Főcím nélkül, In medias res csapunk a levesbe: lövés hangját halljuk amit kapkodó lélegzet és lassú léptek hangja követ, ám a forrást nem ismerjük meg, mert Főncsire váltunk, aki késő este John autójának hátsó ülésén osztja az észt, ezúttal Medvéről. A morgás tárgya pedig, hogy az eb újabb bőrkötéses díszpéldányú könyvet rágott meg, mire hősünk sztoikusan csak annyit felel, ha főnöke nem vesz ilyesmit, nem lesz mit megrágni. De ha nagyon nyűglődik, majd vesz ő másikat helyette. Hát, az nem lesz olyan egyszerű, jön a riposzt.

Ekkor újabb személy csatlakozik a kis csapathoz, méghozzá Carter, helló! Eszerint ma múltban mozizunk. Nyomozónőnk innivalót hozott a megfigyelőcsapat tagjainak, akik egy HR-közeli tagot hesszelnek; Harold viszont nem szándékozik maradni, lévén meg kell sétáltatni és etetni újdonsült társát – ezek szerint nem sokkal Medve érkezése utánra tértünk vissza az időben.

Hátramaradt hőseink beszélgetni kezdenek, illetve John zenét hallgatna, de Carter nem engedi, inkább a társalgás híve. Elmondja, hogy mennyire fura megszokni, hogy időben érkeznek, azaz meg tudnak akadályozni egy bűntényt; korábban a munkája során egyáltalán nem volt ilyesmihez hozzászokva.

John elmereng, amiből Fuszkó szavai térítik magukhoz, immár fényes nappal, és gyaníthatóan a jelenben. Gyilkossági helyszín közelében vagyunk, Elias egyik embere – Carlo – két Testvériség tagot lőtt le, maga is megsérült, és miközben elviszik hangosan morog a rendőröknek, hogy ő ugyan nem fog beszélni senkinek semmiről. Míg Lionel hozzá indul John jelenti az eseményeket Haroldnak, és kérdi, hogy vajon a két halott bandatag számát miért nem kapták meg, talán gond van a géppel? Főncsi tiltakozik: hirtelen felindulásból elkövetett tett lehetett, azért nem tudhattak róla. Nem mellesleg új számot kaptak a 25 éves Chase Patterson személyében, akinek a családját 2008-ban mészárolták le – ő volt a fő gyanúsított, ám a vádemelés előtt elhagyta az országot és csak most tért vissza. Reese kiadja az ukázt: Harold és Lionel vesse bele magát az Elias/Dominic párharc utáni nyomozásba, majd ő elbánik a fiatal gyilokkal. Először is elüget a bizonyítékraktárba, és előkeresi a régi ügy aktáját, hátha attól okosabbak lesznek.

A beszélgetés befejezése után váratlan vendég érkezik Haroldhoz az irodába: Forrás, menyasszonyi ruhában, fancsali ábrázattal. Nagyon de nagyon hangosan nevetek! Elmotyogja, hogy saját módszereivel kezdett az ellengép utáni kutatásba, ennek kapcsán férkőzött közel valakihez, akitől belső információt remélt, ám nem jött össze a dolog, úgyhogy se infó, se férj. (Azért röhögtem volna, ha Lambertet hálózza be.) Főncsi mindenesetre tud olyat mondani, amitől jobb kedve lesz: segítsen a bandaháború utáni kutatásban, és egyben megállapítani, hogy a gép rendben működik-e. Oké!

John az irattárban nem egy aktát kap, hanem egy egész dobozt, merthogy az általa keresett akta abban van az ügy azóta elhunyt nyomozójának cuccaival együtt. Megnyúlik a képe, mikor rájön, hogy csak Carterről lehet szó.

