Egy nagy parti előkészületeit látjuk, első blikkre igen hosszú és illusztris lehet a vendéglista. Csakugyan, milliomos papa kicsi lánya készül eljegyezni magát az ő hercegével, azaz mégse, a vőlegény Colin Cavendish vicomte, nem herceg és nem is egyszerű lord, tisztázzuk mindjárt az elején. A fiúcskának nem is tetszik a nagy felhajtás, pedig ez még csak a bemelegítés, a lagzi a tervek szerint Cavendish család ősi kastélyában lesz majd Angliában, snoblesse oblige, ugyebár. A srác mindenesetre megmenekül a nemesemberhez nem méltó újgazdag rongyrázástól, az eljegyzési buli másnapján holtan találják a Central Parkban.

Jo és Hanson mászkálják körbe, ketten együtt megállapítják, hogy az áldozat angol, királyi méltóság és drága öltönye van. Henry kell ide, bár ez nekem nem teljesen világos, attól, hogy kékvérű hullát fogtak, még ugyanúgy kell nyomozni, de lehet, hogy lemaradtam valamiről.

Kedvenc doktorunknak egyébként szabadnapja van, otthon üldögél Abe társaságában. Reggelizgetnek, az öreg piackutatási célból a gyászjelentéseket böngészi de üzlet helyett egy gyerekkori barátja halálhírét találja az újságban. Nosztalgiáznak kicsit a régi szép időkről, mikor még hármasban éldegéltek együtt Abigaillel. Mikor megcsörren a telefon, Henry már tudja, hogy ki keresi: kilenc óra van, a holttesteket pedig nyolc és fél kilenc között szokták általában felfedezni, a nyomozók mostanában érkezhettek a helyszínre. Valóban Jo van a vonalban, szükség lenne a doktor szakértelmére.

A helyszínen már nagy a csődület, a nyomozók még mindig ott tartanak, hogy felséges hullát találtak, Henry szemeit forgatva próbálja a tudatlan jenkiknek elmagyarázni a különbséget a királyi és a nemesi rangok között, persze sikertelenül. De foglalkozzunk végre a szerencsétlen áldozattal magával, szegényt fejbevágták és nyakonszúrták, egyelőre nem tudni mivel, a seb szabálytalan, a gyilkos fegyver pedig nincs meg.

Jonak nem áll össze, hogy mit keres egy angol nemes éjszaka a Central Parkban az meg pláne nem, hogy ha már megtámadták és megölték, miért hagyták nála a tárcáját. Ez semmi, mondja Henry mindentudóan, az akkori Lord Cavendishtől még Viktória királynő elvette a nemesi címet, ráadásul az egész família kihalt még 1881-ben, tehát az áldozat csaló volt. Hanson természetesen késve érkezik az infóval, meg is sajnálom szegényt, olyan büszke volt magára, hogy röpke félórás telefonálgatással kiderítette ugyanezt.

A hullaházban folytatjuk, Henryék a halálos szúrás helyén aranyszilánkot találtak, az áldozat lábán lévő régebbi behegedt sebben viszont sódert, a fiúcska inkább volt kékgalléros munkásember, mint kékvérű nemes. Ráadásul amerikai volt, nem angol, tromfol Lucas, ezt a szájpadlásából, illetve annak állapotából derítették ki, abból, hogy hogyan képezte a hangokat. Ezen kívül a haját is festette, ezen apropóból visszaugrunk kicsit a múltba, 1957-be, ahol Henry éppen őszülő halántékot pingál magának, hogy öregebbnek tűnjön, különben megint költözniük kell. Abby figyelmezteti, hogy ne legyen paranoid, egyébként tetszik neki amit lát.

De folytassuk a halottszemlét az orvos- és úridivatszakértő Henry segítségével. Az áldozat előkelő Paul Stuart öltönye nagyon kifinomult ízlésre vall, a srác tehát jól tudta, hogyan adja az arisztokratát. A zakó belső zsebénél Henry felfedezett egy kihalófélben lévő öltésfajtát, amit már szinte senki nem használ, mit ad isten, az ő szabója pont ilyen.

