Roper szállítmányának suttyomban intézett téves átvizsgálása nem az a fiaskó, amit csak úgy az asztal alá lehet söpörni, komplett vizsgáló bizottság állt fel, hogy Angelát felelősségre vonják. Ami azért extrán képmutató dolog, mert a bizottság tagjai szinte kivétel nélkül mind az árulók, és egyben a fegyverkereskedő fizetett emberei. Jó, a nőt sem kell félteni, még ha burkoltan is, de rámutat a dolog iróniájára.
De nem csak a felelősségét akarják megállapítani, hanem kiszedni belőle Jonathan nevét, mint a téves információ forrását; és van képük azt állítani, hogy ez egy zárt meghallgatás, és az elhangzott nevek nem kerülnek jegyzőkönyvbe. Ennyi erővel kivégzőosztag elé is küldhetné hősünket, szóval a felettesei bekaphatják, nincs névkiadás.
Utána visszatrappol az irodájába, de ott már csak a helyettese várja – amíg távol volt, felettesei az egész hóbelevancot kipucolták. Sőt két hét múlva a rolót is lehúzhatják, szóval a „Nemzetközi Bűnüldözési Hivatal"-nak ezennel reszeltek. Angela még most sem akarja feladni, és hősünket is félti, mert mindenkivel ellentétben ő szentül hiszi, hogy nem ejtette át őket, hanem valaki felültette.
Ekkor szólal meg a telefonja, az emlegetett szamár telefonál, és virágnyelven elmondja: az egész bagázs Kairóban van, a szokásos hotelben, majd bontja a vonalat. Angela azonnal tudja, hogy igenis jó lóra tett, itt az esély, hogy elcsípjék Ropert.
A hívást Pine a portáról bonyolította, közben látja, hogy egy futár fontos iratot hozott főnökének, mi pedig azt is megnézhetjük, hogy a góré a papírt azonnal beteszi lakosztály széfjébe. Később hőseink Jeddel együtt iszogatnak a szálloda teraszán, mikor megérkezik Sandy és Caroline. Ez utóbbin Jed eléggé megdöbben, lévén ő úgy gondolta (én is), hogy a házastársak múltkori szakítása a férj hűtlensége miatt végleges lesz. Nos, nem így lett. A két barátnő megörül egymásnak, Roper javaslatára elindulnak a városba, a fegyvernepper és strómanja pedig kettesben folytatja a csevegést.
Szinte azonnal Corky kerül szóba, az öreg szerint adott esetben az árulóknak is meg lehet bocsátani – kicsit tartok tőle, ezzel a dumával nemcsak általánosságban beszél, ahhoz túl jelentőségteljesen néz Jonathanra. A beszélgetésnek ezen a pontján megjelenik Freddie Hamid, akinek az arcán egy pillanatra átsuhan, ahogy megismeri hősünket (csak nem tudja hova tenni), de az Andrew Birch név nem mond neki semmit, ő pedig jól hozza a pléhpofát.
A banda – immár Sandyvel kiegészülve – tovább áll bizniszelni. Itt van az előző részben megismert Mr. Barghati, a közvetítő, most főnökét, Mr. Kouyami-t kísérte el. Az üzlet lényege, hogy a vevő az ár felét most átutalja, a másik felét pedig 48 óra múlva, a helyszínen, amikor átveszi a cuccost (ami jelenleg egy városon kívüli raktárban várja, hogy felpakolják).
Kouyaminak azonban kérdése van, mielőtt fizet: nemrég Roper szállító járműveit a hatóságok átvizsgálták a szíriai határnál, tudja-e garantálni, hogy ez nem ismétlődik meg? Ő a szavát adja – a dolog belső probléma volt, de már megoldották. A vevő bólint, utalás indul, 300 miller érkezik.
Az üzlet örömére az estét bulizással tölti a csapat, egy bárban piázgatnak. Jed elsuttogja Jonathannak, hogy már nagyon szenved a férje mellett, de a férfi kérleli, hogy tartson ki, most nem segíthet neki lelépni. Sőt, inkább ő kér segítséget: Jed szerezze meg a széf kombinációját, amibe a futár által hozott iratok kerültek. Oké.
Reggel Caroline egyedül kávézik a hotel teraszán, mikor Pine hozzá lép, és visszatérése okát firtatja. A nő az újrakezdésről hadovál, ám a férfi nem hülye, és kimondja amire tippel: Roper vele figyelteti meg a feleségét. Pont erre a mondatra ér ide az említett is, és kiakad: barátnője tényleg képes jelenteni róla? Caroline elismeri: Roper megfenyegette, hogy nem láthatja többé a gyerekeit, ha nem teszi meg ezt neki.
