Leonard otthon dolgozik valamin, Sheldon pedig, hogy a saját napját feldobja, kicsit szórakozik vele. Így találkozhatunk Sheldon mára már kultikussá vált szavával: Bazinga! Miután kiszórakozta magát, Sheldon ránéz az e-mailjeire, látja, hogy az egyetem rektora behívta holnap reggel 8-ra. Pedig mindenki tudja, hogy Sheldon reggel 8-kor reggelizik. Sheldont annyira kizökkenti ez a váratlan dolog, hogy nem tud már másra koncentrálni.

Ma majdnem szerzünk egy ős csatahajót, de aztán csak tapasztalatokra teszünk szert, és megtudjuk mi Sheppard hobbija a repülésen és az idióta vicceken kívül.

Vágyálomban kezdünk, Rómeó legénybúcsúja zajlik, a haverokat egy rögtönzött kardpárbajban kell legyőznie és elnyerheti a jutalmát: Tirrát. A pillangó boldogan ajánlja magát, de Rómeó hűséges típus, a Júliája kivételével senkivel sem szeretne együtt lenni. Egyik haverja, Kupac szerint az ifjú Tarr elpuhult, és addig jár a szája, amíg Rómeó verekedni kezd vele. A vőlegény nekilöki a srácot a falnak, aki lyukat üt abba. Egy másik haver meglát a lyukban valamit: egy összeaszott emberi kéz és a hozzátartozó hulla van befalazva. Főcím.

Azok a kedves olvasók, akik követik az írásaimat, esetleg személyesen is ismernek, tudják, hogy sorozatok szempontjából a szívem csücskén angol színészek csücsülnek (elvakult PoI rajongók szíveskedjenek a felkapott köveket nem hozzám vágni, hanem letenni és tovább olvasni). Richard Armitage említésre méltó sorozatos munkásságát már kiveséztem, nézzünk hát egy másik kedvencemet, Benedict Cumberbatch-et. Sőt, hogy kövessem az Armitage-hogyvót-féle hagyományokat, legyen rögtön két sorozat, a „megszokottól" eltérően a romantikussal kezdve. Íme tehát a Parade's End, melyet nemrég adott itthon az HBO, és melynek alapjául szolgáló Ford Madox Ford novellákat be kell vallanom nem olvastam (még). És hogy mi lesz a másik sorozat? Mindent a maga idejében, ugye. Szóval...

Párizsban nyitunk, 1908-ban, az esküvőjére készülő előkelő úrilány, Sylvia Satterthwaite lakosztályában. Telefonon keresik, ő azonban nem akar beszélni senkivel, túl késő – holnap esküvő. Persze a telefonáló férfit nem ilyen könnyű lerázni, szeretője – az amúgy nős Gerald Drake – egyszerűen beront a lakosztályba, mert beszélni akar a nővel. Ő először hallani sem akar róla, hiszen állapotos, és holnap férjhez megy, inkább meghalni lenne kedve, de amikor a férfi megcsókolja, gyorsan a karjaiba omlik. Ahogy elnézem ő sem lesz a hű feleségek mintapéldánya. Londonban eközben a férjjelölt Christopher Tietjens készül vonatra szállni, hogy Párizsba utazzon, előtte még barátjával Vincent Macmasterrel beszélgetnek a leendő frigyről. Az rögtön egyértelművé válik, hogy nem szerelmi házasságról van szó – Christopher még abban sem biztos, hogy a gyermek az övé. Útközben aztán két hónappal korábbi megismerkedésük jár az eszében – egy vonaton történt, ahol közös fülkében utaztak, ennek az utazásnak pedig vonatfülke-szex lett a vége (nesze neked századelős erkölcsök).

Ez nem bevezető, bármennyire is annak tűnik. Megmondom miért: Amikor már azt hinnéd, hogy A Búra alatt epizódcímeknek van köze a rész tartalmához, az utolsó pillanatban rájössz, hogy tévedtél. Ezért nem írok bevezetőt.