Cameron vadul ír egy programot, amikor Donna megáll előtte, hogy számon kérje despota döntését, főleg, hogy partnernője nagy magyarázata az, hogy Joe azt mondta, hogy tönkre fogják tenni a Mutinyt, és most már hisz neki. Egyébként is, nem fog bocsánatot kérni. Joe és Sarah sem kérnek bocsánatot, amiért Jacob tudta nélkül összeházasodtak. Az örömapa nem bújik ki a bőréből, ráadásul még egy hírt meg kell emésztenie, MacMillan benyújtja a felmondását. Jacob jól palástolja az érzéseit, annyira, hogy még a méregdrága kocsiját is kölcsönadja az ifjú párnak, hogy nászutazzanak egy kicsit – bár nekem az a benyomásom, hogy csak nem akarja Joe-t a közelben. Gordonnak rémálma/hallucinációja van, Julest látja, amitől teljesen kétségbeesik, Donnát is felébresztve, de nem mondja el, mi történt.
A Mutinynál nagy nap a mai. Nem csak mert party-t tartanak, hanem mert Cameron és Tom befejezik az álomjátékot, amit a lány másolásvédelemmel akar ellátni, Tom heves tiltakozása ellenére, aki arra hivatkozik, hogy ők is mások másolásával tanultak. Bosworth sem hoz jó hírt Cameron számára, a Community sokkal jobban teljesít, mint a játékok. Gordonnál is pörögnek a dolgok, sok a rendelés, bár van, ami visszajön, mivel nem volt helyesen beszerelve a soros port, ráadásul Clark csinálta, ami azért is kínos, mert rácsattan miatta az embereire, hogy ki merte elrontani. Stan is átugrik, de Gordon hamar elüldözi, sok a munka.
Jacob beszerzi Joe utódját Jesse személyében. Az új srác Kaliforniából jött – ahová Joe tart – láthatóan mindenkit ismer, aki számít, méghozzá igen közelről, míg Joe csak a felszínt karcolgatja. Jacob elégedetten szemléli, ahogy MacMillanbe belehasít a tudat, ő mindössze egy kis halacska Jesse mellett. Gordonnál csörög a telefon, felveszi, de senki nem szól bele. Mikor Jules nevét szólongatja, bejönnek emberei, úgyhogy gyorsan lerakja. Nem jó hírt hoznak, mind a ketten felmondanak, mert nem akarnak ilyen kockázatos üzletben lenni. Clark megpróbálja meggyőzni őket, de végül feladja.
A telefon ismét csörög, mint kiderül Joe az – az előbb is ő volt – Gordon elfelejtette a találkozóját vele és Jessevel. A Mutinynál elkezdenek felbukkanni az emberek, Donna nagyon élvezi, Cameron meg látványosan szenved, míg Tom Bridget Joneshoz hasonlóan túl komolyan veszi a kosztümös bulit. Nem is kell sokat várni, hogy Tomból kitörjön a sok elfojtott feszültség, megpróbál vitatkozni a lánnyal, de az azonnal szakítás emlegetésével reagál. A srácban azonban párjára akad, felhevülten ecseteli neki, hogy had beszéljék már meg a dolgokat, szereti, és az emberek vitatkoznak nap, mint nap, ilyen egy normális kapcsolat. Cameron rögtön leakad a szeretleknél, de mielőtt erről jól kifaggathatná barátját, megzavarja őket John, aki éppen körbevezeti a fiát a Mutinynál.
Joe mindent megtesz, hogy még pár napig a Westgroupnál lehessen, de Jesse kipenderíti. Van valami nagyon antipatikus ebben az emberben, és Joe is hasonlóan érez, amit Sarah-nak el is mond. A lány bátorítja, hogy máshol még izgalmasabb munka vár rá, ráadásul az utolsó estéjüket felejthetetlen MDMA-s partizással tölthetik. A Mutiny kerti party-ján egyre többen vannak, Lev is elmegy, sőt még Yo-Yo is ellátogat. Donna szerint Cameronnak beszédet kell tartania, ami pont annyira rosszul sül el, mint ahogy azt előre gondolni lehetett, főleg, hogy kiderül, a jelenlévők túlnyomó többségét a Community hozta ide, így az új játék bejelentése nem okoz túl sok izgalmat.