Hőseink tehát felkeresik az üzletet (354 Madison Avenue, New York, nyitvatartás hétfőtől vasárnapig), a szabónál nem sokra jutnak, a néhai Mr. Cavendish mindig készpénzzel fizetett és személyesen jött az öltönyeiért, kivéve az utolsót, egy szmokingot, mivel nősülni készült. A kelengyeosztályon fiatal eladólány sajnálja nagyon elvesztett ügyfelét (vagy a saját jutalékát), de legalább megvan a menyasszony neve: Emily Sontag, a papája textilgyáros. Mindeközben Henry egy futárra, illetve annak lábszárán éktelenkedő sebhelyre lesz figyelmes. A srác nyomába ered, folyamatosan annak lábát vizslatva, Jo még azelőtt utoléri, hogy beveretné a fejét egy bringalakattal. Végül a küldönc felismeri az áldozat fényképét, Dwight Dziak a neve és biciklis futárként dolgoztak együtt, azért a hasonló seb a lábukon. Egyébként eltűnt, a kollégája vagy egy éve nem látta.

Abe otthon a tükör előtt méregeti magát, Henry szerint nagyon csinos az öltönye, magabiztosságot sugároz (ő már csak tudja). Az öreg temetésre készül, a régi barátéra, akinek a halálhírét az újságban olvasta, nagyon izgatott, hogy találkozni fog pár évtizedek óta nem látott ismerőssel. Jó volna, ha Henry is elkísérné, kellene egy szárnysegéd, az ő korában ugyanis temetésen lehet a legjobban csajozni. A régi barátok között egy hölgy is van ám, Fawn, Abe gyerekkori szerelme.

A rendőrségen Jo és Hanson referálnak Reece hadnagynak az eredményekről. Dwight, az áldozat nevelőotthonokban nőtt fel, aztán New Yorkba érkezett futárkodni, onnan pedig felszívódott. Ilyen múlttal nem nagyon szokás gazdag családokba beházasodni, a kérdés most az, hogy a srác a menyasszonyát is átverte-e, vagy a szerelmesek közösen tervelték ki, hogy megvezetik a milliomos papát. Érkezik a pityergő ara, fogalma sincs, hogy ki akarhatta megölni a vőlegényét, Dwight Dziakról pedig sosem hallott, így a nyomozók felvilágosítják, a lány immár egy életre megjegyezte a nevet ebben biztos vagyok.

Mivel a holttesttel végeztek, Lucas elrakná azt a hűtőbe, közben megragadja az alkalmat egy kis elmélkedésre. Nehéz dolog másnak kiadni magunkat, ő például gyerekkorában, mikor iskolát váltott egy évig Fernandónak hívatta magát, de aztán belefáradt a nagy aggodalomba, hogy lelepleződhet és még spanyolul se tudott. Egy szó, mint száz, ő aztán tudja, milyen érzés, ha folyton a hátunk mögé kell nézni.

Erre a mondatra Henry megint a múltba réved, Abigail és ő kart karba fonva szerelmesen sétálgatnak a Central Parkban, mikor hősünket egy nála jóval idősebbnek tűnő rokkant háborús veterán szólítja le és vonja kérdőre. Együtt szálltak partra Normandiában ugyanattól a lövedéktől sérültek meg, hogyan lehet Henry ilyen fiatal és fitt, míg ő rokkant és öreg. Hősünk mentegetőzik, valakivel összekeverhették, az éber rémálomból Lucas zökkenti vissza a valóságba. Egyrészt tudni akarja, hogy a kapcsolatuk eljutott-e már oda, hogy keresztnéven szólíthassa főnökét, másrészt közli, hogy Dwight/Colin zsebében papírfecniket talált, kirakóst játszott velük és egy egymilliós csekk jött ki a végén, ami a leendő apóstól származik. Az ara szerint az esküvőre kapta a srác a pénzt, amit ugye a (kitalált) családi kastélyban tartottak volna.

Nem árt tehát felkeresni az idősebb Sontagot, mert mint ahogy Reece hadnagy kiváló érzékkel rámutatott, az apukák nemigen szeretik, ha összetörik a kicsi lányuk szívét; szóval az öreg rájöhetett a csalásra.

