Az előző rész eseményei – a tőzsde megmagyarázhatatlan mélyrepülése – erőteljesen foglalkoztatja a közvéleményt, bevezetésként erről kapunk némi információmorzsát. Meg egy betörésről, amit a tőzsdei felvételeket őrző cég irodája ellen hajtott végre egy maszkos nő és férfi, utóbbi térdlövéssel illette a hely biztonsági őrét. Ez az információ azért elég jellemző hőseinkre, de most még nem tudunk meg a dologról többet.

A napot Irányítással indítjuk, isibe hozta cuki kislányát, Juliát (eddig nem is tudtuk, hogy van neki), mikoris rövid ukázt kap a telefonjára a Fehér Ház egyik fejesétől: azonnal tolja oda a binyiglit. Pontosabban Richelli, a kabinetfőnök rendelte magához, mert tudni szeretné, hogy a tőzsde zuhanása külső támadás volt, vagy számítógépes baki, mint a közvélemény hiszi. Irányítás leteszi a nagyesküt, miszerint ha támadás lett volna, ő tud róla, és megakadályozza, szóval nyugi van. Ennél többet nem tudnak beszélgetni, mert a nő újabb hívást kap, ezúttal a műveleti szobába várják, ezért továbbáll.

A kabinetfőnök visszatér az irodájába, ahol megdöbbenésére egy idegen kisfiú ül, hát még hogy meglepődne, ha tudná, hogy a gyerek a Szamaritánus „hangja”. A kiccsávó elmondja, hogy „ő” okozta a tőzsde összeomlását, és erről beszélnie kell az elnökkel. A férfi meghökken, majd asszisztensét szólítja, hogy kísérje ki a gyereket. Mielőtt távozik, még közli hány ponttal fog zárni ma a tőzsde, és Richelli maga hány százalékot veszít a megtakarításaival, aztán távozik, egy tátott szájú hivatalnokot hagyva maga után.

Irányítás immár a Pentagonban van, ahol beosztottja jelenti, hogy egy detroiti alvó sejt aktivizálódott, és támadásra készül – hátizsákba rejtett bombával akarnak öt városi célpontot megtámadni. Mind a négy feltételezett terrorista egyben szoftverfejlesztő is, köztük három szaúdi állampolgár legális vízummal, a negyedik pedig amcsi földön született (bár őt sem Smith-nek hívják). Naná, hogy Irányítás az ő aktáját akarja látni.

A tag neve Yasim Said, itt született, de egy évet járt Kairóban is suliba, ahol találkozott helyi rosszarcokkal. Aztán ők négyen beiratkoztak a michigani egyetemre mérnöknek, és együtt béreltek lakást, amit külföldről kacifántos úton érkező pénzzel fizettek. Yasim felhívta tegnap az anyukáját, hogy ma semmiképpen ne jöjjön a városba – Irányítás szerint ez is bizonyítja, hogy ma hajtják végre a tervezett robbantásokat. Beosztottja jelenti, hogy a Kutatás egy csapata készen áll a terroristák háza előtt a beavatkozásra; kapcsolatba is lépnek velük. Nem kis meglepetésemre a bevetésre váró két ügynök Grice és Brooks – emlékszünk, Grice Rico kollégája volt, amikor elhunyt hősnőnk még a Kutatásnak dolgozott. Hm.

Jelentik, hogy bevetésre készen állnak, csak Irányítás parancsára várnak. A nő rákérdez, hogy a rendszer honnan tud a bombákról, amikoris egy, eddig csak az irodában a háttérből figyelő férfi közbevág: a Szamaritánus sosem téved. Irányítás gyilkos pillantást vet rá, aztán újra felteszi a kérdést, melyre beosztottja válaszol. A nő ezt elégnek ítéli az akcióhoz, így az ügynökök szabad utat kapnak. Szemüveget tesznek fel, amin keresztül a műveleti szobában minden mozdulatukat látják. Először egyikük bekopog a terroristák házába, hogy csomagot hozott, majd lelövi aki ajtót nyitott, és bemegy; Grice-ék utána. Odabent szó nélkül ledurrantja a két másik rosszarcot, Yasim Said azonban nincs itt, csupán a mobilja.

