2007 májusát mutatja Ted-apu mesenaptárja, Lily és Marshall esküvője végre tényleg a célegyenesbe fordult, és pont úgy, ahogyan azt Lily elképzelte. Vagyishogy nem pont úgy, még inkább pont nem úgy, de leginkább egy nagy szart úgy, és akkor itt abbahagyom az esküvői helyzetleírás fokozását, még a nagyméretű állattestrészekkel megtámasztott komolyabb vulgarizálódás előtt. Ted-apu, a sitcomok koronázatlan Coelho-ja már az első 15 másodpercben az arcunkba tolja a heti kötelező életbölcsességet: „Az esküvő kemény vállalás, biztos, hogy nem úgy sül el, ahogy terveztétek.”

Erős kezdés ez, főleg az elején. Sőt, még azelőtt, hogy teljes képernyőre raknánk a médialejátszót.  A vájtfülűek viszont hamar észrevehetik azt az apró, de nyugtató részletet, hogy nem házasságot mondott, hanem csak esküvőt. Ez némileg tompítja lelkünkbe maró keserűséget, szóval mindenki lenyugodhat, csak a házasság első napja megy biztosan gajra, a többi még jól is alakulhat. Hát, mi a bíztató epizódindítás, ha nem ez. 

Flashback-sorozattal tunningolt felvezetés következik, úgy tessék készülni, érdemes bemelegíteni a nyakat a fejkapkodáshoz, csak szólok. Rögtön be is esik az első visszatekintés, 8 hónappal korábbról: a jegyespár terve egy szerény esküvő, meghitt hely a szabadban, max két focicsapatnyi résztvevő a rokonok és barátok közül, akusztikus gitárkíséret mellett kimondott boldogító igen. Csók, öröm, boldogság, mint kötelező kellékek. Ja, és egy darab szertartásvezető, amire bejelentkezik Barney, mivel elvégezte a vonatkozó helyi OKJ képzést. Hogy mi a jóégnek kell neki egy képesítés párok összeesketéséhez? Azért, hogy erősítse azt a képet, hogy ha kérdez valamit, azt válaszolják a nők: „Igen, akarom”. Rafinált módja ez a csajozásnak, de aki szereti a kihívást, nem helikopterrel megy a nyolcezres csúcstámadásra, ugye. (Tudom, hogy ez fizikailag sem lenne lehetséges, még mielőtt.)   

Ahogy közeledik a nagy nap, egyre több lesz az engedmény, és a két család egyre kevesebb teret hagy érintetlenül a pár által az elején felépített légvárból. Hat hónapnál a résztvevők listája már 3 számjegyű, Lily anyja újabb meghívottakkal rombolja porig a szerény, meghitt ceremóniát védő külső várfalat. Öt hónapnál elesik a szabadtéri koncepció vizesárka, mivel az Ericssen szülők nem merik megkockáztatni, hogy New Yorkban a szabad ég alatt kirabolják őket. Három hónapnál összeomlik az akusztikus gitárkíséretet rejtő védőbástya, hogy helyére egy hárfa hangversenyterem épüljön. Lily apjának tartozik ugyanis egy hárfaművész kissé költekező apja. Ez a momentum most tekinthető egyfajta szociodemográfiai vészvillogónak is, ilyen kicsiben, amikor a szülők adósságát a gyerekek nyögik. Nagyban meg nézzük rá a nyugdíjrendszerünkre 20, vagy inkább 10 év múlva. Barney felkapja a fejét, egy hárfás csaj? Végre kihúzhatná a listájáról. Lily próbálja lehűteni a lelkesedését, terhes a csaj. De ez csak olaj a tűzre, remek, akkor kettőt egy csapásra. No komment, inkább főcím.

Elérkezett a nagy nap, 1 óra 42 perc vissza a ceremóniáig, érkezik a hárfás csaj akkora hassal, mintha mindjárt a második Halálcsillagot készülne megszülni. Értjük, a csaj full mindennapos, bár ezt a jelzést erősen túltolták az alkotók, ez a legbénább terhes jelmez, amit valaha láttam, pedig voltam néhány egészen szürreális beöltözős bulin, ahol a laminált padlótól a fejtett babfőzelékig tartottak a jelmezek. A hárfáscsaj amúgy csak a húrok felét éri el, Jimmy-nóták akkor nem fognak beleférni az oktávterjedelmébe, kivéve, ha a Zámbó Krisztián-féle feldolgozásokat adja elő, akkor elég lesz egy kisarasznyi fesztávolság is. A csaj amúgy múlt keddre volt kiírva, értjük, készüljünk néhány további szülős poénra a hátralévő műsoridőben.

