Hőseink kihalt raktárhelyiségben vitatkoznak kora reggel; John azért hívta ide főnökét, hogy megtanítsa végre fegyverrel bánni, míg ő határozottan tiltakozik: nem, nem, nem és nem. Oké, kontráz Reese, én sem leszek mindig ott, hogy a segítségére legyek! Nos, az már úgyis a vég lesz, szóval tök mindegy, tudok-e akkor és ott visszalőni. Valahol igaza van, de rossz a nézőpontja – mondom én, ám Finch makacsul ragaszkodik az elképzeléséhez.

A vitát az egyik falon függő telefonkészülék csörgése szakítja félbe – szám érkezett. Mi pedig átváltunk a célszemély lakásába, hogy ott folytassuk a mozizást: a neve Sulaiman Khan, és épp vehemensen húzza a lóbőrt, csörgő telefon ide vagy oda. Végül beosztottja trappol a lakásába, és rázza fel azzal, hogy azonnal kapcsolja be a tévét, vészhelyzet van. Hogy pontosan micsoda? Nos, a cége összes mail-jét meghekkelték, minden üzleti titok kikerült a netre, róla pedig kiderült, hogy sikkantott a cégétől. Hát, jó reggelt!

Khan gyorsan összekapja magát, indulna befelé a melóba, ahol beosztottja tájékoztatása szerint egy értekezlet keretében próbálják eltávolítani, de az ajtóban az adóhatóság emberei várják. Jobb híján rájuk uszítja asszisztensét ő pedig a másik kijáraton távozik. Ott John várja, kocsijában ülve figyeli és közben Főncsivel beszélik meg a tudnivalókat. Mai célszemélyünk vállalatvezető, a cége vírusirtó szoftveréről ismert, keresett is vele némi lóvét. Bár a múltkori tőzsde-összeomláskor a személyes vagyona eléggé megcsappant, a cég él és virul, az általa fejlesztett vírusirtót pedig világszerte a gépek döntő többsége használja.

Miután profi számítógépesről van szó nem csoda, hogy így hirtelen Harold nem tudja meghekkelni a gépét, sem John a telefonját. Marad tehát a B-verzió: lehallgatni mindenkit a közelében, hogy legalább a megmentéséhez minimálisan szükséges információmorzsákhoz hozzájussanak. Hősünk szerint ideje lenne Forrást bevonni, ám Főncsi még mindig morcos rá, így egyelőre őt hanyagolják, bár John felveti, hogy talán nem ártana megbocsátani neki.

S hol van közben az emlegetett? Étteremben iszogat (tök fekete és egyenes a haja, nem is áll jól neki), plusz ha már erre jár megfigyel két alakot, akik egy atombiztos, nyomkövetővel ellátott táskát cserélnek ki egymás között. Forrás a telefonjáról beindít egy programot, amitől elmegy a kamerák képe, a szellőzőből pedig elindul valamiféle altatógáz. Ő maga gázálarcot vesz, miközben a vendégek szépen sorban kiájulnak. Feláll, magához szólítja a táskát majd nyugodtan távozik.

Khan megérkezik a munkahelyére, Johnnal a nyomában. Valaki hívja telefonon, ám miután nem tudják lehallgatni gondban vannak. Főncsi szerencsére megoldotta a dolgot azzal, hogy lehallgatja a környezetét, ugyanis célszemélyünket felesége hívja őrjöngve: privát fényképeik kerültek ki a hekkeléssel, mégpedig olyanok, ahol az asszony meztelenül látható. Hát, ezt szívás. Némi szócsata után a feleség levágja a telefont, Khan pedig elindul az emeleti tárgyalóba.

Kollégái ezalatt megbeszélést tartanak, próbálják menteni a helyzetet, ennek érdekében profi problémamegoldót is felvettek, Zoe Morgan személyében. Helló! Így legalább hőseink mindent hallhatnak, ami odabent folyik.

Megérkezik Khan, akivel kollégája közli, hogy ki van rúgva. Igen, a saját cégéből, és igen, egységes szavazással. A férfi felháborodik: lehet, hogy a privát e-mailjeiben olyasmiket is leírt munkatársairól, amik nem tűrnek nyomdafestéket, de ez nem lehet indíték, a cégtől pedig soha nem sikkasztott. Kollégája szerint azonban nagyonis. A célszemély vitatkozik: ez a hekkelés személyes támadás ellene, és akár a kollégája is elkövethette, végülis régóta a helyére fáj a foga. Főncsi ezt megerősít, valóban úgy néz ki, hogy bárki hekkelte meg a rendszert, jól ismerte annak működését, szóval belsős is lehetett.

