Ezúttal a német cím (Ehrenmänner) is ugyanazt jelenti, mint az eredeti, három csapásirányt követünk ez alkalommal: tengeri, politikai és anyasági vonalon haladunk, mindjárt az első jelenetek fel is vázolják mindhármat. Előrebocsátom, hogy Peter Gilmore hatalmasat alakít ebben a részben, a magam részéről megszavazok neki egy postumus BAFTA díjat. Írország partjainál kezdünk, Baines és Onedin krumplit szállítana Liverpoolba az Esther Lohse-zal, de a biztosító embere, bizonyos Mr. MacCormack akadékoskodik. Szerinte a kátrányozás nem megfelelő, túl sok vizet ereszt át a hajótörzs, James egyre dühösebben hallgatja. A hajónak semmi baja, neki különben is sietnie kell, mert időben Liverpoolba kell érnie. Ez azonban nem igazán hatja meg a hatósági embert, komótosan vizsgálgatja tovább a feneket (mármint a hajóét).

Lettyhez rendszeresen jár Porton doki, elégedett a terhesség alakulásával, szerinte úgy két hét múlva várható a szülés, Letty továbbra is kímélje magát, gyűjtse az erőt. Sarah felajánlja, hogy ő majd intézi a varróüzem dolgait, Lettynek arra se legyen gondja. A doki távozása után a két nő Charlotte-ról beszélget, megtudjuk, hogy Mary néni nagyon szépen gondoskodik róla, vigyáz rá, és a levelekből úgy tűnik, Charlotte hangulata javult kicsit, jót tett neki a környezetváltozás. Elizabeth és Daniel sokadik vitájukat folytatják Fogarty politikai ambíciói kapcsán, Sz Sz már nyíltan kimondja: abban bízik, hogy férje vereséget szenved a városi tanács elnökségéért vívott küzdelemben. Fogarty hiába próbálkozik észérvekkel, miszerint az igazi veszélyt a monopolhelyzetbe kerülő vasúttársaságok jelentik, mert folyamatosan emelik az árakat, és ezzel szemben az olcsó vízi szállítás jelenthet csak alternatívát, Elizabethet mindez nem érdekli.

James az idegőrlő várakozást némi shoppingolással igyekszik enyhíteni, az egyik alkalommal egy alaposan becsomagolt pakkal érkezik vissza a hajóra és helyezi el a kabinjában. Baines titokban beles a csomagolás alá és meglepődve látja, hogy az egy takaros hintalovat rejt. Ártatlan arccal arról érdeklődik főnökétől, mióta szállítanak potyautast, mint például ezt a lovat, de James nincs vicces kedvében. Ráadásul új vegzáló ember érkezik, Mr. O’Mally a kereskedelmi kamarától, akihez két matróz panaszt nyújtott be: az Esther Lohse orra korhadt, emiatt veszélyes vele hajózni, O’Mally neki is lát átvizsgálni a vitorlás elejét. Tessék csak, hozza még ide a nénikéjét meg a bácsikáját, sőt az egész családot!, kiabál James.

Samuel meglátogatja Lettyt és úgy sürög-forog körülötte, mintha ő lenne a házigazda: párnát tesz a dereka alá, teát tölt neki, cukorral kínálja, stb., Lettyt teljesen meghatja ennyi figyelmesség. Persze most is szóba kerül Charlotte, akit Sam természetesen egyáltalán nem vet meg, sőt azon sajnálkozik, hogy a lánynak szembe kell majd néznie a világ rosszindulatával. Beaumont Williamnek vázolja fel választási kampányát és mutogatja a plakátterveit, majd arról beszél, barátságukat remélhetőleg nem fogja befolyásolni, hogy az ellenfele Will apja. Amúgy nagyszabású elképzelései vannak Liverpool felvirágoztatására, és a győzelem után természetesen nem fog elfeledkezni mostani barátairól sem.

Az Esther Lohse-on egyre feszültebb a helyzet, James már azzal fenyegetőzik, hogy ha végre elengedik, akkor is visszatér majd egy csapat válogatott emberrel és úgy feldúlják a kikötőt, mint Oliver Cromwell csapatai annak idején. O’Mally és MacCormack azonban nem ijed meg túlságosan, sőt közlik, hogy kár ennyit ugrálni, az egész kikötőben úgyis csak egyetlen hajóács van, de most az is elutazott a bátyja temetésére Limerickbe. Sőt, utána versmondó versenyre megy, ahol pompás limerickeket fog előadni, többek között Varró Dánielét is, miszerint:

Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
Faggatták: „Nagyon fáj?”
Azt mondta: „Ugyan már. Eleve is volt már azon lik.”