Oké, adja ki a parancsot Irányítás, keressük meg. Addig is vessünk egy pillantást a laptopja tartalmára. A pentagon technikusa hekkel egyet, és… semmi. A képernyőn megjelenik a „hozzáférés megtagadva” felirat. Irányítás nagyot néz, és az előbb megszólaló férfira morran: azonnal látni akarom a merevlemez tartalmát. Most már egyértelmű, a tag a Szamaritánus ügynöke, eszerint a Pentagonba kihelyezve, hogy helyben felügyelje a rendszer használatát.

Irányítás kirohanása eredménytelen, az ellengép nem ad hozzáférést a terrorista laptopjához. A férfi, Mr. Travers, fellengzősen letromfolja, hogy a nő csupán vendég a Szamaritánus kutatási központjában. Behalok! Főnéni letartóztatással fenyegeti, és utasítja, hogy álljon le, ami meg is történik, csak nem úgy, ahogy elképzelte, ugyanis a Szamaritánus áll le, az összes monitor elsötétül. Irányításnak leesik az álla.

Mr. Travers ezért a húzásért Garrison szenátor szobájában végzi, kollektív lebaszást téve zsebre. Azzal védekezik, hogy a terrorista merevlemezén olyasmi van, ami veszélyezteti a Kutatást és a Szamaritánust is, ezért nem férhetnek hozzá. Mikor Irányítás köti a vaut a karóhoz, megszólal Garrison telefonja, a túlvégen pedig Greer van. Az öreg felteszi a költői kérdést: ugye a kormányzat nem gondolta, hogy átadja az irányítást a rendszer felett? Mikor a szenátor azt feleli, hogy de, Greer még válaszra sem méltatja, csupán ultimátumot ad: a Szamaritánus fellelte Saidot, ha meg akarják találni, hagyják a merevlemez témáját. A két sarokba szorított kormányzatis rábólint, Travers pedig leereszkedő vigyorral távozik. Irányítás morcosan utasítja beosztottját, hogy küldje az ügynököket a terrorista után.

Grice ügynökre váltunk, az autójában színyel és a híreket skubizza egy okoskütyün: újabb lövöldözéses támadás volt a városban, szintén maszkos elkövetőkkel, a riporter pedig Fuszkót találja meg, hogy nyilatkozzon. Nyomozónk a szokásos elterelő bullshitet löki, kutya legyek ha az elkövető nem hőseink közül valaki. Brooks csatlakozik társához, néhány szót váltanak az esetről, de nem izgatja őket különösebben. Ezalatt Irányítás egy parkba érkezett, ügyesen kikerül a Szamaritánus látószögéből, és műholdas telót vesz elő. És igen, Grice-ékat hívja.

Elmondja, hogy ő Irányítás, amitől a férfinak konkrétan megnyúlik a képe. Először is letolja, mert tudja, hogy múltkor hagyta Ricot futni, de a mai Grice szerencsenapja, mert alapesetben ezért likvidálás járna. Csakhogy most szüksége van rá, ezért parancsot ad: Yasim Saidot életben kell hagyni, legalábbis míg átadja a laptopját, hogy a merevlemezét megvizsgálhassák. Grice pedig kizárólag neki jelenthet. Oké.

Nem sokkal később már meg is van Yasim, ügynökeink pedig becserkészték, ám most nem megölniük kell, hanem kikérdezni. Brooks tehát egy ház tetején áll mesterlövész-fegyverével, társa pedig az utcán játszik piás hajléktalant a célpontra várva. Yasim pillanatokkal később arra sétál, a nő megereszt két lövést a tetőről – persze elvéti, mert az a cél, hogy a férfi bemeneküljön a raktárba, ami mellett vannak, hogy ott beszélhessenek vele.

