Meereen

Dany ugyan a harci veremből kihozatta Ser Jorah-t, a titkos vírusgazda/hősszerelmes lovagot, és kistermetű kísérőjét, Tyriont, a nagyszájút, de ez egyelőre csak azt jelenti, hogy nem egy poros gladiátorarénában fejezik le őket, hanem mondjuk egy piramis belsejében. Jorah mondana valamit, de Dany úgy néz rá, hogy élő embert nem tudok mondani, beleértve a magyar politikai élet 99,99 százalékát, aki nem szarná össze magát tőle. Jorah elhallgat, jöhet Tyrion, téged miért ne fejezzelek le, ha tényleg az vagy, akinek mondod magad? Mert én két Lannistert is kinyírtam, mármint mutert és a fatert, és ez azért csak számít valamit. Ja, és akkor rögvest fogadjalak a szolgálatomba, kérdezi Dany enyhe félmosollyal, mire Tyrion műfelháborodik, hogyhogy, még csak most találkoztunk, korántsem biztos, hogy beállok hozzád.

Ez így folytatódik egy ideig, Tyrion elmeséli, mit tud Danyről, akin a fehér ruha alatt jól láthatóan egy melltartó feszül, ami nekem anakronisztikus, de gondolom, Emilia Clarke szerződésében kikötésként szerepel, Dany meg arról érdeklődik, hogy oszt? Ismered a sztorimat (jó, nem minden részletet, pl. Drogo hajnali nemi erőszakolását, a lószívevést meg a sárkánykeltetést kihagytad, de mindegy), és ettől most kezdjek hullámozni? Tyrion arca sem rezzen, nem, úrnőm, de uralkodni úgy, hogy nem ismered Westerost, nem fogsz tudni. Én meg ösmerem azt a vidéket. Hát, nekem meg nagy hadseregem van és nagy sárkányaim, szóval kussbavagy. Tyrion azzal zárja le ezt a részt, hogy na ja, de a pogrom és a politika csak az első két betűt tekintve illik össze.

Jorah mindeközben alig mer levegőt venni, és most ő jön, mert Dany aszongya Tyrionnak, hogy jöhet az első tanácsod, mi legyen ezzel a palival, akinek azt ígértem, hogy lefejezem, ha még egyszer meglátom? Hát, ez egy kicsit elhamarkodott lenne, felség, ha minden bizalmasodat kinyírod, nem sok marad a végére. De az igaz, hogy Jorah nem állhat melletted, amikor bevonulsz majd Westerosba, bármennyire is megváltozott az évek alatt, és bármennyire is szerelmes beléd, mert az, ugye. Erre Danynek könnyes lesz a szeme, és aszongya, de hát nem vallotta be a bűnét, az meg nem megbocsátható. Na, akkor száműzöm Joraht MEGINT, remélem, ezúttal tartós lesz. Jorah elkullog, és a városkapu előtt sokat sejtetően nézegeti a kőemberek által megpocsíkolt alkarját. Hja, meg fogsz halni. (Ha ez a rész ennyire tömény lesz, sose végzek a hogyvolttal.)

Az epizód egyik csúcspontja jön, Tyrion és Dany kettesben tárgyal, Tyrion iszik, és amikor Dany kérdi, miért ölte meg a fatert, aszongya, hogy majd ha Dany úgy dönt, hogy nem fejezi le, és ha kap még sok bort, akkor elmondja, mert azon túlmutat a dolog, hogy nem jött ki az apjával. Dany úgy dönt, viszont a bort elveszi tőle, na hogy is van ez a dolog akkor? Tyrion inkább témát vált és óvatosan rámutat, hogy itt Meereenben, meg végig az öbölben Dany csak a köznép segítségével uralkodik, de nagyon okosan hozzámegy egyik gyűlölt ellenségéhez, ami előtt le a kalappal, viszont mindez Westerosban nem lesz elég, mert a nagy házak soha ne fogják támogatni. Dany erre azt mondja, hogy ezek a házak csak egy-egy küllő a kerékben, Tyrion meg bólint, azok, te meg ezt akarod megállítani. Dehogy, mondja Dany, össze akarom törni. Szóba kerül Varys is, aki még mindig Volantisban kóringyálhat, és Dany annyira nincs odáig érte, hiszen ki akarta nyíratni, és Jorah is az ő parancsára kémkedett utána, de Tyrion szerint ő az egyetlen ember, akiben megbízik - és az ilyen emberek jól jönnek ám a westerosi expedícióhoz. (A két színész, de különösen Peter Dinklage, ebben a jelenetben kivételesen jó.)

