Az idős nő nyugtalanul lesi, mikor érkeznek már meg végre a járőrők, akiket jó ideje kihívott már a furcsa szomszéd, Chuck McGill miatt: a férfi ugyanis ezüst takaróba burkolózva lopta el az újságot a küszöbéről. Nem sokkal később meg is érkeznek a rendőrök és kopogtatnak is a férfi ajtaján, aki épp a kanapén fekve próbálja legyűrni a külvilág által okozott sokkhatást. A rendőrök egyre határozottabban kopognak, így Chuck kénytelen felkelni, az ajtóhoz érve pedig közli a járőrökkel, hogy szívesen beszél velük, de az ajtót nem nyithatja ki és sajnos az udvarra sem tud kimenni az állapota miatt. A rendőrök erre felhozzák, hogy újságot lopni azért mégis ki tudott jönni, mire McGill elmondja, hogy ott hagyott cserébe egy ötdollárost, így az eset aligha tekinthető lopásnak. A helyzet komolyságát érzékelve kibújik belőle az ügyvéd, ám az ‘alapos gyanú’ törvénykönyvben foglalt jelentésének taglalása közben az egyik járőr a hátsó bejárathoz megy, bevilágítva pedig észreveszi a tönkretett biztosítódobozt. Rögtön odahívja társát, aki szintén értetlenül áll az eset előtt, akkor meg pláne, mikor észreveszi a megrongált doboz alatti tűzelőanyag mennyiséget, amivel az egész környéket fel lehet robbantani. A kukucskálóba nézve McGill észreveszi a dühösen közeledő rendőröket, úgyhogy taktikát vált és megígéri, hogy mégis csak beengedi őket, ha kint hagyják az összes elektromos berendezést, sőt, még az újságot is visszaadja. A járőrök viszont sokkolót és fegyvert rántva rátörik az ajtót, a beszűrődő fénytől pedig ismételten úrrá lesz a férfin a rosszullét.
Goodman egy bikákkal díszített kerítés bejáratához tart, a kapucsengőt tárcsázva pedig gyorsan be is engedi egy Ricky nevű fickó. A pusztára hasonlító birtok közepén hatalmas villa terül el, amiből kiderül, hogy most az egyszer tényleg sikerült befolyásos ügyfelet kifognia. Az autóból kiszállva elnézi a milliós terepjárók közt parkoló, felemás színű, értéktelen autóját, majd mintha az ügyféllel beszélne megjegyzi, hogy a Mercije sajnos épp a szerelőnél van, úgyhogy csak ezt a szar bérautót tudta elhozni. A házba érve valóságos állatkertben találja magát: a kipreparált zebrákkal, oroszlánokkal és medvével díszített hullaházban nappaliban Ricky épp Amerika függetlenségéről beszél, na meg arról, mennyire fel van háborodva mikor azt látja, hogy egy Goodmanhez hasonló fickó ilyen szar autóval kénytelen közlekedni, mikor sokkal jobbat érdemelne. Az ügyvéd megpróbálja elsütni a Mercis kifogást, de végül inkább csak letudja annyival, hogy nem tekinti magát áldozatnak.
Ricky viszont tovább szidja a rendszert, ami különböző adókkal lehetetleníti el az ember életét, majd hozzáteszi, hogy jó ideje olyan ügyvédet keres, mint Goodman, ugyanis elég komoly ügyet bízna rá: függetleníteni akarja magát Amerikától. 11000 négyzetméteres birtoka teljesen önellátó, napenergiával működik és bár földrajzilag valóban az USA része, ő akar lenni Amerika Vatikánja. Goodman örömmel vállalja az ügyet, bár azt azért hozzáteszi, hogy akár évekig is eltarthat, úgyhogy gyorsan a pénzre is tereli a témát: kiköti, hogy 450 dolláros óradíjért dolgozik, mire a férfi felajánlja, hogy állapodjanak meg inkább évi egymillióban. Goodman alig akarja elhinni és igyekszik nem túl izgatottan rábólintani az ajánlatra, aminek a felét Ricky most azonnal át is adja neki. A férfi néhány másodperc múlva meg is jelenik egy tálca lóvéval, az ügyvéd arcáról viszont hamar lefagy a mosoly, mikor meglátja, hogy a bankjegyeken Ricky arca virít - a férfi ugyanis a leendő Sandia Köztársaság pénzével fizetne. Goodman persze azonnal lelép.
