Ez sem az a rész volt, amiből kilométeres hogyvoltot lehet írni, de az az igaság, hogy a he Walking deadet nem is azért szeretjük, mert egy VHS aranykorbeli Van Damme-film akciójeleneteit, bunyóit, és gátszakító spárgáit megszégyenítő jelenetekkel van túlzsúfolva, hanem azért, mert minden egyes epizódban teljesen kiszámíthatatlan emberi döntések és tényezők miatt rághatjuk tövig a körmünk. Az ötödik évad második etapja kezd kísértetiesen hasonlítani Hershel farmjához, csak ott sokkal jobban átjött Shane megzakkanása és zsebdiktátoroskodása, mint itt Rick elburjánzó irányításmániája. De nézzük inkább, hogy mi történt ebben a részben.
Sasha nem tud aludni, mert zavarja a csend, a meghitt madárcsicsergés és a falon lógó idegen család fotói. Utóbbiakat reggel egy kis lőgyakorlat képében szét is lövi az erdőben, remélve, hogy majd jönnek is a zombik a zajra. Mondjuk ehhez nem hangtompítóval kellett volna célba lőnie. Így duzzogva leül egy fatuskóra és csak annyit mormog maga elé a szépen bekúszó drámaian cincegő főcímzene hegedűszója előtt, hogy „Gyertek, kapjatok el!”
Rick, Carol és Daryl a falon túli kis házikó mellett bandáznak, megbeszélik, hogy kilopnak pár fegyvert, mert akár még a szar is csőstül ömölhet a nyakukba, akkor meg nem árt farpofák közé szorított kézi ágyúkkal felszerelkezni. Szó szerint egy zombiba is belebotlanak, akinek a homlokába egy W-t vagy ha fordítva nézzük, akkor egy M betűt véstek. A mesteri munka alapján Aldo Rain hadnagy is lehetne, de ez a rejtély nem most fog megoldódni. A kis kommunán belül persze csupa öröm és boldogság az élet, szivárványt szarik mindenki és szinte csak egy lehelet vékony hajszál választja el attól a társaságot, hogy ez az eszetlen boldogság nehogy egy irgalmatlan gang bangbe csapjon át.. Deanna okos nőnek tűnik, így nem árt tőle tartani, viszont az ő tiszteletükre szervezett bulit nem mondhatják vissza, holott ott lesz az egész közösség, tehát, ha valamikor jól szarrá akarnák szívatni Rickéket, akkor mondjuk ez egy hibátlan alkalom lenne. Amennyiben az önfeledt whiskyzés, bólézgatás, csevegés egy jól kidolgozott halálos csapda előszele, akkor bizony Rickék mehetnek is váltás alsóért, mert itt ez megy, de nagyon keményen: békés cseverészés, vihorászás, „de jó, hogy itt vagytok”-ozás.
Egy pillanatban Carol kioson, ha már annyiszor mondogatta, hogy ő itt ebben a közegben tök láthatatlan, hisz hogy a házsártos életbe gyanakodhatnának egy mosolygós, barátságos, őszes nőre/nénire? Tény. Elmegy a raktárba egy negyed tábla kiporciózott csokiért, hogy tudjon még sütit sütni, meg pár marok lőfegyverért is, hogy legyen mivel halomra ölni, ha a helyzet úgy adódik. Pechére az egyik kisfiú meglátta, hogy mit csinált, aki már menne is az anyjához, hogy elmondja, hogy Carol néni isteni receptjének a titkos összetevője ízlés szerint 3-4 darab pisztoly, de Carol odabattyog a kisfiúhoz és elmeséli neki, hogy ha erről elkezd beszélni a jó édes anyjának, akkor bizony egy nap majd arra ébred, hogy egy fához van kikötözve, messze a falon túl, ahol sikíthat, visíthat, csak a járkálók fogják meghallani, akik felzabálják majd a kis testecskéjét. De ha nem szól, akkor tonnányi sütit kap még.
Sasha is megérkezik a buliba, aki az első neki szegezett kérdéstől fel is bőgeti a bulifúró gépet, mert agyilag képtelen megemészteni, hogy itt tényleg azon AGGÓDNAK az emberek, hogy nehogy rossz kajával készüljenek a másik tiszteletére. Tényleg, ez botrány. Rick meg majdnem lecsókol egy férjes asszonyt, miközben Daryl a délutáni eléggé félresikerült ló befogáson összehaverkodott Aaron és kedves meleg párja társaságában szürcsölve, csámcsogva zabálja a spagettit. Aaron felajánlja Darylnek a garázsban porosodó motort, hogy nyugodtan bütykölje meg, mert szüksége lesz rá. Nem véletlenül nem kapott munkát. Aaronnal lesz toborzó, és nem csak azért mert a meleg hógolyó kispajtása Rickék becserkészésekor is majdnem otthagyta a fogát, amikor kibicsaklott a bokája, hanem azért is mert Daryl egy hatalmas fáraó terepen, plusz tudja, hogy ki jó ember és ki nem.
A buli másnapján Carol a falon túl kiosztja a fegyvereket, de Daryl nem kér, mert már a hátához nőtt az íjpuska, plusz ezek úgy tűnik igencsak jó emberek. Aha, hát Ricket nem hatja meg a dolog, egy hatlövetűt betesz a két seggpogácsája közé. A táborban cirkálva, a házas asszonyra rákacsintva, annak férjére ráintve, a másik kezével rámarkol a fegyverre, majd a fal túloldalán egy zombi vergődését, csapkodását meghallva közelebb megy, hogy közvetve is, de fülét kezét a biztonságot nyújtó vaslapokra tapasztva érezze a zombikat.
Facebook kommentek