Kedves Olvasók! Mint kedvenc sorozatunktól megszokhattuk, az alkotók így félévad táján előzékenyen hintába ültetnek minket, amikoris a nézők és a hogyvótíró sem tud mást, csak sűrűn szórni a kocsisok által is megirigyelt válogatott káromkodásokat. Mindezek miatt és a sorozatot itthon követők lelki nyugalma érdekében a történéseket a tovább mögé tettem. Az érdeklődők a hullámvasútra eme gomb megnyomásával vehetnek jegyet.

Onnan folytatjuk, ahol az előző rész végén abbahagytuk: a tőzsde mélyrepülésben, a kijelzőket meredten bámulók csoportjában ott van Főncsi, sőt jön Forrás is, aki visszatért a Szamaritánussal történt fecsegésből. Megállapítják, hogy a pénzügyi káosz lesz a legkisebb bajuk, ha az ellengép nyer, de szerencsére a gépnek erre a helyzete is van B-terve: a nőnél egy táska van, benne némi okoskütyü és rajta egy szoftver, amit a gép egy hekkerrel csináltatott erre az esetre (mikor, hogyan, helló?!) – a program stabilizálja a zuhanórepülésben lévő piacot, de ahhoz a tőzsdén helyben kell telepíteni.

Szóval szükség lesz minden hadra fogható félre, köztük Ricora, aki ugye elszabadult ágyúként és egyben élő célpontként grasszál a városban és kósza célszemélyeket ment: most épp egy brókert az ablakon kiugrástól. Forrás jelzi a fülesén, hogy segítenie kell, de persze nem a tőzsdén, ahova a Szamaritánus ügynökei is várhatók, hanem a városban – a pontos feladatát majd később tudjuk meg.

Az ellengép embereinek főhadiszállásán Greer sátáni mosollyal figyeli a tőzsde zuhanását, közben Lamberttel beszél – aki valamiféle alagsorban trappol, pontosan nem lehet tudni hol. Az ügynök aggódik, hogy ezzel a tőzsdés húzásukkal túl nagy feltűnést keltenek, de az öreg megnyugtatja: egyrészt ez csak az első lépés gépük sokkal nagyobb tervében, másrészt pont a káosz a lényeg. Főncsiék ugyanis megpróbálják majd helyrehozni, és akkor lehetőségük lesz elcsípni őket. Mondtam már, hogy a fene essen belétek?

Ja, azt viszont tutira nem, hogy nekem van egy apró reményem Lambertben, miszerint Szamaritánusék oldalán talán ő a gyenge láncszem: hidegvérű bérgyilok, de nem pszichopata, mint Martine – ebből csapatunk esetleg előnyt kovácsolhat valahol, valamikor. Vagy nem.

Főncsi és Forrás tehát megérkezik a tőzsdére, a bejáratnál a biztonsági embernek jelzik, hogy a kamerákat jöttek megjavítani. Hogy mit? Mind működik, így a válasz, ám ekkor kimegy az egyik. Ez most nem a gép műve, hanem John fogójáé és Fuszkó jelvényéé, ami lehetővé tette, hogy ezek ketten odabenn garázdálkodhassanak. A megzavarodott biztonságis mindkét érkezőt beengedi. Harold az asztalához lépve gyorsan hekkel egy kört, mire a kamera képe helyreáll (na ja, John visszadugta), ők pedig beljebb avászkolódnak azzal, hogy odabent is mindent ellenőrizniük kell. A művelettel biztosították, hogy a gép hozzáférjen az eddig zárt rendszerhez, az ellengép viszont ne. Ügyes.

Harold és Forrás beszáll a liftbe, ami a hekkelés célállomásához viszi őket, de mielőtt elindulnának megérkezik John és Fuszkó, hogy együtt menjenek világot menteni – az alagsorba. Igaz az ottani gépteremhez extra nehezített terepen kell átjutniuk (biometrikus azonosítókon), de remélhetőleg ennek megoldásában Rico segíthet.