Khan tovább szónokol: igaz, hogy újabban nem a cég fő profiljára fordította a figyelmét, és erről nem számolt be a többieknek, de most felfedi mit fejlesztett az elmúlt időszakban, ami igenis a jövőt jelentheti számukra – egyfajta biochipet, ami a védőoltások hatásának elmúlására figyelmezteti a júzereket. Ööö, remélem ezt rosszul értem, mert elég erőteljesen vakaródzni kezdtem ettől a gondolattól (nem, inkább nem megyek bele). Kollégája ekkor más irányból támad: Khan ugyanis bipoláris zavarban szenved (helló, Carrie), és nekik rohadtul nem hiányzik egy zizzent cégvezető. Hiába védekezik, hogy rendben szedi a gyógyszereit és kutya baja, a gusztustalan sárdobálásnak itt lesz vége, a biztonsági őrök kiterelik a tárgyalóból.

Kora délután ér haza, lakásából sameszek már nagyban pakolják kifelé személyes cuccait, hiába hívja ügyvédeit azok is kihajították, szóval most már jogi képviselete sincs. A lakásból kilép a felesége rendkívül dühösen, és a férfi hiába ígéri, hogy helyrehozza a dolgot, rohadtul nem úgy néz ki, mint aki nyerésre áll. A közelben az autójában ülve szokás szerint John figyel, ezúttal Zoe-val kiegészítve. A nő persze Irissel való kapcsolatát firtatja (állítása szerint nem féltékeny, pedig de), és igazából pszichomókusunkat félti. Aha.

John igyekszik a beszédtémát visszaterelni az ügyre, mire Zoe közbeveti, hogy szerinte ez a támadás nem a cég, hanem csak Khan ellen irányul. Csak róla kerültek ki bizalmas információk (személyesek és a céggel összefüggőek), ez nem egy mindent leleplező hekkelés volt, a szaros bödönt csupán egy irányba rúgták...

Este látjuk viszont az üldözöttet, asszisztense hozott pár dolgot a számára, köztük egy fegyvert is. Nofene! Mielőtt a továbbiakat megtudnánk egy szállodába váltunk, ahol Forrás babrálja az elcsórt táskát. És igen, a benne lévő nyomkövető alapján az eredeti tulajdonosok is megérkeztek, hogy visszaszerezzék. A nő mindenféle szerszámmal próbálkozik, hogy felnyithassa és kiszedhesse belőle a jelzőt, mert a gép nem mondja meg neki hogyan nyithatná ki (úgy nézem akárcsak Főncsi, az MI is haragszik rá).

Végül áramot vezet a táskába (!), amitől leáll a jeladó, de keresői már az ajtó előtt vannak, úgyhogy nem árt menekülni. Gyorsan a kezéhez bilincseli, és mire rátörik az ajtót ő már messze jár. Na jó, annyira nem, csak a szomszéd szobába jött át, ahol épp egy párocska élvezné egymás társaságát. Követői sem hülyék, berontanak a szomszédba, Forrás azonban ólommal fogadja őket: egyiküket lelövi, másikukat pedig az atomerős táskával érzésteleníti – probléma megoldva.

Visszaváltunk Khan-ra, aki lepukkant kocsmában csücsmörögve vár valakit, míg a pult végén John iszogat őt figyelve. Megérkezik kollégája, Mark Lee, akivel anno alapították a céget, és akivel személyes jó barátok. Hősünk gyorsan rákapcsolódik az érkező telefonjára, ám Khan fogja, és belepöttyinti egy pohár itókába – asszem ebből most nem lesz lehallgatás.

Célszemélyünk elhadarja barátjának amire Zoe is célzott nemrég: a hekkelés csak neki ártott, szóval ez a támadás (vagy inkább összeesküvés) ellene irányul. Arra kéri Markot, segítsen, és nézzen meg valamiféle mérőórát a cég épületében (nem értem pontosan mit akar, de haladjunk). Elmondja, hogy nemrég, mikor odabent dolgozott elment az áram a teljes épületben, és kiderítette, hogy azért, mert egyszerűen elköltötték az erre fordítható keretet. Méghozzá irtatlan mennyiségű üzemagyara, pedig ennyire nincs is szüksége a cégnek.

