Hogy volt?

Terápia 2x31 Hétfő 7 óra, Ferenc (7)

2014. december 09. 10:00 - Zsoofka

Előző hétfői ülés itt

Akar-e Ferenc hazugságban élni a hátralévő éveiben - vagy van annyira tökös, hogy felvállalja ügynökmúltját és ezzel megszabadul a 30 évnyi titkolózás minden terhétől? Ez az a kérdés, amire ma a választ keressük. Lássuk:

Dargay egy szál köntösben, csuromvizesen szalad a kapucsengő beszélőkéjéhez. Még csak fél 7 van, de Ferencünk már ott toporog a kapuban. Végül a pszichológus megkéri, fusson még egy kört míg felöltözik. A férfi nagyon zavart, nemigen tud mit kezdeni önmagával erre a fél órára, különösen, hogy még a sarki kocsma sem nyitott ki.

2.png

1.png

De egyszer eljő a 7 óra, a férfi bebocsátást nyer, sőt kávé is jut neki. Merthogy otthon kávét azt nem kapott, sőt otthona se nagyon van már: vállnak a feleségével, mondja. Mindezt azért, mert megcsinálta a házi feladatát, azaz vallott. Dargay szerint dehogy adta ő ezt feladatba a férfinak, ő csak megfogalmazta azt, amire Ferenc is vágyott.... Végül mindegy is, a lényeg, hogy túl van a nehezén (?).

3.png

A múlt héten hétfőn, közvetlenül az ülés után, úgy érezte túl kell lennie a vallomáson MOST, azonnal, mielőtt meggondolja magát. És hogyan akart nekifogni? Hááát két véglet között tépelődött: bevallani mindent, a kémkedést, a megbánást és bűnbocsánatért könyörögni - vagy nekiesni Kárcsinak, mert kettejük közül mégis ő a nagyobb gonosz, hiszen ő a kicsinyes bosszújába belekevert egy ártatlan harmadik személyt is, Katát.

Ferenc rögtön fel is hívta a lányát és  - bár az szabadkozott, hogy baromira nem érnek rá, mégis, még aznap este, beállított hozzájuk az albérletbe. Az első meglepi már ekkor elérte: Katáék tényleg nem voltak vendég-fogadós állapotban, épp egy brigádnyi vízvezeték-szerelő ügyködött a budiban... De Ferenc nem tágított, ha már ott volt, belekezdett mondókájába. Úgy érezte, ha nem teszi meg, eluralkodik rajta a pánikroham és ki tudja mi lesz a vége. Szóval vallott.

5.png

"A fejükre öntöttem az egészet. Nem emlékszem milyen sorrendben."

A helyzet elég tragikomikusra sikeredett: Ferenc szabályosan őrjöngött, fel-alá rohangált. Azok ketten, Kata és Kárcsi meg csak hallgattak. Csönd lett és hirtelen világossá vált, mindkét hallgató számára új az, amit hall. Kárcsi egész egyszerűen semmiről sem tudott, szó nincs tehát bosszúról, csak az igaz szerelemről. Hirtelen mindez Ferencünk számára is egyértelművé vált. Duplaszopás. És még csak a világ sem dőlt össze.

Dargay meg is mosolyogja a helyzetet, pedig kicsit sem vicces. Ilyen, amikor a saját frusztrációnk önálló életre kell és csak azon, mint torz szemüvegen keresztül látjuk a világot, nem pedig a tiszta valójában.

4.png

Ferencnek még csak az sem adatott meg, hogy Kárcsi jól lebassza a 30 évvel ezelőtti árulkodásáért, egyszerűen csak azt ismételgette, hogy el se hiszi, hogy pont Ferenc... Mindenkinek kínos volt a helyzet, sőt Ferenc számára egyenesen megalázó. Ahogy a férfi őrjöngésére, majd az azt követő hatalmas csendre bemerészkedtek a szerelők a nappaliba, a férfiből előbújt a politikus énje: hirtelen mintha ez egész mai magyar társadalom megelevenedett életképeinek látta volna önmagukat (!):  ahogy a zavart huszonéves, a munkások, az ország politikai megosztó személyei csak értetlenül nézik egymást...

Így aztán Ferencnek még az a jóérzés sem jutott, hogy nemhiába feláldozta fel önmagát és nem hiába vallott. A lányát egyáltalán nem kellett megmentenie. Szó sem volt hazug csábítóról. Csak egy hazug apáról. Aki, miután vallott, várta a katarzist, de egyáltalán nem történt semmi. 

