Elég régen nem írtam már, jó ég tudja, mikor, de cserébe most 3 rész jön gyors váltásban, vágtázunk az évad végéig. A történet ott tart, hogy Lily és Marshall esküvője tekintetében az utolsó kanyarban vagyunk. Ekkortájt fura dolgok vették kezdetüket, a pár tagjainak egyéni önállósága a Fidesz – KDNP feszes különutasságát idézi, lassan jobban hasonlítanak egy hermafrodita testrészhalmazra, mint egy faszira meg csajra. Konkrétan, Marshall fittyet hányva Lily tejérzékenységére fagyit evett, amitől Lilynek áll görcsbe a gyomra. Szóval az egymástól való beteges függés hatására mindkettőjük érzi a másik fizikai rezdüléseit is. Ez egy többszörös orgazmus esetén lottóötös, heveny hasmarsnál viszont a megaszopás kategória. Marsall-Lily nyugtatná a többieket, minden oké velünk, ez nem abnormális, amikor Ted újabb sokkoló adalékkal tromfol rá az eddigiekre: konyha, pár nappal korábban, a sziámipár Lily fele elindult tojásért, Marshall árnyékként kíséri… a konyhaszekrénytől egészen a hűtőig. Ted a háttérből elborzadva szemlélte a jelenetet, nem hisz a szemének, mintha Habony Árpi tescos bevásárlószatyorral menne egy second hand kilósbolt bálabontására.
MarshallLily a bárban mentegetőzik, a többiek meg feljebb csavarják a szopató-potméter tekerőjét: még arra is képtelenek vagytok, hogy az esküvő előtt egy hétig külön aludjatok. Szó szót követ, Robin felajánlja a művelethez a lakását, MarshallLily meg már nem tud kihátrálni az ígérgetésből, fancsali képpel leokézzák a tervet. Marshall a nagy sokkhatás kezelésére elkocog sörért, Lily elkísérné, de a többiek szúrós tekintete visszaparancsolja a seggére.
Kapcsolunk az apartmanba, esküvő előtti csendélet: Barney és Marshall videójátékozik, Lilt az anyja zrikálja telefonon, Robinék érkeznek nyakig szószban. Lily első körben leszarja, hogy mitől néznek ki úgy a haverjai, mintha a fejükre robbant volna a Knorr bolognai ragujának raktárkészlete, inkább kipanaszkodja magát. Az anyja harci dobokat akar az esküvői zenekarba. No, ezért ne küldje senki anyut egzotikus jamaicai hajóútra az esküvője előtt (már ha esetleg felmerült volna). Lily stresszes, az álmoskönyvek vonatkozó passzusa alapján pedig nem jó hergelni a menyasszonyt a nagy nap előtt.
Jöhetne a szószfoltos ruhák története, de Lily húszezervoltos feszültsége miatt Tedék elkenik a dolgot, majd máskor mesélünk. Ide a rozsdás bökőt, hogy lesz ennek még folytatása, nem véletlenül borították be a kellékesek a spájzban talált maradékkal. Barney húzza Marshallt a két hét különléttel, olyanok vagytok, mint Varga Misi meg az új adók a költségvetés tervezésekor, ahogy közeledik a kritikus időszak, minden függőnek megremeg a keze, ti sem lesztek képesek visszatartani magatokat. Marshall fényezné magát, meg a józan hozzáállását, amíg a csaja el nem ejti, hogy pakolja be a jóéjtkazit. Azt, amin jóéjszakát énekel Lily-nek. Itt nyer új értelmet a kóros függés kifejezés.
Lily az esküvői ajándéklistát bámulja, senki nem vett még semmi menőt, mire kiderül, hogy Barney fejből nyomja az árakat a porszívótól a háztartási robotgépen át a Zsolnay porcelán étkészletig, mindent, centre, kerekítés nélkül. Legalább annyira hasznos tudásnak tűnik, mint a periódusos rendszer alkálifémek oszlopának szabad vegyértékeinek ismerete, szóval jogosan merül fel a kérdés, mégis mire fel.
Barney összehív mindenkit a bejelentésre: játékosként szerepel a „Találd el az árat” műsorban, ez minden bizonnyal valami hülye amerikai műsor, ennek ellenére mindenki örül a hírnek, megkockáztatom, hogy van, aki nem teljesen őszintétlenül. Barney távolba révedő szemekkel szaval a műsor társadalmi hasznáról, a vásárlókat megjutalmazó kapitalista utópiáról, amelyben Amerika saját arcát látja viszont a dicsfényben. Nesze neked, keleti nyitás, meg nyugat alkonya.