Hozzáteszi, hogy szerinte a tőzsdei összeomlás egyenesen ellene irányult, mert minden magánvagyona odalett, a cégé viszont nem – Főncsi ezt megerősíti, valóban így történt. Márpedig egyetlen dolog képes valakit ilyen célzottan, ennyire sebészi pontossággal tönkretenni, és ez nem más, mint a Szamaritánus. Khan ugyanerre jut, úgy véli egy MI akarja a vesztét. Barátja szerint két lehetőség van: a) bekattant, b) igaza van – ám bármelyik áll fenn, neki személy szerint az a legjobb, ha kisorol a vesztes mellől. Igazi jó barát! A férfi még megrángatja, hogy észre térítse, ám Mark ellöki, és lelécel.

Nos, a kis cirkusz igazi oka gyorsan kiderül: a célszemély csupán arra játszott, hogy így zsebelje ki immár ex-barátját, és bejött – lenyúlta a céges belépőkártyáját. Miközben útra kel John követi, akit Harold győzköd hevesen: ha a Szamaritánus látókörébe kerül baja eshet, amúgyis kár a gőzért, akire az ellengép szemet vetett annak nincs menekvés. Nem úgy néz ki, mint aki hallgat az intésre.

Nem sokkal később Khan már a cége épületébe tör befelé – a hátsó ajtón simán besétál a lopott kártyával, aztán úgy nézem az alagsorban fúr meg egy zárat, hogy bejuthasson, de a biztonsági őrnek odafent jelez a rendszer. Az érkező őrt a maszkos John érzésteleníti úgy, hogy Khan észre sem veszi. Míg a férfi az árammérőket olvassa le, hősünk kicsit távolabbról fényképezi.

A képekről Finch megállapítja, hogy olyan hatalmas az áramfogyasztás, hogy bizonyosan valami másra is használják (eszerint az egykori cégvezér tudta nélkül). Reese közbelépne, hogy Khantól tudja meg a részleteket, a rendőrség viszont nagyon gyors volt – befutott hozzájuk a riasztás a behatolásról, bilincs csattan, irány a böri. John kénytelen elbújni, ez most nem Riley nyomozó ténykedésének ideje, ha nem akar az ellengép előtt lebukni.

Greer és Martine újra együtt, rég láttuk őszőkeségét. Illetve most már fekete, úgyhogy erről ennyit. Az öreg ünnepelni készül, valamiféle online kutatástól vár a közeljövőben pozitív eredményt. Az örömbe azért némileg belerondít, hogy Khan még él, de hamarosan ez is megoldódik – ezt most a Szamaritánus fogja intézni, nem küldik bevetésre a gyiloknőt. Ő azért csak mocorog, ha a férfit nem, hát Forrást szívesen kinyiffantaná. Oké, azt lehet, mondja Greer – rossz istent tisztel, ideje a likvidálásának. Na baszki!

Fuszkó az őrsön dühösen konstatálja, hogy a célszemély letartóztatása után azonnal a Rikers-be került, azért ez elég meredek büntetés egy betörésért. John kéri, hogy induljanak oda, ám Lionelnek másik ügyet kell kinyomoznia főnöki utasításra. Hősünk rámorran: az már halott, Khan viszont egyelőre él, irány megmenteni!

A böriben kideríti, hogy a célszemélyt nemcsak betöréssel vádolják, szóval innen most nem tud vele kisétálni – lógó orral közli a híreket társával. Még jó, hogy Reese-nek van B-terve, aki konkrétan a csomagtartóban dörömböl. Hehh! Lionel már immúnis az ilyesmire, faarccal közli, hogy vissza kell mennie az őrsre, és távozik.

Khant közös cellába dugják egy rakás köztörvényessel, mi pedig látjuk, hogy a Szamaritánus már feni rá a fogát (hogy ilyen képzavarral éljek). Az elintézése sem éppen kispályás: célszemélyünk egyik rabtársának van telefonja, melyre névtelen sms-t kap, miszerint a számlájára felkerült 50 ezer dolcsi, és még ugyanennyi fog, ha kinyúvasztja az újonnan érkezettet. Nem kell kétszer kérni, a tag feltápászkodik és dúvadként ront Khanra, miközben az ellengép minden kamerát kikapcsol.