A hibbant milliomos után a következő ügyfélhez igyekszik, akit szintén az óriásplakátos akciójának köszönhet: egy viszonylag szimpatikus, harmincas-negyvenes fickó nyit ajtót, majd egyből a garázsba kíséri Goodmant, aminek a közepén egy kék fóliával letakart valami áll. Mielőtt a férfi megmutatná a találmányt, amit egyenesen élete fő műveként emleget, aláírat egy titoktartási nyilatkozatot, majd lerántja a fóliát, ami alatt egy közönséges WC áll. Goodman nem igazán érti, miért kéne ezen meglepődni, látott már életében jó néhány hasonlót, mire a férfi közli, hogy ez nem holmi közönséges WC. Elmeséli, hogy két fia van és valóságos rémálom volt rászoktatni őket a WC használatra, most viszont kitalált valamit, amivel a srácok sokkal nagyobb kedvvel használják majd: ez a WC ugyanis beszél! Hogy demonstrálja a találmányt, a férfi köveket kezd dobálni a WC-be, mire az minden egyes bedobott darab után hozzátesz valami olyasmit, ‘Ezaz, de jó nagy vagy’, ‘Tölts meg, Chandler!’, vagy ‘Tedd belém, mmmmhh, ahhhhh ezazzzzz’. Goodman totál ledöbbenve nézi a fickót, aki tök lelkesen dobálja a köveket az innovációba, majd óvatosan megjegyzi, hogy bár lehet benne üzleti potenciál, azért így elsőre elég szexuálisnak tűnik. A kliens erre kiakad: ő ezt gyerekeknek tervezte, már hogy lenne szexuális, mire Goodman rávágja, hogy a viagrát is eredetileg vérnyomáscsökkentésre találták ki, aztán abból is teljesen más lett. A férfi végül kiüldözi Goodmant a házából és elküldi a picsába, mire az ügyvéd szembesíti, hogy egyelőre nem ő találta ki a szex WC-t és szívből kívánja, hogy jó sok pénzt hozzon majd, mert a gyerekeknek valamiből ki kell majd fizetniük az életük végéig tartó terápiát.
A harmadik ügyfél sem teljesen olyan, mint Goodman azt remélte: az idős asszony a lépcsőre szerelt emelőgéppel igyekszik vissza a nappaliban teázgató ügyvédhez, aki az utóbbi két órát minden bizonnyal az asztalra pakolt játékbabák felcímkézésével töltötte. Innentől kezdve nem meglepő, hogy Goodman a hölgy teljes családfáját megtanulta és fejből vágja, melyik baba melyik unokának jusson. Az idős nőt lenyűgözi Goodman sármja, így az alkalmat megragadva az ügyvéd be is jelenti, hogy 140 dolláros órabért számol fel. A korábbi ügyfelekből kiindulva látszik az arcán, hogy nem fűz sok reményt ahhoz, hogy ebben az életben még ki is fizessék, így nem kicsit lepődik meg, mikor az asszony egyből kiperkálja a teljes 140-et.
A következő jelenetben Goodman a vietnámi körömszalonban a szex WC beszólásait utánozva lakkozza Kim lábkörmeit: elmeséli, hogy aznap három megbízást is kapott idősebb kliensektől, mire Kim azt tanácsolja, lehetérdemes lenne az öregekre specializálódnia. A beszélgetést viszont hirtelen megszakítja Hemlin hívása, aki Chuckkal kapcsolatban hívja Kimet.