Így is történik, Grice utána indul, a legfelső szinten éri utol, stukit tart rá és a laptopját kéri. Yasim leveszi a hátizsákját, úgy tesz, mintha átadná, aztán az ügynökhöz vágja, és elfut a folyosó végéig, ahol az ablakon kiveti magát. Mi a manó. Zuhan pár emeletnyit, pont az alul lévő dobozhalomra, és nyakát töri. Brooks jelenti, hogy halott, Grice pedig bekapcsolja a laptopot és hívja Irányítást.

A nő még mindig a parkban ül, azonnal fogadja a hívást. Az ügynöknek azonban nincs miről beszámolnia, amint a gép üzembe helyezi magát, egyszerűen kigyullad. (Láttunk már ilyet korábban is.) Eközben Brooks odakint konstatálja, hogy Yasim mégiscsak túlélte a több emeletnyi zuhanást (ezt mégis hogy?), összevakarja magát, és sántikálva leint egy taxit. Kérdi, hogy lelője-e, de miután nem tudják mi volt a laptopján, így a terrorista élve távozhat annak reményében, hogy mielőbb elcsípik. (Mondjuk szerintem egy váll-lövéssel a helyszínen lehetett volna tartani, de mit értek én ehhez.)

Grice jelenti Irányításnak, hogy a rosszarc meglépett, mire a nő morcosan leteszi a telót. Ebben a pillanatban üzenetet kap a mobiljára, hogy azonnal fejezze be a külön utakon csalingázást, ő pedig döbbenten néz körül, hogy egy park elhagyott részén mégis ki és hogyan szúrta ki a műveletet? Mi látjuk, ami ő nem: egy közeli bringás telefonján(?) át hallgatózott az ellengép – már meg sem lepődünk, a gép ugyanígy működik. Odébb sétál, és újra beszél az ügynökkel, aki közli, hogy a laptopból csupán egy kupac brikett maradt, de szerencsére az időközben ideért Brooks talált valamit Yasim hátizsákjában: tehervonatok menetrendjét, amin több torontói járat be van karikázva, a következő pár óra múlva indul. Irányítás utasítja őket, hogy legyenek ott, és addig is jelentsenek, de ez nem fog összejönni, mert le kell adniuk a felszerelésüket – új bevetésre küldték őket.

A nő a Pentagonban dühösen vonja kérdőre Traverst, amiért átirányította az ügynököket, akik neki dolgoztak volna, ám arról leperegnek a vádak. Irányítás morcosan eltrappol, előtte még megigényli beosztottjától a személyes testőreit. T’án ő maga akar terepre menni, vagy mi van? Nem sokkal később az irodájában ül, mikor Richelli dühösen beront és felelősségre vonja, amiért Detroitban szabadon grasszál egy terrorista. A nőnek kábé ez a letolás hiányzott még, felszívja magát és kiosztja az elnök kabinetfőnökét, de elég csúnyán. Lenyom egy rövid tirádát, miszerint eddig 853 db ellenség megöléséről gondoskodott amerikai földön a Kutatás segítségével, és reméli a kabinetfőnöknek nincsenek álmatlan éjszakái miatta (gondolom a nőnek pláne nincsenek). A férfi meghátrál.

Irányítás ezután beszólítja testőreit, ám két új arccal találja szembe magát akik jelentik, hogy megszokott embereinek autóját oldalba durrantotta egy teherautó, az ügynökök megsérültek. A tettes egy maszkos nő és férfi, ráadásul elvitték a testőrök telefonjait is. Főnéni sejti, hogy ez az a két tag lehet, akik ma több hasonló tettet is elkövettek a városban, ezért ugraszt egy csapatot, hogy vizsgálják ki az ügyet, az új testőröknek pedig kiadja az ukázt: terepre megyünk.

Kora este a detroiti pályaudvaron egy furgonban várja embereivel a kérdéses tehervonat áthaladását, és egyben Yasim megjelenését. A csávó valóban itt van, árnyékban rejtőzködve várja, hogy a vonatra ugorhasson. Végül előbukkan, Irányítás pedig kiadja az utasítást, így autójuk elkezd a vonat után száguldani, az ügynökök pedig fegyvert rántanak.

