Part One: Noah
Hősünk a jelenben meséli tovább a történetet a kihallgatáson, azt, hogy nem tudta, Alison házas, és azt, hogy igyekezett őt elkerülni, mert így látta jónak. És miközben azt állítja, hogy egyáltalán nem gondolt a nőre, mi látjuk, hogy kocogás közben azért útba ejti a házát, a zuhany alatt meg rá gondolva markolássza a répát. Helen pont ebben a „meghitt pillanatban” csatlakozna hozzá, de ő mogorván kikaffog: kösz, de kösz nem.

Később a családi reggel zűrzavarában felesége felveti, hogy menjenek el a helyi piacra venni pár dolgot, ő pedig nem túl lelkesen, de beleegyezik. Útközben egy ranch mellett mennek el, Stacey persze azonnal a lovakat simálná. Ígéretet kap, hogy visszafelé megteheti. A piacon apja kezét fogva sétálgatnak, mikor Noah megpillantja Alisont, aki sógornőjével árul lekvárt az egyik pultnál. Stacey pont hozzájuk szalad, így az újbóli találkozás elkerülhetetlen.

A férfi zavarban hebeg valamit, ám a nő igyekszik úgy tenni, mintha csupán futó ismerősök lennének. A helyzetet a kislány menti, ráveszi apját egy üveg lekvár megvásárlására, aztán közelben elhaladó anyja után rohan. A visszaúton megállnak megnézni a lovakat. Igen, ez a Lockhart Ranch, hősünk persze nem tudja, hogy Alison családjáé. Scotty és az öccse Hal Lockhart fogadja őket, lovagló órákat ajánlanak Staceynek, és körsétát a többieknek. Pillanatokkal később lóháton megérkezik Cole, Noah majd’ hanyatt esik a döbbenettől. Ekkor megszólal Martin, hogy látta a portánál a hirdetést, miszerint kisegítőt keresnek, és ő szeretne itt dolgozni, bár nincs ilyen tapasztalata (sőt semmilyen). Cole azt ajánlja, próbálja ki magát pár órára, és ha bejön neki, hát maradhat. Hősünk tiltakozna, de Helen leállítja: a gyereket eddig semmi ilyesmi nem érdekelte, ha maradna, hát maradjon.

Közben narrációként Noah mesél az életéről: anyja hirtelen haláláról, apja megrogyásáról, és az egyedüllétről, amit azzal oldott, hogy az iskola után azonnal elvette Helent. Hm.

Otthon kínban ül a laptopja előtt, nem igazán megy az írás: konkrétan Alison nevét pötyögi be zsinórban egymás után – hát ebből nem egyhamar lesz második könyv. Kora délután apósa partyt rendez, kinyalt vendégsereg sorakozik az udvaron és a medence körül. Whitney kissé kurvás ruhában jelenik meg, mire apja visszazavarja a szobájába.

Utána Helen érkezik teljesen feldúlva és rángatja át a ház másik részére, hogy megmutassa: apja kedélyesen beszélget korábbi szeretőjével. Az asszony kiakad, nagyon aggódik, hogy anyja esetleg meglátja. Noah megnyugtatásként magához öleli feleségét, aztán pár méterrel odébb megpillantja Alisont. Hősnőnk dolgozni jött, felszolgál a partyn.

Beesteledik, Noah pedig apósával és pár taggal beszélget, amikor csatlakozik hozzájuk Harry, apósa menedzsere. Az öreg volt olyan rendes, hogy beajánlotta neki a vejét. Hát, egyelőre nincs miről beszélgetni, az új könyve nem áll sehol. A csoporthoz Helen is csatlakozik, de mielőtt tovább társalognának, megjelenik Alison hősünk italával, majd továbbáll. Felesége viccesen odaböki, hogy a lány flörtöl a férjével, mire apósa kontráz: ha ő ilyen csinos lenne, mindenkivel flörtölne, hátha valaki szobára viszi. Noah kiakad a szalonképtelen megjegyzésen és lelép beszélgetőtársaitól.

Némi keresgélés után a ház túlfelén megtalálja a lányt, és meginvitálja a tengerpartra. Odáig persze el is kell jutni, de már a kertkapu biztonsági rendszerén fennakadnak: Noah küzd a kóddal – a felesége szülinapja, mégsem jut eszébe. Némi kínos bakizás után azért csak ráhibázik, irány a part.