A találkozó újabb alkalmat ad Henrynek sherlocki képességei megcsillantására. Hősünk egyébként nagyon segítőkészen indít, észreveszi a melegítőpárnát az asztalon és hogy Mr. Sontag meghúzta a derekát, mindjárt adja is a jó tanácsot: a jég sokkal jobb az ilyen golfsérülésre. A papa tényleg elégé zabos az átverés miatt, de nincs semmi mondanivalója, a bulin látta utoljára az áldozatot, a srác boldognak tűnt, hogyne lett volna az, egymilliós csekk lapult a zsebében. Sajnos elszólja magát, hazug oklahomai gazembernek titulálja a fiút, márpedig a Dwight származásáról szóló infót nem adták ki senkinek. Henry, aki közben körbeszaglászott (szó szerint) az szobában, már mondja is a hogyvoltot: a parti után Sontag papa itt találkozott leendő vejével és veszekedtek, az öreg a falhoz kente a fiút (hopp, itt egy foszlány a menő öltönyből), az visszalökte az apóst egyenesen neki az asztalnak (így sérült meg a háta, a bútor el is mozdult). Erre az golfütőt rántott és fejbevágta vele Colint, csak nem jó szögben (újabb jó tanács érkezik Mr. Sontag golfütési technikáját illetően). Az ütőkről azóta minden bizonyítékot lepucoltak már valami erős illatú cuccal, Henry szerint legközelebb sós vizet kellene használni, ugyanúgy leviszi a vért csak szagtalan, tényleg csupa jó szándék ma a doki. Jo innen a gyilkossággal folytatná, de Sontag apu ügyvédet kér.

A jogász, bizonyos Peter Guzik meg is érkezik a rendőrségre, hozza az írásos vallomást, Mr. Sontag beismeri, hogy fejbeverte az áldozatot, gyakorlatilag azt is, hogy ügyvédi tanácsra eltüntette a nyomokat, de nem ölte meg. Jo és Hanson megállják, hogy nem röhögik szembe a jogász fiúcskát. (Egyszer egyébként volt alkalmam végigülni egy tárgyalást, ahol a vádlott valóban azzal védekezett, hogy az áldozat önként adta oda neki a pénztárcáját és a telefonját és ő csak ezt követően vágta orrba csak úgy, na ott szem nem maradt szárazon.) Sontag papa ezen a ponton egyébként elbocsátja a mihaszna ügyvédet és végre elmondja, hogy Colin/Dwight bement hozzá, bevallott mindent, azt is, hogy időközben beleszeretett Emilybe és ha a lány megbocsát neki, akkor megszöknek együtt. Ezzel együtt a srác élve távozott, az apósjelölt pedig reggel dolgozni ment, alibije is van.

Vissza a hullaházba, Henry újra vizsgálódik, a fejen lévő sebben gézdarabot talál, a sérülést tehát ellátták, majd azon kezd elmélkedni, hogy egy ilyen mélyről jövő fiú hogyan kupálódhatott ki ennyire pár hónap alatt. Hirtelen megvilágosodik: Colin pont úgy nézett ki, mintha a Paul Stuart legújabb katalógusából lépett volna ki (amiből véletlenül pont van egy példány a doktorunk asztalán). Volt tehát egy mecénás aki finanszírozta és kitanította. A gyilkos fegyver pedig egy aranyozott hegyű toll lehetett, az abból származó forgács volt a halálos sebben.

Nyomozóink hamar kiderítik, hogy Colin összes cuccát dolgozói kedvezménnyel vásárolta valaki, mégpedig Patricia Abbott, az eladólány a kelengyeosztályról, nocsak. A lány lakásában megtalálják a kötszert, amivel a fiú fejsebét kezelték, egy darabkát a zsebében talált csekkből, meg néhány könyvet "hogyan legyünk úriemberek" témakörben. Henry elemében van: egy Patriciáról és Dwightról készült fényképpel a kezében kultúrtörténeti kiselőadást tart a szerencsés egybegyűlteknek, a téma Pygmalion, a jenkik kedvéért a My Fair Lady. A lényeg, hogy ezek ketten szerették egymást, együtt tervelték ki a csalást, a Patricia megtanította a fiút viselkedni, felruházta, akkor került homokszem a gépezetbe, mikor Colin tényleg beleszeretett Emilybe.

