Part One: Noah
Whitney utolsó Montauk-beli terápiájára eljöttek a szülei is, ahol elrebegi mi az a problémája, amit úgy vezetett le, hogy Jody barátnőjét vegzálta. Nos, a gond az édesanyja, aki azt várja tőle, hogy tökéletes legyen, miközben a szülei házassága sem az. Teljesen nyilvánvaló, hogy apja szenved, mert anyjának viszonya van. Nagyon de nagyon hangosan röhögök! Oké, a Solloway szülők nem, bár csodálom, hogy Noah kibírja. Ja, és anyja állítólagos csábítója Max.

A pszichomókus a szülők vehemens tagadásának láttán kiküldi a szobából Whitneyt, hogy magukban válthassanak néhány szót. Az egyértelmű, hogy a lány viselkedése a családi problémákra vezethető vissza, talán jó lenne, ha párként részt vennének terápián. Hát kösz, de kösz nem, jön azonnal hősünk válasza, az asszony azonban gondolkodóba esik.

Jeffries felügyelő egy kávézóban olvasgatja Noah könyvét – ez nyilván a jelen egy rövid villanása, utána irány vissza az emlékek birodalma. A kezelésről hazafelé hősünk felveti, hogy talán induljanak haza még ma, az lenne a legjobb, Helen pedig beleegyezik. Otthon Whitney hiszti-rohamot kap, még csak kedd van, ő vasárnapig akar maradni, ahogy eredetileg tervezték, punktum. Hát, pedig nem ő fingja a passzát-szelet; anyja pakolni kezdi a cuccait. Aztán Martin jelenik meg és kéri, valaki vigye el a Ranch-re elköszönni. Szülei összevitatkoznak, hogy ki vigye el, végül Noah nyeri meg az utat.

A gyerek Cole-hoz megy elnézést kérni „Elizabeth Taylor” miatt, aki megnyugtatja, hogy megvan a paci, nincs harag, sőt ha jó lesz a suliban jövőre is tuti jöhet gyerekmunkára. Míg a srác továbbüget Hal-tól elköszönni, a lyuksógorok váltanak pár szót. Ekkor kivert kutya képpel megjelenik Alison, férje pedig kettesben hagyja a szeretőket. A nő kérdésére, hogy „ennyi volt?” választ sem kap, hősünk a fia után üvölt, aztán balra el.

Irdatlan családi perpatvarra érnek haza, Noah gyorsan felzavarja a gyereket az emeletre, ő pedig csatlakozik a veszekedőkhöz, akik a Butler házaspár, felesége asszisztálásával. A balhé oka, hogy anyósa – Margaret – adott egy interjút, miszerint a férje munkáinak nagy részét ő mondja tollba, de legalábbis a fogyasztható állapotba rendezés az ő érdeme. A házaspár az emeletre menekül az üvöltözők elől, elolvassák az ominózus cikket és kárövendően vigyorognak a helyzeten. A legjobban Noah szórakozik, épp ki nem terül a röhögéstől – nem újdonság, hogy apósa nem éppen a kedvenc rokona.

A kárörvendésnek azonban vége szakad, amikor odalent irdatlan robajjal különféle tárgyak érnek földet a veszekedők jóvoltából. Lerohannak – Trevor az ajtóban mozizik, ám szülei a szobájába zavarják – de a vitába nem avatkoznak be, hanem folytatják a készülődést.

Hősünk elgurul tankolni, és persze megáll Alison munkahelyénél, ahova nem megy be ugyan, de egy fecnin – az előző részben már látott módon – üzenetet hagy a binyiglije tárolójában. (Emlékezzünk vissza, Noah emlékeiben eddig sehol nem szerepelt, hogy szakítottak, ez nyilván valamiféle búcsú üzenet a részéről.) Persze, hogy Oscar ezt a pillanatot választja megérkezésre, és szemrebbenés nélkül közli, hogy tud a viszonyról, és megzsarolja hősünket: 10 ezer dolcsi a hallgatásáért. Csakhogy neki nincs ennyi pénze, ezért kap egy hetet, hogy összeszedje, mielőtt Oscar feldobja. Milyen előzékeny! Nem sokkal később már a nagyszülőktől búcsúzkodnak, illetve csak Margarettől, mert Bruce Butler sértetten duzzog a házban.

