1945. Ausztria. Szorgos náci/Hydra kezek rakodnak teherautóra mindenféle műkincset egy titkos raktár udvarán. A kedvünkért két tányérsapkás beszédbe is elegyedik, amiből megtudjuk, hogy nem sokkal az Amerika Kapitány 1. része után járunk, a Vörös Koponya halott, a HYDRA pedig menti, ami menthető. Köztük van egy obeliszk nevű fémes tárgy, amit megérinteni csak akkor érdemes, ha azonnali elszenesedésre vágyunk, de az instant pörkölésen kívül még vannak egyéb speckó tulajdonságai is pl. válasz a halálra, meg ilyesmik. Jó cucc, na. Többet nem is tudunk meg, mert hirtelen megjelenik Carter ügynök és csapata, és lefoglalják a szajrét. Kéne valami biztos hely, ahol az ilyen eszközökhöz sem a rosszarcok, sem a Stark-féle játékos kedvű tudósemberek nem férhetnek hozzá – mondja Carter, azzal mindent akkurátusan bedobozolnak. Ez volt az utolsó Hydra-bázis, üdv a boldog békeidőkben!

Ugrunk napjaink Amerikájára, ahol közel sem ilyen rózsás a helyzet, már ami a SHIELD-et illeti. Nemcsak a szervezet, hanem a csapat tagjai is jókora változáson estek át, mióta legutóbb láttuk őket. Skye-t például úgy átfazonírozták, hogy konkrétan csak akkor ismerem fel, amikor May elkezd hozzá beszélni. Trip is itt van velük, éppen egy üzletkötést figyelnek meg, hol máshol, mint egy elhagyatott raktárépületben. Az eladó egy Browning nevű volt-SHIELD ügynök, aki pont a bevezetőben látott obeliszkkel üzletel, jobban mondva annak dokumentációjával. A vevő pedig…hopp ez Xena! Kezd alakulni ez a rész! Itt is vannak társai, csak kicsit jobban képzettek, mint Joxer és Gabrielle. Hiába azonban a kérdezősködés, Browning-nak ugyanis fogalma sincs, hol van az áru, és ha lenne, se mennének vele sokra, mert hirtelen egy golyóálló szuperember tűnik fel, aki elintézi Xena egyik társát, és meglép az iratokkal. A nagy lövöldözésre Skye and co. is előkerül, akik lelövik Browning egyik testőrét. Mi a fene van itt? Xena fejében is felvetődik ez a húszforintos kérdés, és rádión beszól a főnöknek, hogy mi legyen? Rejtőzzenek – válaszol egy ismerős hang a túloldalról. Coulsoné. Nocsak.

Ugrunk egyet hazai pályára. A csapat visszatér a Játszótérre, ahol a tévében éppen Talbot tábornok nyilatkozik arról, hogy SHIELD egy korrupt terrorszervezet, a HYDRA dettó, de no para, már MAJDNEM teljesen felszámolták őket. A földalatti SHIELD-nél is rend a lelke mindennek, a hazatérő Skye-ék szépen lecsippantják a belépőkártyájukat, mint az egyszeri irodisták. Így tudjuk meg, hogy Xena most Isabelle „Izzy” Hartley, míg megmaradt társa, a nem kicsit ZS filmes karakter-nevű Lance Hunter. Ha már az új arcoknál tartunk, van itt még egy Mack nevű fazon, de neki egyelőre nem osztottak lapot, azaz szöveget. Csak győzzük követni! Billy Koenig is előkerül, hogy bejelentse Coulson is a bázison van, és infókat akar, de csak May-t várja az irodájába. A Hartley-Hunter duó (HH) erre kicsit húzza a száját, Skye pedig csak simán ki van akadva, hogy Coulson Fury-set játszik, és halandó ember a közelébe sem léphet.