Hogy hogyan? Hát úgy, hogy a metrón vele közös kocsiban utazik a tag, akinek a cége végzi a tőzsde biztosítását, és aki tudja hogyan lehet manuális felülírással kikerülni a szerverszoba bejáratán lévő tenyérlenyomat olvasót. Rico úgy gondolja, hogy ezt pár jól irányzott ütéssel kiszedheti a delikvensből, ám nincs szerencséje – az egyik utast ugyanis annyira megviselték a tőzsdei zuhanás következményei (azaz hogy csődbe ment), hogy bomba mellényben jött le metrózni, és úgy gondolja ideje élesíteni. Shaw türelmet kér társaitól, egy ideig nem tudja a kódot megszerezni, előbb bombaszakértő túsztárgyalóvá kell válnia.

A csapat ekkor lép ki a liftből, a szerver terem felé azonban már nincs lehetőségük elindulni, mert a) a gép konstatálja, hogy mindenhol a Szamaritánus ügynökei vannak (igen, a szerverteremben is), és b) ez az egész bizony egy jól felépített csapda. Ennek bizonyítékaként elmegy az áram, a liftek és az ajtók lezárnak – még jó, hogy Forrás a géptől kap menekülő útvonalat. Ez azért sem hátrány, mert megérkeznek az ellengép ügynökei, és vad tüzelésbe kezdenek. A négyes egy konyha-szerű helyiségbe húzódik be, magukra zárják az ajtót, ami egyelőre egész jól bírja a golyókat, de azért nem ártana, ha a gép mutatna innen valamilyen kiutat.

John kicsit morcosan jegyzi meg, hogy jó lenne, ha a gép nem most adná le a kanalat, de Főncsi csupán időt kér, míg a rendszer lefuttatja a lehetséges kimenetelek szimulációit, és kidobja a legjobb megoldást. Ekkor belassul a felvétel, mi pedig a gép szemén át nézzük az eseményeket, ahogy kalkulálja a lehetséges következményeket, miközben az ellenség odakint nagyobb tűzerőre vált, ami azért erőteljesen átliggatja az ajtót.

Mielőtt a gép megoldást kiköpi, visszatérünk 2003-ba. Egy téren Harold ül sakktábla mellett, ellenfele azonban nincs, csupán meredten bámulja az érintetlen bábukat. Ismeretlen tag szólítja meg, és ajánlja fel, hogyha nagyon unja magát, ő szívesen játszik vele. Kösz, de kösz nem. Mikor a férfi elbattyog, Főncsi a géphez kezd beszélni, közben a telefonját tartja a kezében, azon keresztül várja a válaszokat (üzenetek formájában). Elmondja, hogy ha meg akar tanulni sakkozni, akkor döntést kell tudnia hozni, mert bizony minden egyes lépés megszámlálhatatlanul megsokszorozza a lehetséges kimeneteleket, és az összeset úgysincs lehetőség mérlegelni, viszont a rossz döntést simán lehet korrigálni – szóval döntésre fel. A gép engedelmeskedik, és nekikezdnek.

A jelenben is sikerül döntést hoznia, és Forrás fülére küldi a további teendőket: az étkezőből kijutás után a nő és Harold induljon balra hekkelni a szerverterembe, John és Lionel biztosítsák a terepet, majd a gépteremben vágják el a liftet blokkoló vezetéket. Hősünk „hogyan?” kérdésére Forrás azt mondja, hogy az majd kiderül. (Annyira kell vigyorognom, hogy senki ingerküszöbét nem éri el Lionel kérdezősködése, hogy a nő mégis kihez beszél…). A csapat kitör tehát az étkezőből, hatástalanítják a támadókat, kettéválnak, és útnak indulnak. Főncsi és Forrás haladását követjük nyomon – Harold útközben kiszúr a falon egy eredeti Degas festményt, majd' elalél a gyönyörtől. Az ellenség azonban itt van, első sorozatukkal rögtön a Degast liggatják ki, és bár Forrás megereszt pár lövést, jelentik feletteseiknek hőseinket.