Liverpoolban Elizabeth nekiáll a háttérben kavarni a málnaszőrt, mint Piszkos Fred, és titokban ráveszi az árvaházi főnököt, Marcus Symmonst, hogy induljon a választáson Daniel ellenében, majd ő pénzeli a kampányát titokban. Symmonsnak nem igazán van ehhez kedve, ráadásul őt nem is nagyon ismerik a választók, hogy rúghatna labdába egy valódi Sir mellett. Végül mégis elvállalja és távozik, nem sokkal később hazaérkezik Will és Daniel. A téma a Beaumont - Fogarty párharc, Will nem titkolja, hogy ő barátjának tekinti a bankárt és támogatja, Daniel ettől jól bedühödik és otthagyja őket. Elizabeth tovább kavar és elárulja, hogy Daniel tagja a csatornaépítő cég igazgatóságának, erre aztán a fiúcska még dühösebb lesz és leképmutatózza apja hűlt helyét. Siet is a bankárhoz elújságolni a hírt, Beaumont elgondolkodva néz maga elé. Fogarty hamarosan értesül, hogy Symmons is indul a választáson, mérges is miatta, mégis, micsoda dolog ez, komoly pénzekkel támogatta új árvaházak építését, erre most Symmons ellene száll ringbe?

Lassan múlik az idő az ír partoknál, James és Baines sorra bontogatja a palackokat és iszogat. Én vagyok az utolsó Baines, mert nincs gyerekem, maga meg már a második családját alapítja, uram, morfondírozik a tengeri medve. James meg azon mereng, hogy születendő gyereke egyidős lesz az unokájával. Baines alaposan meglepődik, eddig nem tudott Charlotte kisasszony terhességéről, és mikor lesz az esküvő?, érdeklődik. Nem lesz, mert nem akarok csirkefogót vőmnek, közli James. Sikerül valami ácsot szerezni, aki nekilát kicserélni a korhadt deszkákat, és bár James éjszaka is dolgoztatja külön bérért, hogy mielőbb elkészüljön, úgy tűnik, hiába strapálja magát. MacCormack ugyanis a megbízó érdekeire hivatkozva (a megbeszélt időpontban Onedin nem szállította el a krumplit) úgy dönt, átrakodtatja a zsákokat egy másik hajóra. A szemfüles Baines azonban kinyomozza, hogy annak a kapitánya rokonságban van MacCormack-kel, O’Mallynek meg érdekeltségei vannak abban a cégben, ez tehát klasszikus átverés, az egész csak arra irányult, hogy hősünktől lenyúlják a szállítmányt.

Hiába dühöng a barkókirály, nem tehet semmit, engedély nélkül nem pakolhat fel rakományt, sőt, legénységet sem vehet fel, mert a hevenyészett ácsmunkától a hajó még nem lett teljesen biztonságos, erős szélben továbbra is be fog folyni a víz a fenékbe. Jamest ez azonban már nem érdekli, mindenképpen indulni akar, mert otthon akar lenni, mire a fia megszületik. Baines ekkor érkezik vissza a partról, most ő hoz valami beburkolt csomagot, amiről kiderül, hogy egy babakocsi. Cuki bácsi, mondtam már? Természetesen egyetért gazdájával, hogy indulniuk kell akár matrózok nélkül is, így a régi harcostársak felvonják a vitorlát és az Esther Lohse kétfős legénységgel elindul hazafelé.

Liverpoolban Beaumont a sajtóban nyilvánosságra hozza Fogarty igazgatósági tagságát, Sarah sír, hogy tehetett ilyet ez a szemét bankár, így Daniel nem fog nyerni a választáson. Fogarty vigasztalja, ő is megtette volna ugyanezt, ha módjában áll. (Szerelemben és politikában nincsenek szabályok, teszek hozzá egy ismert közhelyet a magam részéről.) Daniel persze Elizabethet gyanúsítja a kiszivárogtatással, Sz Sz erre nem mond semmit, csak szexisen szivarra gyújt.

Később felkeresi Lettyt, még kb. tíz nap van a szülésig, addig James bőven hazaér Írországból. Letty beszámol, hogy valami Portside Holding nevű cég fel akarja vásárolni a folyóparti raktárépületet, és bár sokkal jobb árat kínál érte, mint a kikötői igazgatóság, Letty nem igazán akarná eladni. Sz Sz vállalja, hogy utánanéz a cégnek. Okos nő, sejti, ki állhat a háttérben, és egy anya-fiú beszélgetés során rákérdez Williamnél, nem találkozott-e véletlenül portside holdingos dokumentekkel Beaumont irodájában. A srác nem akar kémkedni barátja után, de azért egy idő után bevallja, mintha csakugyan látott volna ilyesmiket a bankárnál.

