Az évad eddigi legjobb epizódja ez, de nemcsak ezzel csalogatom az olvasókat, hanem a német címmel is: Von Fremden und Freunden, azaz idegenekről és barátokról lesz máma szó, csapjunk is gyorsan bele a paradicsomlevesbe. Nagy izgalom dúlja a liverpooli üzletemberek keblét, Mr. Murchison felszámolja a cégét és eladni szándékozik a társaság valamennyi vagyontárgyát, beleértve a raktárat (persze nem a 13-ast!), a teljes raktárkészletet és az öt gőzösből és egy vitorlásból álló flottáját. Baines és Jack Auskerry kapitányok beszélgetéséből megtudjuk, hogy az ifjú William Frazer már tett ajánlatot a cégre. Természetesen Jamesünket is érdekli a dolog, ő közvetlenül Murchisonnal tárgyal, de egyelőre eredménytelenül.

Letty sugárzó arccal beszélget Elizabeth-tel, örömének oka gyorsan kiderül: babát vár, juhhé! Eredményes volt tehát a múltkori romantikus éjszaka a Falcon fedélzetén, mi is örülünk. Elizabeth szívből gratulál, James is biztos boldog, mondja, de kiderül, Letty még nem közölte vele a jó hírt. Letty szerint ugyanis James mindig elfoglalt, hajtja az üzletet, mindig Rohan, akár csak az egyik királyság A gyűrűk urában (a másik Gondor). (Komolyan mondom, a sírba visznek ezek a nagy titkolózások, nem hiszem el, hogy egy nőnek nincs tíz perce arra, hogy a férjével közöljön egy ilyen infót, akármennyire is a XIX. században vagyunk.) Sz Sz persze sürgeti sógornőjét, ne cicózzon már annyit, a kedvező alkalomra várok, válaszolja enyhe zavarban Letty.

Baines és Auskerry az egyik kocsmába ül be iszogatni, holnap indulunk Norvégiába, meséli Baines, ezt hallva barátja kitűnő ötlettel áll elő. A norvégok híresen zenebolondok, van egy csomó zeneszerzőjük Beethoventől Mozartig, bármilyen zeneszerszámot jó áron megvesznek, akár egy tucat zongorát is. Bainesnek persze nincs zongorája, de Auskerrynek szerencsére pont van egy otthon, barátilag fel is ajánlja 10 fontért, a norvégoktól Baines játszva megkap érte akár 25-öt is. A filharmóniailag nem igazán tájékozott tengeri medve némi rábeszélés után elfogadja a javaslatot.

Felkeresi Lettyt, aki meglepő módon ismét gobleint készít, mint a 6x01-ben, azért szar lehetett akkoriban, nemhogy Assassin’s Creed nem volt, de még egy nyamvadt Boulder Dash sem. Hogy kivirult, Mrs. Onedin, bókol Baines, majd arra kéri, tanítsa meg valami egy újjal pötyöghető dallamra a zongorán, amit majd eljátszhat a norvégoknak. Letty feláll, közben enyhén megszédül, Baines egy pohár sherryt akar neki tölteni, az jót tesz a vérnyomásnak, de Letty elhárítja. Lehetne az a dallam mondjuk egy bölcsődal, mosolyog kedvenc tengerészünk melegen Lettyre, aki csodálkozva kérdezi, honnan jött rá az öreg az állapotára. Régi motoros vagyok, kisztihand, de ne aggódjon, Mr. Onedin tőlem nem fogja megtudni, mondja Baines. Letty hálásan mosolyog, mindazonáltal megállapodnak abban, hogy bölcsődal helyett inkább a Norwegian Wood-ot tanítja meg az öregnek.