Ebben a pillanatban egy másik autó jelenik meg, rajta két maszkos alakkal, egyikük kezében gránátvető. A nő sofőrje hiába rántja el a kormányt, a fegyver működik, a kilőtt lövedék pedig megdobja az autót, amely pördül pár fordulatot a tengelye körül, és fejtetőn áll meg. Irányítás kóvályogva, nagy nehezen kimászik a kocsiból, a másik jármű pedig fékez mellette. A maszkosok hozzá lépnek, leveszik az álarcot – és igen, John és Forrás az. Leállítom a felvételt, és óvodásokat megszégyenítő éljenzésbe és tapsikolásba fogok. Hősünk él és virul, bár a golyó eszerint átment a vállán, lévén némileg véres az inge elöl – nyilván fel van szakadva a seb, de legalább lábon van. Cefetül örülök, és a kérdésnek is, amit Irányításnak szegez: hol van Shaw? Asszem erre innom kell.

Pár órával később a hátrakötött kezű Irányítás felébred egy raktárhelyiség ráccsal elkerített ’szobájában’, ahol a lájtosan vérszomjas Forrás, és a halálosan nyugodt John várja, hogy kikérdezhesse. Kezdésként a korábban elhangzott kérdést teszi fel: hol van Rico? Irányítás azt sem tudta, hogy történt vele valami. Forrás dúvadként támadna, de John egy kézmozdulattal leinti, ezért egyelőre kimegy a helyiségből, de a rácson túlról ádázul figyel. John elsorolja, hogy Shaw 8 napja lebukott (csak annyi telt el?) Grice előtt, ezzel lőttek az álcájának, és miután a kormány ügynökei együttműködnek a Szamaritánus ügynökeivel, akik elvitték (!) Rico-t, Irányításnak igenis tudnia kell, hol van egykori társuk.

Hát nem tud semmit, de John nem hisz neki: már lenyomozták az ellengép négy emberét, akik ott voltak a tőzsdei lövöldözésnél, a GPS adataik szerint pedig ezek az emberek jártak Irányítás házánál. A nőnek elkerekednek a szemei az információtól, de csendben marad. Hősünk köti az ebet a karóhoz: ha a Szamaritánus tudja hol van Shaw, akkor azt Főnéninek is tudnia kell. Ő továbbra is adja a tudatlant, inkább arról morog, hogy hőseink miatt elszalasztotta Yasim elcsípését, de John magasról tesz rá. Utoljára felteszi a kérdést - "hol van Rico? - Irányítás pedig megismétli: nemtom. A férfi ekkor szó nélkül távozik, Forrás pedig kárörvendően érkezik. (Közben látjuk, hogy az ellengép eredménytelenül keresi Főnénit).

Azzal indít, hogy nem szándékozik viszonozni a kedvességet, amit anno Irányítástól kapott, mert ő már megjavult azóta. Na jó azért nem teljesen, és elővesz egy sokkolót. Közben arról beszél, hogy Rico megmentette az életét, most Forrás akarja megmenteni az övét, amihez Irányítás lesz szíves asszisztálni némi infóval – azzal kipróbálja rajta a sokkolót. Választ nem kap, így abbahagyja, és inkább előhozakodik a nő kislányával, akit a rész elején láttunk, és azzal, hogy a Főnéni annyi idős volt, mikor meghalt az anyukája, mint most a lánya, jobb lenne a gyereknek, ha ő nem nőne fel árván...

Mikor Forrás belelendülne a kínzásba, Főncsi jelenik meg, és leállítja a játszadozását, sőt határozott hangon elkéri tőle a sokkolót, amit az némileg morcosan, de átad. Ekkor az öreglány sunyiban megnyom valamiféle érzékelőt/nyomkövetőt az óráján, a Szamaritánus beméri őt, és indítja a kormányügynököket a helyszínre.