1 óra 38 perc vissza, Lily és Robin már a menyasszony öltözőszobájában. Lily fogadkozik, hogy feszt sem fog kiborulni az eddigi zökkenőkön, főleg, mert utálja azokat, akik tökéletes esküvőre törekszenek. Szóval a házasulandók 90 százaléka most érezze magán Lily szúrós tekintetét, és ne siránkozzon azon, ha esetleg a násznép a tóparti fotózáson stégestül borul bele a nádasba, vagy a tanú izgalmában belerókázik a misekönyvbe. Amúgy is, mindig vannak problémák, néha a DJ véletlenül Demjén Rózsi helyett Rammsteint pakol a vonatozás alá, néha meg az ara elcsúszik a magzatvízen, na bumm. Ez ám a hozzáállás.

Barney ledöntene egy belépő-scotchot, azonban a hivatalos kezdés előtt whiskey helyett csak egy „Séta van” vakkantással kínálja meg a pultos, kissé össze is akaszkodnak emiatt Barney-val. A hárfás bige sem pörgött az akarsz egyet pengetni szövegére, ez eddig nem a nagy nőcsábász napja, nagy hirtelen két visszautasítást rakott zsebre. Emellett egy Bill nevű faszi még arról érdeklődik nála, hogy mikor lehet tiltakozni a házasság ellen. Barney értetlenül néz, mint az egyszeri pék, akitől Rogán Tóni éppen most kéri számon, hogy miért nem csökken a kifli ára. De azért elmagyarázza, hogy már nincs ilyen. Na ezért jó, ha van egy szakképzett szertartásvezető, aki köpi is a választ az efféle kérdésekre is.  Bill nem adja fel: és mikor lenne a legalkalmasabb tiltakozni a nász ellen? Nocsak, ki ez a jófej?

A csajoknál tett látogatás során kiderül, hogy Bill egyenlő Scooter, Lily expasija a gimiből, és egyben a körzeti Kurt Cobain hasonmás-verseny vigaszági továbbjutója lehetett. Amúgy Lily anyja hívta meg, családi barát, vagy csak anyu szeret a Smells Like Teen Spirit dallamára nosztalgiázni, bármelyik lehet. A sokadik sokkhatás után Lilyre ráfér egy ital, Barney indul a beszerzőkörútra. A helyére érkezik Scooter, aki kisvakként is all-in bemondással kezd, és azonnal szerelmet vall Lily-nek, vissza akarja szerezni, satöbbi. Scooter nem kispályán rugdossa a pettyest, olyan őrült fejjel szónokol Lily felé szerelmes szavakat, ami simán elmenne egy Nirvana tribute koncerten is.   

Barney újabb kört fut a pultnál és ezúttal rájön a varázsigére: „a menyasszony kéri” mondat után megtelnek a poharak, ömlik a bor, a scotch, még pirított mogyoró is érkezne, ha éppen arra lenne szükség. A bort lepasszolja Lily-nek, aztán indul tovább, hogy kipróbáljon valamit. Közben Scooter rápakolja a féltéglát a szánalmasság gázpedáljára, és a November Rainből szavalva égeti magát úgy, hogy Ohioból látszik a füstje. Lilyékhez beront Marshall haverja, Brad, vagy hogy hívják a gólemet, aki időről időre megjelenik a sorozatban. Erős szándékot mutat, hogy belegyalulja Scootert a padlóba, vagy legalábbis a fejét átpasszírozza a hárfahúrokon. Scooter látva a kétajtós szekrényt, inkább elrohan. Barney telefonszám helyett egy újabb visszautasítást zsákol be egy decens barnatól, de csak elsőre, mert visszakézből arra hivatkozik, hogy a menyasszony kéri, mire a csajszi már szalad is toll-papírért.  

0:37, Lily kész a ruhával, potyognának az örömkönnyei, de nem hagyja. Pedig jobban tenné, mert elkezdenek záporozni a csapások, az egyiptomi sáskajárás-békahullás egy cuki állatos Disney-matiné volt ehhez képest. Brad Scooter helyett a fotóst gyepálta a földbe, tükörreflexszel együtt. Nem gond, kamerás a mobilja, kölcsönadja, hogy pótolja a fotóst. Még jó, hogy derítőnek nem hoz egy csomag alufóliát. A tízcsapás következő etapja, hogy a virágok nem fognak odaérni a szertartás közepéig, viszont jó hír, hogy a fátyol legalább előkerült, igaz, hogy a kertből, sárfoltosan és levelekkel díszítve. Ha lenne Trash The Dress szekciója a fotózásnak, ideális alapanyag lehetne. Már amennyiben egyáltalán lenne fotós, meg egy normális masina, ugye.  

