlenül beszélik az angolt.
Az éjszaka közepén járunk és a félhomályából hirtelen tűnik elő Violet grófné kulipintyója. Isobelnek azt súgta a női hetedik érzéke, hogy jöjjön át megnézni a grófnét, és milyen jól tette! Violet hörögve fetreng a láztól, Isobel pedig máris intézkedik az orvosról. Clarkson doki rögvest a beteg ágyánál nézegeti a lázmérőt, és megállapítja, hogy hörghurutban szenved a grófné. Sajnos jelenleg nincs elég nővér a klinikán, hogy itt helyben tudják ápolni, de Isobel önkéntesen jelentkezik a szolgálatra. Carson nyit be jó éjszakát kívánni a békésen teázgató Hughes-nak és Pattmore-nak. Marasztalják a komornyikot egy szóra, mert nem szeretnék, ha Alfred ilyen hamar visszajönne. Az indoklás szerint Daisy meg Ivy épphogy abbahagyták az iszapbirkózást Alfiért, nem kéne bolygatni ezt a dolgot. Carson egyetért, és másnap az elterelő hadművelettel fogadja az állomásra érkező Alfredot. A komornyik előadja a Mrs. Hughes által kiötlött, „influenza van a házban” sztorit, így akadályozza meg Alfi downtoni látogatását, majd meghívja egy jó pint sörre. Violet állapota tovább romlik, és lázálmában átlagon felüli kritikákkal szórja teli a levegőt, főleg a túl sokat beszélő nővérről. Isobel ezúttal mosolyogva nézi el a nem túl kedves szavakat, mert úgy érzi tartozik ennyivel a családnak.
Branson baktat be Maryhez és Corához, hogy megérkeztek a disznók. Mary izgatottan pattan fel, hogy jaj lemaradt róla, de sebaj, holnap az lesz majd az első dolgod, hogy enni adhatsz nekik! Rosamund, Edith és Rose sétálnak a Sohóban, és Rose már lépne is le dolgokat intézni. Milyen dolgokat? - kérdi Rosamund, de Rose csipcsup dolgokra hivatkozik, és már szalad is a taxihoz. Rosemund kétkedő pillantásokkal nézi mindezt, nehogy a másik nála vendégeskedő rokonlány reputációja is elszálljon az agyaggalambokkal. Rosamund sejtése nem volt teljesen alaptalan, mert Rose titkos randevút beszélt meg az énekessel. Romantikusan csónakáznak a Temzén, de Mr. Ross igazi úriember, és nem igazán tudja elképzelni mi sülhet ki ebből egy liezonon túl. Rose kissé cemende magatartással csak annyit mond, éljünk a mának, a hawaii nyárnak, a sokszínűségnek, és csőrözzünk már egy jót! Eközben Edith könnyek közt meséli el nénjének aggodalmait Gregsonról és a várandósságáról. Afelé tendál, hogy elveteti a gyereket, és úgy érzi pont olyan az élete, mint valami west endi színdarab. Teljesen kétségbe van esve Edith, és az esélyeket latolgatják, de egyik verzió se tűnik jónak. Végül Rosamund néni úgy dönt elkíséri Edith-et az illegális abortuszra.
Branson koppra érkezik meg John Ward liberális politikus beszédére, és szeretne leülni egy hölgyike mellé, kevés sikerrel. A bevonuló politikusnak szóló tapsvihar alatt viszont a hölgy vadul integetni kezd Bransonnak, hogy mégis üljön le mellé, mert úgyse jön, akinek foglalta a helyet. Az ülés szószólója ezt a kis jelenetet stand up comedyzésre használja fel, és beszólogat Bransonéknak, majd belekezd beszédébe. Az ülés után Branson a karakán széktársával beszélget egy kicsit, akitől olyan húsba vágó kérdéseket kap a politikai hovatartozásáról, múltjáról és jövőjétől, hogy inkább megköszöni a lehetőséget, és lelép. Blake és Mary vacsora utáni perlekedés közben megegyeztek, hogy elmennek sétálni egyet az ólhoz. A romantikus trágyaillatú randin Blake a kondásról érdeklődik, de hirtelen a kerítéshez szalad, mert meglátja az egyik haldokló disznót. Kiszáradás - állapítja meg rögtön a felborult vályúkból. A helyzet olyan kétségbeejtően súlyos, hogy se visszamenni a házba, se a kondást felkeresni nincs idő. Blake lekapja a frakkot és már rohan is a gémeskúthoz, hogy folyamatosan adagolja a vizet a jószágoknak.
Közben beesteledik, és eszement sebességgel rohan oda-vissza a vödrökkel Mary is, aki csupa trágyás, dagonyás a szoknyája aljától a feje búbjáig, mindezt egy nemesi seggre eséssel fejeli meg. Lassan a végére érnek az itatásnak, Mary reméli, hogy ennyi már elég lesz, de Blake még maradni akar egy órát. Mary kemény picsa, ő is vele marad, elvégre az ő malackáiról van szó. Blake lovagiasan ráadja Maryre a száraz zakóját, aki ekkor néz végig magán, és rájön mennyire jól megy a selyemhez a disznószar. Következik a pillanat, amikor már annyira tele van a puttony a fáradtsággal és a leszarom faktorral, hogy Blake és Mary elkezdik röhögve dobálni egymást a ganéval. A kellemes parfümös londoni lakosztályba kapcsolunk, ahol a lefeküdni készülő Edith-hez toppan be a sejtelmesen vigyorgó Rose. A szöszi szuperül töltötte az estét, Edith meg azt kívánja bár lenyugodna már a picsába unokatestvére. Hát de nem pont mint Tigris meg Füles?
