Leonard Cohen úgy zakatol a főcímben, mintha csak egy lepukkant, hollywoodi sztriptízbár wurlitzeréből szólna, elsőre talán szokatlan volt, de most, a második epizódban már értjük, hogy miért ezt keverték a nyugati parti borzalmak elé. De az, aki az első évad zenéjét jobban bírta, az új főcímet is megnézheti a régi dallal, mert ugye a Youtube-on minden van, még brazil fingós pronó, és True Detective mashup is.

A második évadból a kritikák leginkább az erős párbeszédeket és a gyomorszájon vágó monológokat hiányolták, erre a második epizód pont egy ilyennel nyit: Frank Semyon fekszik luxusvillája hálószobájában és a plafonon lassan növekvő foltot bámulja. Felesége, a Lakótársak keresünk óta, kancsal vastagcsontú brit tiniből érdekes tekintetű végzet asszonyává változott Kelly Reilly pedig olyan megértően kérdezgeti, hogy mégis mi a baj, a garanciális javítások miatt bosszús, vagy más baja van, hogy a maffiózó elmeséli neki, hogy milyen volt, amikor a részeges apja bezárta a pincébe, majd gyorsan lecsukatta magát, ezért a kis Frank napokon át feküdt a sötét pincében azon gondolkodva, hogy mi van, ha az apja sose tér vissza. Aztán persze megjött, de három napon át csak a sötétség volt, meg a patkány, ami elkezdte rágni az ujját, és a düh, amint puszta kézzel megöli a nekitámadó állatot.

Egy halálközeli élmény, amitől a világ szürreálisan jelentéktelenné válik, mintha minden papírmasé lenne, a plafon, a folttal, a ház, a vállalkozás, a dollármilliók és az egész lüktető Los Angeles odakint. A plafon foltjai hirtelen savval kiégetett szemekké változnak: a boncoláson vagyunk. Ott áll a három nyomozó a holttest felett, és megtudhatjuk, hogy mégis mit keresnek itt, miért vannak hárman, és miért akadályozzák olyan jól egymást. Ray Velcoro ugye a Vinci rendőrség tagja, a kiégetett szemű áldozat ebben az ipari városban lakott, a házába be is törtek, ezért érthetően őket is érdekli, hogy mégis hogyan halt meg. Antigone Bezzerides a Ventura megyei seriff hivatalában dolgozik, a holttestet a városhatáron túl, egy országúti pihenőnél találták meg, ezért ők vezethetik a nyomozást. Paul Woodrugh pedig úgy kerül az ügybe, hogy ő találta meg a testet, amúgy az autópálya rendőrségnél dolgozik, de most az államügyész kéri meg, hogy vegyen részt a nyomozásban, de nem is a gyilkos után kell kutatnia, hanem Vinci szennyes ügyeit kicsit felderítenie, vagyis a motoros rendőr egy váratlan fordulattal Kalifornia állam nyomozója lesz.

A városi detektív dolga, hogy akadályozza az államügyész nyomozását, az állami zsaru közben a korrupt városról akar megtudni mindent, a megyei rendőrnek pedig mellesleg meg kéne tudnia, hogy az áldozat tényleg ellopta-e a megye pénzét. Mindenki figyeli a másikat, szemek összeszűkülve, kezek a hatlövetűn. Érthető, nem?

Közben Vinciben folyik a méreg, évi 12 ezer tonna, Semyon pedig rájön, hogy a halott Caspere mégsem vette meg azokat a földeket, amik mindjárt nagyon sokat érnek a gyorsvasút építése miatt, hanem egyszerűen elrakta a vállalkozó és befektetőt játszó maffiózó öt millió dollárját.

Ray és Antigone közben nekilátnak a nyomozásnak, és első közös autókázásukon ki is derül, hogy a nő elektromos cigarettát szív, a Vinci zsaru szerint viszont ez pont olyan, mint leszopni egy robotot. Vinci polgármesterének irodájában aztán kiderül pár dolog: például, hogy Ben Caspere egy Tasche nevű nővel járt partizni, vagy hogy Vinci nem is egy valódi város, mindössze 95 lakosa van, és azért lett független, hogy a polgármester és a haverjai jül járjanak a helyi adókkal.

A motoros rendőr közben rájön, hogy Caspere minden hónapban kivett 4000 dollárt a számlájáról, de senki nem tudja, hogy mégis miért. Itt meg is ismerjük a nyomozók főhadiszállását, ami egy régi hangár, talán azért mert azt nehéz kifűteni, vagy csak azért, mert ez is egy hollywoodi klisé.