A múltban ők ketten ismét hősünk autójában ülnek és tovább beszélgetnek. A nő nosztalgiázva a hadsereget emlegeti fel, mire a férfi rávágja, hogy ő ott jött rá, mennyire jól tud parancsot végrehajtani (nyilván kérdés nélkül, hideg fejjel). Aztán témát vált, és azon kezd mélázni, vajon Carter gondolkodott-e már azon, mihez kezd, ha egyszer leteszi a lantot. Naná, a tengerpart az, ahol tutira kibírná a hátralevő életét. Hogy mégis mi tartja vissza? Hát leginkább az, hogy a fia most pont jó helyen van a suliban, innen nem tudná csak úgy másik helyre vinni – beilleszkedett, jól érzi magát, kegyetlenség lenne kimozdítani.

A jelenben John immár az asztalánál nyitja ki Carter dobozát. Van benne közös kép a kicsi Tylerrel, valamint egy boríték, rajta a „Johnnak” felirat, benne pedig hősünk és Jessica közös fényképe. Emlékszünk, ezt Carter még régen találta, mikor az öltönyös után nyomozott, és akkor az iratmegsemmisítőbe dobás helyett magához vette. Reese mélázását Fuszkó zavarja meg, aki rákérdez, mégis min dolgozik, ő pedig csak annyit mond, hogy egy régi ügyön. Lionel közli, hogy Harold és Forrás várja, akik elmennek Carlo-hoz a kórházba, társa erre csak ráerősít: menjen nyugodtan segíteni, ő marad a régi ügyet kibogozni.

A talált fényképet zsebre vágja, aztán a célszemély aktáját veszi elő a dobozból. Ekkor még régebbre térünk vissza a múltba, Cartert látjuk, amint megkapja a Patterson család lemészárlásának ügyét 2008-ban – ezen Terney nyomozóval (az egykori HR-es, korrupt rendőrrel) dolgozik együtt. Először kivonulnak a tetthelyre, egy elegáns házba, ahova a jelenben John is megérkezik. A portás közli, hogy Chase Patterson nem lakik a régi lakásban, megpróbálja azt eladni, de ha nyomozónk körül szeretne nézni, megoldható.

Miközben hősünk a tetőtéri lakást járja be, a múlt és a jelen ismét vált, és nyomozóinkat látjuk, ahogy a tetthelyen Terney először ismerteti az ügyet. Két szülő és két felnőtt gyermekük az áldozat, mindannyian megkötözve, átvágott torokkal hevertek a hálószobában. A nő furcsállja, hogyan lehet az ügy betörés, mikor a házban még portás is van, mire társa kontráz: eléggé belsős munkának néz ki a dolog. Van egy túlélő családtag, Chase Patterson (mostani célszemélyünk, ugye), akit tavaly kirúgtak a sulijából, mert drogozott – ő találta meg a holttesteket. Ezután kikérdezik a személyzetet, akik elmondják, hogy a fiú nem jött haza este (másnap reggel talált rá a családjára), meg azt is, hogy sok vitája volt a szüleivel. Carter értékes tárgyat talál az egyik asztalon, szóval szerinte nem áll meg, hogy a fiú megölte a szüleit, mert kellett a pénz drogra – bőven maradtak hátra értékes cuccok, amiket piacosítva azonnal zséhez juthatott volna.

Chase kihallgatása is kettős, egyrészt látjuk miket mondott Carternek, amit aztán elismétel a jelenben Johnnak. Minden vasárnap együtt vacsorázott a család, ám ő aznap kihagyta a mókát, másnap reggel ért haza arra, hogy mindenki meghalt. És hogy ezen az estén hol volt? A család faházában a világ végén, aholis drogozott egy kört, pedig már nem tette hat hónapja. Elmondja, hogy mikor utoljára visszaesett, az édesanyja találta meg eszméletlenül a szobájában, kezét fogta egészen a kórházig, sőt míg magához nem tért, és elkísérte a rehabra is. Gondolom ezért bújt most el, amikor visszaesett, mert szégyellte. Aztán hazament, hogy az anyja bocsánatát kérje, de már holtan találta mindannyiukat. John kérdi, hogy ha nem őt tette, akkor mégis ki lehetett, de nem tud (akar?) válaszolni a kérdésre.