Lily már átdobozolva Robinhoz, belibeg a menyasszonyi ruhájában, Robin lelkendezik, Lily is fürdik az örömben, egészen addig, amíg a ruha le nem esik róla. Kifogyott belőle (csak tudnám, mégis honnan tudott még fogyni, eddig is el tudott bújni egy ropi mögé hunyózáskor), így ott áll pucér felsőtesttel, (hátulról persze, mindenki megnyugodhat). Dráma.
Ted a pohárköszöntőjét gyakorolja Marshallal: sablonkezdés után Ted funfact válogatást adna MarshallLily-ről. Marshall büntetett előéletű, mert egyszer egyedül vezetett a családi sávban. Pontosabban mégsem, gyors kapcsolás a bűntettre, amikor a polisz éppen lebubogta Marshallt, Lily rémült feje is felbukkan a csávó öléből, szóval cidázás minősített esetével állunk szemben, így Marshall valójában nem követett el bűncselekményt. Vagy mégis, a jóégtudja, mik a családi sávban történő pipáztatásra vonatkozó szabályok az egyes államokban.
Marshall letiltja a sztoriról, na, pippantásról, szexről család előtt soha. Barney berohan őrjöngve, tesz egy kört, majd ki. Visszarohan eufóriában, még egy kör. A srácoknak dönteni kell, hogy melyik legyen a bevonulása. Tedet ez annyira érdekli, mint a vízállásjelentés Nógrádszakállra vonatkozó része, kér még egy próbakört, majd kizárja Barney-t, aki ezután azzal riogat, hogy kizárja Tedet a nyereményből. Ha-ha, mintha bárki egy fél pillanatig komolyan venné.
Lily próbál intézkedni, hogy bevegyék mellben a ruháját, elég göröngyös út elé néz, egyrészt egy vagyonba kerülne, másrészt „a férjhez megyek, de túl nagy a ruhám, miközben nem is akartam lefogyni” szöveg kiveri a biztosítékot a vonal másik oldalán, a felháborodás levékonyribancozásban és telefonlecsapásban ölt testet. Lily fizetne az átalakításért, Robin szerint inkább vissza kell híznia, tekintse úgy, hogy sors megajándékozta egy multipass-szal, ehet, amennyit be tud tolni a haja alá. Lily elvadult étellel indítana, a chipstől a tescósfagyiig tart a képzelőerő, ezzel ne menjen ételdizájnernek.
Ted beszéde, második nekirugaszkodás, szexualitás ezúttal a sutba dobva, a pár kapcsolatának egyik fontos momentumára lesz felfűzve a beszéd. Ted Mosby vagyok, a vőfély. Erős kezdés, mintha a megyei autópálya-matrica rendszer indulását látnánk. Egyetem első éve, a LilyMarshall még csak néhány hete járt, éppen kiütötték magukat, vigyorognak, mintha fényképeznék őket, de az éhség keményen diktál, így Ted a boglyas fejével együtt elugrik kosztot intézni. Majd amikor visszaér kezében két csomag sós-hagymással, Marshall örömében elnyom egy szeretleket felé, amit Lily félreért és visszakézből kiosztja az én is szeretlek választ, sőt, még rálicitál azzal, hogy tudom, hogy korai, de örülök, hogy kimondtuk. Boglyas Ted érzi, hogy rosszkor van rossz helyen, a háttérben visszavonul, mielőtt kiderülne a tévedés.
Marshallnak viszont ez a sztori sem felel meg, nézzük sorban a problémás elemeket: az biztos, hogy nem lájtkólától állt háromfelé a szemük, egészségtelen kaja, csaj a szobában, ráadásul Lily még azóta sem tudja, hogy Marshall az első szeretleket Tednek és egy zacskó hagymakarikának suttogta a sötétbe. Ted szerint ez a lőtéri kutyát sem érdekli, Marshall szerette és szereti, és ez a lényeg, a többi kerekítési hiba.
A bárban összefut a csapat, Marshall és Lily egy laza hellóval intézik el a találkozást. Ted álla a padlón, értetlenül áll a helyzet előtt, az sem lehetne nagyobb meglepetés, ha Vida Ildikó angolul szavalna Shakespeare-t. Az utóbbi néhány este különtöltve, azt gondolhattuk volna, lesz sírás, vihorászás, nyuszmuszolós ugrabugra a nyakba, és csak a jóérzés tartja vissza őket egy kiadós mosdószextől. Barney szó szerint beteker, a bringa kerekén meg van jelölve egy küllő, azt próbálja kipörgetni. Majdnem eltalálja, de ez Barney-nak kevés, mint pilótakekszben a propeller, teljesen kiborul és felrúgja a hisztibilit. A többiek értetlenül állnak a kibukás előtt, erre Barney jelentőségteljesen leültet mindenkit, mondván, el kell mondania egy fontos dolgot. Izgulunk.