A férfi önkívületi állapotban fekszik az elektromos készülékekkel teletömött kórteremben, amiket Goodman villámgyorsan nekiáll kikapcsolni, miközben az orvos a biztonságiakat hívja. Mielőtt tettlegességig fajulna az ügy, Kim gyorsan elmagyarázza, hogy Goodman az idős férfi öccse, aki allergiás az elektromosságra, ezért mindent ki kell kikapcsolni. Mire az ügyvéd sikeresen begyűjti a szobában lévő összes létező elektronikus kütyüt, a szobába térve arról érdeklődik, mégis hogyan került ide a testvére. Az orvos erre elmagyarázza, hogy minden a szomszéd újságjának ellopásával kezdődött, a rendőrök pedig már önkívületi állapotban találtak rá a házban, így egyenesen a kórházba hozták, és azért Hemlint hívták elsőnek, mert az ő névjegye volt az egyetlen használható irat a bátyjánál. Az orvos elmondja, hogy 30 napos pszichiátriai megfigyelést ajánl, mire Chuck erre megszólal, hogy ő ezt inkább kihagyná, a rendőrök egyébként is mindenféle felhatalmazás nélkül törték rá az ajtót, sőt, még a sokkolóval is megkínozták. Az orvos megkéri, meséljen kicsit többet az állapotáról, mire Chuck elmondja, hogy elektromágneses hiperszenzivitásban szenved: az idegrendszere egyszerűen túl érzékeny bizonyos elektromágneses sugárzások frekvenciáira, vagyis minél közelebb van egy elektromos készülékhez, annál rosszabbul lesz. Két éve szenved már ebben a betegségben, a munkahelyére 18 hónapja nem tud bejárni, ez nem holmi bebeszélt, mentális betegség és nincs rá semmilyen gyógymód. Az orvos felhozza, hogy attól még adhatna egy esélyt a pszichiátriai kezelésnek, mire Chuck lazán felmond egy paragrafust az Új-mexikói törvénykönyvből, hogy megmutassa, nem őrült.
A doktornő viszont nem hagyja annyiban: rákérdez, hogy ilyen körülmények között mégis hogyan oldja meg az olyan mindennapi szükségleteit, mint a világítás és a főzés, majd miközben Chuck részletezi, hogy az ételt egy rakás jég között tárolja és kempingfőzővel készíti az ételt, az orvos észrevétlenül bekapcsolja az elektromos ágyat. Mikor egyértelművé válik, hogy Chucknak fel sem tűnik az egész, az orvos kihívja Goodmant és Kimet a folyosóra. Szembesíti őket, hogy ez az elektromágneses allergia valami sokkal mélyebb problémából fakad, mire Goodman rávágja, hogy ezzel ő is tisztában van, de nem hajlandó gumiszobába küldeni a testvérét, a pszichiátria megoldás pedig csak időpocsékolás, mert még a legjobb orvosok sem tudtak rajta segíteni. A doktornő erre felhozza, hogy így viszont egyenesen tönkreteszik Chuck életét: a kempingfőzővel nem csak a saját házát, hanem az egész környéket a levegőbe repítheti, de már az is bőven elég, ha megsérül egy háztartási balesetben, amiért Goodmant 10-20 évre is börtönbe zárhatják. Egyedül csak neki áll birtokában segíteni a testvérén, attól, hogy nem vesz tudomást a betegségéről, még nem oldódik meg a helyzet. Goodman viszont nem hallgat az orvosra és kijelenti, hogy még ma haza akarja vinni a bátyját.
Nem sokkal később feltűnik a Chuck állapotáról érdeklődő Hemlin, aki elmondja, hogy jogilag nincs miért aggódni, lezsírozta a D.A.-vel, hogy ne emeljenek vádat a férfi ellen. Goodman erre rávágja, hogy mint mindig, most is az önös érdekei vezérelhették, mivel ha ő lehetne a bátyja tényleges gyámja, már rég kivásárolta volna őt a Hemlin Hemlin McGill-ből. Mielőtt súlyosabb vitába bonyolódnának, Kim megfékezi a két férfit, mire Hemlin hozzáteszi, hogy itt most nem a pénzről van szó, hanem Chuck állapotáért aggódik. Goodman erre megfenyegeti, hogy innentől kezdve búcsút inthet a saját bejáratú pénzfejő tehenének, mert gondoskodni fog róla, hogy Chuck mihamarabb kiváljon az irodából. Kim erre Goodman után rohan, mire a férfi elmondja, hogy csak fel akarta húzni Hemlint, mivel tök egyértelmű, mire megy ki a játék. Most viszont van ennél fontosabb dolga is: haza kell vinnie a bátyját.