A főnök igen elfoglalt. Kevés a SHIELD-hez hű ember és jól szét is szóródtak a rohadékok. Ráadásul mióta a Busz álcázó rendszerét szétlőtték az előző évadban, kénytelen turista osztályon repkedni. Hát ja, egy illegális szervezet igazgatójának lenni nem egy fáklyás menet. Bár az igazság az, hogy láthatóan May az igazi főnök kettejük közül, Coulson gyakorlatilag neki jelent és nem fordítva. Erre gondolom, majd még visszatérünk. Coulson kikéri May véleményét HH-ról. Zsoldosok, a jobbik fajtából- ebben maradnak. Coulson közben megnézi az obeliszk ládájáról készült képet, és kicsikét elsápad. A Szerszámosláda tesz róla említést: ez volt a legelső 084-es tárgy a SHIELD történetében.

Ugrunk egyet a laborba. Skye bevitte a golyóálló emberről lepattogzott fémet kivizsgálásra. Régi ismerős, Fitz dolgozik rajta. Sem Skye, sem May nem mondja, mi a konkrét probléma a sráccal, csak nagyon aggódnak miatta, de annyit mi is látunk, hogy az oxigénhiányos állapot nem tréfadolog. Fitz el-elfelejt szavakat, és igencsak belassult, ami érhetően dühíti. A háttérből Simmons látja el jó tanácsokkal, és egészíti ki a tudományos blablát, ami elhagyja Fitz száját. A srác egyébként épp az álcázáson dolgozik, nem nagy hatékonysággal. May érkezik, hogy megtudjon valamit a fémdarabról. Fitz most kezd el csak foglalkozni vele, és ahogy vizsgálja furcsa dologra lesz figyelmes: a fém vérezni kezd és egy emberi (?) húsdarabbá alakul. Ők még nem tudják, amit mi egy pár pillanattal ezelőtt már láttunk: a golyóálló ember képes felvenni bármilyen keze ügyébe kerülő anyag szerkezetét.

Mielőtt May a laborba ment, beküldte Coulsonhoz a még egy közhelyes nevű szereplővel (Idaho) kibővült és éppen budapesti (!) élményeikről anekdotázó HH csapatot. Nagy az izgalom. Hartley egy SHIELD-groupie, Hunter meg egy beképzelt seggfej, ennyit a kihallgatásukról dióhéjban. Fitz közben kiderítette, hogy kitől származik a vér: egy Carl Creel nevű fazontól, aki rajta volt az Indexen (a SHIELD-es változaton, .hu nélkül), csak mivel kicsit ellenségesnek bizonyult, ki is húzták a listáról. Mivel kiképzője az előző évad főgonosza John Garrett volt, ezért lehet, hogy a kiléptetősdit csak megjátszották, és simán bevették a HYDRÁ-hoz. Na és ki az egyetlen közös pont Garettel? Úgy van, drága barátunk, Ward.

Coulson szerint egyedül Skye képes kiszedni az infókat a Kölyökképűből. Szerintem meg nem, de nyilván ezért nem én írom a forgatókönyvet. Na, dráma van. Ward szakállat növesztett. De tényleg, ennél több nincs ebben a szálban, mert Brett Dalton nem egy jó színész. Ward mindenáron, és csak Skye-jal akart beszélni. Elmondja neki, hogy többször próbált öngyilkos lenni, nem túl sok sikerrel. Most már jól van, soha többet nem fog hazudni, és segíteni szeretne. Nahiszen. Skye is szkeptikus, mindenesetre annyit kiszed Wardból, hogy milyen titkos frekvenciát használ a Hydra. Ha az megvan, lenyomozhatják a Creelnek adott utasításokat.

És lőn. Billy lehallgatja a frekvenciát, amiből kiderül, hogy Creel következő célpontja Talbot tábornok, aki a maga érzelemmentes módján épp egy parkban próbál meg családi életet élni feleségével és egy szem gyermekével. Coulson megpróbálja figyelmeztetni, de Talbot egy arrogáns pöcs, és elhajtja a fenébe. Creel támad, May és Skye azonban megvédik a tábornok becses seggét. Golyóállót a hadsereg zárja el egy biztos helyre, a tábornok pedig megy egyenesen a Busz kihallgatójába. Coulson békejobbot nyújt Talbotnak, akivel előtte szépen körbenyaldossák egymást, verbális természetesen. Talbot nem enyhül, pedig kéne, mert csak ő tudja hova záratták el Creelt, ami egyébként nem volt túl jó ötlet, mivel most pont ugyanabban a létesítményben van, mint az obeliszk.