Mikor Greer konstatálja, hogy ügynökei az adott ponton kiestek, Martine-t irányítja oda erősítésként azzal, hogy embereit küldje több irányba, legyen gondja hőseink mindegyikére. Így John és Fuszkó a gépterem felé menet két tűz közé kerül – egyik oldalról Martine és jópár rosszarc, másik oldalról szintén jókora kupac rosszfiú között esnek csapdába. A két nyomozó egymásnak vetett háttal várja a véget, miközben erőteljes szájkaratét folytatnak Martine-nal.

Ekkor jelentkezik be Rico John fülesén, hogy gond van a bombamellényes ügyben, de miután hősünk nem tud válaszolni a dologra, saját kútfőből próbálja megoldani a helyzetet. Némi lelkizés után nem marad más választása, hogy golyót küldjön a tag szemei közé, ezzel viszont annyi a gond, hogy a metró beér az állomásra, és az ott várakozó kommandósok letartóztatják – ebből bezony nem lesz 'biztonsági-főnökből-felülíró-kód-kipréselés'.

Forrás ezért hagyományosabb módszert választ: szétlövi a beléptető panelt, betrappol a terembe, és lelövi a gépek előtt ülő ügynökök többségét. Harold nekiállna telepíteni a szoftvert, amikor a szoba hátsó feléből megérkezik Lambert, és egy mozdulattal Főncsibe durrant. Forrásnak meglepődni sincs ideje, Harold összeesik és meghal!! Ezen a ponton leállítom a felvételt, elordítok egy tucat nyomdafestéket nem tűrő káromkodást, trappolok három kört magam körül és gumiból lévő laptopért fohászkodom, mert annak nem lesz semmi baja, ha földhöz baszom.

Túlélve egy kiadós infarktust és lenyomva egy (na jó, két) ujjnyi whiskeyt megnyomom a play gombot, és a következő másodpercben a ’bobbyewing-szindróma’ némileg hitetlen szemtanúja leszek: az elmúlt percek eseményei csupán a gép buksijában játszódtak le, ez mindössze szimuláció volt, melynek a várható kimenetelét néztük végig; most visszatérünk valós időbe (kb. 8 perccel korábbra) a konyhába, ahol hőseink arra várnak, hogy a gép meghozza a helyes döntést, ami biztosítja a tőzsde összeomlásának elhárítását és az ő túlélésüket.

A felvétel újra belassul, a gép agya cefetül kattog, keresi az optimális megoldást, eközben pedig visszatérünk 2003-ba a sakk-tanítás folytatásának megtekintéséhez. Harold és teremtménye folytatják egymás elleni küzdelmüket, a férfi tanácsokkal látja el a gépet, de egyelőre még ő áll nyerésre – most is legyőzi az MI-t.

A jelenben az újabb opciót választ hőseink megsegítésére. Ezúttal úgy szól a verdikt, hogy Fuszkó és John megy a szerverterembe hekkelni – Lionel itt közbeveti, hogy a törölt mail-jeit sem tudja visszakukázni, szóval ez nem túl jó ötlet, de a nő nem tűr ellentmondást. Ő és Főncsi a gépterembe mennek és biztosítják, hogy a lift visszaálljon. Na, ez érdekes lesz.

Ahogy korábban láttuk, kitörnek a kajáldából, hatástalanítva az ellen ügynökeit. Most azonban John és Lionel indul el a folyosón, ahol a Degas festmény van, nem is rebben senki szeme, amikor néhány golyó kiliggatja. Ellenben mikor Greer beleszól emberei fülesébe, Fuszkó válaszol a hívásra, így az öreg nem gyanítja, hogy merre tartanak, és Martine-nak sem ad utasítást, hogy váljon szét a csapata. (Határozottan jobbnak érzem az esélyeket.) Főncsiék eközben az alagsor másik részén baktatnak, keresvén a megoldást, amivel a lift áramellátását feltűnés nélkül visszaadhatják. Találnak egy generátort, és mivel Harold anno sokat bütykölt autót édesapjával, sanszos, hogy ezt is meg tudja javítani. Forrás a közelben zsákmányol egy baltát, azzal indul a liftet blokkoló rendszer vezetéke ellen.