És ha azt tetszett volna hinni, hogy Jorah csak úgy elmegy a naplementébe és valahol a hegyekben válik kővé, hát kurvára nem, visszamegy a rabszolgakereskedőhöz, aki megvette a kalózoktól, és fizet érte, hogy Dany elé kerülhessen a nagy arénába. Hogy aztán ezzel mi a terve, azon felül, hogy megfertőzzön mindenkit a környezetében, nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy az íróknak sincs határozott elképzelése.

Királyvár

Cersei kicsit leamortizálódik a Főveréb vendégszobájában, ahol inni is csak akkor kap(na) ha gyón, de de nem gyón, így elég hamar cserepesek lesznek azok a lefelé biggyedő ajkak. A ruháját lecserélték a Prison őszi-téli kollekciójára, a szappant hagyjuk, de a gerinc megmaradt, és úgy küldi el az anyjába az őt vízzel zsaroló apácát, hogy az kénytelen nevelő célzattal párszor szájba verni, tessék már gyónni, királynő kend, mert sose megyünk haza. Megdöglesz, sziszegi, majd üvölti Cersei, mert majd jön a fiam, és ellátja a bajod. Ugyanarról a Tommenről beszélünk, ugye?

Pár nappal(?) később Qyburn is meglátogatja a kissé leépült Cerseit, és ugyanazt mondja neki, mint az apáca, vallani kéne még a tárgyalás előtt, egyébként nem lesz kijutás. És Tommen, kérdezi Cersei, hol a fiam? Hát, toporog Qyburn, bezárkózott a szobájába és nem jön ki, még nekem sem nyit ajtót. Mondjuk ezt megértem, én sem engedném be a lakásba ezt a nyomorutat. Cersei nem gyón, inkább üvölt, a Qyburnt kísérő apáca meg szépen a földre önti a vizet. Cersei nem túl királynős mozdulattal elkezdi felnyalni.

Braavos

Arya egy története mesél Jaqennek Lanáról, az osztrigaárusról, aki tök úgy néz ki, mint Arya, csak nem zsákruhába van, és a haját oldalt két, idétlen kis hajfonatba kötve hordja, és hát naphosszat osztrigát árul a kikötőben és figyel, mert az a dolga. Amikor a sztoriban téved egyet, Jaqen ráhúz egyet a pálcájával, de mintha mi sem történt volna, Arya gyorsan vált, és mesél tovább. Megkapja az első feladatát is: a kikötőben van egy faszi, rosszarcú gyökér, aki fogadásokat köt mindenféle hajóskapitányokra és azok tengerbe veszésére, de néha, amikor sokat bukik, nem fizet. Arya először csak négy, ipari mennyiségű ecettel leöntött osztrigát ad el neki, de legközelebb már az ecet helyett valami mérget kell rálocsolnia a portékára, mert az egyik átvágott a sokarcú istenhez fordult, és ilyenkor ez történik. Amint Arya kihúzza a lábát, Jaqenhez odalép a másik szolgálócsaj és kissé féltékenyen megjegyzi, hogy Arya kurvára nem áll készen a gyilkolásra. Jaqen vállat von, az istennek rohadtul mindegy.

Deres

Sansa végre kiszedi Theonból hogy az öccsei élnek és Hodoroznak valahol az országban, persze ez nem ment ilyen egyszerűen, de most a lélektani hadviselés minden lépését nem fogjuk booncolgatni, mert nem vagyok Dr. Csernus. Szóba jön az árulás is, mármint Theoné, a szerencsétlen annyira fél Ramsaytől, hogy nem merte nem elárulni Sansát, és még ideológiát is gyárt hozzá: azért pofázott, mert meg akarta menteni, hiszen Ramsay mindent tud, és nem akarta, hogy Sansának baja essék. Hát, a rendszeres erőszakolás az elég nagy baj, Theon, szóva ezen túl vagyunk már, de mesélj tovább, hallgatlak.

