Újra itt! Folytatódik a Starz Tv Channel – Black Sails kalózos sorozata a második évaddal. A hogyvolt a feliratos verzióból készül, a Paramount Channelen vetített szinkronoshoz képest lehetnek eltérések.

A Jószerencse kereskedelmi vitorlás rémülten várakozó legénységével nyitunk. Kapitányuk határozta el a teljes megadást, mert úgy logikus, ha ők higgadtan és udvariasan együttműködnek, nem eshet bántódásuk. De miért esne? Mert kalózok csáklyázzák meg őket és lépnek a fedélzetre Edward Low kapitánnyal az élen. A félszemű bandavezérnek átadják a rakományjegyzéket, külön kigyűjtve az értékes árukat a raktárbéli helyükkel egyetemben. Ez tényleg nagyon előzékeny cselekedet! Az átrakodás közbeni kulturált csevejből kiderül, hogy Ned Low először fogja felkeresni Nassau kikötőjét és nem egy csevegős fajta, inkább a tettek embere. Ez hamarosan tapasztalhatjuk, mert Meeks szállásmestere felhívja a figyelmét valami érdekesre a raktárjegyzékben, Lord Ashe lánya, Abigail a fedélzeten tartózkodik. – Nem hagyhatok tanúkat egy ilyen értékes zsákmány elrablásakor – magyarázza logikus döntését higgadtan és udvariasan Ned Low és lelövi a másik kapitányt. A kifosztott Jószerencsét felgyújtják, hogy eltüntessék a nyomokat és tovább állnak a gonosztevők. A jó nénikéjét Titus Maccius Plautus római komikus színműírónak gondolhatták a tengerfenék felé süllyedő műveltebb hullák.

Ki emlékszik még, hol hagytuk abba az előző évadot? Na, most pont ott folytatjuk! (A feledékenyeknek egy kis flashback: „Az Urca de Lima a minapi vihartól kettétörve ott fekszik az orruk előtt, aranyrudait felfegyverzett emberek pakolják a parton egy hajó felügyelete alatt”)

James Flint távcsővel kémleli a rakodást, mellette John Silver és Dufresne, aki felajánlja a leváltott kapitánynak, hogy ha segít megszerezni az aranyat, akkor kegyelmet kap. Flint nem vevő az ötletre, szerinte napokon belül elkapják őket az őrjáratok, a Walrus meg tropára ment, nem tudnak vele elhajózni a szigetről. Akkor ti előbb haltok meg kötél által, dönt a volt irodista. Ezen a ponton szokták magukat meggondolni a sorozat érdekében a halálra ítélt főszereplők, most is így történik szerencsére. A smaragdszemű kapitány vakmerő tervet vázol fel. Egy önkéntes segítségével csellel elfoglalja az Urcára vigyázó spanyol hadihajót és felszedik vele a többieket. A maradék legénység szerint ezt lehetetlen véghezvinni. Silver szerint is, de dörzsölt fickó lévén egyből jelentkezik önkéntesnek arra számítva, hogy Flint így akar valahogy megszökni a többiektől és ezért adta be nekik ezt az őrültséget. Pedig nem, éppen ezért inkább egy erős harcost vitt volna magával. Nincs mit tenni, a többiek mégis megszavazták a tervet.

Vissza a múltba: London, 1705. James Flint a Királyi Haditengerészet által küldött összekötő tisztként felkeresi Lord Thomas Hamiltont. A lord elmeséli neki Nassau elkalózosodásának történetét és szándékát arra, hogy vissza kell szerezni a kikötőt, amely apja tulajdona. Ehhez megfelelő társra van szüksége és reméli Flint lesz az.

Vissza a „jelenbe”. Eleanor Guthrie felkeresi a Nassau-i erődöt és a benne található Charles Vanet, aki a konzorciumi közös ülés helyett feslett nőkkel tartott közösülést. Ez nem tetszik a szőke orgazdanőnek, azt akarja hogy a férfi védje meg a raktárait a leváltott tag, Hornigold kapitány helyett. Vane nem akar a sziget rendőre lenni és műbalhénak titulálja az egész hisztit. Szerinte a fő kérdés az, vajon ő beengedi-e a kikötőbe a visszaérkező Flint kapitányt vagy nem. Talán megöli és elveszi tőle a spanyol aranyakat és azt megfelezve Eleanorral boldogan élnek, amíg meg nem hallnak. A nő erre illetlen szavakkal illeti a macsót.