Terney szerint Chase kiirtotta az egész családját, és utána ment ki a faházhoz – úgyis egyedül volt, szóval ez nem igazi alibi, be sem tudja bizonyítani mikor járt ott. Carter azonban hisz neki, mert egyszerűen azt súgja az ösztöne, hogy nem gyilkos. Terney ekkor hívást kap, miszerint megvan a DNS vizsgálat eredménye, ami bezony kimutatja a rokoni kapcsolatot az áldozatok és az elkövető között. Nyomozónk a család isten-háta-mögötti faházába indul, ahol állítólag Chase volt, hogy körülnézzen alibi után – a jelenben John ugyanide tart.

Közben hívja Haroldot, hogy beszéltek-e már Carlo-val, aki igennel válaszol. Konkrétan Forrás ebben a pillanatban libben ki a beteg elfüggönyzött kórházi ágya mellől valamiféle éles tárggyal, Fuszkó pedig tátott szájjal bámul a nő után – mibe fogadjunk, hogy a maffiás nem önkéntes tanúvallomást tett? Mindenesetre kiderült, hogy véletlenül futott össze a testvériség két tagjával, és hirtelen felindulásból ölte meg őket, szóval a gép megfelelően működik. A kérdésre, hogy mi van a célszeméllyel John rávágja, hogy épp követi, és nem, Harold nem kell, hogy csatlakozzon, nyomozzon csak a bandaháború ügyében. Azzal hősünk letér a gép horizontjáról, ahova a Chase-t követi ott már nincs kamera, ami láthatná őket.

Visszatérünk a múltba, de nem a nyomozáshoz, hanem hőseink John autójában elkövetett beszélgetéséhez. Mivel Carter már elmesélte, mivel töltené az idejét, ha letenné a lantot, noszogatja hősünket, hogy mondja el ő is ugyanezt. Nos, szerinte a "fajtájuk" számára nincs visszavonulás. Ahogy Carter sem fog a tengerparton heverészni ő sem fogja a melóját abbahagyni, mert képtelenek mássá lenni. A nő azonban riposztol: ő megváltozott, a jogi egyetem után a rendőri pályát választotta; ahogy Reese is változott, hiszen a céltalan hajléktalan lét helyett most teljesen más életet él. Előbb-utóbb elér, ahova a sors szerint el kell érnie, de nincs ideje kifejteni, hogy pontosan mire gondol (szerintem a dicstelen elmúlásra), mert bepottyanik Lionel azzal, hogy Főncsi küldte, hozzon vacsit. Hozott is, hotdogot, ami John szerint minden, csak nem étel (ja, mert ő még nem próbált meg ropit vacsorázni), mire nyomozónk besértődik és távozik.

A közjáték után Reese újra próbálkozik a rádióval, mire Carter leállítja, és folytatná a lelkizést, ám ő nem igazán partner benne. A nő feldugja az orrát, és benyögi, hogy Johnon múlik, milyen barát akar lenni: felszínes vagy közeli.

Hősünk Chase nyomán ideért az erdei faházhoz, de előbb Cartert nézzük, amint bejárja a házat, még 2008-ban. Nem úgy néz ki, mintha bárki lenne itt, aztán hirtelen nyikorgást hall a közelből (talán léptek zaját?), ezért fegyvert ránt és nekiáll körülnézni. A hátsó ajtó hangját hallja, ezért oda rohan, ám a terasz üres, bárki volt itt lelépett (jó gyorsan, teszem hozzá). Terney hívja a hírrel, miszerint a gyanúsított elhagyta az országot, ők pedig kaptak egy új ügyet. Ekkor megszakad a vonal, eltűnt a maradék térerő. Nincs mit tenni, irány vissza az őrs.

A jelenben John ugyanúgy hallja a fura nyikorgást, fegyverrel a kezébe a zaj irányába indul, mikor váratlanul Chase szólítja meg a háta mögül. A srác közli, hogy a drogok az asztalon nem hozzá tartoznak, szóval járhatott itt valaki, aki odatette. Mégis ki? Nos, nagyon gyorsan kiderül, ugyanis az elkövető még mindig itt van, és egy laza mozdulattal hátba lövi nyomozónkat. Hogy az a kibaszott…!!!