Most legalább megtudjuk ki volt John B-terve: egy random őr, akinek a ruháját felvette, és már befelé tület a böri folyosóján. Épp időben érkezik, hogy hatástalanítsa a támadókat, a Szamaritánus pedig a kamerák visszakapcsolása után csupán hűlt helyüket találja.

Nem kell sokáig várni, hogy meglelje a menekülőket (John egy furgon kormányát tekeri veszettül, míg a célszemély az anyósülésen eszmél rá döbbenten, hogy ismeri „megmentőjét”), és különböző módon próbálja őket hátráltatni – először a közlekedési lámpákat állítja át, majd mikor ez nem jön be, az egyik úton rejtett rudakat aktivál, amik az aszfaltból kiemelkedve kényszerítik hirtelen fékezésre hősünket. A furgon vet egy kicsit sem elegáns szaltót, majd a feje tetején áll meg. John kikecmereg, fegyvert ránt és várja a közeledő ellenséget, ám a feléjük robogó terepjáró szerencsére Forráshoz tartozik, aki kedvesen kiszól az ablakon: egy fuvart, fiúk? Huhh, ez meleg volt!

Éjfélkor a védett házban hőseink kedélyesen dobozból nyammogják a kínait, míg a célszemély az asztalra borulva héderezik. Felröhögök. A nő és Főncsi között tűzszünet állt be, lévén most nagyobb gondjuk van. (Én meg örömmel konstatálom, hogy Forrás haja újra a régi, a másik rettenetes volt). John szerint ideje Khant beavatni, ám Harold tiltakozik: már így is túl sok mindenre rájött.

Ekkor a férfi magához tér, de hiába szaladna ijedtében világgá, keze-lába megbilincselve, így csak egy hasra esést tud produkálni. Megmentői beavatás helyett inkább a kérdezősködést választják, amibe ő jobb híján beleegyezik. Először is azt akarják tudni, miért érdekelte annyira az árammérők állása. Hát csak azért, mert a cég a szokásos mennyiség tízszeresét használja, amivel tuti nem a helyi szervereket üzemeltetik. Oké, de azért ebből elég meredek ugrás arra következtetni, hogy egy MI akarja a vesztét?! Hát, ebből még nem, de a hekkelés, a célzott tőzsdei bukás meg az indokolatlanul váltó lámpák mind abba az irányba mutatnak. És mégis miért akarná egy MI a holtan látni, kérdi John? A kutatás miatt, amit végzek – jön a válasz. Úgy gondolja, a kutatási eredményeit akarták ellopni és nélküle kifejleszteni a chip prototípusát.

Reese megjegyzi Haroldnak, hogy Maple-ben meg fura transzpondereket gyártottak, szóval annyira nem elképzelhetetlen, hogy ismét a Szamaritánus keze van a dologban – eggyel magasabb szintre lép, bármit is akar végső soron kihozni ezekből a kütyükből. A célszemély itt jön rá, hogy elrablói hisznek neki, és nem annak az MI-nek dolgoznak, aki a vesztére tör. Forrás közbeszól, hogy kinyomozta, Khan rendszereinek feltörése részben egy eddig ismeretlen IP címhez köthető, amit sikerült bemérnie, méghozzá egy erdő mélyén. Talán ideje lenne arrafelé tekerni a kormányt és személyesen körülnézni.

Erre másnap reggel kerül sor, Főncsi minden ellenérve ellenére Khannal kiegészítve, és tonnányi fegyverrel felszerelve kelnek útra. Az erdőben a megjelölt helyen elsőre a fákon kívül nem látnak mást – sehol egy épület, ember vagy bármi. Forrás elektromos jeleket észlel a fülese segítségével, ezért John fegyvert ragad, miközben a nő mondja a koordinátákat hova célozzon – és igen, két kamerát iktat ki, nyilván a Szamaritánusét. Nem fog sok időbe telni, hogy az ügynökei ideérjenek, szóval ideje gyorsan körülnézni.

Ismét csak Forrás mutatja a megoldást, a földben ugyanis egy jókora vasajtó pihen, amit felnyitva lépcsőt találnak le a föld alá. Én itt kezdenék sikítozva menekülni, ők azonban maguk mögött hagyták a félelemérzetük nagy részét; John tület előre jókora mordállyal, a kíváncsi többség pedig utána.