Ramsay és a fater hírt kap, hogy Stannis hatezer katonával készül az ostromra, ebből 3000-nek egyelőre még van lova, pillanat, csak 2994-nek, hat megfagyott, mire leírtam a mondatot. Roose csak a vállát vonogatja, oszt? A falak megerősítve, ha jön Stannis, fejjel megy neki, hajrá. Nekünk van kajánk fél évre előre, ha Stannis támad, vagy halálra fagy, vagy fellázadnak az emberei, vagy ez így mind egyben. Ramsaynek nem tetszik a terv, fater, te északi vagy, Stannis meg egy déli tapló, akit el kell taposni. Üssünk rajtuk, mondja. Roose szerint egy okos hadvezér nem adja fel az előnyét, és ebben, valljuk be, van valami. Mellesleg térdig érő hóban nem fogja kivezényelni ez embereket, mert minek. Ramsay nem az egész sereget kéri, csak húsz embert, akivel lecsaphat gerillában.

A Falon

Samu nincs még jól, de Szegfű két dugás között szakít egy kis időt arra is, hogy a sebeit nyalogassa helyette, szóval jól lesz. Megjön Oly, a legidegesítőbb kiskölyök evör, és Jon hogy- és holléte felől érdeklődik, közben úgy meregeti a szemét, mint akinek Batmankomplexusa van, és bosszút akar állni, amikor meg Samu aszongya, hogy nyugi, visszajön az, mert ilyen családból származik, Oly megkönnyebbül, mert ez egy pszichopata kis genyó/sérült lelkű kisgyerek, aki, ha összeáll Ser Alliserrel (márpedig össze fog, mert az meg egy hatalommániás gyökér), akkor még hogyismondjam, sok borsot törhet Jon orra alá.

Rideghon

Az epizód felénél vagyunk (tényleg, pont a felénél), és Jon most kerül elő Tormund és a kis szarka haverjai társaságában egy ladikban. Éppen egy hegyorom alatt, a sziklafal oltalmában felhúzott viskósor felé tart, ami előtt az amerikai hadseregben rendszeresített, ún. közelegatél-álcaruhát (pocokprémmel és műgyantából faragott, emberi csont-imitációval súlyosbított verizó) viselő szakállas népek várják igen savanyú/morcos arcot vágva. Jon is kibírja röhögés nélkül, itten a varjak halni szoktak ugye, nem parádézni. Az öbölben kurva sok hajót látunk, amiket ugye Stannistól kaptak (kösz, kommentelők) és végre a CGI is stimmol, asszem erre a részre tolták oda a költségvetés java részét, pedig ez még csak a nyolcas, a nagy hepajok mindig a 9.-ben szoktak lenni.

A helyi erők vezetője, a Csontkirály egy kicsit emberkedik, lebuzizza Havast és Tormundot, és hallani sem akar Jon ajánlatáról, sőt, gyilkolászást helyez kilátásba, mire Tormund nemes egyszerűséggel agyonveri, mert neki ne pofázzon már egy ilyen csontruhás rohadék, ugye. Tormund határozottan szimpatikus faszi, problémamegoldó képessége jóval fejlettebb, mint sok kollégámnak. A döntés: a vének/elöljárók tanácsa meghallgatja Havast, akinek nem tetszik, forduljon a Tormund vezette panaszkezelő osztályhoz, köszönjük.

A megbeszélésre egy nagyobb viskóban kerül sor, aminek a tetejét egy ponton kivágták, hogy egy óriás is beférjen, ez vicces. A sok szakállas faszi között jó látni egy nőt, a dán Birgitte Hjort Sørensent, a Borgen című sorozat szőke tévériporterét (tessék nézni, nagyon fasza sorozat, és nem a csaj miatt), aki egy Karsi nevű Vadat alakít, mellette áll egy rakás szakállas és pár emberevő Thenn, Havas meg elővezeti a dolgot, az van, hogy közeleg a tél, és azzal együtt a Mások, vagy mi az isten a magyar elnevezése a White Walkereknek, és ez nem jó, sőt. Mert ezeknek van zombihadseregük, és az pláne nem jó, szóval tessék szépen nekem hinni, eljönni a falhoz, azt kinyitjuk, átmentek, kaptok földet, letelepedtek és amikor jönnek a Mások, akkor harcoltok.