Jonathan visszaindul a szobájába, de időközben megérkezett Joel Steadman, aki a folyosón várja, és odasúgja, hogy „megjött az erősítés”. Meglepett főhősünk a nyomába szegődik – a szobában, ahova bemennek nem más várja, mint Angela. Örömükben megölelik egymást. A boldog viszontlátásba Joel rondít bele, mikor közli: úgy gondolja, Pine két kapura játszik (nem úgy).
A férfi felszívja magát, és kiböki, hogy még Corkorant is megölte az álcája megőrzése érdekében. Angela erre felveti, hogy ki is szállhatna az akcióból, ám ő hallani sem akar róla, hiába győzködi az asszony, hogy már nincs hivatala, semmi, amivel ki tudná segíteni, ha komoly bajba kerül. Csak Joel támogatja itt terepen, és annyi.
Hősünk ezután a hotel konyhájába megy, megkeresni régi barátját, Yusuf-ot. A szemével jelzi neki, hogy adja a segítőkész dolgozót a menő vendég előtt, és kér tőle egy receptet. Mikor pár lépéssel kikerülnek a többi alkalmazott látóköréből, őszinte örömmel ugranak egymás nyakába. Pine segítségért jött, Yusuf bátyja – Ahmer – után kérdez, de még nem tudjuk meg milyen célból, viszont a srác bólint a dologra.
Közös lakosztályukban Jed elrebegi urának, hogy drága fülbevalóra tett szert, amit a széfben javasol elhelyezni. Kérése parancs, és voilá, már meg is van a kód, amit szeretőjének ígért.
Este a teljes brancs szórakozni indul, pontosabban kaszinóban óhajtanak némi lóvét elverni. Előtte Sandy arról faggatja feleségét, Jed művelt-e valami szokatlant ma, míg kettesben voltak, de az asszony tagad.
A bárpultnál Freddie Hamid és Jonathan beszélgetnek, előbbi arra kíváncsi, találkoztak-e már valaha. Szóval tényleg emlékszik rá, csak nem bírja beazonosítani. Hát, hősünktől nem kap támpontot, mert az faarccal adja a hülyét, a férfi pedig beletörődik. Összegyűlnek a rulett asztal körül, ahol Jed is megjátszik négy számot, így mutatva meg a széf kombinációját: 2476. Pine azonnal továbbítja sms-ben Angelának, aki akcióra indul. Joel alaposan összevitatkozik vele, mert nem akarja engedni, hogy maga menjen, ám a nő nem tűr vitát. Oké, de akkor legalább stukkert vigyél, kéri, és ebbe beleegyezik.
A folyosón határozottan Roperék lakosztályához trappol, útközben átvéve annak kulcsát Yusuftól. Bemegy, kinyitja a széfet, kiveszi a benne található iratot, a táskájába teszi (miből gondolja, hogy senkinek nem fog hiányozni??), majd távozik. Illetve csak távozna, mert ebben a pillanatban belép az egyik testőr; csak annyi ideje marad, hogy elbújjon, mielőtt észreveszi.
Gyorsan tol egy sms-t, gondolom Joelnek, aztán marad a remegve imádkozás. A gyomrom milliméteresre ugrik össze, de szerencsére Steadman gyorsan lép, felhívja a lakosztályt azzal a kamu dumával, hogy a portáról telefonál, ahova küldemény érkezett Roper részére, amit valakinek át kell vennie. A melák nem sokat teketóriázik, Angela pedig pánikszerűen elhagyja a helyiséget.
A rulett teremben a fegyverkereskedő Sandyt traktálja a gondolataival: gyanakszik Jedre, de konkrétumokat még nem mond. Az egyik asztalnál Freddie egyre jobban elázik, amire Jonathan is rátesz pár lapáttal, egyrészt mert rendre hordja neki a piát, másrészt mert valamit belekever az italába. Mikor már nagyon cefet állapotban van, hősünk finoman megjegyzi, hogy ideje lenne haza mennie, amire Hamid nem igazán vevő, de végül Roper szabályosan erre utasítja, Jonathan pedig vállalja, hogy hazaviszi. Oké!