Hazafelé Noah konstatálja, hogy megkönnyebbült, hogy elszabadulhatott, Helen pedig javasolja, hogy jövőre inkább kempingezzenek. Otthon az asszony dühösen állapítja meg, hogy míg távol voltak a bérlőik eléggé lelakták a lakást, nem kicsit morcos a károk miatt. Összességében azonban boldogok, hogy újra maguk vannak a megszokott helyükön.

Az esti házastársi szex-party viszont csak nem akar összejönni, hősünk nem tud teljesíteni, t’án a zsarolás van rá lelohasztó hatással? Az éjszakát sem alvással tölti, hanem a plafon majd a laptopja bámulásával, de törpölésből keveseknek lett 10 ezer dollárja, csak mondom. Ekkor itt, az éjszaka kellős közepén üzenetet kap Oscar Hodges-tól: „hiányzom?”. Pff.

Másnap Max irodájában kuruttyol, meglehetősen lestrapált fejjel. Haverja ezzel szemben fel van dobva: 23 éves csajt dug, szóval az élet szép. Ennek örömére elkezd az irodájában lévő kondi cuccokon bohóckodni, mondván ki kell gyúrnia magát. Noah kínnal-keservvel nyögi ki érkezése okát: kéne egy valag lóvé. Hát, csak akkor, ha elmondod mire kell. Ezt még nagyobb szenvedések közepette rebegi el: megzsaroltak, mert viszonyom volt, és valaki rájött. Barátjának leesik az álla, ám szó nélkül kitölti a csekket, és egyben kéri Noaht, hogy sose jusson el arra a pontra, hogy meggyónja Helennek amit tett – rossz vége lenne.

Később elmegy kocogni az egyik parkba, és futás közben egyszerűen összeesik, járókelő siet a segítségére és hív mentőn hozzá. A kórházban már jobban fest, feleségével együtt várják az eredményeket, és amikor megjön a doktornő és közli a verdiktet tátott szájjal hallgatják: csupán pánikrohama volt, attól esett össze. Szóval mehet haza, és ha megint előfordul menjen terápiára. Az orvos távozása után Helen már gyártja is a magyarázatot: stresszes nyarunk volt a szüleimnél meg a gyerekekkel, menjünk el valahova kettesben, hogy megnyugodjál.

Hősünk elfelejti mit ígért a haverjának, és meggyónja az asszonynak a viszonyát. Persze jön az ilyenkor szokásos duma, hogy nem jelentett semmit, meg hogy megbánta, de ezzel sokat nem segít a helyzeten. Mikor felesége rákérdez, hogy mégis kivel, nem mondja meg, ám a nő így is érzi: Alison volt a szeretője. A nagy gyónásban elismeri, hogy eltartott az ügy legalább nyolc hétig, azaz egész idő alatt, míg Montauk-ban nyaraltak.

Otthon némán kullognak be a lakásba, a gyerek-sereg apu nyakába ugrik örömében, hogy egészben van. Mikor kettesben maradnak a hálószobájukban kőkemény vitába kezdenek: hősünk magyarázkodik, az asszony támad, kölcsönös oda-vissza vádaskodások repkednek, aztán magyarázkodás jön, majd rengeteg bocsánatkérés a férfi részéről.

Az éjszakát végül egy ágyban töltik, de míg felesége alszik Noah a plafont bámulja. Ismét üzenetet kap Oscartól, mire felkel, felhívja és elküldi a picsába: elmondtam az asszonynak, nem tehetsz semmit. A Max-tól kapott csekket is széttépi.

Part Two: Alison
Jeffries maga jött el az úthoz, ami a már sokat emlegetett Montauk-beli „The End”-hez vezet (gondolom itt történt a gázolás). Csinál két fotót, aztán már ott sincs – ezt nevezem én alapos nyomozásnak.
Alison terasz-korlátot javít a Ranch-en lévő házon, férje szerint kár a gőzért, le kellene cserélni az egészet, hiszen elrohadt. Az asszony tiltakozik, de nem jutnak közös nevezőre, úgyhogy Cole egyszerűen faképnél hagyja. Aztán lemegy az istállókhoz, és ott újra férjébe botlik, aki Martin búcsúzása kapcsán beszélget Noah-val. Mikor meglátja feleségét úgy mutatja be a szeretőket egymásnak, mintha még sosem találkoztak volna, ők pedig beleállnak a dologba és úgy tesznek, mintha hivatalosan nem ismernék egymást, csak futólag mint pincérnő és vendég. Noah a fia után kiált és távoznak.