A tanyaromantika is folytatódik. Blake enyhén tátott szájjal és kikerekedett szemmel nézi végig Mary Mautner Crawley hajnali ügyeskedését az alagsori konyhában. Leslagolták magukat kicsit, és készül a rántotta a la Grantham, mert Mary ezt az egy ételt képes elkészíteni. Lehullt hát a szuperhősi lepel, kiderült, hogy Blake gyakorlatban is ért ahhoz, amihez elméletben (ritka adottság), Mary pedig tud főzni. Mindketten azon gondolkodnak, vajon milyen szaftos sztorival magyarázza majd eltűnésüket a ház, de Ivy szakítja félbe a reggeli szentimentalizmust. Rosamund és Edith elindulnak a kuruzslóhoz, de Edith addig logikázik, hogy inkább meggondolja magát az abortusz ügyében, és azonnal vissza akar menni Downtonba. Rose teljesen behisztizik Edith hirtelen utazási szándékán, mert nyilvánvalóan gallyra ment így az esti randija. Downtonban már mindenki ébren van, Mary elnézést kér a késői felkeléséért, és büszkén mosolyog a tegnapi teljesítményére tett dicséret miatt. Cora is belép és elárulja, hogy Gillingham száll meg náluk, mert a környéken fog horgászni.
Mary döbbenten pislog és Blake szól közbe, hogy csak nem az a Tony, akivel ő Jütlandnál szolgált? Hát de! Mary lelép, de Napier utána megy bókolni, milyen jó, hogy már nem zárkózik el, de attól tart Blake-el lett egy vetélytársa. Maryn látszik, hogy így baromira elege van, itt van Napier meg Blake, plusz még Tony is jön estére, hogy fog elbírni ennyi sármőr udvarlóval egyszerre? Alfred lép be a konyhába mindenki döbbenetére. Pattmore és Hughes még mindig próbálják megtámogatni az influenzás sztorit, de Daisy csak értetlen képet vág. Ivy teljesen felvidul és kifejezi mennyire hiányzik Alfred, de senki nem támasztja ezt alá, Jimmy különösen nem. Alfredból egyből előtör az amorózó, és azt mondja nem biztos, hogy elment volna, ha tud Ivy érzéseiről. Carson ekkor lép be és szörnyülködik a helyzeten. Nem elég, hogy fizethetik Alfi szállását, még a cicaharcot meg a szomorkodást is végig kell nézni. Alfi viszont gyorsan a távozás hímes mezejére lép, és azt mondja búcsúzóul Ivynak, hogy átgondolja az iménti heves érzelmi reakcióját.
Violet grófnénál vagyunk, aki kezd felépülni a hörghurutból, és szeretne enni valamit, persze csak egy kis pirítóst, de ha már a konyhában vannak, hozzanak már egy adag hagyományos angol reggelit, jó sok szalonnával, babbal, meg tojással. Isobel már röpül is teljesíteni a kívánságot, és amíg oda van Clarkson doki elmondja mennyit tett Isobel Violetért; virrasztott, törölgette a homlokát és felolvasott neki a Bibliából, biztos, ami biztos. Violet nem volt egészen magánál, így most kissé kikerekedik a szeme, és hálából még áthívja estére is Isobelt egy baráti pókerpartira. A löncsölő személyzethez egy igen kellemetlen meglepetés érkezik a baljósan vigyorgó Mr. Green személyében. Hughes, mint egy aszpikos sonkaszelet, teljesen beremeg a látványtól, de rajta kívül mindenki szívélyesen fogadja Gillingham lakáját. Anna lép be, hogy Baxtertől kérjen valamit, amikor meglátja megrontóját, és egyből sík ideg lesz, majd gyorsan le is lép.
Mary puccba vágva indul le a lépcsőn, amikor Tonyba botlik. Szépen köszöntik egymást, majd Tony elmondja mennyire hiányolta Maryt, és reméli szíve szottya nem kedveli meg jobban Blake-et, mint őt. Hughes indulatosan lép be a cipőjét sikálgató Greenhez. Melegen ajánlja, hogy húzza meg magát a lakáj, mert tudja mit tett, Greennek meg van képe azt mondani, hogy Anna is hibás, úgyhogy írják azt az estét az alkohol számlájára. Bár szarnál sünt kaktusszal! - Olvasható ki a házvezetőnő tekintetéből Green kijelentésére. A cseléd vacsoránál felelevenítik Nelllie Melba estjét, aki Green szerint leginkább úgy énekelt, mintha ráugrott volna a betonkeverő a nagylábujjára. Baxter megkérdezi Greentől merre lebzselt, ha nem hallgatta a koncertet? Mondjuk nem tudom miért érdekes Baxternek, hogy egy vadidegen mit csinált egy olyan estén, ahol ő ott sem volt. Mindegy, szóval Green elmondja, hogy lent kóricált az alagsorban. A kijelentésre összeszűkül pár szempár az asztalnál, mint egy Sergio Leone western végén. Baxter kiszúrja Anna zavart, és Hughes ideges pillantását, majd Bates tűzben forgó szemét látjuk, és már tudjuk, hogy Green készítheti a TAJ kártyáját meg a végrendeletét.
Facebook kommentek