Odalent teljesen kiépített föld alatti építmény-rendszer van, az egyik helyiségben pedig egy csávó ül számítógépek előtt. De nem, nem a Szamaritánus központjának bejáratát találták meg, bár amire bukkantak az sem sokkal szívderítőbb. A srácot kiakolbólítják a gép elől, Főncsi és Khan pedig megtekinti a futó programot. Harold megállapítja, hogy az ellengép célszemélyünk cégének összes szervere felett átvette a vezérlést, ide irányította őket (a megvásárolt rengeteg üzemanyaggal a generátorokat üzemelteti), egyetlen cél érdekében: hogy iszonyú mennyiségű adathalmazt vizsgáljon át egyelőre ismeretlen dolog után kutatva (talán ezt a kutatást említette Greer, mint aminek hamarosan eredménye lesz?). Mindenesetre nem vírust keresnek, az tuti.

Khan észrevesz egy ismeretlen kódot a rendszerben, de nem tudják megvitatni, mert Forrás közbeszól: indulniuk kell. Más kijárat nem lévén újra ott kell a felszínre menniük, ahol érkeztek. John fegyvert nyújt Haroldnak, ám ő nem fogadja el – rosszat sejtek, maradjunk ennyiben.

Alig lépnek ki újra a szabadba azonnal lövések fogadják őket, a rosszarcok között ott figyel Martine is. Forrás dúvadként indul felé, John alig bírja fedezni. Mikor egy fegyveres hátulról támad hősünkre a fedezékbe vonult Főncsinek kell figyelmeztetnie, amit meg is tesz „Riley!” felkiáltással. Nofene, eszerint automatikusan használja társa új nevét, aki hallgat arra?!

Miközben hőseink cefet tűzpárbajt vívnak, Khan a fedezékükben veszettül faggatja Haroldot: felismerte a saját vírusirtóját, amit valaki totál módosított és már másra használ, de hiába tesz fel még vagy millió kérdést arról, hogy miféle MI állhat a háttérben, nem kap érdemi választ. Végül mikor Finch figyelme elterelődik, a célszemély lazán kereket old (??). Forrás és Martine egymás elé áll, mindkettőjük tölténytára üres, jöhet a kézi bunyó. Előbbi lesz a catfight nyertese, ám hősünk közbelép még Martine halála előtt és lerángatja ellenfeléről azzal, hogy erősítés közeleg.

Másnap reggel Forrás és John immár az irodában beszélgetnek – a nő nem kicsit morcos, hogy nem ölhette meg Shaw gyilkosát, és már a férfi is bánja, hogy közbelépett. (Jól látom, hogy ezek egyre jobban elvannak egymással?) Nyomozónk kiszúrja az atombiztos aktatáskát, de Forrás nem tudja megmondani mi van benne, még nem kapta meg a kódját.

Amikor végül egyedül marad ez a probléma is megoldódik, sms-t kap ugyanis a géptől, benne a táskát nyitó számsorral (ami stílusosan a Pí eleje, azaz 314 – pacsi a készítőknek, mára úgyis elég kevés jár ki nekik). Felnyitja és egy ékszer van benne (leginkább egy Fabergé tojásra emlékeztet) – a nő is pazarlásnak érzi összetörni. Nem tudjuk meg kipottyant-e belőle valami érdemi dolog, mert Forrás a táskát beteszi az egyik polcra, és mára ennyi.

A felszínen Főncsi sétáltatja Medvét és Johnt, miközben megbeszélik, hogy nincs nyoma a célszemélynek, és csak remélik, hogy biztonságban van valahol. Reese rákérdez, mégis mit látott a monitoron lent a föld alatt? Finch elmondja, hogy rájött mit keres a Szamaritánus oly’ intenzíven Khan programja segítségével: a Gépet, bazmeg! Ezt a módot találta ki, hogy úgy keresse a gépet, hogy az ne vegye észre mi folyik a „háta mögött”. Úgy néz ki nemsokára célhoz ér. A beszélgetés ezen a pontján megszólal mellettük egy utcai készülék – új szám érkezett.

Okosabbak most nem leszünk, helyette átváltunk a Szamaritánus főhadiszállására, ahol a megbilincselt Khant vezetik az öreg színe elé. Greer felvilágosítja, hogy valóban létezik az MI, aki üldözi, sőt egyenesen kettő van belőlük. Mikor a férfi kéri, hogy had nézzen a szemébe az öreg bólint, fegyvert ránt és a célszemélybe durrant. Nos, gyanítom ő nem így képzelte a szembenézést.