Barney valójában azért megy a műsorba, hogy ott találkozzon az igazi apjával, aki Bob Barker, a műsor házigazdája. Na, most van az, hogy az értetlenségből karikás ostort lehetne fonni. Rákérdeznek, Barney, miért gondolod, hogy ő az apád? Talán, mert az anyukám mondta, azért. Namost, ha a whatthefuck érzés folyékony lenne, akkor az egész bár fuldokolna.
Flashbackelünk, serdülő Barney kérdezgeti az anyját, hogy ki az apja, frusztrált szegény, a suliban mindenki tudja, csak ő nem. Népszerű problémafelvetés ez a popkultúrában, a Lostban a fél társaság apakomplexussal volt terhelt a gerincsebész Jacktől az önjelölt cserkészparancsnok Lockig, ráadásul Eric Cartmen is megjárta ezt a gyötrelmes utat, reméljük, Barney kevesebb sötét titokra bukkan. Anyut ennyi erővel az apja helyett a differenciál-egyenletek felől is kérdezgethetné, mert kábé lövése sincs, de az érzelmi intelligencia csíráját mutatva nem azt mondja a fiának, hogy amekkora buli volt, örülj, hogy nem kutya lettél, hanem ránéz a tévére, ahol éppen Bob vezeti a műsort, és kiböki, hogy hát ez a fickó.
Onnantól kezdve Barney a tévéműsoron éli ki az apakomplexusát: a képernyő előtt feszít, ha jó jegyet kap a suliban, halloweenkor is a képcsőnek újságolja, hogy apának öltözik, de még a baseball-labdát is a tévével dobálja. A terve, hogy elmegy Los Angelesbe, megnyeri a főnyereményt, majd elmondja főműsoridőben, hogy kicsoda ő, és apuci büszkén megsimogatja a buksiját, mintha gólt lőtt az keleti főcsoport kiesési rangadóján. Hát, nem a zseniális az első szó, ami a tervről az eszünkbe jut. Ted szintén aggályoskodik rajta, hogy Barney országos műsorban akarja bejelenteni, hogy ő Bob pici fia, de ő nem a magyar valóságshowkon szocializálódott, láttunk mi már meredekebb dolgot is.
Lily fő problémája ezalatt, hogy fel kell szednie három kilót, és hiába zabál tele szájjal kakaóscsigát hamburger mellé kísérőnek, tovább fogyott fél kilót, hiába a trashkaja. Biztos az esküvői stresszből fakad, hogy nem fújódnak fel rá az úszógumik. A vészhelyzetre való tekintettel Robin elkezdi etetni tejkarammelával, Szatmármonostoron nem tömik így a libát a falunapi vígasságokon. Robin kíméletlenül eteti, és még szopatja is: most sírni fogsz, szegény kicsi, vékonyka baba. Lily már bőg, Meghan Trainor meg eret vág magán, ha ezt a részt látja, topsláger ide vagy oda.
Ted harmadszor is nekifut a pohárköszöntőnek, a szokásos erőteljes Ted Mosby vagyok, a vőfély kezdés után kifordítja a sarkából a valóságot, és előad egy olyan jófiús-jókislányos történetet, amire minden otthon kamuzó tinédzser megnyalná a tíz ujját. Eszerint Marshall és Lily újrapárosodása után este 10-ig fentmaradtak, csokis tejjel koccintottak, és közben hálaimákat rebegtek Marshall szülei felé, amiért megtanították, hogyan érezzék magukat jól alkohol nélkül is. Erre a történetre még a KDNP vaskalapos tagozata sem tudna gombot varrni.
A gejlfaktort azzal csavarja még feljebb Ted, hogy a történet szerint Lily szerelmes őrületében ekkor legszívesebben megfogta volna Marshall kezét, és csak szorította, szorította volna. Majd később Robin rajtakapta őket, amint a wc-ben is egymás kezét szorongatva pirulnak bele a lamúrba. Csodás és felelősségteljes este volt tehát, mindenki emelje poharát a konszolidált és komoly Marshallra és Lilyre, zárja le Ted a próbabeszédet. Marshallnak ez sem jó, hiába, van, akinek még a szar is keserű, szerinte ez a legpocsékabb, legunalmasabb beszéd, amit valaha hallott. Ted lámpást gyújt haverja fejében, persze a te idióta cenzúrád miatt lehetetlen épkézláb beszédet írni, ha kigyomlálod belőle a szex, alkohol, cigi és züllés tartalmat. Pohárköszöntő tekintetében Ted bedobja a törölközőt. Lily szintén, nem érdekli, ha leesik róla a ruha, nem eszik többet, kész, csók, punktum.