A Másokat nem lehet legyakni, mondja egy Thenn, és mindenki bólogat, ja, nem tudsz te semmit Havas Jon, az meg erre kicsit ideges lesz, anyátok picsáját, ez már nagyon szar poén volt az előző évadban is, tessék, obszidián, itt van egy zsákkal, ez viszi a Mások bőrét. És ezt honnan tudod, Varjúkirály, kérdezik gúnyosan, tán kinyírtál egyet? Nem, Samu volt az, a kövérkés haverom. Ez az a pont, ahol Havas elveszti a hallgatóságot, Tormund viszont vesz egy nagy levegőt, én hiszek neki, ez az egyetlen megoldás, gyertek velem, és meglátjátok, jó lesz. Pár szakállas, az óriás és a csaj odaáll mellé, a Thennek viszont nem, ők inkább embert ennének, és coki Havas.

Az evakuáció elkezdődik, telnek szépen a ladikok, és amikor Karsi éppen a gyerekeit pakolja be az egyikbe, az ember rosszat sejt, hiszen ha egy vészhelyzetben levő nőt a gyerekével mutogatják sokat, akkor az olyan, mint a fronton harcoló katonának a kezében a kedvese fotója, csak pillanatok kérdése, hogy bekapjon egy skulót. És mintha csak engem akarnának igazolni az alkotók, elkezdődik az a mayhem, amihez foghatót még ebben a sorozatban nem láttam, meg úgy amúgy nem sok helyen: egy nagy hóförgeteg érkezik a viskókat körülvevő falon túl, és a hóból előjönnek a zombik, azok a holtak, akiket a Mások keltenek életre, kék lesz a szemük, és még akkor is mennek előre, amikor már csak csontvázak. És kibaszott sokan jönnek, olyan frankón megcsinálva, hogy csak na.

A Thenn vezér hoz egy nehéz döntést és bezáratja a kapukat, ezzel nem sok jót téve saját magával, mert a kint rekedt Vadak automatikusan zombik lesznek, amint meghalnak és feltámadnak, és kész, fel van találva a folyamatos utánpótláshadsereg. A zombik nekiesnek a kerítésnek és átrágják magukat rajta, ez egy ideig csak idegesítő, de utána már nem vicces, mert a kerítés megadja magát, és megindul a betörés, elszabadul a pokol, olyan mészárlás kezdődik, hogy ihaj. Erről írni minek, ill. nem lehet nagyon, mutatunk képeket inkább.

A harc közben minidrámák is vannak:

• a nép menekül a ladikokhoz, nők, gyerekek, öregek le vannak szarva,
• az óriás hátán fürtökben lógnak a zombik, de lesepri őket, és egy csomót el is tapos,
• kurva sok zombi van és nagyon gyorsak,
• Havas, Tormund és a Thenn vezér a legény a gáton, azt is kitalálják, hogy a kerítésen ütött rést egy talicskával tömjék el,
• egy Más is bejut, akit ugyebár hiába ütnek mindenféle eszközzel, lepereg róla,
• Havas megy az obszidián hegyekért, összecsap a Mással, de szív, a kardját elejti, a Más hajigálja, mint egy rongybabát,
• aztán Havas odakint felkapja a karját, ami valíriai acél,
• ÉS KINYÍRJA A MÁST, MERT OBSZIDIÁN IS VAN A KARDBAN A VALÍRIAI ACÉL VISZI A MÁSBŐRT, HELLÓ,
• Karsi nagyon keményen harcol, de amikor zombigyerekek jelennek meg előtte, akkor feladja és hagyja, hogy megöljék - gyereket nem öl,
• még több zombi jön: a hegygerincen, halott lovakon ülő Mások utasítására leugranak, meghalnak(?), felpattannak, rohannak,
• bukó a csata, menekülni kell.

És a végén Havasék ladikba szállnak, az óriás meg belesétál a tengerbe és úgy megy az egyik hajóhoz, a parton meg megjelenik egy Más, a fején koronaszerű kinövésekkel, ő, kérem szépen az Éjjeli király vagy mi, aki annak idején a Falon volt parancsnok sorban a 13., azaz kurva régen, (Havas a 998.) de szerelmes lett egy Más csajba, és lelépett vele, de ez most mindegy, a lényeg, hogy szépen kilépked a partra, egy szót nem szól, csak felemeli a karját lassan, mire az összes hulla feltámad, köztük Karsi is, kék szemmel, zombiként, bazdmeg, és Havas a ladikból nézi az erődemonstrációt, és tudja, hogy Westeros kibaszott nagy bajban van. Irány a Fal, menteni a menthetőt.