Bear Grylls: Sztárok a vadonban 1x02 - Tom Arnold

Facebook Tweet

Bear Grylls és a Discovery új műsorában Ben Stiller múltkor már megjárta a maga kis passióját a leghíresebb desszantossal (aki lemaradt volna, annak itt a hogyvolt), most viszont gyerekkorom kedvenc filmjeinek sztárja kerül szopóágra. Tom Arnold, a szimplán mesteri Idegroncs derbi, az Oscár-díjról méltatlanul lemaradt Kölcsön kinyír visszajár sztárja tanulja meg, hogy milyen is a vadonban egy  tengerészgyalogossal, meg egy raklap gyártásvezetővel, kameramannal és hangosítóval a seggében túlélni. Spoiler: hát nem egy hétvégi kerti BBQ.

Jézusom, mit csinálok? Színésznek jó vagyok. De embernek… - mantrázza teljes menetfelszerelésben a találkozási pontnál Tom, akiról annyit érdemes tudni, hogy megjárta már az elvonót, hogy a maga kis szubkultúrájában elég vicces humorista, de színészként nem igen karcolja az A listát, maradjunk annyiban. Az idő is és a lelki hullámvasutazás is kifogott már keményen rajta, így azzal, hogy azt mondom elég szarul néz ki, konkrétan körbedicsérem. Tom azt se tudja hol van. Jó, Amerikát még be tudja lőni, de ennél pontosabb tájegységleírásba nem menne bele. Felmegy a találkozási ponthoz, egy magaslesre, jön is a helikopter, felpattan a kilépőre és már mennek is. Megérkeznek a hegy tetejéhez, ami kábé egy Kékestető, semmi extra, de Tom már itt lelkendezik, hogy neki ennyi is elég volt, pedig a bulika még csak most kezdődik. A program egyszerű két napon keresztül nyugatnak baktatnak. Ez első pár száz méteren kiderül, hogy Tom addig szeretett túrázgatni, a szabadba lenni, amíg meg nem kapta első kocsiját.

Kisebb akadályba ütköznek: egy ormótlan, függőleges hegyoldalon kell lejutniuk valahogy, amiről még Bear sem nyilatkozik túl pozitívan. Konkrétan azt se tudja, hogy a kötél, amivel leereszkednek, az leér-e az aljáig. Mindegy, pániknak itt helye nincs (mivel egy kameraman már fixen lejutott, hisz alulról is veszik a kínkeserves lejutást, ahogy Tom folyton nekicsapódik a sziklának, mintha csak Bear egy emberméretű szalmabábuval jött volna túlélni) szóval nagy baj nem lehet. Nem is lesz. Tom összeveri magát, de lejutnak. Ahogy továbbmennek medvenyomokat találnak.

- Látod ezt, Tom? Ez medveszar –lelkendezik Bear, miután mindent kifacsart a friss kulából és belenyomta Tom kezébe.

- Aha, remek. Megkóstolhatjuk? – kérdez vissza Tom

- Áh, csak később lesz vacsora.

Találnak egy patakot, ott gyűjtenek némi vizet, amit később felforralhatnak, de Bear még egy előre odakészített konzerv halat is talál az egyik szikla alatt, amit kis türelemmel és az árnyéknál is gyorsabb reflexeinek hála puszta kézzel kifog és odavágja Tomnak. Hihetetlen. Tom ilyet még nem pipált, pedig nem egy durva tripje volt már életében. Bear tudja, hogy a kiszáradás a legnagyobb ellenség, ezért most pertut isznak nyers halszemből, mert jelenleg abban van a legtöbb folyadék. Hiába csordogál mellettük egy patak, annak a vize tele van baktériumokkal, és nagyon nem buli becsípni egy fosós, hányós rota vírus a dzsumbuj kellős közepén, ahol nem terem csak úgy négy rétegű klotyópapír meg balzsamos popsikendő. Később egy kb 40 méter sétát megspórolva egy 6-7 méter mély völgy felett, egy félig elkorhadt fatörzsön kötéltáncolva is átkelnek, majd letáboroznak, Bear összerittyent egy borzalmas vacsorát, egy rommá főtt, íztelen halat, amit Tom persze az egekig magasztal, mert legalább nem valami gusztustalan gennyes rovart kell enni. Ezután a pislákoló tábortűznél megnyitja a szívcsakráját és elmeséli, hogy mennyire szar volt drogozni meg inni, de most minden príma, mert apaként minden nap olyan, mintha Oscart nyerne. Igaz, utóbbi érzést csak hallomásból ismerheti, de értjük a hasonlatot.

Reggel Bear egy a tegnapi vacsoránál is rosszabbul reklámozott mentaleveles teával indítja a napot. Gyorsan útra kelnek, elérkeznek egy folyóhoz. Bear máris brit zászlót mintázó alsógatyában feszít, míg Tom teljes menetfelszerelésben feszeng mellette.

Bearnek elképesztő teste van, simán lehetne pornósztár. Az én seggem meg úgy lötyög, mint egy öregasszonynak.

Szoros emberfogásban átkelnek a halálos folyón, aztán már csak egy sziklaszirtről kell lepattanniuk és végeztek is. Ennyi. Jól megtépik a quadot, zúznak ezerrel a hollywoodi tengerparton, mint még soha a Baywatch során egyszer se.  Tomnak jó lecke volt ez, ugyan nem lett cserkész főtörzs, de otthon majd tud büszkülni, hogy Bear Grylls-szel bandázott az amerikai hegyekben.