Előreugrunk két héttel későbbre, az esküvőre,Ted tartja a beszédét, Lily pazarul néz ki a ruhájában, Marshall kalapban (egy kósza WTF azért itt keringhet a fejünkben). Ted arról szónokol, hogy az ifjú pár tökéletes pillanatát akarta megtalálni a beszédhez, de az olyan volt, mint tűt keresni a boldogság 10 éves szénakazlában. Aztán két nappal ezelőtt rajtakapta Marshallt éjjel hazalopózni, aki azt a gagyi kifogást akarta elsütni, hogy alvajáró. De Ted gyorsan átlátott a szitán, és kiderült, hogy Marshall az éjszakákat egy hotelben tölti. Súlyosbító körülményként Lily-vel kettesben, kiflizve, bújva, miközben komoly lakomákat burkoltak, meg szexeltek gondolom, de erről nem szól a tószt.
Így hízott bele Lily az esküvői ruhájába. Tehát Ted pohárköszöntőjével azt az üzenetet kalapálja a násznép fejébe, hogy a LilyMarshall páros legfontosabb, legtökéletesebb momentum az, hogy 10 év együttlét ide vagy oda, mégsem tudnak egymás nélkül eltölteni egy estét. Egészségükre. Ki-ki döntse el, hogy ez az örömnek szól, vagy gyógyulásra vonatkozó jókívánság. Mindenesetre az tuti, hogy az érzelgősséglavór csordultig telt ezzel a sztorival.
Ted-apu itt benyomja a pause gombot a sztoriban: először el kell mondania Barney történetét, úgyhogy betolja ezt lemezt a lejátszóba. A show-ban Barney-t szólitják, gond nélkül lehozza a pacsis bevonulást, a társaság együtt nézi a tévében, mintha újévi köszöntő lenne, csak Áder János bajsza helyett Barney nyakkendője van a képben. Barney már az első mondatnál majdnem leapázza a műsorvezetőt. Első nyeremény egy férfi és női különleges karóra-szett, Barney beletrafál az árba, adja is ajándékként Lilyéknek.
Barney tarol a versenyben, videókamera, számítógép, viszi, ami az útjába kerül. Egy alkalommal 30 másodperc van találgatni, erre menet közben gyerekkori képeket mutogat magáról a műsorvezetőnek. A műsort nézve Tedet a hideglelés kerülgeti: mit csinálsz, Barney? A srác a legnagyobb nyugalommal oltja le, talán eltöltök egy kis időt apámmal!?!? Az idő pörög, Barney képeket mutogat, majd az utolsó pillanatban bemondja a helyes árat. Megy ez is a nászajándékok közé, a kristályváza mellé.
Jön a pörgetés, Barney aggódik, ez az ő achilles-sarka. Bob támogatja, „Menni fog az, fiam”. Barney elkerekedett szemekkel néz vissza, mintha az új megyei autópálya-matricás térképet próbálná megfejteni. Majd megörül, kipörgeti a jackpotot, őrjöng. Kérdezi Bobot: büszke vagy rám? Persze. Teddel együtt sóhajtunk fel, ez elég furcsa momentum volt. Jön a következő kör, valami jokerdobozra kell árajánlatot tenni, Barney produkálja magát, nyugtatja a közönséget, majd pontosan eltalálja a jokerdobozban lévő ajándék árát. Mindenki őrjöng a tévében és a képernyők előtt.
Mielőtt Bob lelövi a showt, Barney még szeretne neki mondani valamit. Kapkodja a levegőt, zavarban van, zihál, ilyennek nem nagyon láttuk a srácot, végül gratulál a 35 éves műsorvezetői pályafutáshoz. És átöleli az apjának hitt fazont. Otthon mindenki zavarban, miért nem mondtad el neki? Barney azzal magyarázza, hogy ha az ember egész életében hisz valamiben, nehéz elfogadni, ha kiderül, hogy nincs igaza. Így valószínűleg Bob nem tudta volna kezelni a helyzetet. Többiek bőszen helyeselnek, igen, jól döntöttél, hogy tekintettel voltál Bobra. Végül Barney még megdobja Marshallékat egy homokfutó slusszkulcsával, ideális ajándék a New York-i forgalomban, Manhattan utcáira.
Záróképként megkapjuk Marshall Lilynek felvett videóüzenetét: énekli a jóéjtdalt, majd Tedet is magával rántja a zsenántság szakadékába. Ha létezik a kínosságnak abszolút referenciapontja, azt hiszem, ez a videó sikerrel pályázna rá.
Facebook kommentek