Szerencsére eszméleténél van, de mozdulni nincs ereje, ezért tétlenül szemléli a következő eseményeket. A tettes Chase-re is fegyvert fog, aki úgy tűnik ismeri, bár a keresztnevét rosszul tudja. A neve Gil, és mondandójából kiderül, hogy testvérek, pontosabban az édesapjuk közös. Célszemélyünknek földig koppan az álla. A féltesó elismeri, hogy ő a gyilkos. Apja még a középsuli után teherbe ejtette az anyját, majd elhagyta őket, és mikor anyja meghalt Gil elindult megkeresni az édesapját. Csakhogy a férfinak addigra új családja volt, és hallani sem akart róla, sőt még lóvét is akart adni, hogy eltűnjön. Ezért aztán fogta, és megölte őt és az új családját. Meg akarta murdelni Chase-t is, csakhogy lelépett, hét évet várt, hogy visszatérjen. De most nem hagyja ki a lehetőséget: arra kényszeríti az öcsköst, hogy bevegyen valamiféle bogyókat, amitől pár óra múlva halott lesz. Aggódnia nem kell, ő itt marad vele, és végignézi a halálát. Milyen kedves!

Johntól pedig – aki épp kezdett kissé életre térni és a fegyveréért nyúlni – elrúgja a stukkerét, és elmondja, hogy anno itt volt a házban, mikor Carter idejött, de nem volt olyan bátor, hogy megölje, bár végülis mindegy, hiszen azóta megtette más. Anyukádat emlegette mostanában valaki, vagy kezdjem én a sort??

Kivonszolja tehetetlen hősünket a hóba (közben besötétedett), aztán visszaindul ásóért. John lassan, kínkeservesen a lábszárához nyúl, ahol tartalék fegyvert rejteget, és mire Gil visszaér rászegezett stukival várja.

A lövést nem halljuk, helyette visszatérünk a kevésbé régmúltba, Reese és Carter autóban folytatott beszélgetéséhez. A nő megállapítja, hogy amikor anno hajleszként kikukázta, a Brooklyn híd közelében keveredett zűrbe a metrón, amiből arra következtet, hogy a hídhoz készült ahol sanszosan öngyi akart lenni. A férfi némán előveszi Jessicával közös fényképüket (ehhez már ugye korábban hozzájutott a nő, eszerint Johnnak is van sajátja, méghozzá állandóan nála), és mesélni kezd. Arról, hogy milyen csodálatos volt, mennyire szerette, de végül elhagyta. Miért? Mert félt, hogy holtan tér vissza a háborúból és nem akart özvegyet hagyni maga után. Carter lófaszt int, ezt a dumát nem veszi be, biztos, hogy más oka volt annak, hogy a férfi elhagyta kedvesét. Ezzel a sztorival csak takaródzik, ideje felfedni a valóságot, pláne azért, mert nincs több ideje – haldoklik.

Hősünk nem érti, ugyan miért haldokolnék? Nos azért, mert már nem a múltban van, hanem a jelenben – lelőtte Gilt aztán valahogy bemászott Chase kocsijába, ám az ablaka kilőve, a hideg dől be rajta ezerrel, őt pedig lövés érte; a vérveszteség és a hideg előbb utóbb kinyiffantja. Cartert azonban ebben az állapotban is maga mellé hallucinálja, így folytatják a beszélgetésüket. Térerő nuku, az autóban sincs slusszkulcs, így nehéz lesz segítséget hívni. John nem aggódik, társai időben meg fogják találni, de a nő felvilágosítja: nem szóltál senkinek, hogy pontosan hova mégy, ne várj segítséget.

Az őrsön Fuszkó hívja Főncsit, és közösen megállapítják, hogy jópár órája nem hallottak már Johnról. Harold megemlíti melyik ügyön dolgozott, ám ezzel nincsenek beljebb, ezért Lionel csak annyit tud ígérni, hogy hívja, ha hall felőle. Hát ez édeskevés. Forrás látja, hogy Finch mennyire aggódik, de csak nyugtatja, tovább nem lépnek.