6.png

Semmi? - kérdez vissza Dargay. Dehogynem. Ferenc megszabadult egy 30 éves titoktól, amiről most megállapítja, hogy akarva- akaratlan, rányomta a bélyegét élete minden pillanatára. 30 évig folyton azon kattogott, hogy "megúszni, megúszni, megúszni". Meg lehet úszni a külvilág előtt - de nem lehet megúszni ott belül.

És ha már ilyen jól belejött a vallomásokba, mi lenne, ha nem állna itt meg? Gondolt egyet tehát, hazament és asszonypajtásra is ráborította a bilit. Mindent. A kémkedést, a régi kompromittáló megcsalást, Kárcsit, mindent. A nő meg csak állt ott, rezignáltan és épp csak azt nem kérdezte meg, hogy oké, elmondtad - és most mi a faszt kezdjek vele? Sőt: mintha  az asszony meg sem lett volna igazán lepve, mintha mindent tudott volna már. Mr. és Mrs. Smith? Dühös sem a politikai tettei vagy az ezeréves megcsalás miatt volt, hanem amiatt, amit most készül tenni a férfi: azért, mert nem bírja a nyomást és vezekelni akar. Megőrült? Tönkreteszi az életüket!

Azért valljuk be, a nőnek sem lehet egyszerű: 3 hete még államtitkárhelyettes-feleség volt, most meg lassan ügynök-feleséggé válik. Mert Ferenc még mindig nem akar leállni. Mondhatjuk úgy is, hogy megízlelte a "szabadság ízét". Nem akar több titkot maga körül, ki akar tálalni a sajtónak is. A feleség szerint mindez az öngyilkosság egyik fajtája, a férfi végképp meg akarja semmisíteni önmagát. És mintha ez nem lenne elég, magával akarja rántani az egész családot is...

Ferencet komolyan érdekli: Vajon Dargay is így látja? De a pszichológus feloldozza:

"Én azt látom, hogy magának szüksége volt rá, hogy ezt megtegye."

Lehet, hogy a politikai közössége meglepődik, egy-két "barát" elhagyja, dehát hulljon a férgese. Fog maradni mellette néhány igaz barát. Nem akarja tönkretenni a családját, de nem tudja őrizni tovább a titkát, mert az megöli.

7.png

Közben Ferenc, mintegy levezetésképp rákérdez Andrásnál az ő ügye állására: mi a helyzet a bíróságon, az Abonyi féle perrel, mi a helyzet a gittegylettel? Az előbbi helyen felmentették, "nem állta meg a helyét a vád", az utóbbi ülése pénteken lesz. Vajon az is eredménytelenül zárul? Vajon elég-e ha ilyen-olyan fórum kimondja, hogy a jó doki "ártatlan"? Az ilyen dilemmák úgyis fejben dőlnek el: mármint Dargay András saját fejében. Vajon saját maga előtt tisztázhatja magát? Vagy még évekig ott lesz benne a kétely, hogy vajon elbaszott-e valamit Mátéval? És ez az igazi "büntetés". Ezzel a résszel most minket akarnak felkészíteni arra, hogy D.A. bizony vezekelni akar vélt vagy valós hibáiért, függetlenül attól, mit mond a szakmai testület?

De vissza Ferenchez. Emberünk - a felesége mindennemű tiltakozása ellenére - tehát döntött, ország-világ elé áll bűnével. Egész iccaka vallomását írta, igyekezett benne összefoglalni tetteit, motivációit, ha úgy tetszik mentségeit. Bár Dargay felajánlja, hogy szívesen elolvassa, hamar kiderül, hogy erre nem lesz lehetősége: emberünk ugyanis rájött, a külvilágot nem fogja ez az iromány érdekelni - ezért hát megsemmisítette...

De ezzel nem azt akarja mondani, hogy a vallomással kapcsolatban is meggondolta magát- vallott, sms-ben. Igen, egy rövid, szöveges üzenetet fogalmazott meg a puszta tényről, mi szerint ügynök volt és jelentett - majd mindezt elküldte egy MTI-is ismerősnek. Mindezt ma reggel fél 6-kor. Az persze rögtön visszahívta, hogy vajon nem alkoholos befolyásoltság alatt tette-e ezt a vallomást az öreg, vagy csak simán megbolondult-e. De - miután Ferenc meggyőzte róla, hogy nem kacsa, amit írt - ma már tuti vele lesz tele a reggel 8 órás híradó.