Johnék ideértek a szerverteremhez, nem ártana a kód Rico-tól, hogy bejussanak. Ő azonban azzal még nem rendelkezik, inkább segítséget kér hősünktől, hogyan ártalmatlanítsa a bombamellényes metró-utast. A kapott instrukciók alapján igyekszik a tag lelkére beszélni, ismételten nulla sikerrel, így kénytelen a szeme közé durrantani. A metró megáll, kommandósok be, Shaw bilincsbe – nesze neked kódmegszerzés. (Ööö, ez most a PoI-féle Kódjátszma? Oké, ez gyenge szóvicc volt. Lionel hatása, jó?). John a felülíró kód hiányában a korábban már látott egyszerűbb megoldást választja: társával együtt szétlövi a beléptető panelt, majd odabent a Szamaritánus ügynökeit.

Fuszkó hekkelni kezdene, de persze ehhez Harold hathatós segítségére van szüksége, aki elkezdi diktálni a beírásra váró parancssort. Mikor látszik, hogy ez nem fog menni, inkább felajánlja, hogy sms-ben elküldi, onnan egyszerűbb átmásolni. Csakhogy időközben a terem hátuljából megérkezik Lambert csapata. John konstatálja, hogy a helyzetük reménytelen, ezért elrángatja a géptől társát, belöki az egyik ajtón, amit rázár, hogy ezzel védje az életét, maga pedig tűzharcba kezd az ellen ügynökeivel. Közben folytatja a parancs beírását, de lövést kap a lábába, bazmeg! Lambert egyre közelebb jön, míg végül kézi tusát vívnak egymással, aminek a végén a rosszarc beledurrant hármat Johnba. Ó, hogy a kurva @&#%/@&!!!…

Hősünknek még van annyi ereje, hogy elvigyorodjon a tényen, miszerint elvette a gyilok kézigránátját, aztán kihúzza a biztosítószeget, és mindannyiukat a túlvilágra küldi. De nem, most nem megyünk vissza a múltba (pár perccel korábbra), hiába az előbb az egyik főhős halála utáni újratervezés, ez nem szimuláció, az események folytatódnak tovább. Úgyhogy felvétel leáll, ordítás újra kezd, Jonathan Nolanék pedig versenyt csuklanak és a saját mocskukban fetrengve, üvöltve kimúlnak.

Forrás a gép utasításainak megfelelően a baltával betöri azt a falat, ahol a liftet vezénylő vezetékeket találja, közben Rico egy rendőrautó hátsó ülésén végzi, bilincsben. A két nő enyeleg egymással egy kört, illetve inkább hekkerünk enyeleg, Shawnak nincs humora a témához, hiába erőlteti a másik. Forrás szerint tökéletesen összeillenének, de Rico szerint maximum akkor, ha más ember nem maradna a földön. Milyen romantikus. És hogy Forrás miért hozta fel ezt a témát most? Hát mert Martine és csapata ideért, tucat fegyveres szegezi rá a stukkerét. A nő megfordul, baltájával a liftet blokkoló vezetékbe vág, aztán holtan esik össze a golyózáporban, baszki!

És ekkor Bobby szelleme mégiscsak előugrik a sötétből, és igen, visszatekerjük az időt, ez szintén csak egy szimuláció volt a géptől – irány vissza a konyha, és a további lehetőségek keresése. Az íróknak üzenem, hogy találkozzatok egy talicskára való majommal hátulról, plusz lehetne, hogy több szopórollert már nem adtok alánk? Nem nézném még egyszer végig a kedvenceim halálát, lehetne azt? Köszike!