James felkeresi Elizabethet, a hugi arra figyelmezteti, hogy igazán meglátogathatná már Saraht, jóvanna, de sosincs időm, feleli James. És úgy hallom, Letty sem lát túl sűrűn téged, folytatja Sz Sz, jóvanna, sok a dolgom, te is tudod, morogja James. Majd gyorsan üzleti témákra fordítja a szót, hallott a Murchison cégére tett ajánlatról és kéri, a flottából adják el neki a Jeannie Pique nevű vitorlást, őt igazából csak az érdekli. Elizabeth viszont közli, ők ugyan nem tettek semmiféle ajánlatot semmiféle cégre. Miután James elmegy, szőkénk besiet az irodába, hogy felvilágosítást kérjen Williamtől. Természetesen ott találja az antipatikus bankárt, Beaumontot és kiderül, valójában ő akarja megszerezni a céget, William az ő megbízásából tette a 26 ezer fontos ajánlatot Murchisonnak. Elizabeth keble a jól ismert módon hullámzani kezd, a Frazer cég nem szokott mások nevében eljárni, csak a sajátjáéban, szó sem lehet erről a tranzakcióról! Beaumontból erre előbújik igazi énje és megzsarolja Lady Fogartyt: felmondja a Frazer gyárban most készülő hajókat megrendelt vevők hiteleit és akkor azok nem fogják tudni kifizetni a hajókat. Elizabeth a legszívesebben nyilván jól tökön rúgná a bankárt, de mivel úriasszony, nem tesz ilyet, hanem hazasiet és elmeséli a dolgot Fogartynak. Daniel szerint Beaumont csak fenyegetőzik, ebben a városban más banktól is lehet kölcsönhöz jutni, majd ő intézkedik.

Murchison raktárkészletének kiárusítása eközben folytatódik, James éppen akkor jár arra, amikor egy szép szőnyeget hirdetnek meg árverésre. Rövid licitálás után a szőnyeg 28 guinea-ért Jameshez kerül, aki siet vele haza. Letty azonban nincs elragadtatva, használt szőnyeg, ki tudja, kinél volt és hol, James enyhe sértettséggel tiltakozik: Pedig ha tudnád, milyen drága volt! Lettyt persze nem érdekli az ár, meglepő módon viszont James erre nem pöccen be, bocsánat kér és vicceskedve kimegy, majd újból bejön: Szervusz drágám, vettem egy szép szőnyeget, egy vagyonba került, de nem is említem. Mindketten vidám hangulatba kerülnek, na végre itt a pillanat a nagy bejelentésre, Letty már mondaná is, de pont ekkor csengetnek, Samuel érkezik üzleti ügyben. James kisiet és bekíséri unokaöccsét, aki új tervet ad elő. A szállodáknak lazacot akar szállítani, és jég között tárolná a halakat, így hosszú ideig frissek maradnak, James bácsi hozhatna neki pár tonna jeget Norvégiából. James beleegyezik, sőt tárolóhelyként felajánl Samnek egy raktárat 3000 fontért. El is mennek gyorsan megnézni az épületet, Letty lemondóan néz utánuk, oda a jó kis alkalom, most sem lett bejelentés.

A hátsó szobából Charlotte keveredik elő „végre, hogy elment ez a Samuel” felkiáltással. A kicsike amúgy nagyon izgatott, mert este koncertre megy Lucy Hardcastle nevű barátnőjével, és erre ugyebár szépen fel kell öltözni. A Frazer-házban William elnézést kér anyjától, amiért megbántotta, Elizabeth arra figyelmezteti fiacskáját, hogy ez a Beaumont rossz hatással van rá, jobb lenne, ha inkább hanyagolná a társaságát. Majd ismét felmerül az önálló lakás témája, William ezt már régóta pedzegeti, szeretne végre elköltözni otthonról, és úgy tűnik, anyuka ebbe most már lassacskán beleegyezik.

James az irodában Fogartyval tárgyal és igyekszik rávenni a nem szakállas sógort (N Sz, emlékszünk, ugye?), vegye meg a Murchison vállalatot. Daniel ezzel igazán jól járna, mert 1) a cég nem kerülne Beaumont kezébe és 2) a cég tagja a Dél-Afrikai Kartellnak, és így monopoljoga van az oda irányuló szállítások terén. A jó tippért James mindössze azt kéri, hogy adják el neki a flottából a Jeannie Pique-et. Ezen kívül még szívesen megvenné Murchison raktárát is a parton, Fogarty 3000-ért hajlandó is lenne eladni. James kapásból 2000-et kínál érte, de Fogarty csak a fejét csóválja (mármint a sajátját). Na jó, hát akkor legyen 3, sóhajt James, de nem túl szomorúan. Tehát nyilván még ennyiért is megéri neked, jegyzi meg Elizabeth a háttérből, James nem is tiltakozik.