9.png

És - mivel a következő páciens csak 10-re jön Dargayhoz, hát ezek ketten beültek a tévé elé, lássuk mit mondanak Ferencről. A várakozásaik szerint el is hangzik a férfi vallomása, egy rövid mondatot szentel rá a tévé. Semmi extra. Megint nem dőlt össze a világ. Mintha még csalódott is lenne politikus barátunk.

Holnap már könnyebb lesz neki.

Címkék: terápia
13 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mézescsók 2014.12.09. 11:50:04

Egész biztos az, hogy mindig mindenről színt kell vallani? Hogy felszabadulást, megkönnyebbülést okoz? Nem kéne néha azokat a rohadt szellemeket otthagyni, ahol vannak? Muszáj minden palackot kinyitni?
Ferenc apropóján - akinek sikerült gallyra vágnia az egész életét és nyilván nagyon boldog lesz, hogy végre maga mögött hagyhatja múltja béklyóit, amik különben nem igazán izgatták 30 éven át - kérdezem mindezt.
Az ismerőseim két lábbal a földön járónak tartanak, a racionalitás inkább jellemző rám, mint az ellenkezője. Nem hiszek az ezoterikus dolgokban, a túlvilágban, a szellemekben, a testen kívüli élményekben stb.
Annak ellenére, hogy két alkalom volt az életemben, amikor konkrétan "kiszálltam" a testemből. Azért az idézőjel, mert lényegében kívülről láttam magam, mintha egy sarokból figyelném a történteket. A második eset apám temetésén történt. Az elsőről soha, senkinek, amíg élek és utána sem, sem szóban, sem írásban, sem videón, sem ébren, sem álmomban, sem suttogva, sem sikítva. Pedig nem történt semmi különös: két férfi és egy nő (én) csendesen beszélget egy elegánsan berendezett irodahelyiségben, asztalon ásványvíz, kávé, férfiaknak konyak. Majd felállnak, kézfogás, távozás. De amit hallottam... Soha. Nem agyalok rajta mindennap, néha eszembe jut, igazából félek emlékezni rá. . Nyugtalan leszek, remeg a gyomrom és rágyújtok, pedig kocadohányos vagyok. Nem volt kivédhetetlen hatással az életemre és nem lenne senkiére sem azok közül, akik számítanak nekem. Mégsem. Zavar az élmény és bennem van. De kinek tenne jót, ha elmondanám? Nekem nem. A családom csodálkozna: ez akkora ügy? A férjem meghallgatna és azt mondaná: kínos lehetett, de számít ez most már? Az érintettek közül az egyik nem él már. A harmadikról fogalmam sincs, hol van. Ha kitálalnék sem szabadulnék meg az élménytől. Szóval: minek is?

Zsoofka 2014.12.09. 12:46:00

@mézescsók:
Értem amit írsz, van olyan dolog, olyan elhallgatás, ami kegyes hazugságnak, ha úgy tetszik kegyes elhallgatásnak minősül. De én úgy érzem Ferencnek kell ez a kitárulkozás. Mint, amikor egy elgennyesedett sebet feltépnek is kitakarítanak....
Azért arra az általad leírt beszélgetésre kíváncsi lennék. Lettem volna pók a falon, ahogy egy barátnőm mondaná.... :)

mézescsók 2014.12.09. 13:38:36

@mokamini: Pók kizárva. Nagyon pöpec hely volt. Ha lenne titkos naplóm, még annak sem. Még magamnak sem. A nővérem, a férjem tudja, hogy volt ilyen "testen kívüli" élményem, holott nem hiszek benne. Az elsőre sosem mertek rákérdezni, a másodikról tudnak. És nem csodálkoztak. Pedig a hitvesben kb. annyi érzék van az irracionális dolgok iránt, mint egy sárgarépában.

Zsoofka 2014.12.09. 13:51:28

@mézescsók:
Most hangosan röhögök, de csak az utolsó szavad miatt: épp most fejeztem be a 32-es hv-t holnapra, ahol krumplikról értekezem :)

mézescsók 2014.12.09. 14:05:18

@mokamini: Azért így szeretem!
A krumplin meg én vihorászok csöndesen. Beteg a kutyus és mára szabadságot vettem ki, hogy vele lehessek. A hsz írása előtt sárgarépa volt a kezemben!!!

vitaygeorgina 2014.12.09. 21:51:32

Le a kalappal, Ferenc, tökös gyerek vagy! Nekem is van élethazugságom, még nem szántam rá magam, hogy így felrúgjam a szaros bilit, kicsit csodálom azokat, akik meg merik tenni, és aztán kezdik újra a nulláról.

mézescsók 2014.12.10. 17:34:46

@mokamini: A kutyus ma reggel 8 órakor elment. Tragédia minden szinten, a lányom egyelőre belebolondul. Tudta, mi fog történni, mert megbeszéltük, de azt mondta, hogy ő még nem tudja elengedni, ne altassuk el, hadd történjen meg magától. És talán csodák is vannak. Már tudja, hogy nincsenek.
Minden okosságot elmondtunk már, de tanácstalan vagyok. Most kéne Dargay, de nagyon.