Új gyanúsított van tehát, a nyomozók szerint már akárhol lehet, de Henry szerint a lány nem menekül, azt nem így szokás. Hősünknek van némi tapasztalata e téren, ugrunk is a múltba, költözni kell, Henry kezében bőröndök, Abigail a pótolhatatlan családi fotókat csomagolja, azok nélkül nem megy sehová. Már csak Abe-nek kellene szólni, a kisfiú még semmit nem tud, épp a szobájában ecseteli a barátjának az első csók élményét.

A jelenben Henry már a régi barát temetésére kíséri el fiát, Abe, a vén csibész épp az özvegyet óhajtja felszedni, a lányt, akit először csókolt meg, hősünk ezen kicsit kiakad. A kurizálásból nem lesz semmi, Henry meglátja a temetőben Emily Sontagot az ügyvéd fiúcskával és felbukkan Patricia is, akinek a nyomába erednek (azért Abe a biztonság kedvéért leadja a névjegyét a szép özvegy unokájánál). A rendőrök persze elkapják a lányt, Patricia nagyon odavan, szerette Dwightot és csak egy jobb életet akartak, de a halála estéjén a fiú szakított vele, utána elment Emilyhez magyarázkodni és bocsánatot kérni. Ehhez képest a parkban kötött ki holtan, mondja Jo. Patricia ezen meglepődik, kiderül, hogy Colin az ő ötletére pont ott kérte meg Emily kezét, ahol megtalálták.

Újra a parkban, Henry és Lucas szokás szerint eljátsszák a gyilkosságot (utóbbi csak kicsit duzzog, hogy már megint ő az áldozat). A tettes ezúttal Emily lenne, de megállapítják, hogy a lány nem döfhette a tollat olyan erővel a fiú nyakába, hogy az még az állkapocsba is belevágjon. Hanson szegény megint elkésik az infóval, miszerint a menyasszonynak biztos az alibije. Valaki el akarta kapni Colint még mielőtt bocsánatot kért volna Emilytől, tehát az arát kell letartóztatni, mondja Henry, Jo és Hanson csak lesnek.

Mindenesetre nem vitatkoznak vele, beviszik a lányt, Jo eközben elmagyarázza Peternek, az ügyvédnek, hogy meglett a gyilkos fegyver. A fiúcska ráharap a csalira, éjjel a parkban akarja előásni az elrejtett tollat, mikor nyomozóink letartóztatják a gyilkosságért. Peter tehát szerelmes volt Emilybe, ezért akarta megakadályozni, hogy Colin mindent megmagyarázzon és bocsánatot kérjen a menyasszonyától, összeverekedtek és ekkor ölte meg. Henry és Jo búcsúzóul még vigasztalják kicsit a lány, elmondják, hogy Colin összetépte a milliós csekket és csak őt akarta, a szerelem nem volt átverés.

Abe napja jól végződik, a boltban Fawn, a gyerekszerelme látogatja meg, nem felejtette őt el (az első csókot nem lehet). Az öreg rögvest randira hívja a szép özvegyet, de korai még a kávézás, a múltkor (ötven éve) is csak egy shake-nek indult és mi lett belőle. Azért nem kell csüggedni, hamarosan találkoznak majd.

Jo és Henry hazafelé baktatnak a sötétben, a nő a doktor személyiségét boncolgatná, mert nem tud eligazodni rajta, egyelőre kevés sikerrel, az elemzés tárgya csak sejtelmesen mosolyog. Henry végül taxiba száll, hogy időben hazaérjen vacsorára, különben Abe még képes és mikróba teszi a kaját. A taxisofőr ismerős, rekedt hangon szólal meg és régi barátként üdvözli, Adam az, az ajtók záródnak és a kocsi a halálra rémült Henryvel elindul az éjszakába.

Basszameg!