A német epizódcím szerint Glückliche Reise, azaz szerencsés utazás, ez vár ma ránk, a múltkori részben nem is láttuk a tengert, most azonban sokat fogunk hajókázni. Itt vannak mindjárt a skót partok, ahonnan James büszkén mutatja Lettynek a múltkor megvásárolt két hajót, a Neptunt és a Tridentet. Ez utóbbival fognak visszatérni Liverpoolba, Lettynek nagyon tetszik a vitorlás, pár nap alatt nagy rajongója lett a tengernek, úgy látszik, az idefelé út igencsak kellemes benyomást (érted?) tett rá. Meglepetés várja Saraht is, aki Robert oldalán impozáns külsejű ház előtt áll meg, a kulcsokat Robert büszkén lóbálja a kezében. Ma reggel írta alá az adásvételi szerződést, ez lesz az új házuk, zsír. Mrs. Gibson, a jelenlegi házvezetőnőjük elmondja, hogy ő régebben ebben a házban szolgált, akkor valami előkelő népek laktak benne. Végül is rosszabb kezekbe is kerülhetett volna, indul teát csinálni Mrs. Gibson, Sarah és Robert összenéz és arra gondol, ez nem biztos, hogy bók volt a személyzet részéről.

És még nincs vége a meglepetéseknek, ugyanis váltunk Fogartyra és Elizabethre, N Sz éppen azt magyarázza, hogy a kikötői hatóság új dokkokat akar kialakítani, emiatt el kell költöztetni a Frazer Hajógyárat jelenlegi helyéről. Fogarty már sürgönyzött is Williamért Londonba, elvégre neki, mint jövőbeli tulajdonosnak tudnia kell erről. Majd arról beszél, hogy megvette a múltkor emlegetett eladó hajógyár részvényeit, a cégben fele-fele arányban lesz tulajdonos Elizabeth és ő. A gáláns ajándéktól Sz Sz aléltan csókra nyújtja cseresnyeajkait, és miután kibontakoznak egymás karjából, felteszi az egymilliós kérdést: És mikor lesz az esküvőnk?

Megérkezik William és első hallásra ugyan nincs elragadtatva az esküvő ötletétől, de Fogarty érve lehengerlő: Az ellen nem lehet kifogásod, hogy a szüleid összeházasodjanak. William ezek után gratulál és jókívánságait fejezi ki, Fogarty palackot bont koccintani és új ideát vezet elő: William vegye át egy hónap próbaidőre a céget, lássa egyben az egész működését. Természetesen aláírási joga nem lesz, de Fogartyék nem fognak beleszólni a dolgokba, legfeljebb tanácsokat adnak. A törekvő William természetesen elfogadja az ajánlatot.

A Tridenten Baines kapitány keltegeti az előző este a kocsmákból összetoborzott másnapos legénységet, köztük egy régi ismerősét, Billy Oakumot. Két másik rosszarcút is ott esz a fene a legénységi szálláson, egy Pat Phelan nevű ír csókát, meg egy Jack „kapitány” nevezetű angol bulldogot. Phelan tiltakozik, ő vásározó, nem matróz, de Baines leinti, most már matróz, aki este túl sokat iszik és nem emlékszik, milyen papírt ír alá, az így jár. Mostantól havi két fontjába kerül az Onedin Társaságnak, úgyhogy emberelje meg magát, figyelmezteti. Phelan látszólag megbékél, de amikor Lettynek teát kínál és észreveszi a nő ékszeresdobozában a különféle smukkokat, amúgy is rossz állású szeme még rosszabb állást vesz fel.

Vacsora közben (szarvaspörkölt barnamártással, áfonyával és nokedlivel) Baines kifejti, hogy a Trident a legnagyszerűbb hajó, amit valaha vezetett, Lettynek is nagyon tetszik, James elégedetten vigyorog. Phelan leszedi az asztalt, közben lenyúl egy üveg bort, amit magával visz a legénységi szállásra, ahol Jack kapitány és Billy társaságában gallér mögé dobják. Phelan Miss Gaunt ékszereiről beszél, Jack figyelmezteti, a hajón a lopás nem buli, hamar le lehet bukni, Phelan verje ki ezt a fejéből. Amikor magára marad, Phelan elgondolkozva húz elő a zsebéből egy pár fülbevalót, és azon morfondírozik, hogy akkor ezeket mégis inkább vissza kéne tenni a dobozba. (Bakker, nem vásározó volt ez, hanem enyvkészítő, ha így ragad a keze.) Mindenesetre aznap éjjel visszacsempészi a smukkot a ládikóba.