Zsoofka 2014.12.10. 18:00:58

@mézescsók: Részvétem. Nekem van egy 5 éves kisfiam és 2 négy éves macskám... rettegek mi lesz, ha történik velük valami. Egyszer úgy jött haza az oviból, hogy ugye anya Pál cica sose fog meghalni... már könnyezett, de 2 kérdés múlva már ott tartott, hogy ugye Te meg Én nem halok meg... Most mit lehet erre mondani. Hazudni nem akartam, de egy 5 évesnek nagyon nehéz ezt elmagyarázni....

mézescsók 2014.12.10. 19:07:29

@mokamini: Az eb elérte a rá kimért életkort, 15 és fél éves volt, de jó volt a szíve, tüdeje, fogai, de hát az izületei ... Naponta kétszer 1-1,5 órát sétáltunk vele, pedig családi házban lakunk, ennek ellenére keveset mozgott, aztán bélrendszeri problémák léptek fel. Az elmúlt egy hét alatt kétszer volt nálunk az állatorvos, mi háromszor az állatkórházban. Volt itt fájdalomcsillapító, görcsoldó, infúzió, beöntés, minden, mi szem szájnak ingere. Tudta, hogy beteg és idős, de reménykedett, hogy még talán lesz egy kis idő együtt. Agyilag felfogta, hogy a kutyusnak jobb már - hazudtam: a Bobby és a Lexi (volt kutyabarátok) már várják nagyon, figyeljen kicsit, talán meghallja, hogy ugatással türelmetlenkednek - , de érzelmileg még nagyon sokára lesz rajta túl.
Nem tudom, mit mondanék egy öt évesnek, mert ezen már túl vagyunk. Amikor a lányom először találkozott a halállal, kb. ilyen korú lehetett. Az utcán láttunk egy elütött macskát, amitől persze megrettent. Én bizony nem voltam bátor és hazudtam (akkor is, istenem, mit kapnék ezért egy terapeutától). Azt mondtam, hogy nem halt meg és az autó csak azért ütötte el, mert látod, látod ő sem fogadott szót és nem nézett körül, amikor kiszaladt az útra. Nem véletlenül mondtam ezt, akkoriban futott át az úton, hiába figyelmeztettük a csajócát. Elgondolkodott erősen, majd azt mondta: anya, hívjuk a rendőrséget!!! Mit lehet ilyenkor tenni? Átöleli az ember és azt mondja: igen, drágám, hívjuk, de azért vigyázol ugye?
Nem ez az első állathalál, amivel találkozik, de ez viseli meg a legjobban, mert totálisan össze voltak nőve. Ha megkérdezné, hogy mi meghalunk-e, azt hiszem, hogy azt mondanám, hogy igen, de azt is mondanám, hogy nem olyan borzasztó az, nem kell félni tőle. Halványan még emlékszik anyámra és a nővéremre, de megbeszéltük, hogy ez olyan, mint amikor nem találkoztunk, velünk vannak, mert emlékszünk rájuk, beszélünk róluk. Ez sem igaz persze, mert más az, ha valaki most csak éppen nem toppan be, vagy nem jön soha többé, de kell némi érettség ahhoz, hogy megértse egy gyerek ezt az élettani folyamatot. Valami megragadt benne. A nyáron teregettük ki a ruhát a kertben a szárítóra, amikor megkérdezte, hogy azért fordítottam ki a ruhát, mert a mama is ki szokta? Egyébként igen, azért, de meglepődtem, hogy honnan jött ez neki elő. Máskor a boltban szólt, hogy ha jön az Ibolya néni, akkor ne vegyünk pulykamellet, mert nem szereti. Ilyenkor ledermedek, mert nem sok az a három év amikor elvesztettük őket, de még élnek benne valamilyen szinten mindketten és nem lepődne meg, ha egyszercsak beállítanának. Azt nem volt bátorságom bevallani, hogy nem jönnek többé soha.
Kb. 10 év múlva kezébe fogom nyomni Szabó Magda Für Elise-jét, Katalin utcáját. Akkor már érteni fogja.
Egyébként meg vannak kegyes hazugságok, de eljön annak is az ideje, amikor megbeszéljük, nem mondtam igazat, mert még nem értetted volna és nagyon fájt volna neked, mint ahogy nekem is nagyon fájt.És most elmondom az igazat, ha még nem tudnád magadtól is.
Ez persze nem megoldás a problémádra. Pál cicának pedig nagyon jó egészséget kívánok és nagyon-nagyon hosszú életet.