Eljön az esti koncert ideje, ám a szende Charlotte nem a színházban nyomul Lucyvel, hanem Williammel annak még üresen álló saját kecójában! (Ez minden lányos apa rémálma. Az enyém is.) Ha elkészül, ide bármikor jöhetünk kettesben, búgja a pelyhedző legénytollú gaz csábító, és a gerlepár csókban forr össze. Odahaza Letty morcos arccal várja Charlotte-ot, aki vidáman csacsogva érkezik, jaj, milyen remek volt ez a koncert, igazán jól éreztem magam Lucyval, stb, stb, ám vidámságát Letty gyorsan lehűti. Ugyanis itt járt Lucy anyja, hogy közölje, Lucy mandulagyulladás miatt nem tud elmenni a koncertre. Charlotte kénytelen bevallani Williamet, de csak csókolóztunk, igaz, kétszer, teszi hozzá. Isten bizony más nem történt, de akkor hol hagyta el a kisasszony a nyakláncát? Talán útközben hazafelé kioldódott, motyogja Charlotte, de aztán inkább jobbnak látja a szobájába távozni. Elmondod apának?, kérdezi az ajtóból, még nem tudom, morogja Letty. (Rémálom, mondtam már?)

Másnap indulás előtt James még csúcsra járatja az üzleti tárgyalásokat, Fogartyval, Beaumonttal és Murchisonnal is beszél. Murchison később közli Williammel és Beaumonttal, hogy kapott egy jobb ajánlatot, valaki 28 ezret kínál a cégvagyonért. Miután elmegy, a bankár azt hangoztatja Willnek, hogy Murchison tutira blöfföl, a cége nem ér 28-at, nincs itt másik ajánlat, majd nemsokára visszajön és akkor még lejjebb vihetik az árat, a végén majd örülni fog a csávó, ha eladhatja nekik 20-ért az egész hóbelevancot. Eközben Baines felügyelete alatt berakodják a pofás kis zongorát a Christian Radichra, James is jelen van, de nem engedi levitetni a kabinba, mert ahhoz ki kéne venni pár elválasztófalat, csak a fedélzeten engedi elhelyezni. De akkor teljesen le fog hangolódni, próbálkozik Baines lehangoltan, de Onedint nem érdekli a panasz. Jack Auskerry búcsúzóul még rásózza egyik régi emberét, Ringhamet is Bainesre, kitűnő pincér és nagyon jól ismeri Norvégiát, ajánlja melegen.

Fogarty elmegy a Frazer irodába, nem meglepő módon Beaumont megint ott lebzsel Williammel beszélgetve. Daniel keményen indít: Kikérem magamnak, hogy egy felkapaszkodott uzsorás sértegesse a feleségemet!, majd még keményebben folytatja. Elintézte, hogy az épülő hajók vevőinek hitelét átvegye egy jónevű londoni bank, sőt ezennel kitiltja Beaumontot a gyár területéről, és azt a tervét is felejtse el, hogy Williamet felhasználva tulajdonrészt szerez a Frazer Vállalatban. Majd dolgát jól végezve távozik, de az ajtóból még visszafordul, mint Columbo hadnagy: Ja, és ha tudni akarja, Murchison cégét én vettem meg.

A Christian Radich útja eseménytelen, kikötés előtt Baines megpróbálja elpötyögni a Lettytől tanult egyszerű dallamot, de a húrok tényleg hamisan szólnak. Ringham viszont nemcsak pincér, hanem zongorázni is tud, helyet cserél a kapitánnyal és az ő keze alól teljesen élvezhető szólamok zengedeznek elő, Baines morcosan néz. James a rakparti kricsmiben, hol máshol, találkozik üzleti partnerével, Storen úrral, aki a találkozás örömére az életvíznek nevezett helyi specialitásból tölt, ez kb. 60 fokos pálinka, nekem már az üveg látványától is könnybe lábad a szemem. Hamar megállapodnak a leszállított rézlemezek árában, a visszafuvarra James jégtömböket kér, Storen kicsit meglepődik, de megígéri, hogy segít a beszerzésben. Lebontunk pár iglut, oszt’ jóság van, tölt újból Jamesnek az életvízből. Öt fontot kér a jég tonnájáért, James természetesen alkudni kezd és végül megállapodnak háromban, koccintás, ivás, deal is done.

