Az utcán sétáló Miladyvel kezdünk, akit az erősen ittas Athos elkap és pisztolyt szegez a nyakához, most megfizetsz mindenért stílusban. Porthos berohan a laktanyába, siessetek, Athos valami nőt meg akar gyilkolni a nyílt utcán, barátai és Treville máris rohannak vele. Sokat azonban nem tudnak tenni, Athos arról hörög, hogy ez a nő gyilkos és a bíborosnak dolgozik, amúgy meg az ő felesége. Milady segélykérően néz D’Artagnanra, gondolj a szerelmes éjszakánkra, ments meg, könyörög. Dugtál a feleségemmel?!, dühödik be még jobban Athos, de akkor még nem is ismertelek titeket, védekezik a gascogne-i. Segítőkészen odaugrik a nőhöz, de ekkor Athos fegyvere elsül és D’Artagnan vérző sebbel hanyatlik a földre.

A palotában Fräulein Charlotte könyörög Mellendorf bankár életéért: Apám ártatlan, ne öljék meg, ennek a poroszok és a svédek se örülnének. Szerintem a király külpolitikai kioktatása saját palotájában nem igazán jó módszer, de Lajos ennek ellenére megígéri, hogy ki fogják bontani az igazság minden részletétét, ahogy ezt pl. Monsieur Gyurcsánytól is hallhattuk pár évvel ezelőtt. Charlotte elmegy, Richelieu viszont erősködik, mielőbb ki kell végezni Mellendorfot, oszt’ kész. Treville szerint nincs ellene közvetlen bizonyíték, a bíboros azonban tovább hőbörög, úgyhogy végül Lajosnak kell leállítania. Anna királyné a háttérben gúnyosan mosolyog.

Miután Richelieu jól felhúzza magát, elmegy és leordítja a Milady dús haját, maga elcseszte az Anna elleni merényletet, a muskétások is még mindig élnek, stb, stb. Még lökdösi is össze-vissza, nincsenek jó napjai mostanában ennek a nőnek, ezt kár lenne tagadni. Nem érdekelnek a kifogások, csak az eredmény, Athosék haljanak meg!, kiabálja Richelieu Milady arcába. A nő az epizód címével válaszol: A muskétásokat nem könnyű megölni. Ez az utolsó lehetősége, használja ki, mondja búcsúzóul a bíboros, dühösen remegő kecskeszakállal.

Milady hazamegy, ahol a sebesült D’Artagnant ápolgatja, nocsak. Csábítgatja verbálisan, állj át te is a Sötét Oldalra, az Erő a bíborossal van, a muskotályosoknál elvágtad magad, ott már nincs jövőd, meg ilyenek, a gascogne-i viszont hezitál. Jól emlékszik, hogy amikor először akcióztak nemileg, akkor a nő megölt valakit és D’Artagnanra akarta kenni a gyilkosságot, úgyhogy inkább most arról faggatja, hogyvolt - mivolt közte és Athos közt. Milady töredelmesen bevallja, hogy tolvaj volt, és amikor megismerte Athost, letagadta előtte a múltját. Thomas, Athos öccse viszont egyre erőszakosabban akart bekerülni a bugyijába, végül erőszakra is vetemedett, ezért a nő megölte. Athos azonban nem hitt neki és fel akarta akasztatni. Ismét megmutatja a nyakán lévő sebhelyet, amit a kötél okozott, az ígérted, megölöd, aki ezt tette velem, emlékezteti D’Artagnant az évadnyitó epizódra.

Treville kapitány érkezik és négyszemközt közli D’Artagnannal, Athos soha többé nem akar a gascogne-ival együtt szolgálni, ezért a srác jobban teszi, ha elhúz másik testülethez. A beszélgetést persze Milady kihallgatja, és a kapitány távozása után ismét győzködni kezdi D’Artagnant, aki úgy dönt, igaza lehet a nőnek. Holnap délben a főtéren megkapod, amit akarsz, búcsúzik tőle. Mindeközben Constance Porthosnak és Aramisnak aggódik D’Artagnan miatt: Tegnap óta semmit sem tudok felőle, én kergettem annak a nőnek a karjaiba, stb., a testőrök megnyugtatják, ha lesz valami hírük, tájékoztatni fogják Constance-t.

D’Artagnan mérföldes léptekkel halad befelé a laktanyába, Athos már rántja is elő a kardját, muskotályszeletelés lesz itten mindjárt, de Treville leordít nekik az emeletről és a szobájába rendeli az egész társaságot. Ott aztán kiderül a nagy konspiráció: az egész verekedés és lövöldözés csak Milady és a bíboros félrevezetését szolgálta, a testőrök továbbra is a legjobb barátok, egymás hátát lapogatják a nagy örömben. De úgy volt, hogy a karomat lövöd át, emlékezteti Athost D’Artagnan, ugyan, így sokkal hitelesebb, vág vissza amaz. Már csak egy lépés van hátra a teljes átverésből: meg kell ölni Frank Drebint Athost.