Zsoofka 2014.12.10. 19:16:01

@mézescsók: Köszi :) Pál cica épp itt tesped mellettem a kanapén és gyakorlatilag minden nap elmondom neki, hogy nagyon vigyázzon magára, mert ha meghal itt nekem, agyoncsapom :)

mézescsók 2014.12.10. 19:18:28

Még valami: a megoldás az apja lesz. Nem azért, mert rábízom - különben rábízom -, hanem mert van köztük valami olyan szimbiózis, azonos hullámhossz, egyszerre gondolkodnak, mozdulnak, ami köztem és a lányom között talán sosem lesz. Szavak nélkül is értik egymást,közös titkaik vannak, de az apja a szavakat is jobban megtalálja vele. Néha cikizem: nyilván, mert azonos értelmi színvonalon vagytok, de ezt nem gondolom komolyan.

mézescsók 2014.12.10. 19:24:59

@mokamini: A nővéremnek van egy Jeffy-je, ő egy macska. A Jeffy egy strici, de el vagyok tőle bűvölve.Tök fekete, olyan, mint egy fekete párduc.
Még nem tudom, mikor jön el az ideje, hogy új állatunk legyen, még korai. De talán nyár felé már elsétálhatunk egy állatmenhelyre és kiválasztunk egy - esetleg kettő - árvát

Zsoozsy 2014.12.16. 18:34:36

@mézescsók: nekem az a véleményem, hogy mindig minden esetben jobb elmondani, mint nem, hiszen tudni valamit mindig jobb, még ha az elején fáj is, mint nem tudni. És mondhatnám azt is, hogy attól függ, hogy az egyén mennyire emészti magát miatta (mint pl. Ferenc, akinek szerintem is jót tett, hogy kiadta magából), de szerintem a titkoknak és az embereknek az a természetes viselkedési formájuk, hogy minél jobban igyekszik az ember egy titkot magába temetni, annál jobban emészti magát miatta, és emiatt meg annál nagyobb károkat okoz... Szóval szerintem mindig mindent jobb tudni, mint nem tudni. Elsősorban pedig pontosan azért, ami a fenti írásban így szerepel szó szerint:

"Ilyen, amikor a saját frusztrációnk önálló életre kell és csak azon, mint torz szemüvegen keresztül látjuk a világot, nem pedig a tiszta valójában." - fú, de igaz, pláne rám, állandóan... :D Vagyis valamilyen szinten biztos, hogy egyénfüggő, hogy ki mennyire épít szellemeket magában, tabukat, saját görcsöket egyedül (én pl. profi vagyok benne... :D ), de én pl. azzal is tisztában vagyok, hogy ez mindig káros, pláne ha mindig a legrosszabb lehetőségekre gondolok, vagyis negatív prekoncepciók, ahogy egy barátnőm megfogalmazta. Ezellen meg pontosan az a megoldás, ha az ember nem zárkózik magába, és így legalább mások fel tudják hívni rá a figyelmét, hogy helló, velem beszélj és ne magadban... És mindez talán nem csak Ferencre meg rám igaz... :)

A kutyáért meg részvétem :( , én is láttam egy ismerősöm öreg kutyájának utolsó napját, éjjel meg is halt, szomorú látvány :( , de hát mindennek eljön az ideje, és ahogy felnőtteknél is igazságpárti vagyok, úgy amúgy én azt gondolom, hogy gyereknek sem szabad hazudni, mert a gyerek csak kicsi, de nem hülye, szerintem mindent, de konkrétan MINDENT el lehet magyarázni egyszerűen, a gyerek szintjén, akár még egy atomrobbanást is, a halált is, a saját halálunkat is, hogy igen, mindenki meg fog egyszer halni, de reméljük, hogy ez nagyon sokára lesz nálad is, meg nálam is. Persze én még csak elméleti "okoska" vagyok, saját tapasztalatom nincs arról, hogy milyen is lehet mindezt egy pár csillogó négy-ötéves szembe mondani, de nem hiszem olyan félelmetesnek, de persze tudom: a kibicnek semmi sem drága... :)