Személyesen tekeri hazáig a kormányt, aztán betámogatja a totál beállt hülyegyereket. Udvariasan a háziak után kérdezősködik, de maguk vannak, lévén ez csak afféle dolgozónak / mulatónak használt villa. Akármilyen részeg Freddie, hősünk csak megkínálja még egy itallal, amibe szintén belekever valamit (plusz a csávó is tol némi anyagot), aztán hozzáfog egy kis őszinte beszélgetéshez.
Nem kertel, egyenesen rákérdez: ő ölte meg egykori kedvesét Sophie Alekant? Hamidnak végre leesik honnan ismeri Jonathant, ám az csak egyre az első kérdését ismételgeti. Mikor erre válaszul Freddie lekurvázza a nőt, Pine felszívja magát, a nyakánál fogva elcsípi és úgy kényszeríti válaszra. Én csak ott voltam, nem én tettem – így a vallomás – Roper egyik embere ölte meg, mert nem bízott a nőben. Sőt, maga a fegyvernepper is ott volt Sophie vallatásánál, de az nem árulta el, ki segített neki.
Hősünknek ennyi pont elég, ájulásig fojtja a srácot, aztán behúzza a medencébe, és biztos ami biztos alapon még egy darabig a víz alá nyomja.
Visszatrappol a szállodába, elkéri a recepción a borítékot, amit neki hagytak – igen, az Angela által megszerzett irat van benne – és autót rendel magának. A járművel egy eldugott sikátorban felszedi Yusufot, a bátyját Ahmert plusz egy harmadik arcot, és útra kelnek.
Eközben Roper és Jed visszatérnek lakosztályukba. A testőr elrebegi főnökének, hogy volt egy téves riasztás délután, amikoris lerángatták a portára, de nem jött semmiféle csomag. Az öreg kiadja az ukázt: ellenőrizzen minden vendéget!
A csapat megérkezett a telephelyre, ahol a fegyvereket tárolják. Hősünk, mint Andrew Birch, a bejáratot őrző katonának felmutatja az igazolványát, majd a Roper széfjéből megszerzett iratot, mely bizonyítja, hogy melyik az a szállítmány, ami az ő cégéhez tartozik, és közli, hogy ellenőrizni akarja. Utasai elbújtak a furgonban, így az őr némi hezitálás után beengedi, de azt már nem látjuk, hogy a raktárban mégis mit művelnek.
Mikor Jonathan hazaviszi őket, egy kódsort kap a búcsú előtt Ahmertől – van egy tippem, ez mire jó, de még nem kiabálnám el. Yusuf megkérdezi, hogy ezt az egészet Sophie miatt teszi-e, mire a férfi azt válaszolja, hogy igen és nem. Értjük.
Kora reggel Jed már ébren van, ura még szunyál, mikor megérkezik a reggeli, ezért a nő veszi át. A felszolgáló azt is hozzáteszi, hogy Andrew Birch küldi. És igen, itt van a boríték, az asszonynak nincs más dolga, mint visszatenni a széfbe, és minden rendben. Így is tesz, ám a kód, mely tegnap még nyitotta a dobozt, ma nem működik. Próbálja egyszer, kétszer, háromszor – semmi.
A hangot meghallva váratlanul ura bukkan fel mögötte, a kicsempészett titkos irattal a kezében pedig esélye sincs azt haluzni, hogy ő tkp. csak a fülbevalóját keresi. A rohadék nyilván a tegnap esti események fényében megváltoztatta a kódot. Levágja, hogy felesége hagyta, hogy valaki betörjön hozzájuk, már csak az a kérdés, kivel játszik össze? De ezt is könnyen ki lehet deríteni – ennek érdekében a testőréért telefonál.
Jonathan felhívja a bankot, ahova két napja megérkezett a fegyverbiznisz első részlete, és miután ő a számlatulaj, retina szkennel beazonosítja magát, és átutalja a teljes összeget egy másik bankszámlára (remélem a sajátjára). Roper eközben nyugodtan kávézgat, míg testőre a lakosztály fürdőkádjába igyekszik belefojtani a már amúgy is kékre-zöldre vert feleségét némi információ reményében. Igazából nem is vár választ, mert már tudja, hogy Jonathanról van szó, látta ugyanis milyen szemeket meresztenek egymásra. Hát kérem, ezt totális bukta!
Angela helyettese egykori irodájuk romjai között is aktív, most épp Dromgoole-t hívja. Előzőleg átfaxolta neki a Roper széfjéből megszerzett iratot, most pedig befenyíti, hogy a jelenleg zajló akció bezony nem fog lukra futni, egyben rá is csúnya bukás vár; kivéve ha együttműködik; azaz amikor a szorult helyzetben lévő fegyverkereskedő – várhatóan – segítségért telefonál majd, ő nem lesz elérhető. Az áruló jobb híján rábólint a dologra.