Eközben Baines a krimó tulajától érdeklődik, tudna-e vevőt egy kitűnő zongorára, 26 fontért. A beszélgetést meghallja két skót matróz, akik ide szegődtek munkára, mert Aberdeenben córesz van. Ismerik Jack Auskerry kapitányt és azt is tudják, hogy már három éve próbál túladni azon a bizonyos zongorán, de az nem kell a kutyának se. Baines bedühödik, jól átverte régi haverja, mérgében újabb üveg életvizet rendel és a matrózok, valamint Ringham társaságában alaposan nekilát. Ringham azonban nem bírja a töményet és hamarosan az asztalra hanyatlik, Baines otthagyja, hadd szórakozzon tovább kulturáltan, ő maga meg visszamegy a Christian Radichra, hogy másnap korán reggel már intézze a jégtömbök berakodását.

Bainesnek rakodás közben hiányérzete támad, délben kéne kihajózni, de Ringham még nem került elő. Úgy dönt, maga néz utána az elveszett báránynak, és az egyik kikötői sikátorban rá is talál, a szerencsétlent alaposan összeverték és kirabolták. Baines feltámogatja és együtt visszamennek a kocsmába, ahol Baines kérdőre vonja a két skótot, mit tudnak a rablásról? Mink ugyan semmit, békésen iszogatunk itten, válaszolja a pimaszabb, de közben hallgatag társa gyanús mozdulatot tesz a zsebe felé. Baines korát meghazudtoló fürgeséggel pár pillanat alatt ártalmatlanná teszi a két skótot, akiknek zsebéből szépen előkerülnek Ringham ellopott cuccai: óra, pénztárca, gyűrű. A főkolompos saját pénze 27 font, Baines vigyorogva felajánlja neki, hogy ebből 26-ért vegye meg az ominózus zongorát. A csávó a vasmarok szorításában mit tehet mást, beleegyezik. Baines irányítása alatt csörlővel nekilátnak átemelni a hangszert a fedélzetről a rakpartra, ám egyszer csak a kötél elszakad és a zongora ripityára törik a kövezeten. Jaj de sajnálatos, biztos elvásott a kötél, néz egymásra vásott mosollyal Baines és Ringham.

Liverpoolba visszaérve Baines találkozik Auskerryvel és örömmel elújságolja, milyen jó vásárt csinált a zongorával, ezek a norvégok még össze is verekedtek érte, annyira meg akarták venni. Auskerry megköszöni az infót és máris indul, hogy felvásároljon pár ilyen hangládát a tuti üzlet reményében. James siet Fogartyhoz, aki beszámol, hogy sikeresen nyélbe ütötte az üzletet, megvette a Murchison vállalatot. Így Janesé lehet a Jeannie Pique és a kikötői raktár is. Nagyszerű, a szkúnert megtartom, a raktárat meg eladom Samuelnek áron alul, hadd örüljön a gyerek, nevet James. Majd Lettyvel találkozik a kikötőben, és most ahhoz is van szeme, hogy észrevegye, neje sápadtabb a szokásosnál, de Letty megnyugtatja, nincs semmi baja. Amúgy hogy tetszik az új hajóm?, kérdezi büszkén, majd kijelenti, át fogja neveztetni a vitorlást Letty Gauntra. Egymásba karolva indulnak hazafelé, ebédre disznósült lesz, közli Letty, az jó, olyan éhes vagyok, meg tudnék enni egy egész disznót, mint Obelix, válaszolja James. Megkérdezi azt is, megbarátkozott-e már Letty a szőnyeggel, az igenlő választ hallva megörül: Az jó, mert sokba került…, jaj, bocsánat!...