Part One: Alison
Megfordítjuk az eddigi rendet, ezúttal először Alison szemszögéből nézzük végig az eseményeket. Reggel van, immár férje ébreszti, sejthetően az éjszaka után, mikor szeretőjével birtokba vették a hitvesi ágyat. Cole szörfözni hívná, de ő fáradt, alig aludt az éjjel (aham), ezért még szunyálna egy kört. Amint férje kiteszi a lábát máris vigyázzba ugrik, ruhát vesz magára, és épp a tegnap a szigeten vásárolt szoknyát nézegeti, mikor váratlanul Cole visszatér, mert itt felejtett valamit. Kínosan feszengve méregetik egymást a lebukás okán, aztán a férfi úgy dönt nem teszi szóvá a dolgot, futólag megdicséri a ruháját, aztán távozik.

Binyiglire pattan és egy eddig nem látott házba teker, ahol kicsivel később megjelenik Noah és vadul egymásnak esnek. Szex után beszélgetnek, így tudjuk meg, hogy a ház Alison Phoebe nevű zenész barátnőjéé, aki épp világkörüli turnén van. A nő arról mesél, hogy valaha ő is el akarta hagyni ezt a helyet, orvosnak szeretett volna tanulni, de anyagi okok miatt nem jött össze.

A kedélyes beszélgetést telefonhívás zavarja meg, Alisont nagymamájának gondozóintézetéből hívják, így azonnal indulnia kell. Öltözés közben elmorogja, hogy Édesanyja a gond, aki amúgy nem él itt, hanem a világot járja, ám most beállított, és rögtön beleszól a nagymama gyógyszerezésébe. Gyorsan megbeszélik még, hogy este találkoznak meló után, aztán elrohan.

Az intézetben a folyosón találkozik édesanyjával, Athenával, de nem úgy néz ki, mint aki plafonig ugrik örömében a viszontlátástól. Az asszony elrebegi, szerinte milyen rosszul van az anyja, és mikor Alison közbeveti, hogy múlt héten még semmi baja nem volt, Athena kérdőre vonja, hogy mégis miért csak hetente látogatja? Ez különösen kedves kérdés annak fényében, hogy ő viszont egyáltalán nem jár erre. Ugye.

Belépnek a beteghez – aki Alzheimer kórban szenved – és nem igazán meglepő módon csak unokáját ismeri meg, a lányát nem, így az kénytelen mesélni magáról, mintha vadidegen lenne. De legalább megtudjuk, hogy természetgyógyászattal és egyéb varázslatokkal foglalkozik, nagyüzemi szinten. Amikor belép az ápolónő a nagyi gyógyszereivel azonnal tiltakozni kezd, hogy azok mérgek, alig lehet szegény beteget megnyugtatni, hogy félreérti, nem megmérgezni akarják.

Nem sokkal később anya és lánya a folyosón vitatkozik hevesen az öregasszony gyógykezeléséről. Nem mellesleg most veszem észre, hogy Alison már más ruhát visel, mint ami az előbb a szobában volt rajta. Vagy egyszerűen csak átöltözött, vagy ez azt az írói koncepciót akarja erősíteni, hogy az emlékek „képlékenyek”.

Vitájuk végén hősnőnk beszáll az autójába, és indulna dolgozni, ám Athena erőlteti, hogy vacsorázzanak együtt, vagy legalább igyanak meg közösen egy kávét. Nos, egyik sem fog összejönni, mert a) Lockartéknál vacsorázik, anyja pedig nem kedveli az anyósát, szóval oda nem mehetnek együtt, b) Phoebe házára kell vigyáznia, így meló után ott kell lennie. Athena végre érti, hogy nem lesz közös program a lányával, úgyhogy felhagy a próbálkozással.

Alig ér be a melóba, máris megjelenik az enyhén másnapos és nem kevésbé morcos főnöke. Alison sógorával van némi elszámolnivalója, lévén Scotty szállítmánnyal tartozik neki (a részleteket nem tudjuk meg), ezért hősnőnk üzen a férfinak, hogy segítsen a helyzetet megoldani. Oscar azonban a „köszi” elrebegése után átmegy enyhén alattomosba, és megkérdi, hogy alkalmazottja vigyáz-e még Phoebe házára. Az igenlő válasz után nem magyarázza meg, hogy mégis miért kérdezi, de maradjunk annyiban, hogy rosszat sejtek. Nem sokkal később betrappol Scotty, de hogy mit intéz Oscarral annak irodájában, azt nem látjuk. Viszont gyanítható, hogy nézeteltérésük van, mert amint Scotty távozik Oscar elkezdi hősnőnket vegzálni, mondvacsinált indokokkal (nyilván mindegy neki melyik családtagon tölti ki a mérgét).