Dufresne elindítja Flintet és Silvert a kommandós akciójukra azzal a biztató megjegyzéssel, hogy ha sikerül is a tervük, száműzik kettejüket mindörökre. Tud motiválni a szemüveges, nem? A tolvajok kiválósága ódzkodik még egy kicsit a vakmerő tervtől, de Flint elindul, így vele kell tartania. Elúsznak a hadihajóhoz és felkapaszkodnak az oldalán. Pont a legénységi hálóterembe jutnak. Az izgalmas események közé a forgatókönyvírók becsempésznek még egy visszaemlékezést a Londonban történt előzményekről, amiben Lord Hamilton és Flint tengerésztiszt a kalózkodásról moralizál.

Jack Rackham barátunkat már a budin sem hagyják békén. Nem elég, hogy nem olvasgathat nyugodtan, még össze is verik Anne Bonny legénységtizedelős múltbéli akciója miatt. Rosszkedvűen tántorog haza a bordélyába, ahol elzavarja maga mellől a vigasztalására érkező Annet. A rosszkedv ragadós, Pengés Bonny a tisztálkodást ajánló Maxnek szól be.

A hadihajón Silver megszerzi az őrségváltást jelző sípot és annak segítségével lecsalogatják az őrt az árbocról, majd Flint végez vele. Az izgalmak tovább fokozódnak, mikor egy tucat spanyol tengerész jelenik meg a fedélzeten és elkapják a két kalózt.

Ned Low csapata behajózik Nassauba és elviszik a lopott árut Eleanor átvevőhelyére, ahol nem kínálnak teljes árat a véres rakományért cserébe, amit Mr. Meeks az Ábránd (Fancy) szállásmestere erősen nehezményez. A felbukkanó főnökasszony rutinból elhajtja, megüzenve a kapitányának, hogy máskor figyeljen a rablott holmi tisztaságára. Eleanor ha már belejött az intézkedésbe, meglátogatja Jack Rackhemet a bordélyban és kérdőre vonja, miért adott el egy kereskedőhajóra vonatkozó, az ő beépített Hallendale kapitányától megszerzett információt Ned Lownnak? – Én voltam! – szól közbe Max a nyilvánosház madamja, akit nem zavar, ha beleköp régi kedvese levesébe. Miss Guthriet persze zavarja, sőt Anne Bonny sincs elragadtatva a magánakciótól, ő a régi szemtől szembe gyilkolós módszer híve.

A székhez kötözött Flintet és Silvert a spanyol hadihajó tisztje hallgatja ki, kínzást ígérve vagy azt, hogy amelyikük elmond mindent, az pár arannyal a zsebében távozhat, a másikat pedig megölik. (Mi ez a nagylelkűség? Nincs egy rendes inkvizítor kéznél?) A tolvaj kapva kap az alkalmon és beárulja társait. Szavukat megtartva elengedik, de a csalfa Silver rájuk támad és Flintet kiszabadítva együttesen végeznek vallatóikkal. Kintről a benti zajra csizmadobogás hallatszik válaszul, jön a spanyol utánpótlás. A kalózok elbarikádozzák az ajtót és várják a következő összecsapást a betörő ellenséggel. Már törik az ajtóvasalat, repednek a deszkák, mikor befut Dufresne a többiekkel. Gyorsan leszámolnak a fedélzeti spanyolokkal és meg(vízi)lovasítják a hajót.

A bordélyban tovább folynak az események és a testnedvek. A bor és a rum is. Anne dühöng még mindig, Jack pedig megpróbálja csillapítani kevés sikerrel. Maxnek meghagyja, hogy kerülje a csaját, de az nem hallgat rá és besomfordál a dühös vörös szobájába, ahol behízelgi rózsaszín nyelvét Miss Bonny szájába. Egyelőre csak oda.

Eleanor számára még nem ért véget a nap, felkeresi őt a kocsmában a lassú beszédű Ned Low kapitány és egy nagymonológot ad elő arról, hogy ő egy kegyetlen pszichopata, ezért szíveskedjenek neki a teljes árat kifizetni a véres áruért is. A fáradt orgazdanő elzavarja a kalózt. Úgy látszik ez egy különösen veszekedős nap lehetett a Karib-szigetvilágban.

Ismét a spanyol hadihajón vagyunk és ismét egy visszaemlékezés Flint részéről. A korabeli Londonban ekkor találkozik először Lord Thomas Hamilton feleségével, alias Miranda Barlowval. Kiderül hogy Flint kapitány is alias, őt ekkor még James McGraw hadnagynak hívták. Dicsérik egy keveset a Lordot a háta mögött. A flashback végeztével Dufresne keresi fel a két cinkostársat és tájékoztatja őket, hogy a legénység valóban megszavazta a belengetett száműzetést. Miután odébbáll, Silver biztosítja Flintet, hogy támogatja őt kapitányi címének visszaszerzésében. Itt a vége, ússz el véle!