Gordon is meglátogatja Donnáékat, hogy felesége segítségét kérje, mert egy újsághirdetés alapján meggyőződése, hogy valaki ellopta a munkáját. Felesége bátorítja, hogy maradjon bulizni, érezze jól magát, majd holnap közösen foglalkoznak az üggyel, de Gordon inkább savanyúan távozik, és persze megy a saját feje után. Esetünkben ez azt jelenti, hogy betör Stanhez, mert meggyőződése, hogy ő a tolvaj. Cameronnak érdekes találkozásban lesz része, egy lány könnyek között köszöni meg a munkáját, mert úgy érzi a Community közössége segítette át az élete egy nehéz szakaszán. James munkát ajánl apjának, ahol rendes munkája lehet, nem úgy, mint a Mutinynál. Bosworth megköszöni, de nem vagyok benne biztos, hogy fiával egyformán látják a helyzetet.
Tom szerelmet vall Cameronnak, és bár a lány nem tudja visszamondani, de még így is nagyon cukik együtt. Gordont rajtakapja Stan, és kiderül, hogy nem lopott el semmit, a sok számítógép a garázsában javításra vár, ebből él meg. Megkérdezi, hogy Clark megint kokainozik-e, csak mert Donna mondta, hogy figyeljenek rá. Ezen Gordon gyógyszere teljesen elgurul, tombolni kezd, és összefüggéstelenül beszél, amikor megjelennek a rendőrök, és letartóztatják. Joe és Sarah remekül szórakoznak, párbeszédüket nem sok értelme lenne leírni, de annyit mondhatok, MacMillan már egy olyan világot jósol, mint amit a Transcendence-ben láthattunk. Mellesleg egy kis gruppen csókolózás – mindenki mindenkivel style – is befigyel. Cameron bevallja Donnának, hogy rossz volt szembesülnie azzal, hogy a Community sokkal népeszerűbb, mint a játékok, és nagyon sajnálja, viszont mostmár máshogy látja. Tele van ötletekkel, amitől jobb lehet Donna elképzelése. Szuper elképzeléseiket papírra is vetnék.
Sarah és Joe a Westgroup szobájában folytatják a party-t, amikor megzavarja őket Jesse és csapata, így elbújnak. Ekkor lát valamit Joe, ami kétségbe ejti, és ugyanekkor Cameron is meglátja. A Mutiny megszűnt, ellopták, kizárták belőle őket, helyette WestNet van. Joe azonnal hozzájuk siet, hogy elmondja, neki semmi köze hozzá, de senki sem hisz neki, teljes a káosz, és ők semmit sem tehetnek, hiszen a felhasználókat nem érdekli, hogy hívják a szoftvert, nekik csak az számít, hogy azt kapják, amit eddig. MacMillan szánalomra méltó halandzsázásának John vet véget, és kitessékeli az ajtón. Cameron összetörve ül a szerverszobában, Donna kérdésére, hogy mit tegyenek, nem tudva a választ, míg Gordon mániákusan motyog a rendőrautó hátsó ülésén.
Limbo – a menny és a pokol közti tér, ahol az elveszett lelkek az ítéletre várnak. Ebben az évadban, ha nem is egyforma minőségű minden epizód, mégis örömmel fedezem fel hétről-hétre, hogy koherens tematikát követnek. Szereplőink folyamatosan a limbóban, a semmiben lebegnek, az álmaik (a mennyország) mindig karnyújtásnyi távolságra tűnik csupán, mégis a pokol előszobájában ragadtak. A múlt heti epizód végén sejtetett katarzis után zuhanunk egy kilométert – ahogy az angol mondja, kiugrottunk a serpenyőből, bele a tűzbe. Joe a tehetetlensége alatt küzd – hiába van küldetése, hogy technológiai látnok legyen, a saját erejéből nem akarja ezt elérni (ahogy múlt héten is elcsábult, hogy a Mutiny-t letarolja), de nem is elég vérszomjas, hogy ténylegesen mindenkin átgázoljon (ahogy Jesse mellett is megsemmisülve érzi magát). Gordon bánata épp az ellentéte, hiába van meg benne a tenni akarás, nincs meg a karaktere, hogy meg is valósítsa, mentális betegsége pedig csak még jobban elidegeníti mindenkitől, míg ma szinte a látóhatáron kívülre sodródott paranoiájában. Egyedül Cameron sorsában csillan egy halvány reménysugár, mert bár úgy néz ki, hogy elveszített mindent, cserébe megszabadulhat a múltjától is – amikor a könyörgő Joe-t eltaszítja magától – ezzel pedig kiléphet a jelenét felőrlő körforgásból. Na, mindegy, találkozunk jövő héten!
Facebook kommentek