Alison rögtön lekapja a cipőjét, és belepaccsog a vízbe, aztán a parton egymás mellett ülve beszélgetnek. A nő finoman végighúzza az ujjait a férfi kézfején, miközben ő nehezményezi, hogy délután a piacon még szóba sem akart állni vele. Igen, de akkor ott volt a lánya - így a mentség.

Noah kijelenti, hogy házas, és nem történhet közöttük semmi, mire Alison közli, hogy oké, akkor örült a találkozásnak. Ekkor ejti ki a ki először a teljes nevét, ami Alison Lockhart (Ms. Bailey-nek majd a kihallgató szólítja a későbbiekben) – hősünk itt döbben rá, hogy a) a nő házas b) a ranch, ahova gyerekeit vitte Alison férje családjáé. Az új infókat egyedül kell feldolgoznia, ugyanis magára marad a parton.

Visszaváltunk a jelenbe, kihallgatója tovább kérdezi az este történéseiről. Nos, nem volt semmi, visszament, elnézést kért az apósától, hogy olyan gyorsan otthagyta, majd alukálni ment az asszonnyal. Aztán hirtelen ő is kérdez: a szerelmi élete mégis hogyan kapcsolódik az eseményekhez? Hát, megpróbálunk rájönni, ki ismerte az áldozatot, ki akarhatta megölni. Noah ledöbben: ő azt hitte, baleset történt. Mi pedig okosabbak lettünk egy információval: hőseink történetüket egy nyomozónak mesélik el, egy feltételezett gyilkossághoz „háttéranyagnak”...

Az aznap esti történések lezárásaként látjuk, ahogy a férfi visszakullog a kapuhoz, ahol Alison várja, és csak annyit mond: sajnálja, de nem tudja a felesége születésnapját. Noah hozzá lép, és megcsókolja.

Part Two: Alison
Alison reggel binyiglivel teker a partra, hogy ismerős halásszal találkozva egy doboznyi halat vegyen át. A zsákmányt a helyi vasútállomás egyik melléképületébe viszi, ahol sógora, Caleb dolgozik. Illetve munkának nem feltétlenül nevezném, hogy ül a pult mögött és Bruce Butler regényét olvassa. A nő ki is jelenti, hogy nem bírja a pasast, de Caleb nem zavartatja magát, neki tetszik a könyv. Átveszi a halas dobozt, egy percre beviszi a hátsó irodába, és már hozza is vissza (a halak még mindig benne vannak). Sógornője rászól, hogy csukja be az iroda ajtaját, hátha illetéktelen jár erre, mi pedig vakarjuk a fejünket, hogy mégis mi a retek folyik itt?

A jelenben kihallgatójának mondja, hogy úgy gondolta, sosem látja viszont Noaht, hiszen ő csak egy nyaraló a több százból, aki minden évben jön aztán továbbáll.

A reggeli hal-akció után bemegy a munkahelyére, de hiába keresi főnökét és vele együtt a fizetését, itt egyik sem elérhető. Felkeresi ezért az irodájában, ahol némi dörömbölés után ajtót nyit méghozzá elég morc és kialvatlan fejjel. Alison kérdi, hogyhogy itt alszik, csak nem kidobta a felesége? De. És alkalmazottja mit óhajt? Nos, csak a fizetését. Oscar morcosan visszakullog, ám mire újra ajtót nyit, már Jane is a küszöbön áll. Mogorván kérdi, hogy másik beosztottját: mit akar? Leszopni, jön a rezignált válasz. Hangosan felröhögök, Oscar pedig még komorabban indul el a második fizetési csekket kiállítani.

A két lány ezután még beszélget kicsit a kajáldában, mikor végre ide is bebattyog a főnökük. Felveti, hogy este szükség lenne pincérnőre Bruce Butler fogadásán, de Alison élből nemet int, így Jane vállalja, hogy ő lesz az esti felszolgáló.

Hősnőnk sógornőjéhez csatlakozik, babrálnak kicsit a lekvárokkal, aztán mennek a piacra. Épp elkalandoznak a gondolatai, mikor hirtelen megjelenik Noah a kislányával. A férfi barátságosan üdvözli, és rögtön vásárol az összes lekvárból egy üveggel. Mikor Mary-Kate elfordul összepakolni a zsákmányt, Noah odasúgja, hogy szeretné újra látni, beszélgetni kicsit. Mikor távozik, sógornője kiböki, hogy szerinte mindketten bejöttek a pasinak.

