Fekete-fehér kép, melankolikus zene: egy tucatpláza lehangoló pékségében dolgozik a bajusszal és szemüveggel eltorzított ex-ügyvéd, Saul Goodman, akinek új nevét nem tudjuk, menedzseri státuszából viszont igen, hogy már jó ideje itt lehet. Aztán hirtelen minden megfagy: a pékség végéből egy kétajtós szekrény méregeti, Goodmannek pedig ennyi bőven elég ahhoz, hogy halálfélelem üljön az arcára. A feszültség egyre fokozódik ahogy a férfi lassan, de annál határozottabban felé sétál, aztán persze kiderül, hogy vaklárma az egész, mert végig egy háttérben álló nőt bámult. Goodman viselkedéséből viszont egyértelművé válik, mennyire be van szarva attól, hogy megtalálják.
A következő, szintén fekete-fehér jelenet már az ex-ügyvéd lakásán játszódik: az egész napos robot után megkeseredetten, töményet töménnyel keverve ül a tévé elé, majd miután megunja a századik teleshopos reklámblokkot, összehúzza a függönyt és egy elővesz egy elrejtett dobozt. Útlevél, egy tucat fénykép, ragtapasz és egy videokazetta van benne, amin, ahogy azt előre sejteni lehet, a régi reklámjai vannak, amit aztán elképesztő szomorúsággal néz végig régi élete után vágyakozva.
A következő jelenet már színes, vagyis visszaugrunk a múltba: egy Új-mexikói bíróság teltházas termében épp Goodmanre, eredeti nevén James ‘Jimmy’ McGill-re várnak, aki a tárgyalás előtt túl sokáig gyakorolja monológját a WC-ben, ezért végül egy rendőrnek kell berángatnia. Három tinédzsert véd – hogy mit követtek el, azt nem tudjuk – azt viszont igen, hogy az ügyvéd azzal győzködi az esküdteket, hogy 19 évesen ők is rengeteg baromságot csináltak, nehogy már egy felelőtlen döntés miatt tegyék most tönkre három kamasz életét. Ráadásul senki sem sérült meg és birtokháborításról sincs szó – érvel Goodman, miközben még mindig nem tudjuk, pontosan milyen bűncselekményről beszél. A többé kevésbé sikeres monológ után levetítenek egy videót, amiből aztán kiderül, hogy nem éppen hétköznapi kamaszcsínyt követettek el, hanem egy hullának a levágott fejével szexeltek. Goodman persze elveszti az ügyet, a fiúkat sittre vágják, ráadásul nem is kap elég pénzt a védésért, így az is kiderül, hogy komoly anyagi gondjai vannak – bár ez már abból is egyértelmű, hogy brit akcentust szimulálva saját maga játssza el a titkárát.
A parkolóból kifele aztán megint összetűzésbe keveredik, újabban a parkolóőrrel, akinek az arcát először nem látjuk, a hangjából viszont azonnal ismerőssé válik: ő nem más, mint Mike Ehrmantraut, Gus Fringe leendőbeli bérgyilkosa, aki nem engedi át Goodmant fizetés nélkül a kapun, hacsak nem fordul vissza plusz matricákért. Hiába próbálja magát kidumálni az ügyvéd, Ehrmantraut fapofával hallgatja a süketelést, így Goodman néhány anyázás után kénytelen visszafordulni.
A parkolós incidens után Goodman egy középszerű étteremben próbál rávenni egy másfél millió dollárt sikkasztó házaspárt, hogy képviselhesse az ügyüket. Meglepően hatásos szöveggel próbálkozik, például azzal, hogy az ügyvéd olyan, akár az életbiztosítás: lehetőleg nincs rá szükséged, de azért jó, ha van. Mire a férfi beadná a derekát és aláírná a megbízási szerződést, a feleség, valószínűleg Goodman epekedő arcát látva, hirtelen meggondolja magát és ráveszi a férfit, hogy gondolják át a dolgot, amibe a papucs férj persze egyből belemegy, Goodman pedig megbízás nélkül marad.
Az ügyvéd ezek után stratégiát vált: vezetés közben épp egy virágossal telefonál, akitől drágának tűnő, de olcsó virágokból álló csokrot rendel a házaspárnak, hátha ezzel belopja magát a szívükbe, az egyik kanyarnál viszont hirtelen elgázol egy deszkás srácot, aki elképesztő erővel csapódik fel a szélvédőre. Goodman halálra vált arccal száll ki a kocsiból, majd megjelenik a srác öccse, aki videóra vette az egészet és azzal fenyegetőzik, hogy azonnal hívja a rendőrséget, hacsak nem kapnak 500 dollárt kárpótlásképp. Az ügyvédnek eddigre leesik, hogy ez nem szimpla baleset, hanem előre megtervezett akció, így jól megrugdossa a földön heverő srácot majd hozzáteszi, hogy jótól követelik az 500 dollárt, mikor a kocsija is maximum akkor ér ennyit, ha egy 300 dolláros prosti ül benne. Mikor hozzáteszi, hogy inkább nekik kéne kifizetni a ripityára tört szélvédőt, a fiúk gyorsan lelépnek.