Hősünk kikecmereg a kocsiból, elvonszolja magát Gil holttestéig és megszerzi tőle a kocsi hiányzó kulcsát – a nő mellette sétálva folyamatosan vezényel, mint egy kiképzőtiszt. De célt ér, egészben visszajut a kocsiba, és már van kulcsa is. Csakhogy a hideg miatt nem indul az autó, és John a hipothermia szélén áll, most pölö azt hallucinálja, hogy melege van. Ó anyám! Elveszti az eszméletét, kicsivel később arra tér magához, hogy Carter szólongatja. Ki akar szállni az autóból, hogy segítségért induljon, még jó, hogy a nő lebeszéli a nyilvánvaló hülyeségről.

Harold most már nagyon aggódik, de azzal sokra nem megy, lévén nem tudja bemérni társa helyzetét, mert ugye ott nincs térerő, ahol most van.

Miután nem lehet mit tenni, csak nyugodtan várni a halált, hőseink folytatják a beszélgetést. Carter felveti, hogy talán elmondhatná, miért is hagyta el igazából Jessicát, ezért a férfi mesélni kezd. Első bevetésén egy halom tűzharcban elesett bajtársuk és tálib holttestét találták meg társaival, nekik nem maradt más dolguk, csak átkutatni a holtakat, összeszedni a dögcédulákat, fegyvereket, és haladni tovább a maguk útján. Látta, hogy minden elesettnél ott van a szerettének a fényképe, ő pedig úgy gondolta, ha nála nem lesz kép, nincs akinek az emlékét magával vigye, akkor jobb lesz abban, amit csinál. Ezért amikor visszatért szakított Jessicával.

Carter bólogat: így, hogy mindenkit kizárt az életéből valóban jó volt abban, amit csinált, viszont ezzel egyenes útja vezetett idáig. John tiltakozik: nem zártam ki mindenkit, hiszen mi ketten megosztottuk az érzéseinket, fontos dolgokról beszéltünk – azzal előveszi Jessicával közös fényképét. A nő megcáfolja, mert ők sosem beszélgettek ilyesmiről. Reese erősködik: ott a bár előtt, azon az éjjelen a kocsimban beszéltem Jessicáról, Te pedig odaadtad róla a fényképet, ami addig nálad volt.

Carter köti az ebet a karóhoz: sosem beszéltél a kedvesedről, sosem nézegettük a képét, az valóban nálam volt ugyan, de nem adtam vissza, nem volt megfelelő alkalom. (Emlékszünk, a rész elején John találta a nő dolgai között, szóval nincs két fénykép, nem nézték együtt és nem beszélgettek róla; Joss megtalálta, elrakta, és halála után, csak ma került vissza Reese-hez). Carter felhomályosítja a valódi történésekről: anno a kocsiban a megfigyelés során Johnnal szót váltottak magukról, aztán a férfi feltekerte a zenét és véget vetett az információáramlásnak; a szerelme szóba sem került. Azt úgy tűnik már csak utólag haluzta hozzá.

Hősünk most már emlékszik, akart beszélgetni ilyen dolgokról is, de nem jutott rá idő. Hm. Elismeri, hogy szándékosan zárja ki az embereket az életéből, ahogy ide sem véletlenül jött egyedül: Carterrel akart lenni, ha csak gondolatban is, hogy így legyen újra együtt vele, és zárja le a közös múltjukat, egyedül, magában.

A nő bevallja, hogy azért tartotta meg a képet, mert John olyan oldalát láthatta meg általa, amit amúgy sosem mutatott: boldog, kiegyensúlyozott, szerelmes. És lehet újra ilyen, csak tartson ki, azok kedvéért, akik törődnek vele, és akiknek fontos. A férfi kéri, hogy maradjon még vele kicsit, megszorítják egymás kezét, aztán magába roskad. Végre autó közeledik, ő pedig észhez tér, boldogan közli a jó hírt a nővel, ám most már egyedül van az autóban...