A műfasszal gazdagon díszített lakás, a polgármester szerint aktív szociális élet, és a havi 4000 dollár: nem kell igazi detektívnek sem lenni, hogy rájöjjünk, hogy itt bizony aktív kurvázás esete forog fenn.

De előtte még Ray nyomorúságos élete lesz még nyomorúságosabb, a volt felesége ugyanis eltiltja a gyerekről, sőt azzal is megfenyegeti, hogy ha sokat balhézik, a végén még apasági tesztet fog kérni, és kiderülne, hogy a nyomozóé a gyerek, vagy azé az emberé, aki megerőszakolta a nejét. Rossz ember vagy Ray, hangzik el a mondat, amit szerintem nem nagyon mondanak embernek, mire jön a válasz, ami aztán tényleg nem minden veszekedésben hangzik el: “Tudom, hogy egy rakás szar vagyok, de a fiún kívül nincs semmim”.

De az élet nem áll meg attól, hogy valaki elért a gödör legaljára, sőt még csak fel sem kell néznünk, hogy lássuk, hogyan tülekedik tovább mindenki: ott vannak velünk a gödör alján ők is, és ki puszta kézzel próbálja kikaparni magát, ki más vállára kapaszkodik, de van olyan is, aki csak élvezi a kilátást. Például Caspere szétplasztikázott arcú pszichiátere, akitől csak annyit tudunk meg, hogy a fickó nem volt agresszív, sőt egyenesen az ellenkezője volt: passzív, ahogy a pszichiáter mondja, de olyan vészjósló hangsúllyal, hogy a súlyosan zakatoló zene is rögtön mintha halkabb lenne.

A pszichiáter feltűnése még arra jó, hogy kiderüljön, hogy Antigonének azért van ilyen neve, mert valami hippi közösségben nőtt fel, ahol alig voltak gyerekek, azok közül is a legtöbben már halottak, vagy börtönben ülnek. Már megint a sötét múlt, és a múlt ködében várakozó árnyak, meg az indusztriális dübörgés, mint aláfestő zene.

Antigone és Ray már szinte barátok, Ray például elmeséli, hogy vannak rossz szokásai, ja, és hogy azt terjesztik róla, hogy meggyilkolt valakit, aki bántotta a feleségét. Szó van még a feminizmusról és Ray torz testképéről, de itt már tényleg elvesztem a fonalat. Annyi biztos, hogy a a barátságos hangulatot kissé megtöri, hogy Antigone búcsúzóul megkérdezi, hogy amúgy mondd, te mégis mennyire vagy korrupt?

Közben Frank is nyomoz, és kideríti, hogy Caspere gyakran vitt kurvákat egy hollywoodi kis lakásba, ahol csak bámulta, ahogy a lányok, és itt akkor sejtelmes hallgatás. Frank Rayt küldi a lakásba, hiszen az ő emberei inkább bizonyíték eltüntetésben jók, nem a nyomok begyűjtésében. Megint a Twin Peaks külsőre hajazó bárban vagyunk, itt találkozik mindig a nyomozó és a maffiózó, hogy a piszkos ügyeket intézzék, filozofálgassanak picit, és hallgassák az idegesítően dobozgitározó lányt, aki mindig nagyon elgondolkodtató számokat énekel.

Feltűnik még egy sebhelyes arcú pincérnő, de a a korrupt zsaru végül mégis elindul, de közben még látjuk Antigonet, amint otthon, zuhanyzás után pornót néz nyomozati jelleggel. Talán a testvére után nyomoz, de csak annyi biztos, hogy a társa rácsörög, és kiderül, hogy az első részben rejtélyesen eltűnt mexikói lány után is nyomoznak még.

A kis hollywoodi lakásban nagy állatfejek lógnak a falon, valami, talán egy kínzóeszköz lóg le a plafonról, és egy tükör mögött kamera rögzít mindent egy berregő merevlemezre. Aztán jön egy alak egy holló maszkkal meg egy sörétes puskával és lelövi Rayt. Aztán közvetlen közelről megint. A kamera távolodik, a fények kihunynak, mi meg azon gondolkozhatunk, hogy akkor ez a történet most tényleg elkezdett működni, vagy csak nagyon szeretnénk azt hinni.