Liverpoolban Sarah nagy örömmel gratulál Elizabethnek az esküvőhöz, de nem csak az erkölcsi oldala miatt örül az elhatározásuknak, hanem mert imád esküvőket szervezni. Azon kicsit meghökken, hogy már a jövő héten megtartanák a menyegzőt, annyi idő nem is elég a szervezésre, jaj, jaj. Szőkénk Robertet szeretné Daniel tanújának és Charlotte-ot nyoszolyólánynak, őt meg James vezetné az oltárhoz, remek családi esemény lesz, már látom. Sarah máris nekiül összeírni a tennivalókat, Elizabeth hiába erősködik, hogy nem akarnak nagy felhajtást. Ugyan már, nem kell úgy izgulni, látod, az én keblem is milyen nyugodt, mondja Sarahnak.

William nagy elánnal veti bele magát a cégvezetésbe, Dunwoodyval átnézi a könyvelést, és talál is valamit. Milyen kiadás ez a 36 font 4 shilling 6 penny, miért nincs bizonylatolva?, szegezi neki a kérdést, Tojás Tóbiás kicsit nyökögve próbál magyarázatot adni. Fogarty a háttérben diszkréten mosolyog. Amikor William valami ügyintézés miatt kimegy az irodából, Dunwoody felajánlja Fogartynak szolgálatait az új hajógyártó cégben, ő szeretne inkább Mr. Fogarty és Mrs. Frazer mellett maradni a jövőben is, mert az ő munkastílusokat jobban szereti. De William csak átmenetileg vezeti most a céget, próbálja nyugtatni Daniel, Dunwoody azonban nincs meggyőzve.

A Tridenten eközben fokozódik a helyzet, Jack kapitány ugyanis félrevonja Phelant és vakmerő ajánlatot tesz neki. Ne szőrözzön holmi smukkokkal, ha nagyobb fogást akar, lopják el az egész hajót. A tulajdonosváltás még biztos nincs átvezetve a tengerészeti nyilvántartásban, eltüntetik Onedinéket meg Bainest és elhajóznak Franciaországba, hol 10 000 fontért tuti el tudják passzolni a Tridentet. Az fejenként 5000, irgalmatlanul sok pénz, életük végéig nem kell már dolgozniuk. Aki meg a legénység közül ellenáll, az megy haleledelnek. A terv jó, de sajnos nem vették észre a kabin túlsó végén döbbenten fülelő Billyt, így őt is kénytelenek bevonni, persze előtte halálosan megfenyegetik. Phelan később sikeresen ellop egy üveg konyakot, de még mielőtt a többiekkel megihatná, a legénységi szálláson járőröző Baines kicsavarja a kezéből és kioszt neki egy méretes maflást. Az enyvkirálynak ez megadja a végső lökést: Ma este megcsináljuk!, súgja oda Jacknek.

A parancsnoki kabinban Letty navigálási tudományát mutatja Jamesnek, a térképen pontosan követni tudja, merre járnak. (A beállítás nyilván nem véletlenül utal az 1x02 hasonló jelenetére, amikor James hasonló módon oktatta Anne-t a Charlotte Rhodes fedélzetén.) Meg tudnám szokni az életet a hajón, mosolyog Letty, James erre megköszörüli a torkát és már éppen mondana valamit, de ekkor belép Baines: Egy csapat delfin ugrál a hajó körül, érdemes őket megnézni. Nem a legjobbkor jött, Baines, mondja epésen Onedin, mire kedvenc tengeri medvénk zavart motyogással kimegy. Hol is tartottam?, kérdezi James, mire Letty: Azt hiszem, meg akarta kérni a kezemet. Touché!

Leszáll az éj, az összeesküvők elosztják a szerepeket és a késeket: Billy leszúrja a nőt, Phelan Bainest, Jack meg Onedint. A jóérzésű Billy azonban csak látszólag van velük, merénylet helyett ugyanis figyelmezeti Lettyt, zárkózzon be a kabinjába. Az ír csóka és az angol bulldog közösen indul a parancsnoki kabin felé (az állatok ilyen példás együttműködésével gyakran találkozunk Fekete István műveiben), ahol a mit sem sejtő áldozatok békésen poharazgatnak háttal az ajtónak. A merénylők belopóznak és már emelik a késüket, amikor mögöttük feltűnik Billy és egy pompás dobással Phelan hátába állítja a kését. Baines lefegyverzi Jack kapitányt, majd a két jómadarat bezárja egy kalitkába. Az út további része eseménytelen.

Charlotte megérkezik Liverpoolba és első útja Williamhez vezet, aki viszont folyamatosan az üzleti dolgokról mesél neki, semmi romantikus „jajdehiányoztálazelmúltegyhétben”, a kis hölgy sérelmezi is erősen, úgyannyira, hogy végül dúlt zsenge kebellel elrohan. (Megvan Elizabeth utóda!)

A Trident kiköt, a hálás Letty vadiúj öltönyt csináltat Billynek, igazi zöld csoda, aminek a zsebeit James kibéleli pár aranyfonttal. Minden csoda három napig tart, de ez még addig sem, mert másnap reggel Baines hírt kap arról, hogy Billyt kirabolták és nyoma veszett valami krimóban, James-szel együtt indulnak megkeresni.