A konyhában bujkálóknak tehát jön a verdikt No.3: a csapat együtt marad, mind a szerverterembe indulnak, hogy hekkelés után a gépterembe vonuljanak biztosítani a kiutat. Felsorakoznak az ajtó mellett, kitörés előtt azonban Lionel lekapja Forrást, és hosszan smárolnak – remélem ez nem olyan halál csókja, mint az előző évadban Carter lelövése előtt. Harold most is észreveszi a Degast, ami pillanatokkal később szitává liggatva végzi. Shaw jelentkezik a kérdéssel, hogy mit csináljon a metrós bombamellényessel, de hősünk társához irányítja. Fuszkó sem tudja a megváltást, eddig egy kollégájával volt hasonló helyzetben, aki stukkert szorított a fejéhez, de az meghúzta a ravaszt. Sameen tehát magára van utalva, ám végül megtalálja az utat a kattant agyú utas lelkéhez, aki kihúzza a detonátor madzagját a robbanóanyagból, így nem kap skulót a homloka közepébe. Rico bediktálja a felülíró kódot Johnnak, a társaság pedig betrappol a terembe, ezúttal anélkül, hogy bárkit is lelőnének.

Ekkor változik a helyzet, a gép szemszögéből folytatjuk a szimuláció megtekintését – eszerint ismét csak egy (gyorsított) szimulációban vagyunk. A szereplők most nem a mondataikat hadarják végig, hanem azt, hogy mit és hogyan mondanának az adott helyzetben, úgy mint „udvarias sürgetés”, „elhadart fenyegetés” stb. Hm, érdekes. A hekkelés sikeres, mi pedig a színpadon folytatjuk az események nézését, azaz a szereplők immár valós szövegüket mondják.

Főncsi megbütyköli a generátort, miközben Forrás John és Lionel segítségére siet a válasszal, hogy melyik drótot kell elvágni a lift aktiválásához. A műveletre most még nem kerül sor, mert közelednek a Szamaritánus ügynökei, ezért hőseink egy kupacba gyűlnek. Fuszkó ezután vágja el a liftet blokkoló rendszer vezetékét, aztán meglapulva várják Martine & Co. érkezését. A tűzharc megkezdődik, a gép kijelzőjén pedig látjuk, hogy hőseink túlélési esélye 2,07 %. Ehh!

A továbbiak megismerése előtt irány vissza 2003-ba, Főncsi immár magányosan ül a parkban és veszít mérkőzést sokadszorra a gép ellen. Harold ekkor tart egy hegyibeszédet, miszerint ez a játék nem tanít meg arra, hogy az emberek egyformán értékesek. Szóval a gép szíveskedjék megjegyezni, hogy a sakk játék, az emberek élete viszont nem; nem tehet különbséget közöttük, nem helyezhet senkit a másik elé. Ezzel távozik, bennem pedig felmerül, hogy nem véletlenül más a Gép, mint a Szamaritánus – utóbbit csupán sakkjátszma levezénylésére tanították meg, nem volt aki alakítsa, terelgesse, és hozzátegye értelméhez a minimálisan szükséges érzelmi hátteret.

A jelenben a gép hőseink túlélési esélyét elégségesnek minősíti, így mikor Bobbyzás után visszatérünk a konyhába majd' 8 perccel korábbra, ezt a változatot adja le Forrás fülére – gyanítom ezzel végére értünk a szimulációknak. Az utasítás szerint tehát miután kijutottak a helyiségből, először mindannyian a szerverterembe indulnak. Harold és John ugyan tiltakozik, hogy talán nem ez a tuti megoldás, de a nő kontráz – ez a legjobb esélyük. Most nincs csók Fuszkó és Forrás között, csupán kitörnek a szobából. A folyosón trappolva Harold észreveszi a Degast, mire Forrás leakasztja a falról – köszi. Az ellenség így a falat sorozza meg, majd kifekszenek John lövéseitől.