Fogarty találkozik Symmons-szal és igyekszik lebeszélni az indulásról. Nem kertel, kerek-perec megmondja neki, hogy attól tart, szavazókat fog elvenni tőle, pedig igazi esélye nincs, a verseny nyilván Beaumont és közte fog eldőlni. Symmons azonban nem hajlandó visszalépni, mire N Sz befenyegeti: Elhíresztelhetem magáról, hogy érdekeltségei vannak egy nassaui bordélyban, ahová a saját árvaházából szállítja a lányokat az übercsinos Max nevű főmadám keze alá! (Szerelemben és politikában nincsenek szabályok, van egy ilyen közhely, mondtam már?)

Odahaza N Sz és Sz Sz átbeszélik a portside-os infót és arra jutnak, hogy a bankárnak nyilván van valami embere a kikötői igazgatóságnál, emiatt tud mindig magasabb árat kínálni az ingatlanokért, amiket később jó drágán bérbe ad a kikötőnek. Itt a lehetőség a visszavágásra, csak ki kell szivárogtatni az infót a sajtónak, mondjuk az alábbi szlogen kíséretében: Ha Liverpoolba jössz, nem veheted el a helyi spekulánsok munkáját! A cikk másnap meg is jelenik az újságban, heves reakciót váltva ki az irodájában ücsörgő Beaumontból: Légy átkozott, Fogarty!, gyűri össze dühösen a Heves Megyei Hírlap példányát.

Elérkezik a választás napja, általános meglepetésre Symmons nyer, a csalódott Beaumont dühösen mondja Williamnek: Mostantól kezdve az ön apja és én halálos ellenségek leszünk! Fogartyéknál ünnepi a hangulat, gratulálnak Symmonsnak, Danielt úgy tűnik, nem zavarja a vereség, inkább az árvaházi főnök nyerjen, mint a szemét bankár. Persze azért van még egy jó híre a tarsolyban: Londonban nagyon ígéretesnek találták a Liverpool – Manchester közti csatornával kapcsolatos terveit, és felkérést kapott, hogy a parlamentben intézze tovább az ügyet – mint Manchester (!) képviselője.

A hazafelé úton az Esther Lohse viharba keveredik, folyamatosan szivattyúzni kell a befolyó vizet, közben a vitorlákat igazgatni, kormányozni, az elszakadt vásznakat cserélni, két embernek nyilván rohadt fárasztó. Bocsásson meg, Baines, szól oda James két szélroham között a kapitánynak, aki tőle szokatlan szófordulattal válaszol: Hagyjon már ezzel a hülyeséggel, hazamegyünk! (Cuki bácsi, nem győzöm hangsúlyozni.) Egyre fáradtabbak, jóformán alig állnak a lábukon, már attól tartok, valamelyikük átesik a korláton a tengerbe, de szerencsére nem történik ilyesmi. Sőt a szélvihar is csitul, úgy tűnik, épségben és időben érkeznek haza.

Lettynél eközben megkezdődik a szülés, a doki megérkezik és folyamatosan segít a vajúdónak. Elizabeth is ott segédkezik, ő fogadja a holtfáradtan betámolygó Jamest, akinek első szava a „Letty hogy van?” A hugi nyugtatja, minden rendben lesz, Samuel meg gyorsan konyakot tölt bácsikájának. James fel-alá mászkál a földszinten és fülel az emeleti hálószoba irányába, arcán a múlt emlékei és a jelen feszültsége. Időnként kitör és mond pár szót Samnek: Anne így halt meg, nem akartam még egyszer átélni ezt! Hosszú, idegtépő várakozás után végül előkerül Elizabeth és mosolyogva közli: Fiad született! James arcáról a feszültséget egy pillanat alatt letörli az öröm ragyogása.

Felrohan az emeletre és csókolgatni kezdi Lettyt, aki ezt nagyon fáradt, de boldog mosollyal fogadja. Ám a doki kisvártatva félrehívja Jamest a szomszéd szobába, és az arca nem sok jóval bíztat. A kisfiú szívverése nagyon gyenge, szabálytalan, nem valószínű, hogy tovább él néhány napnál, mondja Jamesnek.

Reszkető kézzel kapcsolom ki a monitort.