Chuck letargikus állapotban fekszik a kanapén, mire Goodman felajánlja, hogy főz neki egy kávét. A kimerült férfi megkéri öccsét, hogy keresse már meg a túlélési takarót, amit az ügyvéd a hátsó szoba padlóján meg is talál - vélhetőleg ott, ahol lerohanták a rendőrök. Goodman a kanapé mellett észreveszi az arcképével borított helyi újságot, majd megkérdezi a bátyját, akar-e róla beszélni. A férfi szerint nincs miről, mire Goodman szembesíti, hogy szerinte Chuck nem a külső impulzusoktól lett ennyire rosszul, hanem attól, hogy azt hiszi, megint rossz útra tért. Lehet, hogy az óriásplakátos eset nem volt valami etikus, de jó kis reklámot és nem kevés ügyfelet is hozott – igaz, hogy főleg időseket, de a végrendeletekből is egész jól meg lehet élni és komolyan gondolkodik rajta, hogy kifejezetten erre specializálódjon. Chuck örül a hírnek és tagadja, hogy bármi köze lenne az állapotához, mire Goodman megígéri, hogy a plakátos akcióhoz hasonló többet nem fordul elő, innentől kezdve a szabályok szerint játszik majd. Sőt, már nincs is szüksége arra, hogy ne így tegyen, mivel végre valódi kliensei vannak, akik számítanak rá. Chuck egy majd meglátjukkal letudja a dolgot és kicsoszog kávét főzni.
A körömszalon hátsó szobájában Goodman egy igazi klasszikust néz, jegyzettömbjében pedig az ügyvéd szerelését rajzolja: hófehér, zsebes öltöny szimpla gombolással, kék nyakkendővel - igazán bizalomgerjesztő figura. A megyei idősek otthonában másnap szaporán osztják a pudingot – kártyázó és társasozó férfiak és asszonyok lelkesen lapátolják, az aljára érve pedig Goodman pofátlan hirdetése néz vissza rájuk, 'Need a will? Call McGill!' felkiáltással. Nem sokkal később maga Goodman is feltűnik a helyszínen, a filmben látott öltönyhöz kísértetiesen hasonló verzióban, és negédesen kérdezgeti az időseket
Ehrmantraut épp az esti műszakot nyomja a parkolófülkében, mikor egyszer csak megjelenik Goodman, és büszkén átadja az összes szükséges matricával ellátott kihajtó kártyáját. Miután Ehrmantraut lehúzza érvényesíti, az ügyvéd átadja a férfinak a névjegyét és közli, hogy mostantól kifejezetten az idősekkel foglalkozik, úgyhogy ha időszerűnek érzi, nyugodtan hívja fel és megcsinálja a végrendeletét. Goodman megjegyzését elengedve Ehrmantraut egészen hajnalig, műszakváltásig olvasgatja a könyvét, mikor is egyik munkatársa leváltja. A hosszú műszak után beül egy egészen bizalomgerjesztő étterembe reggelizni, majd kocsiba ül és egy világoszöldre meszelt, nagy ablakos ház elé hajt. Az út végéből figyeli a ház előtt parkoló autót, ami lassan kihajt az útra, majd mikor a benne ülő nő meglátja a várakozó férfit, hirtelen lelassít. Nem szólnak egy szót sem, csak nézik egymást egy ideig, majd a nő hirtelen továbbhajt. Ehrmantraut a házat kémlelve marad még pár percet, majd gyújtást ad és elhagyja a helyszínt.
Hazaérve filmet néz és épp sört iszogat, mikor a függöny mögött észreveszi egy férfi alakját. Azonnal kikapcsolja a TV-t és az ajtóhoz megy, amin nem sokkal később kopogtatnak. Ehrmantraut kimegy, a bejáratnál pedig járőrök kíséretében két ismerős nyomozó várja. Ennyi volt, megtalálták.
Facebook kommentek