A nyomok Gammon mama kocsmájához vezetnek, a pipázó vénasszony először persze tagad és Onedin láttán azon örvendezik, hogy megnőtt a kis Jimmy, de a nyomozókat ez a terelés nem hatja meg és az egyik emeleti lyukban rá is találnak a szerencsétlen matrózra. Jobban jár, ha inkább ismét elszegődik az Onedin Járathoz, ő lehetne a kapitány inasa, győzködik, a póruljárt matróz végül elfogadja az ajánlatot.

Fogarty meglepő hírt közöl Elizabeth-tel: váratlanul el kell utaznia Aberdeenbe becsületbeli ügyben, de az esküvőre visszaér, Sz Sz keble nyugodjon meg. Érkezik James és gratulál az esküvőhöz, azon viszont nem nagyon van meglepődve, hogy Fogarty el akar utazni az esküvő előtt (ilyet ugyebár ő is tett az 5x04-ben), biztos az Aberdeen – Manchester United meccset akarja megnézni. Vagy ha nem, akkor az utazásnak a Fogarty alapította tengerészotthonokhoz lesz valami köze. N Sz felveti, hogy Sz Sz kísérje el, a szépasszony némi vonakodás után beleegyezik. A Skócia felé robogó vonaton aztán Fogarty bevallja, hogy nem is Aberdeenbe mennek, majd hosszasan matat a nadrágjában és előhúz – egy sürgönyt, amit Elizabeth elkerekedő szemmel olvas: Őfelsége, a királynő parancsára jelenjen meg Balmoralban!

És kérem szépen, hamarosan újabb sürgöny érkezik, amit Robert a család jelenlétében olvas fel: Fogartyt a királynő lovaggá ütötte, így mától a neve Sir Daniel, a hugié meg Lady Elizabeth! Rokonságba kerültünk a nemességgel, pihegi Sarah elhaló hangon, Robert alig hisz a szemének, Letty szívből örül, James csak vigyorog, mint a tejbetök (ennek a receptjét tudja valaki?) Persze magyarázattal is kedvenc barkókirályunk szolgál: Fogarty az általa alapított tengerészotthonokat a néhai Albert hercegről (Viktória királynő férjéről) nevezte el, és ez a gesztus hatotta meg annyira a királynőt, hogy lovagi címet adományozzon érte. Ó, így igazán emlékezetes lesz az esküvő, örvendezik Sarah, mire James csínytevő mosollyal Letty fülébe súgja: Tényleg az lesz!

Felvirrad a nagy nap, gyülekeznek a népek a templomban, a menyasszony viszont késik. Robert ideges, Sarah ideges, a pap ideges, Fogarty is ideges, de nem mutatja. Végre 20 perc késéssel megérkezik a feldúlt Elizabeth, nyomában Charlotte-tal: Jamest vártam mostanáig, de nem jött, hol lehet?, idegeskedik, majd a nagy vitatkozásban kiderül, hogy sem Sarah, sem ő nem szólt Jamesnek, hogy neki kellene oltárhoz kísérnie a hugit. Gyors változtatás a szereposztásban, szőkénket Robert vezeti az oltárhoz és William lesz a násznagy, a jegyespár tőle veszi át a gyűrűket. (Ő lett a gyűrűk ura, he-he, a szintén jelen lévő John Ronald Reuel Tolkien úr fejében máris megfogalmazódik egy nagyszabású regény terve.) Az orgonista belekezd a Nászindulóba, és az esküvő a kezdeti nehézségek után gördülékenyen lezajlik. I do – I do, és a végén csók.

Na de hol van James és Letty? Hát ők is esküvőn, de a Trident fedélzetén, ahol két matróz jelenlétében az ünnepi uniformisba öltözött Baines kapitány adja össze őket éppen! Juhé, erre vártunk két évad óta! A szertartás végén tengeri medvénké a privilégium, hogy elsőnek csókolhassa meg az új asszonyt, amit ő meg is tesz (persze csak puszit ad), majd szívből gratulál és hosszú, boldog életet kíván Mrs. Onedinnek. Cuki bácsi, mondaná a lányom.

A templom előtt csoportképre összeáll a vendégsereg, amikor újabb sürgöny érkezik (szerintem az epizód címe lehetett volna A sürgönyök napja), Robert felbontja és hitetlenkedve olvassa a következőket: „Sajnáljuk, hogy nem lehetünk veletek, de Letty és én ugyanezt tesszük a tengeren.” A Trident fedélzetén Letty mosolyogva Jameshez bújik: Csendes esküvőt ígértél, álltad a szavad. Állni szoktam, mosolyog vissza az újdonsült férj, és a páros hitvesi csókban forr össze.

Kedves olvasók, köszönöm az egész évados figyelmet, ez után a pompás évadzáró után rövid szünet következik, ami alatt végzek egy ugrani készülő oroszlánnal, és utána jövök a hatodik évaddal.