Ezalatt Milady sem tétlenkedik, egy lepusztult krimóban felkeresi régi patrónusát és stricijét, Sarazint. Hogy megmutassa a csávónak, ő már nem kispályás, különösebb fakszni nélkül lelövi Sarazin egyik emberét, amin a főnök csak röhög és hódolatra hívja embereit a nő elé. Majd egyezkedni kezdenek a muskétások meggyilkolása ügyében, és némi vita után sikerül is megállapodniuk. És már itt is vagyunk a Fő téren (kisfiam szerint Főtt tér, angolul tehát Boiled Square), delet üt a harang, Milady egy sarok mögül figyeli Athost és D’Artagnant. Ők először verbálisan abuzálják egymást, majd Athos lő, de nem talál, mire D’Artagnan is lő, és talál. A gascogne-i elmenekül, Porthos valami művérrel összekeni a földön fekvő Athost majd felugrik és bejelenti, hogy a testőr halott. Milady elégedett mosollyal távozik.

A gascogne-i ismét Milady kérójában lapul meg, a nő szerint most már nincs visszaút, Athos halála miatt Porthos és Aramis sosem fog neki megbocsátani, csak egy út maradt: irány a bíboros. Richelieu először azzal fenyegetőzik, hogy a tiltott párbaj miatt kivégezteti D’Artagnant, aki erre elkapja Milady nyakát és tőrt szegez neki, mondtam ugye, hogy nincsenek jó napjai mostanában a hölgynek. A bíboros azonban nem ijed meg, ölje meg, ha akarja, ő már úgysem tudja hasznát venni leszerepelt segítőjének. D’Artagnan erre taktikát vált és közli: Gallagher beismerő vallomása a királyné elleni merényletről Treville-nél van, és megemlítődik benne a bíboros úr is, ezt ő szívesen megszerzi, ha cserébe bekerülhet a gárdisták közé. Terve egyszerű: saját magát ajánlja fel Porthosnak és Aramisnak cserébe, ha megszerzik a levelet Treville irodájából. A bíboros belegyezik és levelet ír Aramisnak:találka másnap a régi papnevelde előtt a Place mon Pére-en.

Sarazin nője, Celine is tanúja volt az utcai párbajjelenetnek és elsiet Constance-hoz, mondván, D’Artagnannak szüksége van a segítségére, menjen vele. Persze ez Sarazin csapdája, a gyanútlan Constance-t megkötözve bezárják valami pincébe, a röhögő Sarazin Celine-t jelöli ki mellé őrnek. Névrokonától eltérően ez a Celine nem Dion rágcsál, hanem borosüvegből iszogat, zsenge korához képest masszív alkoholistának tűnik, bár a piát nem nagyon bírja, mert egy üveg után kidől. Constance eltöri az üveget és egy cserépdarabbal elvágja a köteleit, menekülés közben megvágja a rátámadó Celine arcát, a pincéből azonban nem tud kijutni, mert az ajtón épp ekkor lép be Milady és egyetlen ütéssel leteríti, tiszta street fighting woman.

A temetőben Treville búcsúbeszédet tart Athos sírjánál, nagyszerű harcos, kitűnő vívó volt, stb, Aramis helyeslően közbeszól: És még jóképű is. Inkább kicsit durva vonású, kontráz Porthos, több komolyságot, testőr urak!, kontrázok én. (Umtatta, umtatta, kontrázik a brácsás.) A temetés után az egyik kocsmában találkoznak a néhaival, aki csuklyás köpenyben iszogat a sarokban, egész jó huzatja van ahhoz képest, hogy halott. Bonacieux lép be és a feleségét keresi, akit biztos D’Artagnan szöktetett meg, a két élő testőr megnyugtatja, hogy D’Artagnan biztos nem, neki most teljesen más dolga van. A kereskedő elmegy, Porthos viszont úgy véli, ha Constance két napja eltűnt, azt biztos nem jószántából tette, meg kellene keresni.

Erre azonban egyelőre nincs mód, mert megérkezik a bíboros levele, menni kell a papneveldéhez. Az egyik oldalon Richelieu és D’Artagnan, a másikon Porthos és Aramis, a testőrök kedélyesen beszólogatnak a bíborosnak, hát szabad ilyesmit csinálni, megöletni a regnáló királynét? Richelieu azzal védekezik, hogy neki az ország stabilitása a legfontosabb, a királyné terméketlen, ha nem lesz trónörökös, nyakunkon a polgárháború, stb. Aramis átadja neki a levelet, a bíboros felnyitja, de csak üres papírt szorongat a kezében. Köszönjük a beismerő vallomást, vigyorognak Aramisék, ugyan már, ki fog hinni részeges testőröknek az ország főminiszterével szemben?, vágja oda nekik Richelieu. Például én, lép ekkor elő Anna királyné, a bíboros döbbent arccal ejti ki kezéből a papírt. Térdre ereszkedik és pardont kér, amit Anna meg is ad, mert Franciaországnak szüksége van Richelieu-re és a király is megbízik benne. A testőrök még egy dolgot kérnek a bíborostól, Miladyt, Richelieu örömmel egyezik bele, így legalább neki már nem kell többet foglalkoznia azzal a nővel.

