Véres nő. Erdő. Fut. Kamion elé. Szívás. Addig is Castle örül, mert kap egy életműdíjat, már csak az a kérdés, hogy a komoly óriási Castle fej, vagy a ferde mosolyú óriási Castle fej lógjon mögötte. Kate meg mindjárt Kapitány lesz, ők lesznek a nagggyon sikeres páros. A srácok is azok, pont tíz éve dolgoznak együtt, tíz év, az nagyon sok. Mondom ezt úgy, hogy tizenhárom éve vagyok ugyanazon a munkahelyen, mondhatjuk, hogy kitartóan vagyok hülye. A nőt még nem tudjuk ki, csak azt, hogy a melltartójába gyömöszölt ötven dolcsit, egy kulcskártyát, meg egy kávézós blokkot. Castle sokkot kap, amikor meglátja a hullát, majd mindjárt megtudjuk miért, de a nőnek kereszteket vésett a gyilkosa az arcára, és a kamionos látott valamit kibukkanni az erdőből, amikor elütötte a nőt. Valamit, maszkban. Egy fehér maszkban, amit fekete kereszt szel át, és fekete könnyek csíkozzák.

Castle látta már ezt valahol, és végül csak elmondja, hogy hol. 11 éves volt, egy barátja családjánál töltötte a hétvégét, akik a Hollander erdő mellett laktak, és szigorúan megtiltották nekik, hogy bemerészkedjenek oda. Castle nyilván bement és el is tévedt, mint a szar, és látta, hogy a maszkos pasas otthagy egy hullát. Egy nőt, véres keresztekkel az arcán, és átvágott nyakkal. A gyilkos közölte a kicsi Castle-val, hogy ha bárkinek beszél erről, ő sem végzi szebben, úgyhogy csak annyit mert tenni, hogy egy nyilvános telefonról felhívta a rendőrséget. Akik sosem találtak semmit az erdőben, és az egész ügy úgy tűnt, mintha csak hallucinált volna. Emiatt lett író-rendőr, mert ennek az egy sztorinak sosem találta a megfejtését. De majd most. A jelenlegi hullánk az elmúlt napokban órákig ült az ominózus kávézóban, és bámult kifelé az ablakon, és Queensben lakott egy motelben. Valakit rohadtul keresett, fényképek egy nőről, és rendszámok címekkel. Emma, most már legalább van neve, a barátnőjét, Zoey-t kereste, aki két hónapja tűnt el, mert a pasija verte, és meglépett tőle.

Csak hogy sosem ért oda Emmához, hanem út közben felszívódott. Egy kamionos pihenő pincérnője látta, hogy beszáll egy fehér autó hátuljába, ezt próbálta lenyomozni Emma. Valsz sikerült neki. Zoey azért is ideális áldozat, mert ha nincs Emma, akkor a kutya sem kereste volna, a gyilkos nyilván így választotta ki mindig is a potenciális hullákat, és ezért sem ölte meg Castle-t. Akinek szent meggyőződése, hogy ez ugyanaz az ember, de hát nyilván. Beckettnek este részt kell vennie a központban valami teljesítmény-értékelésen, és a Vaslady sem tudja, hogy mifaszt akarnak tőle, de az arcukat elnézve, semmi jót. Viszont Tory megtalálta a kocsit, csak éppen egy hetvenes nőé, akinek a fejét elnézve amúgy simán képes bárkit lemészárolni.  Mármint ha élne. De már három éve halott, mumifikálódik csendesen a fotelben, de megy neki a tévé, biztos ami biztos. A maszkos gyilkosnak kellett egy kocsi, meg egy lakás, tele rémisztő porcelánbabákkal és csipkebaszokkal, hát szerzett magának egyet.

A nőnek volt egy fia, pontosabban van, és elbújt a szekrényben, de nem egy mázlista, mert még akkor kezd el csörögni a mobilja, míg ott vannak a zsaruk a lakásban. Kilő a szekrényből, aztán meglóg egy alagúton meg pár kerten keresztül, a fiúk meg képtelenek elkapni a pocakos 52 éves pasit. Na jó, de legalább Noah a seregben szolgált anno, viszont elmebeteg, és azt hazudta a szomszédoknak, hogy az anyja ágyban fekvő beteg. Végül is. Castle elmélete igazolódik befelé, a harminc évvel ezelőtti sztorinál találtak az erdő mellet egy elhagyott furgont. Egy fameré volt, aki foglalkoztatta Rosalitat a bevándorlót, de amikor a lány nem ment vissza, nem jelentette, mert azt hitte, hogy csak szimplán fényt kapott, és lelépett. Majdnem. Castle a régi feljegyzéseit olvasgatja, amikor Alexis megérdeklődi, hogy ha ő már óvodás korában tudta, hogy író akar lenni, akkor ő miért nem tudja még mindig, hogy mit is akar kezdeni magával. Vannak ezzel így egy páran, amúgy.