Hősnőnk bemegy a munkahelyére, ahol arra kéri kolléganőjét/barátnőjét Jane-t, hogy ne menjen vissza New Yorkba, inkább költözzön hozzá és maradjon itt. A lány visszadobja a labdát: költözz te hozzám a nagyvárosba. Hát, azt nem lehet, de látogatóba elmegy, ígéri.

Megjelenik Oscar, Alison pedig a fizetési csekkjét kéri. Azt lesheted, végülis felmondtál. Gondolom a múltkori pofont olvasta felmondólevélként. Ha már fizut nem kap, leemel két frissen érkezett dobozt a polcról (süti van benne), kisétál, beteszi őket a biciklije tárolójába, felpattan és hazateker a Ranch-ra.

Odaadja anyósának a sütis dobozokat ő maga pedig nekiáll, hogy segítsen a főzésben. Közben hallja, hogy a Lochkart tesók sörözéssel összekötve komoran beszélgetnek a kilátásaikról, miszerint jobb lenne Oscarral kibékülni, mielőtt rosszabbra fordul a helyzet. Ezután újra csatlakozik Cherry-hez, és míg készítik a hamit anyósa elmesél egy régi történetet. Arról, hogy egyszer, mikor Cole még kisbaba volt, kigurult az útra a babakocsija, ő pedig utána szaladt mielőtt elütötte egy autó. De a sztori lényege az, hogy ő épp háttal állt a babakocsinak, mikor az eset történt, szóval nem is látta elgurulni, csak megérezte, hogy baj van, és már szaladt is. Mi a tanulság? Hogy mindig megérzi, ha a fiai veszélyben vannak. Mint most. Így aztán menyének szegezi a kérdést: ki az a Noah?

Alison értetlenül pislog, ám Cherry felvilágosítja: az egyik sütis-doboz aljára egy cetli ragadt. Noah, ugye láttuk, betett oda valamit még Oscar érkezése előtt, ám hősnőnk nem vette észre, mert rápakolta a dobozokat aztán a fecni az egyikre tapadt és pont anyósa kezében landolt. Basszus, ekkora szívást! Kár tagadni a dolgot, Alison feje elég beszédes, ezért Cherry fogja a fecnit és minden könyörgés ellenére nem adja át, hanem elégeti, és utasítja, hogy vessen véget a dolognak. Már vége. Az jó, de a férjed sosem tudhatja meg. Menye ekkor hazaindulna, de arról szó sem lehet: maradsz vacsira és jó képet vágsz, mintha minden rendben lenne!

És valóban a családi vacsora gond nélkül lezajlik: Scottyt egy ismeretlen barnával való románcával ugratják, a kaját dicsérik, szóval mindenki fesztelen, csak Alison ül úgy ott, mintha megállt volna a világ a tengelye körüli forgásban.

A vacsora után Cole, Scotty és Alison elmennek Oscar-hoz bocsánatot kérni. Na, ez érdekes lesz! Becsöngetnek, Cole elmorogja amiért jöttek – elnézést kér, támogatást ígér a fejlesztési terveihez és béke-jobbot nyújt. A férfi elfogadja, öröm és bódottá, mindenki menne a maga útjára, ám Scotty visszamarad és egy jókora gyomrost bevisz Oscarnak. Maradjunk annyiban, hogy rövid életű barátság volt. A gyomrosért visszavágó jár, és az Cole-nak fog fájni. Verbális visszavágásról van szó, Oscar ugyanis felvilágosítja, hogy nem Alison volt ott, amikor ő felhívta a rendőröket a drogbiznisz miatt, hanem az asszony szeretője. Cole agya eldurran, ököllel üti a vádlót, Scotty pedig besegít – csúnyán helyben hagyják Oscart.