Visszaváltunk a jelenbe, Jeffries nyomozó konstatálja, hogy Oscar és az áldozat ismerte egymást, és miután arra kérdez rá, hogy mi történt aznap Oscar és Scotty között, és hősnőnk gondolt-e valami rosszra, azt gyanítom megvan az áldozatunk, akinek halála kapcsán a kihallgatások zajlanak, és Scotty lesz az. Hm.

Alison és Noah délután a „titkos” ház kertjében ülnek egy kis tó partján, és közben kedélyesen beszélgetnek. Többek között arról, hogy hogyan és hol élnének, ha együtt lehetnének. Később a férfi elindul haza, ám csak az autójáig jut: belebotlik ugyanis az érkező Athenába. Aki rögtön elfecsegi a lányának, hogy Oscar világosította fel Phoebe házának lelőhelyéről, most már értjük honnan tudta az a farok, hogy Alison vigyáz a helyre. És miután anyja így összefutott Noah-val, nincs mese, túl kell esni a bemutatáson. A férfi úgy menti ki magát, hogy ő Phoebe barátja, és itt fog lakni – kíváncsi vagyok átmegy-e a hazugság Athena szűrőjén.

Mindenesetre Noah gyorsan olajra lép, anyu pedig azonnal lánya szemébe mondja a nyilvánvalót: ez a férfi a szeretőd, nemrég feküdtél le vele. Na ja, végülis ő valamiféle energialátó, ha ezt látta, hát ezt látta. Mindenesetre örül neki, hogy lánya végre boldog. Alisonnak nincs sok kedve a témához, vehemensen tagad, és inkább olajra lépne, de végül meggondolja magát, és elhívja anyját a családi vacsira.

Lockhartéknál az asztalnál a ház a téma, merthogy beázik a tető, ám Cherry nem tudott annyi pénzt kiszorítani, ami a költségeket fedezte volna. Hal bedobja, hogy ingatlanügynök tett újra ajánlatot a Ranch-ra, méghozzá 30 miller értékben, mire a tesók összemarakodnak – Cole az eladás ellen van, a többieknek viszont pörög a dollárjel a szeme előtt.

Cherry megelégeli az egészet és kéri Alisont, hogy vonuljanak félre, szeretne ugyanis adni neki valamit. A hálószobájában aztán átadja a lánynak egykori jegygyűrűjét, mert szeretné, ha az övé lenne. Az érthetően nem akarja elfogadni, de miután anyósa ragaszkodik hozzá, hát felveszi. Az asszony elmondja, hogy mennyire hálás neki, amiért vigyáz a fiára, hogy szereti őt és gondoskodik róla; gondolom menye titokban hálát ad az égnek, hogy nem szakad rájuk a plafon.

Mikor visszatérnek az asztalhoz Cherry fia felé mutatja Alison kezén a gyűrűt, mire Athena beszól, hogy ő is odaadja az összes jegygyűrűjét, hogy minél jobban deklarálva legyen, hogy a lányát ehhez a családhoz láncolták. Az hiába próbálja csitítani, vita robban ki anyja és férje között. A nő szavaira ugyanis Cole úgy reagál, hogy szóvá teszi, az elmúlt két évben itt sem volt az anyósa, és amikor Alison igazán gondoskodásra szorult a tragédia után, akkor Cherry volt az, aki segített, ha kellett etetni, ha kellett fürdetni. Athena mégis hol volt ekkor? Te nem akartad, hogy itt legyek, jön a meglepő riposzt. A csatának itt szakad vége, hősnőnk kizavarja anyját, hogy hazavigye. Útközben az autóban beszélgetnek, Athena lánya szemére veti, hogy anno miért nem ment vele világot látni, ahelyett, hogy itt ragadt ebben a porfészekben a nagyszüleivel, és végül fiatalon férjhez ment. De úgy érzi, talán most már változik, és rájön, hogy nem minden úgy van, ahogy azt korábban képzelte.

Ezen a ponton ismét visszamegyünk a jelenbe, Alison emlékeit nyomozónk szakítja félbe: vége a kihallgatásnak. A nő felugrik, ám mikor az ajtóhoz lép a férfi egy kérdéssel állítja meg: „az esküvő éjszakáján beszélt-e Scottyval?” Az igenlő válasz után rákérdez, hogy nem látott-e rajta valami furcsát? Nem. És látta őt elmenni? Nem, mi előbb elmentünk, vissza a városba. Nos, azt eddig is tudtuk, hogy a baleset/gyilkosság egy esküvő után történt, most legalább annyival beljebb vagyunk, hogy sejtjük, Scotty volt az áldozat, és egyre inkább úgy érzem hőseink úgy forgatják a szavakat, mintha Oscarra tippelnének, mint elkövetőre.