24 perc vissza, legalábbis az esküvőig, a szülésig sem sokkal több, mert a hárfás bejelenti, hogy elment a magzatvize, de vesz néhány nagy levegőt, és visszamegy pengetni a pódiumra még az egyperces fájások előtt. Ezek után az már nem baszik egy öltést sem, hogy Robin nem találja Lily esküvői bugyiját a „Marshall tulajdona” felirattal. 17 percnél a hárfapengetés nyugtató dallamait csak a hárfás csaj nyögései szakítják meg rendszeres időközönként. Lily jól bírja, no para, a legfontosabb, hogy hozzámegy a férfihez, akit szeret. Még akkor is, ha ezt szülési fájások és virág helyett elsárgult falevelek között kell megtennie. Úgysincs fotós, aki megörökítené az abszurd szertartást. Azt hiszem, most jött el a helyzet leírására az anekdotikus örkényi szófordulat: „Lófasz fog itt folyni, nem acél.”

Aztán egyszer csak kitör a vulkán, leszakad az ég, elszabadul a pokol: Persze, hogy Lily tökéletes esküvőt akart, kiborul, sír, nagyon nincs jól. Robin előhúzza a csodaszert, amitől majd jobban fogja érezni magát. Ez lenne egy doboz koporsószeg, megoldás mindenre, irány a kert füstölni. Lily reméli, hogy Marshall napja jobban alakul, mint az övé.

Lapozzunk a Marshall-szálat, a vőlegények lazábban szokták venni az esküvői akadályokat. Ennek ellenére Marshall kiborulva járkál fel-alá fején egy kendővel, mintha ezt kapta volna vissza kabát helyett egy káoszba fulladt szilveszteri buli után a ruhatárból. Amint lekapja a fejéről, kiderül, hogy mitől eszi az epe. Lily unokatestvére fodrásziskolába járt, és Marshallt használta próbababának egy kis frizurabolondításhoz.  Emiatt úgy néz ki, mint aki éppen csak kiesett a legújabb tini srácegyüttes utolsó válogatókörén, a melírozott hajtincsei örökbe beégtek a retinámba. Marshall őrjöng, és ő is a Backstreet Boyshoz hasonlítja magát, ráadásul öregedőhöz, még csak nem is a menőhöz. Mondjuk a menő BSB kifejezés eklatáns példája annak, hogy milyen is jó oximoron.

A szőke-barna színváltós sörénye láttán Marshallnál is bejelzett a kiakadás-méter, Lily így tuti nem akar majd hozzámenni. Barney elrohan krízist kezelni a násznép közé, az első figyelemfelhívását a lőtéri kutya sem ugatja meg, majd bemondja, hogy a menyasszony kér valamit, innentől kezdve mindenki csüng a szavain. Elsőre kimasszíroztatná a feszkót a vállából egy kellően pimaszul dekoratív rövidruhás csajjal, és innentől kezdve resetel az agya, el is felejtette, hogy miért jött valójában.

Eközben Marshall az egyik szar ötlet után jöhet egy újabb elv logikai vezérfonalát követi: megakad a szeme a nullásgépen, és hirtelen ötlettel belenyír a hajába egy korrekt leszállópályát, majdnem középre. Mondhatjuk, hogy hajszál híján királyul néz ki (én kérek elnézést a szóviccért, túl nagy volt a kísértés). Első blikkre még szinte Marshall is lájkolja, egész jó, leborotválom az egészet, a kopaszság végülis menő. Aztán rájön, hogy ő nem Bruce Willis, és a sikítófrásztól égnek áll a haja, már ami megmaradt a nyírás után. Ted, csinálj valamit. És Ted csinál, először is elrohan. De viszi magával a nullásgépet is.     

Ted a násznép között talál egy nagybácsit, akiről a Holdról virít, hogy parókát hord. Ted finoman utalgat rá, szükség lenne a parókára, majd durván utalgat, de nagybácsi olyan értetlennek teteti magát, hogy egy kiló zeller nem tudna butább fejet vágni. Barney rövidre zárja a történetet, és a menyasszonynak lesz felkiáltással lekapja a parókát a nagybácsi fejéről, aki az események hatására még butábban néz, bár nem gondoltuk, hogy az előzőeket még lehet fokozni.