Shaw lebeszéli a bombamellényes utast önmaga és az egész metrókocsi atomjaira robbantásáról, aztán diktálja a kódot. Odabent Harold sikeresen hekkel, ismételten emberáldozat nélkül. Odakint a tőzsdemutatókat bámuló emberek örömmel éljeneznek, a zuhanás visszafordult, pénzügyi krízis megoldva. Most már csak hőseinket kell kihozni, a kevesebb mint 3% esély ellenére élve. Uhh, kezdek izzadni.

Lionel baltával likat üt a falon, aztán Forrásért kiált, hogy segítsen melyik vezetéket kell elvágnia. Ekkor érnek ide a Szamaritánus emberei, ezért a nő Haroldot sürgeti, közben kiadja az utasítást a megfelelő kábel kiiktatására, aztán együtt indulnak tovább, míg Martine társaival közelít. Megjelenik Lambert is, a két ellenséges team egyesíti erőit, és vadul tüzelnek hőseinkre; az erőviszonyok meglehetősen egyenlőtlenek.

John észleli, hogy Lambert célirányban van Főncsihez, ezért egy mozdulattal elé veti magát, saját hátába gyűjtve a Haroldnak szánt golyót. Bazmeg, mindjárt vége a résznek, kétlem, hogy innen még „visszatekernénk”. Ha John leadja a kanalat, én gyújtom a tüzet személyesen a CBS székháznál, csak mondom!

Hősünkkel együtt Forrás is begyűjtött egy lyukat az oldalába, ezért hívja Ricot, ahogy elnézem búcsúzni akar. Ennek szerencsére még nem jött el az ideje, Sameen ugyanis megjelenik a többiek mögött – a szellőzőn át mászott el idáig (a gép monitorján rögtön felszökik az eddigi 2%-os túlélési esély 22-re). Plusz a metrós afférból elhozta a robbanóanyagot, amit gondolkodás nélkül az ellen közé vet, aztán tüzet nyit rájuk, ahogy Forrás is. Főncsi és Fuszkó fellapátolja Johnt (akinek az elejéről hiányzik a lik, vagy mert elbénázták a maszkosok, vagy mert nem ment át rajta).

Elvonszolják a liftig, amit most már ki tudnak nyitni, a csajok pedig az ellenségre bocsátott cefet golyózáporban hátrálnak feléjük, miközben azért édelegnek egy kört egymással. Forrás tára kifogy, de ekkor már ők is a lifthez érnek. Harold megnyomja az indítót… és semmi. A szerkezet egyszerűen nem indul. Shaw észreveszi, hogy a közeli irányítópulton van egy vezérlő gomb, vszg azt kell megnyomni, hogy elinduljon. Az érkező ellenség kereszttüzében ez nem lesz egyszerű mutatvány.

Forrás megragadja a karját, nem akarja engedni, hogy Sameen odamenjen, de exügynökünk kirántja magát a kezéből, visszafordul, lesmárolja a nőt, majd hátralöki a liftbe, Fuszkó pedig lefogja, hogy ott is maradjon. Lerántja a szerkezet rácsos ajtaját, sőt a zárat is ráfordítja, hogy semmiképp ne mehessenek utána. Az irányítópulthoz rohan, gyorsan benyomja az indítógombot – a lift elindul lefelé, neki azonban itt és most nincs kijutási lehetősége.

A rosszfiúk ideérnek, veszettül tüzelnek, végül az érkező Martine ér találatot, és lyukasztja ki két helyen hősnőnket, miközben a záródó liftajtó mögött Forrás tombol; szerencsétlent Főncsi és Fuszkó próbálja fogni, de összerogy. A bérgyiloknő a vérző sérülthöz lép, rászegezi fegyverét, míg a lift csukódó ajtajának maradék rése is összezárul hatalmas csattanással úgy, hogy nem tudom eldönteni a hang vajon a Ricora leadott utolsó lövés zaja, vagy csak az ajtó robaja? Hiába reménykedem azonban, többet nincs időugrás. Az íróknak innen üzenem, hogy kapják be, és Johnt továbbra sem adom, csak mondom!

EZ MOST

MEGINT

MIÉRT KELLETT???