Otthon aztán férje rákérdez: ismerem a szeretődet? Nem, nem ismered, nem idevalósi. Oké, akkor a te problémád, oldd meg! Pff! Mikor lefekszenek, alvás helyett a plafon bámulásával töltik az időt, aztán Alison kijelenti, hogy elutazik pár napra, férje pedig helyesel az ötlethez.

Így legközelebb már New Yorkban látjuk viszont – megtartotta ígéretét, eljött Jane-hez. Ejtőznek, kibeszélik a viszonyt, sőt barátnője még a Solloway család címét is kideríti, meg az üzletét, ami Helené. Elkezdi nyaggatni, hogy menjenek el megnézni, és Alison végül rááll, hogy szimpla vásárlónak kiadva magukat besétáljanak „riválisához”. Az üzletben Helen szívből jövő kedvességgel fogadja, úgy nézem még nem tud férje viszonyáról. Megköszöni, hogy megmentette Stacey életét Montauk-ban, amikor félrenyelt az étteremben, egészen zavarba hozza beszélgetőtársát. Ekkor elhívják, miszerint férje keresi, gyanítom itt értesítik, hogy összeesett a parkban. Alison közben kirohan az utcára, Jane utána. Elrebegi, hogy egyedül akar lenni, majd otthon találkoznak – nyilván megrázta a rövid beszélgetés.

Már beesteledik, de csak kóborol az utcákon, végül a Solloway-lakás előtt köt ki. Bánatos kutyus képpel bámul befelé, pont azt a pillanatot kapja el, amikor hősünk a gyerekeit és az asszonyt ölelgeti a kórházból való hazatérés után. Egy villanásra úgy tűnik az ablakon át az egykori szeretők összenéznek, ám Noah behúzza a függönyt, a bámészkodásnak vége.

Jane lakásába visszatérve nemcsak barátnője, hanem férje is várja, ezért előbbi inkább magukra hagyja őket, had beszélgessenek. Cole azzal indít, hogy a kábítószer eltűnt. Az, amit Oscar feljelentése miatt elástak a Ranch-en – egyszerűen elgyalogolt. Szóval felesége szíveskedjen elárulni kivel kefél, mert ugye ő tud a drogról, simán elvihette. Alison tiltakozik, hogy szeretője ugyan nem lopna drogot, de némi óbégatás hatására azért csak bedobja a nevet.

Elmennek sétálni egyet a környéken, hogy kicsit nyugodtabb stílusban folytathassák beszélgetésüket. Leülnek egy járdaszegélyre, és Cole kiborul, könnyek között beszél arról milyen érzés volt, mikor a fiuk meghalt, és hogy a rettenetes fájdalmat csak úgy volt képes túlélni, hogy tudta a felesége vele van.

Másnap közösen mennek vissza Montauk-ba, ahonnan már érkezésük előtt rossz hírt kapnak: Hal kórházban van, ezért oda rohannak. Merthogy tengelyt akasztott a drogdílerekkel, vissza akarta adni nekik az anyagot (ööö, meglett?, vagy ő ásta ki?), de ez a biznisz rohadtul nem így működik. Mindenesetre elég csúf sérüléseket szedett össze, ezért felindult testvére elhatározásra jut: a Ranch-et el kell adni. Csak így keveredhetnek ki az adósságból, az újabb hitel felvétele nem megoldás. A többiek tiltakoznak (nem igazán értem, eddig rajta kívül mindenki el akarta adni), de Cole most nem óhajt erről vitatkozni, hazamegy a feleségével, a témát lehet folytatni holnap is.

Jeffries nyomozó végre betér a „The End”-be, és jelvényét lóbálva a vendég-nyilvántartás után érdeklődik; arra kíváncsi, hogy volt-e valaha Noah Solloway nevű vendégük. Hát, nem nyert. Furcsának találja, de végülis hősünk ugyanezt vallotta, így tovább áll.

A Lockhart házaspár a hálószobában egy ideig feszengve méregeti egymást, majd a férj ágyba bújik. Alison a fogamzásgátlójáért nyúl, mikor Cole megállítja: kezdjünk mindent elölről, csináljunk gyereket. Az asszony vevő az ötletre...