Azzal kezdünk, hogy a zöld, és izé, mindenütt meglehetősen feszülős zöld gatyába bújtatott Lilu megmutatja, kit rühell a VV7 nézőközönsége, azaz a műsort a tévében és a neten követő, adásonként átlagot számolva 160 000 ember, akiknek a java része, és most tessen belekapaszkodni a Kiszel Tünde falinaptárba, diplomás, jól kereső, városi értelmiségi. Booyah, motherfuckers. Röné a legkevésbé népszerű, az észrevehetetlen Robinra meg azért nem tennének jelet a nézők, mert azst sem tudják, a műsorban van-e. Tipikus tuja, mint tavaly Bugyitlan Teó volt. Képregények meglepetéssel az ugrás után.

A munkahét az, aminek nemcsak a villalakók, de én sem örülük különösebben, mert kicsit leül a cselekmény, habár a fogak fehérjének kivicsorgatása pont ilyenkor jön elő, például ki a pöcsöm gondolta volna, hogy Miss Kiskun akkora smucig, hogy egyetlen igazi harcostársát, mindég, minden körülmények között mellette kiálló 12kerületet sem támogatja akkor, amikor a budai úrifiú elpanaszolja neki, hogy bizony, egy büdös vasat nem kapott, mert annyira idétlen, hogy egy kibaszott seprűt sem tud összerakni? De minek írok ilyen hosszú mondatot erre? Perszehogy képregény jön.

 Előző csütörtök eseményei itt

Pontosan egy hete volt, hogy Dargay nem bírta tovább. Fogta magát és egészen egyszerűen elment Virág anyjához és becsengetett a 47. számú házba. Virág anyja engedte be, de ennél többet nem tudunk. Vajon elmondta a titkot az asszonynak? Hogyan kell elmondani egy anyának, hogy alig 20 éves lánya limfómával küzd az életéért?

Csütörtök délután 5 óra van, Dargay Virágot várja. Hogy jobban teljen az idő, a férfi a lány hetekkel ezelőtt összetört makettjába próbál meg életet lehelni, változó sikerrel. Nem tudom nem látni a párhuzamot a makett és Virág sorsa között. Nem sokkal múlik el a terápia-idő kezdete, a lány megjelenik az ajtóban. Idáig hallom mekkora kövek gördülnek le Dargay lelkéről. Eljött. Hál Istennek itt van. De Virág meglehetősen morcos. Dargay ideges várakozásából és Virág mérgéből egyenesen következik, hogy pszichológusunk valószínűleg tényleg megsértette az etikai parancsolat ikszedik pontját, de ami a nagyobb baj, a Virágnak tett ígéretét is, és tényleg képes volt Anyukának árulkodni. Virág dühét tompítja az íróasztalon fekvő makett, meglepi, hogy a férfi időt szán még erre is…

Eddig azt hittük, hogy a sorozat vége előtt két résszel már mindent tudunk a raktár működéséről, erre kiderül, hogy egy frászt. Ereklyék kialakulása, gondnokok feladata, régensek kiválasztása, az Eldunari, mint a raktár lelke, és a Látnok, mint a legfőbb infók tudója: ezeket már megismertük, de a raktár költöztetésének módjáról eddig nem volt szó, hát most ez a pillanat is eljött. Az előző részt Claire eltűnésével zártuk, Artie és Claudia átnézi a külön szobát, ahonnan a komatikus állapot fenntartását biztosító lemezjátszó is eltűnt. Az időtálló spektrométert bekapcsolva azt látják, hogy Benedict Valda volt a tettes, tegye fel a kezét, aki másra tippelt. És bizony, már látjuk is a rohadékot, amint az évadnyitóban látott akromatikus lencsét erősíti fel Claire szemére, ezzel tudja majd irányítani a lányt. A lencse levehetetlen, és ha nem engedelmeskedik az akaratának, Valda kínzó fájdalmat bocsát Claire-re. Mi ketten nagyszerű dolgokat alkothatunk, mondja Valda, pont ettől tartunk, mondom én. Főcím.

Minden a munkahét körül forog, nyafizás van, hogy dolgozni kell, mégiscsak borzalmas élet ez, hogy a létfenntartásért nem csupán dögleni kell egy kanapén.