Sarazin dühös Constance-ra, amiért elcsúfította Celine pofikáját, ilyen arccal már nem fog neki annyi pénzt hozni, mint eddig. Constance bízik benne, hogy a muskétások majd megmentik, de Milady lehűti: azok most egymással vannak elfoglalva, Athos halála összezavarta őket. Pedig nem, mert a laktanyában Treville közli embereivel, hogy kész a csapda Milady kézrekerítésére. Falból elcsalják a közeli erdőbe, ahol rádöbbentik, hogy a bíboros végleg lemondott róla. De legalább Athos halott, mosolyog a nő, de nem sokáig, mert ekkor előlép a fa mögül a megboldogult. Pisztolyt fog Miladyre (mondtam már, hogy nem jól mennek a dolgai mostanában?), a nő viszont befenyeget: ha megölik őt, sosem látják viszont Constance-t élve. Találkozzunk egy óra múlva a Saint Jacques utcában, mondja és lelép. Ez nyilván csapda lesz, ennek megfelelően a testőrök a laktanyában alaposan felfegyverkeznek és indulás előtt végre elmondják a jól ismert jelszót, amire az egész évadban vártunk: Mindenki egyért, egy mindenkiért. (Franciául: All for one and one for all.)

Milady örömmel közli Constance-szal, hogy a barátainak hamarosan vége, erre Constance is az epizód címével reagál: A muskétásokat nem könnyű megölni. Sarazin és emberei elhelyezkednek a házakban, tetőkön, Milady meg kiállítja az utca közepére Constance-t. A megbeszélt időpont elérkezik, de a muskétásoknak nincs nyoma, csak egy kétlovas gazdátlan szekér gördül be az utcába. A jószág egy darabig ácsorog majd elindul, a kocsi alól ekkor előbukkan Porthos és lőni kezd, a ponyvával letakart szekérről meg a többiek tüzelnek. Sarazin emberei hullanak, mint a legyek, a bandavezért D’Artagnan veszi üldözőbe és rövid küzdelem után végez vele, grat. Constance menekülne, de Milady elkapja és pisztolyt szegez a fejének.

Előlép Athos: Hagyd ezt abba, Anne, már elég embert öltél meg, mondja neki, ezt kihasználva Constance kiüti Milady kezéből a pisztolyt, Athos meg lefogja. Athos itt a nyílt utcán végezne a nővel, de társai lebeszélik az önbíráskodásról. Én tettelek ilyenné, most menj, de ha még egyszer meglátlak Párizsban, megöllek, mondja Athos hidegen Miladynek. Egyikünk sem lelhet békességet, amíg a másik meg nem hal, viszonozza a jókívánságot Milady és távozik. D’Artagnan és Constance nem sokáig tud örülni egymásnak, mert a szolgálólány érkezik: Bonacieux úr öngyilkosságot kísérelt meg! Constance rohan haza, a féltékeny kereskedő szerencsésen túlélte a kísérletet, most éppen az orvos van nála. Ezek után Constance nem vállalja, hogy otthagyja a férjét, D’Artagnan nehéz szívvel távozik a házból.

Az udvarban Lajos magához hívatja Richelieu-t fontos ügyben, az öreg szarkeverőnek mindenféle lebukások cikáznak át a fején, de azért átmegy a trónterembe. Lajos örömmel közli az egybegyűltekkel, hogy a királyné végre gyermeket vár, mire taps és jókívánságok hangzanak fel minden oldalról. A nagy örömben a király úgy dönt, elfogadja Anna kérését és felmenti Mellendorf bankárt a merénylet vádja alól. A királyné visszavonul, Aramis követi és egy félreeső zugban megállnak. Anna szerint a gyermek fiú, és pont olyan erős és bátor lesz, mint az apja, néz sokat sejtetően Aramis szemébe. Aramis megígéri, hogy apjaként fogja majd óvni a kicsit, akár az élete árán is megvédi. Belép Richelieu és kijelenti, ez a terhesség igazi csoda. Anna mosolyogva távozik, a bíboros hosszan néz hol a királyné, hol Aramis után.

A palota előtt a testőrök lóra szállnak és megállapítják, hogy most éppen se pénzük, se hírnevük, se szerelmük nincs – semmi, ami az életet elviselhetővé teszi. De van becsületünk és ez elég, jelenti ki Athos, mire Porthos csak morog: Azért egy kis pénz is jól jönne. De ezen nem rugóznak sokáig, összeállnak és az allén elindulnak a szikrázó napfény és a második évad felé. So long!