A műsor Bence kisfilmjével kezdődik, aki a tévében folyton a volt csajairól szóló történetekbe botlik. (Tóth Gabit hogy hagyhatták ki?) Aztán női lábak közelednek a folyosón (vagy férfi lábak női cipőben), és az öltözője ajtaján kopogtat a következő (?) áldozat. Bence hanyagul a vállára veti a zakóját, és a csajt (vagy női ruhában lévő férfit) átkarolva elriszálják magukat a színpad felé. Összefoglalva: Bence nem színész, ne is erőltessük ezt a vonalat, és értjük, Zsófi szexi. Ugorgyunk!

A második élő shownak a Pálinka Republic nélkül vágunk neki. Tegye fel a kezét, akinek hiányoznak! Ja, Gabi. Gabi szomorú. Bence és az új lány, Szabó Zsófi nyitja a showt, aki csillagot fog kapni minden megoldott feladatért. Ő azzal kezd, hogy benyal Bencének, hopp, repül is az első csillag. Aztán ha már feljutott a színpadra, akkor már is fel akar valakit konferálni, és azt mondja: “követezzen az a négy ember, akik itt nagyon fontosak…” Tanulság: ha már hagyjuk konferálgatni, adjunk neki rendes szöveget. De a lényeg: jön a két G és a két R, vagyis a mentorok. Gabinak ma nem fog kilógni a feneke, mert nadrág van rajta, de a mellére még köthettek fogadásokat, az ugyanis továbbra sem nagyon akar a ruha alatt maradni. A fiúk ma is unalmasan néznek ki. Gyors fejszámolás, Gabinak már csak két zenekara van, de küldi az energiát Zsófinak. Úgy nézem, ma is előkerült valami gyorsító az öltözőben, Gabi már most ugrál ültében, Szikora pedig a szokásosnál is élénkebb. Ma szerelmesek leszünk nagyon, a tematikát a Szeretlek is, meg nem is adja, amit Robi 1984-ben írt, és a zenekara irtó cikinek tartotta. Én meg azt az évődést tartom kínosnak, amit Zsófi és Bence nyom a színpadon.

Shrek kezd ma, a kisfilmjében látjuk, ahogy a próbán táncra buzdítják, de nem nagyon sikerül neki, erre bedobja, hogy akkor vetkőzni fog a színpadon, erre viszont Alföldi mond nemet. Queent énekel, és nagyon-nagyon laza, jól érzi magát, még egy kicsit meg is mozdul.

Nem tehetek róla, de nekem a passzátról mindig Karinthy halhatatlan Babits paródiája jut eszembe az Így írtok tiből (De Afrikában fú az antipasszát / És négerek masszálnak pántlimasszát…), úgyhogy a magam részéről máris jó hangulatba kerültem. A német cím szerint So ein gutes Geschäft, azaz jó kis üzletnek nézünk elébe, de hogy mi az, az csak a poszt végén derül ki. Natehát: cliffhangerrel zártunk a múlt héten, visszatért az Ausztráliába szakadt Daniel Fogarty, Elizabeth első nagy szerelme és gyermekének apja. Nagy az izgalom és a meglepetés, már csak azért is, mert a szerepet Michael Billington helyett a továbbiakban Tom Adams játssza, ráadásul szakáll nélkül! Nem ugranak egymás nyakába, csak helló Elizabeth – helló Daniel, William viszont örül, gyerekkora óta nem látta a család kedves barátját, akiről természetesen nem tudja, hogy a nemzőapja. Rövid felszínes csevegés után Fogarty el is küldi a gyereket, menjél szépen tanulni, anyáddal fontos üzleti megbeszélnivalónk van.

A szokásos körök után egy kis elmélkedéssel kezdünk mindenki okulására: nem számít, hogy a leglassabb gyerek vagy a földön, vagy a leggyorsabb férfi, mindenki rohan valami elől, vagy valami felé, mindig lesz valami, ami elől nem tudsz elfutni. Köszönjük Müller Péter. Szóval Barry épp moziesten van Irissel, és full nerd-be vált, ecsetelve a zombizmus különböző formáit. Szerencsére ez nem zavarja plátói szerelme tárgyát, hiszen aki ilyen cuki pasi, az bármiről beszélhet. Hamarosan Flashre terelődik a szó, lévén ez Iris új kedvenc témája. Allen nincs feldobva, próbál terelni, nehogy kibújjon a szög a zsákból. A kínos helyzetből egy még kínosabb menti meg, Eddie hívása.