A következő jelenet egy vietnámi körömszalon hátsó helységében játszódik: itt bérel irodát Goodman, bár a mosógépek zajától aligha hallani valamit. Miután egyetlen üzenet sem várja a rögzítőn, gyorsan átnézi a postáját, ahol az azonnali fizetésre felszólító levelek közül egy 26 ezer dolláros csekket is talál egy Hamlin Hamlin&McGill nevű ügyvédi irodától, amit aztán gondolkodás nélkül szét is tép. Nem meglepő módon a következő jelenet már az irodában játszódik: Goodman a tárgyalóba érve az ügyvédek elé szórja a csekk maradványait, amiről kiderül, hogy az iroda egyik tulajdonosának, egy bizonyos Chuck-nak szól, aki bő egy éve nem dolgozik. Goodman azt akarja, hogy vásárolják ki a fickót legalább 17 millió dollárért, míg Howard, az iroda másik feje azt bizonygatja, hogy jó lenne, ha ezt a döntést maga Chuck hozná meg. Hogy még drámaibb legyen a helyzet, távozáskor Goodman belefut ugyanabba a házaspárba, akik lepattintották őt az étteremben, így dühében szétver egy kukát is.
Az enyhe idegroham után Goodman meglátogatja a már említett Chuckot, akiről hamar kiderül, hogy valami rejtélyes betegségben szenved: erről árulkodik legalábbis, hogy minden látogatójának be kell pakolnia a fém cuccait – mint a kulcs, telefon –a postaládába, mielőtt betérne az elektromos áram nélküli házba, ahol lakik. Chuck arra buzdítja Goodmant, hogy akármennyire is utálja, az a legjobb, ha minél több gyakorlatot szerez kirendelt védőként, az anyagiakkal pedig ne foglalkozzon, majd ő kisegíti, ha kell. A téma gyorsan az ügyvédi irodára terelődik: Goodman arra kéri az öreget, hogy hagyja magát kivásárolni, Chuck viszont végig a gyógyulását bizonygatja és azt, hogy nemsokára visszatérhet dolgozni. Az utolsó jelenetből az is kiderül, pontosan ki ez a Chuck nevű figura: mikor Goodman – vagyis eredeti nevén McGill – promóciós gyufásdobozát tartja a kezében, az öreg arra kéri az ügyvédet, hogy változtasson nevet, mert ezzel árthat az ügyvédi irodának – vagyis Chuck nem más, mint Goodman bátyja.
Az első rész végére Goodman teljesen besokall, teljes reménytelenségében pedig kitalálja, hogy a házaspáron fogja levezetni a feszültséget: felkeresi hát a két deszkás srácot, akik átverték a kamubalesettel és lebeszéli velük, hogy pontosan ugyanígy szívassák meg a nőt, aki miatt bukta az ügyet. Alaposan rákészülnek az akcióra: Goodman megmutatja a kocsit, megjegyezteti a rendszámot, kitalálják, pontosan melyik utcában legyen a baleset, majd amikor a nő elindul a gyerekekért az iskolába, az ügyvéd azonnal leadja a drótot a fiúknak. Nem sokkal később meg is érkezik egy ugyanilyen autó a kiszemelt utcába, a baleset rendben végbemegy, a várakozással ellentétben viszont senki se száll ki haját tépve a kocsiból, sőt, az autó egyenesen továbbhajt. A fiúk ezen befeszülve elkezdik követni, de közben Goodmant is felhívják, aki cserbenhagyásos gázolásra alapozva siet a helyszínre. Az autó persze egy teljesen másik ház elé parkol, mint a kiszemelt házaspáré, a fiúk pedig ledöbbennek, mikor egy hetvenes éveiben járó latin asszony száll ki a kocsiból, aki ráadásként egy szót sem beszél angolul. Miután a két srác úgy érti, hogy a nő pénzről hablatyol spanyolul, szó nélkül követik a házba azzal fenyegetőzve, hogy ha nem kapnak valami kárpótlást, már húznak is a rendőrségre. Pár perccel később Goodman is megérkezik a helyszínre és a törvény nevében követeli, hogy azonnal nyissanak ajtót. Ami viszont ezek után történik, arra ő sem számít: az ajtóban ugyanis ijedt nő helyett egy pisztoly várja, amit nem más tart a kezében, mint Tuco Salamanca.
Facebook kommentek