Part Two: Noah
Hősünk kora reggel hagyja el a hálószobát, ám a nyugodt kocogás tervének keresztbe tesz, hogy észreveszi, Whitney nem aludt otthon. Atomsebességgel rohan vissza, felkelti Helent, mire az álmosan csak annyit vakkant: nyugi, barátnőjénél, Rubynál aludt. Noah morog egy kört, majd újra elindulna, de az asszony utána szól, hogy hozzon bagelt. Hiába keresne kifogást, muszáj lesz kitérőt tennie.

Alig ér a lépcső aljára, Trevor szól utána, hogy vele akar menni. Vehemensen tiltakozik, nagyon maga akar lenni – ide a bökőt, hogy Alisonhoz szalad. Kissé elvéti a lépést, mert azzal jön a gyereknek, hogy csak futás közben tud egyedül lenni (ha előbb gondolkodik mint kaffog, mondhatta volna azt is, hogy fiam nem fogod bírni az iramot), sértődés is lesz menten. Gyorsan megöleli a csemetét, aztán útra kel – és igen, tényleg szeretőjéhez jött.

A sietséget még itt sem bírja maga mögött hagyni, azonnal a hálóba parancsolja a nőt és már mászna rá, mert neki dolga van, meg mert nagyon kívánja, ám ő rálép a fékre. Relax, írj az asszonynak, hogy megvárod az új adagot, míg frissen kisül, aztán kettyintsünk egyet kényelmesen. Oké. Nos, lassítás ide vagy oda, a dugásból mégsem lesz semmi, mert Helen visszaír, hogy nem kell bagel, jöjjön haza azonnal, vészhelyzet van Whitney-vel. Felöltözik hát és útra kel azzal, hogy hamarosan találkoznak.

Nyomja a gázt veszettül (hivatalosan mégiscsak a közeli pékségben volt nem a város másik felén), mikor hirtelen defektet kap. Hát ez igazi szívás, főleg, hogy pótkerék van, emelő viszont nincs. Ekkor Oscar Hodges fékez mellette, és segítséget ajánl. Köszi, de már jön az autómentő. Hát jó, akkor maradok, amíg megérkeznek. Milyen előzékeny! Oscar azonban mára a kellemetlen kérdések nagymestere, és azt firtatja, Noah vajon mit keres ezen a környéken így reggel? Hát anyagot gyűjtök a könyvemhez, jön a bullshit.

A szerelő végzi a munkáját hősünket pedig Oscar szórakoztatja. Pölö azzal, hogy ismeri az apósáékat, gyerekként még játszott is náluk Helennel. Szerencsére nem kell sokáig smúzolniuk, mert a munkás végez, átad egy névjegyet és már ott sincs. Noah is lépne olajra, ám újdonsült cimbije még tartóztatja: estére horgászni hívja; a haverok helyiek, jól jönne akár az anyaggyűjtéshez is. A férfi terel, miszerint mára programja van (jah, Allison), de azért igyanak majd meg egy sört – azzal már ott sincs.

Hazaérve kiderül, hogy Martin használta az emelőt valamiféle kísérlethez, anyu pedig elfelejtette visszarakni a kocsiba. Oké, és mi a gond Whiney-vel? Hát az, hogy tagja egy csoportnak, ami az interneten zaklat egy lányt, név szerint Jodyt, aki tegnap öngyilkos próbált lenni…

Anyu és Apu előveszik legnagyobb lányukat, aki mindent tagad. Nem ő csinálta a twitter-fiókot, ahol gyalázták a lányt, és nem is írt oda. Noah nem hisz neki, és kérné a telefonját, hogy leellenőrizze, ám a gyerek egy mozdulattal a medencébe hajítja. Apja felszívja a vizet (nem a medencéből!), és elüvölti, hogy Whitney márpedig bocsánatkérő levelet ír, kiteszi a fészbúkra és előadja személyesen. Nem, nem, nem és nem, üvölti a csitri fejhangon, mire nagyapja lekiabál az erkélyről, tudakolva a cirkusz okát.

Nem sokkal később már a házban beszélik meg közösen a továbbiakat a nagyszülőkkel. Bruce nem engedi, hogy unokája bocsánatot kérjen, mert nincs bizonyíték a bűnösségére, de ha ily módon elismeri, a szülők akár perre is mehetnek, és lehúzhatják őket. Noah teljesen kiakad, hogy apósa ilyenkor csak a pénzre gondol – innen pedig átmennek vad üvöltözésbe és sértések egymás fejéhez vágásába. Végül anyósa állítja le a vitát azzal, hogy mindenki nyugodjon le a picsába.