Piac után irány a ranch, Alison azonnal férje karjaiba bújik (??), ám a családi idillt menő BMW érkezése zavarja meg: Whitney Solloway jött, hogy hazavigye öccsét, Martint. Scotty a fiatal tinilány látványától akut nyáltúltengést kap – ha Cole nem lépne közbe, nyílt színen megdugná a csajt. Férje még kérdi, hogy reggel rendben ment-e az átadás, hősnőnk pedig igent int. Hogy nem a halakra gondolt, az tuttós.

Később a maradék lekvárok anyósa házának szekrényében végzik, mikor Cherry maga is megjelenik egy kis bizalmas beszélgetésre. A lelkizés oka elhunyt unokája, azt feszegeti, hogy mennyire büszke rájuk, hogy ilyen jól viselik a kisfiú halálát. Szerintem ezt egy kicsit benézte.

Megemlíti, hogy kipakolja a házból felnőtt fiai felesleges cuccait, így lesz hely Alisonéknak odaköltözni, ha születik egy másik gyermekük – legalább a nőnek ezúttal lesz majd segítsége. Ő egyáltalán nem lelkesedik az ötletért, sőt ahogy látom bántják ezek a szavak, de megjegyzést nem tesz. Inkább hazabiciklizik, és onnan hívja fel Jane-t, hogy este elvállalja a pincérnősködést Bruce Butler partyján.

Már beesteledik, mikor ott végre megpillantja Noaht, amint a medence partján vitatkozik Helennel. Mielőtt jobban belefeledkezne bámulásukba, Margaret Butler, a vendéglátó felesége (és egyben Helen anyja) lép hozzá pezsgőért. Beszédbe elegyednek, az öregasszony azon törpöl honnan ismerheti hősnőnket, aztán rájön: látta a képét az újságban, ő az, akinek meghalt a kisfia. Alison majd leesik a lábáról, de jól tűri a téma feszegetését.

Pár mondattal később Margaret pénzt ajánl, ha leönti a férjét itallal, mire cinkosan összesomolyognak (nem légből jött az ötlet, látta amint Bruce korábbi szeretőjével beszélgetett). Alison nagy lendülettel megindul az öreg felé, ám a pohár whiskey nem a ruháján végzi, hanem Noah kezében. Nem tudom, valóban megtette volna, de most már nem fogja.

Helen kér tőle egy pohár vizet, ezért visszamegy a házba, ahol döbbenten látja, hogy Scotty és Whitney épp felfelé sunnyognak az emeletre. Megállítja őket, végszóra pedig belép Noah is. A Solloway lány gyorsan olajra lép, Scotty pedig azt kummantja, hogy a mosdót kereste, ezért a morc apa útba igazítja. Mikor hőseink kettesben maradnak, a férfi felveti, hogy talán menjenek le a tengerpartra. Oké.

Noah kitalálja, hogy paccsogjanak kicsit a vízben, de a nő nemet int, nem tud úszni. Aztán az estére kerül a szó, mikor a férje a motorháztetőn megdugta – hősünk nem akarja elhinni, hogy valóban férjnél van, szerinte a házasok nem kefélnek így. Vekengenek még egy kört a házasságról, Alison azt bírja kinyögni, hogy a kapcsolatuk most ott tart, hogy „reméli nem öli meg” a párját. Ajaj.

Írónk is mesél a maga kapcsolatáról, hogy milyen fiatalon házasodott – szerette a feleségét, és még most is szereti, de ha újra kezdhetné, nem sietne ennyire a házassággal. Nem mondja ki, de érződik, hogy arra gondol: gazdag családba házasodott, jobb lett volna nem készen kapnia mindent, hanem kipróbálni mire képes önerőből. Az időutazásról zagyvál, elmélázik milyen lenne visszamenni az embernek saját múltjába, és megváltoztatni néhány döntését, de ez csak a körítő hablaty ahhoz, hogy megcsókolja beszélgetőpartnerét.

A jelenben Alison visszakérdez: a nyomozó mindenkivel beszél, aki a baleset előtti eseményen ott volt? Szerinte ez felesleges, mert azon helyiek vettek részt, az áldozatot pedig egy turisták által kedvelt helyhez közel ütötték el – helyi ott miért járt volna? És Ms. Bailey hol is fejezte be azt az estét - terel a nyomozó? Hát, visszamentem a városba - így a vallomás. A rendőr egyenesen rákérdez: talán rossz nyomon járok? Vállrándítást kap válaszul.

Végül a nőt látjuk a túlfűtött csók után, immár az út szélén sétál magányosan, míg egy mellette elszáguldó autó rá nem hozza a frászt.