Harold elnézést kér a kínzásért, de azzal magyarázza, hogy egy barátjukat akarják megtalálni. Tart egy rövid szónoklatot arról, hogy ők számtalanszor kockára tették az életüket ismeretlen emberekért, a tőzsdén is, hogy megállítsák a bajt, és most elvesztették a társukat. A nő visszavág: Harold maga sejti, hogy Shaw halott, és nem meri megmondani a többieknek. John közbeszól, és kisegíti Főncsit, miszerint a tőzsdéről megszerzett felvételeket nem lehetett megfelelően elemezni (mármint, hogy hova lett Rico). Irányítás értetlenül kérdi: mégis miért beszélnek annyit a tőzsdéről, mi a retek történt ott?

A csapat ledöbben, Harold tér először észhez, és kérdi meg a nőtől: nem is tud arról mi minden történt a tőzsdén? Készségesen felvilágosítja: a Szamaritánus intézte el a zuhanást, küldött fegyvereseket az alagsorba akik tűzharcba kerültek velük, és lelőtték Shawt. Irányítás egy szót sem hisz az egészből, Főncsinek pedig végre leesik: a nő nem tud az ellengép minden lépéséről, szerinte útban van nekik, és előbb utóbb likvidálni fogják.

Főnéni azt hiszi, hogy a felettesei ellen akarja fordítani ezzel a dumával, de Harold simán ostobának nevezi, aki csupán azok bábja; a takarítószemélyzet egy nála sokkal nagyobb játszmában. Ekkor érkeznek meg a kormány ügynökei, ám Finchnek a szeme sem rebben: számítottak rájuk. Grice jött, baszki, rögtön szembe is kerül a semmiből előlépő Johnnal, aki egy jól irányzott jobbegyenes után elveszi a fegyverét. Másik irányból jön Brooks még egy női ügynökkel, Forrás vadul tüzel rájuk; két további ügynök pedig hátulról támadja Johnt, de ő észnél van, és térden likasztja őket. Az elfordulással viszont elveszti eddigi előnyét Grice-szal szemben, az kiüti a kezéből a fegyvert, és vad verekedés kezdődik. Hősünk sérült, nem lesz egyszerű dolga, csak mondom.

Főncsi ezalatt felvilágosítja Irányítást a Szamaritánus pár viselt dolgáról: egész arzenálnyi ügynök áll a rendelkezésére, akik titkosított telefonon beszélnek egymással, vszg egyikük be is épült a nő emberei közé. Sanszos, hogy most is itt van, vele a titkosított telefon, hogy tarthassa a kapcsolatot feletteseivel. Márpedig Főncsi ezért jött, gondolom azt a bizonyos telefont akarja – ezzel elsántít.

Az épület előtt egy furgonban egyetlen ügynök tartja a frontot a bentiekkel, ám őt Fuszkó érzésteleníti, hogy az érkező Harold munkába állhasson. Közben John és Grice nem bír egymással, váltakozó sikerrel küzdenek, de hősünk még ekkor is Forrást kérdi, hogy ugye jól van, és bírja a tűzpárbajt. Aha, jön a válasz, sőt kifejezetten élvezi – gondolom haraglevezetés Rico elvesztése miatt. A furgonban Főncsi belövi a Szamaritánus emberének telefonját, feltölt rá egy vírust, ami Shaw utáni infókat keres majd a kompánia összes telefonjában. Mindezt félhangosan el is mondja, persze Lionel egy mukkot sem ért belőle, én meg nem győzök vigyorogni.

John végül legyőzi Grice-t, kezébe fog egy kóbor vasdarabot, hogy azzal verje fejbe ellenfelét „ezt Shaw-ért kapod” felkiáltással. A kormányügynök akaratlanul visszakérdez: „Sameen?”, így végre hősünknek is leesik, hogy kivel harcolt eddig. Tudja, hogy Grice elengedte társát, mikor az szorult helyzetben volt, az ügynök pedig megerősíti, hogy kedvelte Ricot. Váltanak még egy hosszú, beszédes pillantást, aztán John némán odébbáll.