Hősünk és felesége az udvaron folytatja: a férfi mindenáron azt szeretné, ha Whitney bocsánatot kérne, ám az asszony nem támogatja az ötletet, majd ha az ügyvéd is ezt javasolja, akit a szülei hívtak(!). Szerinte inkább terápiára van szüksége a lányuknak. Mindenesetre új telefont nem kap, iPadjét elkobozták, úh. elvileg több rosszat nem tud mondani/írni Jodynak. Helen kijelenti, hogy pakolnak, és irány vissza a nagyváros. Hát azt már nem, jön a riposzt, bár én kétlem, hogy Noah indokai őszinték, mikor a gyerekek nyugalma érdekében kardoskodik vehemensen maradásuk mellett.

A bejárónő szakítja félbe a veszekedést, miszerint hősünknek vendége érkezett, aki nem más, mint Oscar, merthogy Noah reggeli találkozásukkor elhagyta a kártyáját, ő pedig megtalálta és visszahozta. Ám elköveti azt a hibát, hogy megemlíti Helen előtt, hol is találkoztak ők pontosan, mire a nőnek összeszalad a szemöldöke. A további károkat megelőzendő hősünk elkezdi kifelé terelni vendégét, kissé vehemensebben a szükségesnél, így a kedélyesnek indult rövid pofavizit lökdösődésbe megy át, a feleségnek kell közbelépnie, hogy ne fajuljon el. Oscar sértetten kijelenti, hogy havernak hitte Noah-t, de csak egy fasz, azzal rendkívül morcosan távozik.

Mikor egyedül maradnak a férfi odavágja Helennek, hogy elviszi Whitneyt Jodyhoz. Így is történik, mikor odaérnek a kocsiban vitatkoznak egy kiadósat. A lány nem érti, miért ő van megszidva, a megtámadott lány igenis egy kurva, és különben meg Ruby barátnője volt a fő hangadó, ő csak csatlakozott. Hát az a gond, édes lányom, hogy valaki miattad majdnem meghalt – jön a riposzt. A tetteidnek következménye van, ha fejed tetején ugrálsz akkor is. Whitney végül magába száll és elkullog bocsánatot kérni.

Noah vidáman üget haza a hírrel: túlestek a dolgon, és rendben ment. Helen közben keresett egy helybeli terapeutát, és azt a tanácsot kapta, hogy legyenek minél többet a lányukkal. Arra gondolt, talán egyikük legyen otthon folyamatosan iskolaidőben is, hogy a gyerekek ne az üres házba érjenek haza. Ő maga egy boltot visz, talán eladhatná, vagy a férje hagyhatna ki egy félévet a suliban. Hősünk nem támogatja az ötletet. Egyrészről az asszony szereti a boltot, hülyeség lenne feladni, és ő sem jelentheti be a nyár közepén a munkahelyén, hogy ősztől nem tanít. Arról nem is beszélve, hogy nem lenne miből élniük. Mikor erre az a válasz jön, hogy elfogadhatnának még több pénzt Helen szüleitől Noah begurul, és komolyan összevesznek.

A férfi mérgesen elrobogna, ám felesége nekiszegezi a kérdést: mégis hogy kerültél reggel arra a helyre, amit Oscar említett? Hősünk mellébeszél, majd támad, végül kölcsönös bazmegeléssel válnak el. Na szép!

Dühösen üget a parton, úticélját nem ismerjük (de azért sejtjük), amikoris hirtelen a jelenbe váltunk, és megkérdezi Jeffries-től, hogy tényleg a családi vitájuk részleteire kíváncsi-e. Á, dehogy, jön a tömör válasz, majd útjára bocsátja. Mielőtt távozna feltesz ő is egy kérdést a nyomozónak: gyanakszik valakire? Aha. És miből gondolja, hogy nem baleset volt? Mert nem hiszek a véletlenekben. Noah már az ajtónál áll, mikor Jeffries kibök még egy kérdést: ismer egy helyet, amit úgy hívnak „The End”? Nem, feleli Noah, mégis mi az? Nos, egy klub Montauk-ban, Scotty oda tartott halála idején. Hát, én sosem jártam ott, közli hősünk azzal balra el.

Végül megtudjuk hova jött – persze, hogy a titkos szerelmi fészekbe, aholis kiadós szeretkezéssel zárják az estét, melynek végén a férfi megkérdezi: eljössz velem? „Igen” a válasz.