De Castle megnyugtatja, hogy bármit is kezd magával, így is, úgy is lenyűgöző. Kate közben szarrá izgulja magát a folyosói padon, nem is hiába, mert behívják, és lehordják minden szarnak, aki folyton átlépi a határokat a saját és a férje érzelmei miatt, és aki mellesleg egy olyan nőnek a megihletője, aki többet szexel, mint nyomoz. Letaglózzák, de aztán erőt vesz magán és megvédi az álláspontját, amit annyira díjaznak, hogy felajánlanak neki egy szenátori posztot. Azta. Ne már, szerintem Kate marhára nem politikusnak való, és különben is, akkor mit fog csinálni a nyolcadik évadban, úgyhogy nyilván nem vállalja el. A szokásos hintás helyükön tárgyalják meg az élet nagy döntéseit, még jó, hogy mindig este mennek, kínos lenne napközben a kiskölyköket kirugdosni a hintákból. Szenátor, vagy saját kapitányság, ez itt a kérdés, részemről az utóbbira szavazok. Megvan Noah, az elmebeteg, aki együtt élt három évig a halott anyjával, és aki vélhetően kinyírt egy csomó lányt, csak egy-két baj van a dologgal, egyrészt, hogy ez aztán tényleg kettyós, másrészt, hogy nincs semmi bizonyíték. Semmi.

Pedig kéne. Járt pszichiáterhez, de minek. Dr. Holtzman majd megmondja, bár amikor megszólal, Castle felismeri a hangját harminc évvel ezelőttről, hopi, megvan a gyilkos. Kate eltársalog vele Noahról, Castle meg körbeszaglássza az irodáját, és felteszi neki a nagy kérdést, miért hord maszkot a gyilkos? Azért mert az igazi arca a maszkos fej, a hamis meg az, amit amúgy hord minden nap a normális emberek kedvéért. A srácok a szokásos módon szkeptikusak, mert nem ítélhetnek el valakit azért, mert harminc évvel ezelőtt egy kisfiú hallotta a hangját, és most Kate is az, amin Castle halálosan besértődik, mert ha másnak nem is, neki hinnie kell benne. Persze hisz is mégis, és talál is valamit, a dokinak van egy farmja, amit a szüleitől örökölt és nem tud róla senki. A tökéletes helyszín nők fogva tartására, és aztán a hullák eltüntetésére. Csak hogy ő nem mehet oda, marad Castle. Jujj, de izgulok. El sem hinnétek. Együtt mennek, Kate marad a birtokhatáron, Castle meg elindul. A pajta tele van pszichopata cuccokkal, porcelánbaba kalitkában, jáj. Van egy autó is, ami pont olyan, mint Noah-é, a doki nem hülye.

Bár ez már abból is kiderült, hogy harminc évig nem bukott le. Ott van a maszk is, és ott van egy napló is, fényképekkel, előtte-utána, hogy legyen min élvezkedni a következő szerencsétlenig. A pajtaajtó becsapódik, itten van a doki, hát, legalább lesz alkalmuk megbeszélni, mi lett azóta a kisfiúval, akit anno nagyon ki kellett volna nyírnia mégis. Nem jutnak sokáig, mert Kate be akarna menni, ha nem lenne belülről bezárva az ajtó, Castle meg hiába vetődik el addig, a nyitásra már nem jut ideje, mert épp vagdossa a torkát a maszkos kretén. Hála az égnek, az ajtó alatt van egy akkora rés, hogy Castle ki tud nyúlni a pisztolyért, és szét tudja lőni a dokit. Estére jön a beszéd az életműdíj átvételnél, előtte azért még kétségbeesik, hogy vajon akkor is itt tartana-e, ha nem látja a gyilkosságot kisfiúként. De azért van a felesége, hogy megnyugtassa, mindenképpen itt lennének, mert mindketten az igazságot keresik. Nagyon szép beszédet mond, esküszöm meghatódtam, a feltétel nélküli szeretet vörös hajú pillérei a családja, és a bajtársai a srácok és Kate a múzsája, örökkön-örökké. Óh. Aztán a végén csörög a telefon, hogy megint kinyírtak valakit, vissza a valóságba.

A nyolcadik évadnál találkozunk, addig is igyatok csomó fröccsöt a nyáron!