Macival kezdünk, aki a raktárban méri fel a terepet, bent pedig a szorgos kis méhek figyelik, hogy mit csinál, szerintük fensőbbséges, nagyképűen viselkedik és különben is azannyát, amiért neki van zsé, nekik meg nincs. Maci ünnepélyes boltnyitója gyilkos pillantásokba és gecizésbe torkollik ezek után, mert Laci megkondítja a harangot és kikéri a szuperpávörjét, átveszi a boltot nagyembertől. Maci arca elsötétül, áll leesik, hang bennakad, mikor Laci a trónfosztást bejelenti. A fejében valószínűleg az “eztígyhogy?” kérdés villog szüntelenül, olyan kifejezésekkel kísérve, mint a “szakadt volna bele a fejed az anyádba” - legalábbis amióta láttam a Lie to me összes évadát, profin ilyeneket olvasok le az arcokról. Kifelé persze mást kommunikál, de minket nem ver át, tudjuk mi forrong a lelke mélyén és hogy az egy hatalmas póz, kamu duma, hogy ő örül ennek, mert ő dolgozni akart, már szinte unatkozott. Az Ember, Aki Összenőtt A Kanapéval. Jót nevettünk.

Dollival kezdünk, a lány a reggeli napindító adásban susogja a hallgatóknak a mondanivalóját. Nagyon egyedül érzi magát, a következő számot azoknak küldi, akik szintén egyedül vannak. Szegény lány, biztos depis Alak miatt. A lány a dalocskára táncol a kis rádiós stúdióban, közben Nolant is megnézzük, épp szerel valamilyen bombának kinéző eszközt. Vissza Dollihoz, az asztalon mindenféle finomság, megjött a vendége, valaki barát lehet, mert mosolyogva köszönti őt. Vissza Nolanra, a bütykölés közben a dalocska, hol elakad, hol elhalkul, hol hangos lesz, majd ismét Dolli, a lány hangos sikollyal zuhan ki a St. Louis Ív tetején lévő stúdióból.

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Maria Hill épp most szabadult el egy szenátusi meghallgatásról, és már a töke tele van a sok kérdezősködéssel. Ráadásul az összes hárombetűs ügynökség ráállította a bénán álcázott megfigyelőit. Ezt Vasemberné, született Pepper Potts barátnőjének panaszolja, de amikor észreveszi, hogy a követőit valaki egy szálig elintézte, leteszi a telefont, és egy sikátor felé veszi az irányt. Itt Maybe fut bele, aki a T.A.H.I.T.I. projektről szeretne több infót megtudni a nőtől, főként azt, ki volt a felelőse. Attól tart, hogy az áruló Pierce szenátor, és rajta keresztül a HYDRA. Ha ez így van, akkor Coulson nagy szarban van. Hill csak annyit tud, hogy Fury eltemette az infókat, mikor úgy döntött nem temeti el Coulsont. Hát, ööö, izé, köszi, így már minden egyértelmű- méltatlankodik May. Fecsegésre azonban nincs idő, megérkezik a különleges haderő, és őrizetbe veszik Hill-t. May felszívódik.

Előző szerdai ülés itt

Szerda van, Misi a soros páciens, na meg az ő – a világ leghülyébb szülője című versenyben jelenleg az élen álló – édes jó anyja és édes jó apja. Vajon pislákol-e akár Petrában, akár Tamásban egy kis józan belátás GYERMEKÜK sorsát illetően? Ez a mai napra rendelt talány.

Ahogy Misi áll a kanapén mellett és zaklatottan gyürkészi a táskáját nemcsak engem tölt el aggodalommal, de Dargay is döbbenten figyeli. A fiú nem bírja tovább mivanmivanmivan hangsúllyal csap a közepébe. Dargay már meg sem kérdi mi történt? Elég, ha a szülei árulkodnak a legutóbbi iskolai eseményekről? (Úgy tűnik Misi sem hisz a titoktartó pszichológusokban illetve szülőkben.) De András tényleg nem tud semmit. Mit kellene tudnia? Nos Misi odacsapott. Jó nagyot. A múlt heti „költőre”. Eltörte a karját, jó darabig nem tud írni nemhogy verset, házit se. Úgy tűnik megoldódik a váltsunk-e iskolát című problémakör, hisz a gyereket ezek után simán ki fogják rúgni. (Nem mellesleg – és javítsatok ki, ha tévedek, az agresszió után már „csak” az önmaga ellen való fordulás van lejjebb a depi-skálán. Még az kellene, hogy azt is megtapasztaljuk.)

Berlinben vagyunk, kommandósok lepnek el egy gyártelepet, az egyik épületben tömegpusztító fegyver van. A parancsnoknő fején nincs védősisak, ezek szerint itt ő a legkeményebb katona. A rohamosztagban vegyes nemzetiségű emberek vannak, rajtaütésre készülődnek, a parancsnok ki is adja az utasítást a támadásra. Ahogy kell, lövöldözés tör ki, a rossz fiúk egy része lelép a bombával. A főhősnőnk követi őket, de rossz emeleten tartózkodik, le is ugrik gyorsan egy emeletet, macskanő, ha mondom! Sajnos későn ér a bombához, azt élesítették már. A feszült helyzetet megtörve érkezik meg Flynn, aki az egyik szellőzőből mászik elő, stílusos a belépője, mint mindig.