13 perc vissza, Marshall próbálgatja a parókát, úgy áll rajta, mint tarisznyarákon szőrmekucsma. Ted nyugtatja, Barney is próbálja meggyőzni azzal, hogy csak azt sajnálja, hogy nem neki kell parádéznia a vendéghajban. Mérsékelt a siker. Amikor Marshall rájuk néz, próbálják lenyelni a kirobbanó röhögésüket, de amúgy az egész helyzet a Fikusz Kukisz-jelenetet idézi a Brian életéből. Nem is bírják sokáig, őszintén kibökik Marshallnak, hogy valójában egy kisuvickolt jetire hajaz (bocs, ismét).

Brad toppan be, ing nélkül, az odalett a pincér földrevitelénél. Marshall ekkor tudja meg, hogy Scooter is a vendégsereg tagja, őt hajkurássza Brad, leamortizálva a supporting személyzetet. Marshallnak is levegőre és sétára van szüksége. A kertben ötletelnek, hogyan takarják el a Marshall fején tátongó árkot, épp az indián tolldísznél tartanak, amikor meglátják Lilyéket.    

A kertben a kétségbeesés és reményvesztettség bájos találkozása zajlik, egyelőre még bizonytalan, hogy lehúzzák vagy felpörgetik egymást. Megy a sopánkodás, hogy mi lett a meghitt szabadtéri esküvői tervükkel. Ted az, aki lámpást gyújt a fejekben, hogy itt és most, a kertben minden adott ehhez, még a különbejáratú anyakönyvvezető is Barney személyében. Barney ráharap az ötletre, aztán a többieket is magával rántja. Megtartják majd a bentit is, ha most minden összejön, akkor ott már minden összedőlhet. Lily nyom egy pause-t, és elkéri a közelben grasszáló kertész kalapját, úgy látszik reggel a gereblye meg a kezeslábas mellé olyan fedorát vesz ki a gardróbból, hogy Al Pacino is két kézzel kapkodna érte. És ezzel a Something Borrowed kötelező esküvői kellék is megvan.

Barney belekezd az esketésbe és az elérzékenyülésbe egyaránt, a háttérből a kertész halkan kíséri őket egy gitárral, mintha az is kötelezően ott lapulna a talicskában a lombseprű mellett. Barney most már a könnyeivel küzdve, a meghatódásfaktort kipörgetve mond egy nagyformátumú beszédet. Nagyon jó ebben a szerepben (is). Jönnek a gyűrűk meg a fogadalmak, utóbbi valahol a házban maradt. Ted második nagy mentése a napi napon: Csak mondjátok, el miért szeretitek egymást.

Marshall rajtol, a beszéd valahol a nyálascukros gejl és a romantikusan megható között helyezkedik el. Leginkább azért szereti Lilyt, mert igaz barátja. Lily átveszi a stafétát, a szöveg kicsit sablon, azért szereti, mert boldoggá teszi. Ja, és szeretné Marshall pólójának bukéját még az esküvőjén is magán érezni, vagy a pólót magán viselni, hogy ott is érezze az aromát, vagy ilyesmi. Elismerem, ez nem sablonszöveg a fogadalmakon. Robin könnyezik-szipog, bele a testnedvek az éppen megtalált esküvői bugyiba, ami akkora, hogy két Oprah beleférne, Lily fokhagyma tomporán vagy nyolcszor körbeérne, de csak így tudták a kellékesek láthatóan ráírni, hogy „Property of Marshall”, értjük. 

Jönnek az igenek, gyorsított tempóban, mert Barney nem bírja sírás nélkül. Csók. Marshall megérzi a cigiszagot. Cigiztél? Dehogyis. No, eddig tartott az igazmondás ebben a házasságban is. Ezután mindenki visszaállt a benti esküvőn kiosztott starthelyre. Ahol néhány dolog valóban rosszul alakult, de nem számított, mert a meghitt ceremónia a kertben odapörrentett úgy igazán, azzal a jelenettel az alkotók a szerelemnarancsból tényleg kifacsarták az utolsó csepp romantikadzsúzt is, remek volt.

Zárókép: Az ifjú pár a mosdóban enyeleg felhevülten, csak az a kérdés, hogy házasként hol üzekedjenek először, a mosdóban, vagy nászutas-lakosztályban dobják le a szaténalsót. Lily természetesen a mosdó mellé teszi le a voksot, de még mielőtt előbukkannának a másodlagos nemi jellegek, az éppen trónoló Ted kiszól az egyik wécéfülkéből: Please, don’t. Priceless jelenet.