Egy kis közjáték a nagy izgalmak közepette. Fitz sóvárogva nézi, hogy lépett a helyére Billy a csapatban. Pedig nem rosszabb ő, mint volt, csak kicsit lassabb. Sokkal lassabb. A gyanúsan háttérbe húzódó Simmons nyugtatgatja zsenikémet, hogy bízzon egy kicsit jobban magában. Ugorgyunk. Megindul a Talbot akció. Coulson elkábítja a tábornokot, majd kirakják valahol a faluszélen. Amint felébred rögtön felhívja az embereit a titkos támaszponton. Billy lenyomozza a hívást, lehet menni. HH akadékoskodik egy kicsit, el van zárva a cucc, jól van az úgy. Coulson az észérvek helyett (vakon vannak, semmi infójuk a táborról) inkább erőt fitogtatna. Ezen mindenki fellelkesül, indul a buli.

A csapat hivatalos katonai küldöttségnek álcázza magát, és mivel megvan Talbot kódja, ujjlenyomata és hangmintája, így egy kisebb fennakadás ellenére simán bejutnak. Haladniuk kell, mert Creel közben megszökött az üvegcellájából. A csapat a raktárban keresni kezdi az obeliszket, amit végül Hartley meg is talál. Felnyitja a dobozt, és mivel Creel már a nyakában liheg, egy Darwin-díjas mozdulattal megmarkolja az idegen tárgyat. A keze elfeketedik, ami már Creelnek is túl meredek, elfut. A csapat ekkor ér oda Hartleyhoz. Látják, hogy a cucc felizzik a kezében és ugyanaz az ábra rajzolódik ki rajta, mint amit a néhai Garrett és a még nagyon is élő Coulson rajzolgat a falra kényszeresen. Nincs idő ezen morfondírozni. A riasztó megszólalt, jönnek a katonák. Skye utasítást kér Coulsontól, mi legyen: mentsék, ami menthető, vagy fejezzék be az akciót. Coulson a második opcióra szavaz. Hunternél elgurul a gyógyszer, és különválik a csapattól, viszi Hartley-t orvoshoz. Nyilván olyan egyszerűen gyógyítható ez, mint a nátha. A többiek maradnak.

Coulson csapatának ugyanis nemcsak a 084-est kellett megszereznie, hanem egy quinjet-et is, aminek normális álcázó funkciója is van, a repülő-fetisiszta főnök nagy örömére. Megy a rizsa persze a szervezet újjászervezéséről, de az igazság valószínűleg az, hogy Coulson nem bírja a turista osztályt. Mint ahogyan a várakozást sem. Fitz nem halad a Busz álcázásával, és mióta Simmons elment, a helyzet egyre romlik. Igen, ahogy sejtettük, a csaj tényleg csak Fitz agyszüleménye. Simmons azért hagyta magára, mert azt gondolta, nélküle majd jobban megy a felépülés, de csak azt érte el vele, hogy Fitz egyre többet beszél magában, a képzelt barátokkal való társalgást, meg a kollégák annyira nem értékelik.

Eközben HH és a röhejes fedőnevű Idaho menekül a sztrádán. Hartley nem akar meghalni, ezért arra kéri társát, hogy vágja le a kezét. Hartley meg is teszi, Idaho meg jobban tenné, ha nem erre, hanem az útra figyelne közben, mert pont beleszalad a magát betontömbbé változtató Creelbe. A kocsi totálkáros, Hunteren kívül úgy tűnik, mindenki beadta a kulcsot. Creel szintetizál magának egy kis gumikesztyűt, és simán felkapja az obeliszket. A hír eljut a megbízóhoz is, aki nem más, mint a rész elején látott náci/HYDRA katonatiszt, dr. Whitehall. Ezt nevezem én keretes szerkezetnek.