A hármasfogat – úgy mint Roper, Sandy és Jonathan – bizniszelni indul, a fegyverraktárba mennek, ahol ugye tegnap éjjel hősünk is járt. Langbourne megjegyzi, hogy nem éri el Freddie Hamidot, de főnöke nem izgatja magát rajta, pont úgy van vele, mint én szoktam lenni a hülyékkel: eggyel kevesebb. Joel sunyiban utánuk indul, gondolom ő vállalta, hogy távolról figyeli az eseményeket.
Mikor odaérnek, Sandy közli főnökével, hogy a hotel összes vendégét leellenőrizték, és csupán az egyik szoba két lakója ragadt fenn a rostán, mire a góré telefonon kiadja az ukázt: testőre szíveskedjék az ott tartózkodókat eltakarítani. Az talpra rángatja a totálisan kikészített Jedet, és élő pajzsként maga előtt tolva elindul Angeláék szobája felé...
Roper egy félreeső helyiségbe irányítja hősünket, belépés előtt elkéri a telefonját, majd levág neki egy jókora gyomrost. Szóval most már egyértelmű – mindenre rájött. Miközben a testőr megmotozza poloska után kutatva, ő hegyi beszédet tart az árulásról, meg arról, mennyire megbízott benne, plusz nem kicsit zabos Corky értelmetlen halála miatt. Pine persze mindent tagad, de kár a gőzért. Kis kedvcsinálóként Roper mutat neki egy képet az összevert Jedről – ez már kiugrasztja a nyulat a bokorból, avagy felforralja a látszólag hal vérét, de vallomást ettől még nem tesz.
A testőr alaposan megszorongatja, de főnöke utasítására az arcát érintetlenül hagyja. Merthogy az üzletkötés most következik, és ott elő kell adnia az „Andrew Birch show-t”, ez az ára annak, hogy Jednek ne essen bántódása. Mondjuk én egy hangot sem hinnék el a dologból, de hősünknek nincs más választása, mint az együttműködés. Végszóra megérkeznek a vevők – indulhat a biznisz.
Hatalmas szerencse, hogy Joel távolról figyeli az eseményeket, így látja, hogy Pine lebukott, ezért azonnal hívja Angelát, hogy húzzon el a hotelszobából. Csupán pár percet késett, a Jed mögé bújt testőr ebben a pillanatban kopogtat az ajtón. Nincs más megoldás, az ügynöknő fegyvert ránt, elbújik, és várja az elkerülhetetlent.
Még jó, hogy fedezékként Jed van elöl, mert így ő látja meg először az elrejtőzött Angelát, aki villámgyorsan felméri a helyzetet, némán jelzi a fogolynak, hogy bukjon le, és mikor megtörténik egy jól irányzott lövést beleenged a gyilok bal térdébe, á la John Reese. A férfi tehetetlenül vonyítva fetreng a földön, miközben a két nő futva távozik.
Az üzletemberek találkozója kölcsönös smúzolással kezdődik, aztán Roper jelenti, hogy minden fegyvert felrakodtak a kamionokra, azok pedig látványosan útnak indulnak. Nincs más hátra, mint a fizetés, ezért Mr. Kouyami átutalja a második részletet, a tranzakció véglegesítéséhez pedig főnöke Jonathan kezébe adja a mobilját. Hősünk a szeme elé helyezi a készüléket, nagy komótosan felkészül a retina szkennelésre, ám ehelyett átvált a billentyűzetre, begépeli az előző este Yusuféktól kapott kódot, és megnyomja a hívás gombot.
Pillanatokkal előtte a konvoj megáll, a sofőrök pedig vadul rohannak el a járművektől – nyilván tudják, hogy mi következik. Pár másodperc múlva az egész bagázs szájtátva nézi végig, ahogy a járművek hatalmas hang és fényjáték kíséretében atomjaikra robbannak, természetesen a rakományukkal együtt!!
A döbbent lefagyást Mr. Kouyami töri meg, a vevő ugyanis kéri vissza az előlegként átutalt háromszáz millert, ám Sandy a bankszámlakivonatra pillantva konstatálja, hogy az egyenlege nulla. Szóval se pénz, se paripa, pontosabban no money, no stuki. Mr. Barghati sürgetné főnökét, hogy tűnjenek el a színről, mielőtt a hatóságok ideérnek, ám az köti az ebet a karóhoz: a lóvéját kéri, mégpedig azonnal.