A kezdő képsorokon egy bokszoló püföli a bokszzsákot, miközben pártfogoltja, egy néger kisfiú arra biztatja, mondja el neki mi nyomja a szívét. A macsó férfiak persze nem beszélnek, csak holnapra meg egy újabb edzést. Három nap múlva csinos ingatlanos csajszi mutogat egy jócskán lerobbant lakást egy fiatal párnak a New York-i Alphabet City városrészben. A kerület tiszta Nyócker, de már fejlődik, szemben játszótér épül, mellettük sajtüzem. A srácnak jó a szimata, de ezúttal házi készítésű sajt helyett házi készítésű hullát talál a gyerekszobában. Beinjekciózott, összevert, megrágott hullát. Mondjuk ez sajtban sem az igazi!

A nyitójelenetben az Akela Amador által emlegetett Vanchat nevű gazfickó üzletel. Egy újabb chitauri tárgyat akar továbbpasszolni csinos, ám nem túl okos vevőjének. Az ügyletből végül nem lesz semmi, ugyanis betör a szobába a kicsit felturbózott Coulson csapat. Mindenki beszáll a buliba: Ward (jó hír, életben maradt) és May üt-vág, akit ér, Fitz-Simmons beveti a Hét Törpét, Skye pedig átveszi az uralmat egy lift felett. Az akció sikeres, a menekülő Vanchat a tetőn a SHIELD és a Victoria Hand karjaiba fut. Az ügynöknő, aki Coulson távollétében nem volt rest átvenni a hatalmat a Buszon azt reméli, hogy az üzletember majd szépen eldalolja, hol vannak a Százlábú titkos laborjai, hogy a SHIELD jól legyakhassa mindent. Ja, és mellesleg közben talán Coulson is meglesz. Ez utóbbi, nagyon úgy néz ki, csak a csapatot érdekli.

Egy tinédzser lány nyafog az apjának, hogy ugyan hadd randizzon már a szemben lakó sráccal. Nem kislányom, mert ő idősebb nálad. A magasröptű beszélgetést az ajtócsengő szakítja félbe. Egy vérző homlokú lány álldogál kint és kéri, hogy hadd menjen be. Vesztükre beengedik, és kéretlenül de bekíséri még vagy négy morcona bőrdzsekis figura is, akik helyben hagyják az egész családot, de még a Call of Duty-zó kisgyereket is.

Én tényleg mindent megpróbáltam, de amikor Szabó Zsófi és Bódi "Valaholvanegyfeleslegesyanevemben" Sylvi huszonöt kiló frissen gőzölgő Aurelió-szart cipelt magával a dzsungelen át, hát bennem tényleg megszakadt valami. Mint Cartmanben, amikor seggarcú embereket látott.

Vilibá felkapja a vizet a lakáseladás ötlete miatt, ő már negyven éve lakik ebben a lakásban, dehogy is fogja ő eladni! Ildikó próbálja még győzködni Apust, de aztán más taktikához folyamodik: eljátssza a gondoskodó kislányt, fini ebédet főz és felajánlja, hogy szívesen marad még segíteni egy darabig. Közben meg valakivel telefonon azt beszéli, hogy még puhítani kell az öreget, de tuti el fogja adni a lakást.

Az FKözt száguldó konvojával kezdünk, Potti és Berlin a propagandafilmet forgatják a buszban. Egy nagy értékű bányászberendezést szállítanak, Defiance városába, ezzel is elősegítve a gazdasági fellendülését. Jenőke elbizonytalanodik, a szövegelés közben melyik oldalról mutat jobban az arca? Berlin megnyugtatja, minden teljesen oké, sőt, az ablakból látható sziklák kiemelik a határozottságát is. Potti elégedett a lánnyal, mert nagyon dicsérik őt New Yorkban. A nagy örömködés közben álruhás, maszkos fegyveresek támadnak a kocsikra, hullanak a katonák mint a legyek, Berlin és Potti a buszban húzzák meg magukat.

Carrie tovább botladozik a sötét gyárépületben, már nagyon kivan, így alapvető hibákat vét: hangosan szuszog, aztán fel is borul. Végül zajt hall maga előtt, sőt egy pillanatra látni vél valakit, a nyomába indul, ám nem talál senkit; egy ajtón kilépve pedig az udvarra jut, ahol egy halom kommandós ölébe pottyan.

Itt van Peter is, aki nem engedi vissza az épületbe, akármennyire menne, mert látja rajta, hogy mindjárt összecsúszik; eközben Galvez a keresőket vezényli. Quinn kérdi szőkénket, hogy tutira Abu Nazirt látta-e, erre igen a válasz, ám arra a kérdésre, hogy hogyan szabadult ki a fogságból már jókora bullshittel válaszol: megszöktem, szerencsém volt. Na persze. Társa orvoshoz kíséri, közben meséli, hogy az alelnök meghalt, mert a pacemakere felmondta a szolgálatot. A nőnek hatalmasra kerekednek a szemei, de nem szól semmit, a fejszerkezetét pedig be lehet tudni az idegállapotának, szóval semmi gond. Quinn balra el, irány Nazirt vadászni.