Harold jelenti, hogy készen van, ideje olajra lépniük. A csapat az épület háta mögött gyűlik össze, Johnt konkrétan Forrás támogatja. Komolyan mondom elérzékenyülök. Amilyen kutya-macska voltak ezek régen, ahogy a nő mindig húzogatta a bajszát (leginkább a háta mögött, mert arccal előre azért tartott tőle), mostanra egész jól összenőttek. Finch azt állítja, hogy talált valamit, ami még nem sok konkrétumot ígér, de Forrásnak ez is elég, hogy hálásan rebegjen köszönetet. Fuszkó besegíti a kocsiba társát, aztán útnak indulnak.

Másnap reggel egy eldugott kanadai településen Yasim bevásárlásból tér vissza erdei házába. Belép, és a fegyvert tartó Irányítással találja szembe magát. A férfi kérdi, miért ölte meg a társait, mire ő úgy válaszol, hogy ez a terroristák sorsa. Yasim kijelenti, hogy ő nem terrorista, csupán amerikai állampolgár. Elmondja, hogy nemrég megnyert egy nagyon nehéz „Nautilus” nevű versenyt, ami után sms-ben állást ajánlottak neki és társainak. A nő nem sokat ért a dologból, de nem is igazán érdekli, azt akarja tudni, hogy mi volt a laptopon?

Nos, ő sem tudja, csupán a kód egy részén dolgozott, de ez a szakmájában nem meglepő. Irányítás szerint így működnek a terroristasejtek (nem látják az egész képet, csupán a maguk szeletét), de a férfi vehemensen tiltakozik: a munkahelye időjárás változás-modellezéssel foglalkozott. Megírták a kódot és továbbadták másnak, így működtek. Két napja készültek el az utolsó darabbal, aztán a társai meghaltak. Hát, ez qrvára jellemző a Szamaritánusra. Irányítás szerint azonban ők terroristák, de a férfi tormfol: aki kiválasztotta őket, talán pont azt akarta, hogy annak tűnjenek. Ellenfele esetleg átgondolhatná, hogy megvezették. A nő valóban elgondolkozik pár másodpercre, aztán dönt – megemeli a fegyverét, és lelövi Yasimot. Szerintem hiba volt, maradjunk ennyiben.

A kabinetfőnök irodájában ismét ott ül a Szamaritánus „hangja”, ráhozva a frászt a kormány emberére. A gyerek utasítja, hogy nézze meg a gépét, mert a tőzsde pontosan úgy zárt, ahogy ő megjósolta. A „ki a retek vagy Te?” kérdésre a kissrác megismétli amit korábban mondott, hogy az elnökkel szeretne beszélni, aztán elsétál. A férfi döbbent arccal rongyol utána a folyosóra, ahol megjelenik Irányítás, és lazán közli, hogy az áldozatok száma immár 854, és lesz ez még így se, majd ő is továbbáll. Másnap reggel szintén hozzá csatlakozunk, ismét iskolába hozta kislányát, aztán a Pentagonban lévő irányítóteremből figyeli néhány rosszfiú elfogását.

Forrás ezalatt úton van – John az anyós ülésen bóbiskol – Főncsi egy címet küldött át, ahol esetleg fellelhetik Rico-t. A nő érzi, hogy egykori társuk életben van, és ezt Harold is erősen reméli, aki immár az irodából dolgozik, és egyben vigasztalja az eléggé elárvultnak tűnő Medvét. John felébred, ránéz a könnyeivel küzdő Forrásra, aztán némán bámul kifelé az ablakon.

Végül Irányítással zárunk, aki eljött a tőzsdére, annak is az ominózus alagsorába. A biztonságisok feje kíséri le – a helyen semmi nyoma a nem sokkal ezelőtt lejátszódott eseményeknek. A nő rákérdez a lényegre: takarítottak mostanában a szinten? A férfinek lövése nincs, ezért Irányítás maga vizsgálja meg. Rögtön tudja mit keressen: értő szemmel néz körül, aztán végighúzza a kezét a falon, ujján pedig vastagon rajta marad a fehér festék. Nabazmeg, épp ideje volt.