Ropernél ekkor szakad el a cérna, leüvölti a vevő fejét, és miközben barna arab patkánynak titulálja, azt is elóbégatja, hogy vissza fogja kapni a pénzt. Az ily’ kedvesen becézett fél szó nélkül, de meglehetősen gyilkos arckifejezéssel nyeli le a sértést, majd a kísérőivel együtt balra el. Sandy közben próbálná menteni a helyzetet: javasolja, hogy nyugodtan beszéljenek át mindent a hotelben egy óra múlva, de süket fülekre talál.
Újdonsült merénylőnk immár egyedül néz farkasszemet egykori főnökével, aki dühében fegyvert szorít a fejéhez. Pine kiböki, ha Jed szabadon távozhat, visszaadja a lóvét. Nem mondom, jó sok pénz egy nőért (aki amúgy sincs már a férje fennhatósága alatt). Roper beleegyezik, aztán mindannyian sietősen távoznak, mielőtt a hatóság ideérne.
A hotelszobába már ők ketten trappolnak be, ám ott semmiféle fogolycserére / pénzvisszafizetésre nem kerül sor, mert a szoba közepén egy széken Angela trónol (!). Higgadtan bemutatkoznak egymásnak, a nő odaböki Jonathannak, hogy Jed a hotel halljában van, mire a férfi csini mosolyt villant, és már ott sincs.
Roper előkapja a mobilját, és Dromgoole-t hívja – nyilvánvalóan tisztában van vele ki a váratlan látogatója, és azt reméli annak felettese majd eltakarítja az útjából. Továbbra sincs azonban szerencséje, lévén az angolt korábban már sarokba szorították, így most egyszerűen letagadtatja magát – ebből a szarból egyedül kell(ene) kimászni. Az eredménytelen telefonálás után Angela letol egy nagymonológot a csúnya fegyverkereskedőről, akitől ő és Jonathan most jól megvédi a világot, a férfit azonban nem lehet kihozni a sodrából, bőven úgy gondolja, hogy nem lehet semmit rábizonyítani.
Végszóra belép Joel Steadman három rendőr kíséretében, és letartóztatja Ropert – na nem fegyverkereskedésért, hanem gyilkossági kísérletért és az egyiptomi importtörvények megsértéséért. Az öreg csak nevet a dolgon, és kijelenti, hogy Mr. Hamid (nem a meghalatkodott, hanem a faterja) az ő cimbije, és ennek köszönhetően holnap már Mallorcán sütteti majd a hasát.
A hotel bejáratán nemcsak őt kísérik ki a hatóság emberei, hanem bilincsben vezetik el Sandyt és a testőröket is. Távozás előtt Jonathan és Roper váltanak még egy utolsó gyűlölködő pillantást, utóbbi benyög egy lekezelő poént, ám a jó kedvének és a szerencséjének pár pillanat múlva végleg vége szakad.
Hőseink is döbbenten nézik, ahogy pár kőkemény arab arc futva közeledik, elzavarják a szállító járművektől a rendőröket, és maguk ülnek a helyükre. Roper sem attól kap dührohamot, hogy két irdatlan gorilla száll be mellé a rabszállítóba, hanem attól, hogy elöl Mr. Barghati és Mr. Kouyami foglal helyet. Szóval a „kis barna arab patkányok” kezükbe vették az igazságszolgáltatást… (Vajon hogy értek ide ilyen gyorsan, mégis ki szólhatott nekik?) Joel közbeavatkozna, de Angela megállítja, majd Jonathanra vigyorog: rendben lesz ez így, a bűnös azt kapja, amit megérdemel. Baszki, ez nagyon kemény, konkrétan leesett az állam!
Zárásként hab kerül a tortára, még az unikornisok is szivárványt szarnak: Jonathan Jeddel tölti az éjszakát, másnap reggel pedig berakja egy taxiba – anyunak az események hatására eszébe jutott a gyermeke, úgy döntött visszatér hozzá, sőt megegyeznek, hogy hősünk is hamarosan követi. Nos, mindenki elnyerte ami neki jár, mi pedig egy kiváló sorozat rendkívül izgalmas befejezésén vagyunk túl. Köszi a figyelmet mindenkinek, és bátran javaslom a későbbiekre az újranézést – megéri, megérdemli.
Hogyvoltíró a twitteren - további tervek, megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek