Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Halt and Catch Fire - CTRL nélkül 1x04 – Close to the metal

2014. november 27. 11:00 - SuperLawyerGirl

Elővesszük ezt a hogyvoltot, hiszen amikor készült, még nem tudhattuk, hogy az AMC jön hozzánk is, és bemutatja majd, pedig de, így történt. A sorozat epizódjait szerda esténként tíztől lehet látni szinkronizált verzióban és választható angol hangsávval is. Előzetesek és minden egyéb itt.   

Johnt meggyőzni arról, hogy a hordozható számítógép működhet, nem egyszerű feladat, még az ellenállhatatlan Joe-nak sem sikerül. Pedig mindent bevet, még limitált informatikai tudását is. A gépet ugyanis olajba merítették – vagy időgépbe, Joe előadásában, ami lehetővé teszi, hogy a még ki sem adott Intel 80286 processzort használják, a maximum órajelen (12,5Mhz!!!), hiszen dupla sebesség a cél – az érdekes, hogy tudtommal a 286 nem igényelt még passzív hűtést sem a 12Mhz-hez. John szerint az ásványi olajjal töltött tartály inkább egy akvárium. Joe e felett érzett csalódottságát sértegetéssel palástolja: az a te bajod, hogy nem elég az agyi kapacitásod a tervem nagyszerűségének felfogására. Rendkívül építő hozzászólás Joe. John agykerekei hangosan kattognak, hogy valami hasonlóval visszaoltson, de a titkárnője félbeszakítja azzal, hogy Nathan Cardiff van a vonalban. Bosworth el, ami nem is baj, mert épp sokkal fontosabb dolgok történnek, informatikusaink átlépték a bűvös Doherty-küszöböt (396ms válaszidőt sikerült elérni). Az örömhírrel Joe fut is Gordonhoz, aki láthatóan bent éjszakázott, Donna-nak magyarázkodik, és sziszegő szappannal igyekszik palástolni a nem fürdés tényét.

vlcsnap-2014-07-21-12h42m41s116.png

MacMillan motivációs beszédet tart – megint – aminek teátrális lezárásaként elégeti a BIOS kódot tartalmazó könyvet, mindenki legnagyobb megelégedésére, kivéve – ki mást? – mint Johnt. Továbbá azt is bejelenti, hogy a Wall Street Quarterly újságírójának látogatására számíthatnak, aki lényegében könyörgött a lehetőségért. Na persze, ismerve kis barátunk ármánykodásait már gyanús a dolog. Gordon a családos emberek kihívásaival igyekszik megküzdeni, nem túl lelkesen, mindenbe belekötve, a helyzeten pedig nem segít, hogy még a lányokat is fel kell szednie napközben, mert az asszonyka már tényleg nem ér rá. Ráadásul az általad kirúgott szomszéd látványa köntösben az udvaron sem jó előjel a napra.

vlcsnap-2014-07-21-23h17m19s229.png

Joe le sem tagadhatná, hogy forral valamit, csak tudnánk, mit. A kis butus, de csinos titkárnőjének is van szerepe már, Debbienek kellene rávenni Cameront, hogy fürödjön le, mosson hajat, na meg vegyen melltartót. Meg a helyet, ahol dolgozik, is ki kellene takarítani. Cardiff megdolgozza Johnt, hogy ne hagyja, hogy MacMillan irányítsa a dolgokat, és egyébként is a régi üzleti barátai nem fogadják a hívásait, mit rontja itt a bizniszt. Hogy nyomatékosítsa mondanivalóját, pont most kell agyonlövetnie a beteg lovát – micsoda finom szimbolika. Ma semmi nem alakul jól, persze az újságíró, Ron, csak tartozott egy szívességgel, azért bukkant fel, és már tűnne is el, de Joe ráveszi még 15 perc maradásra – kis is könyörög kinek? Cameron elszörnyedve realizálja, hogy az összes munkája elveszett, és a lementett BIOS-t tartalmazó floppyk is üresre mágneseződtek a lány hangszóróitól. Gordon magán kívül üvöltözik vele, majd Donna-val a telefonban, aki jogosan fel van háborodva, amiért egyáltalán nem számíthat férjére. De legalább Ron megkapta az izgalmakat, amire vágyott.

vlcsnap-2014-07-21-13h10m44s60.png

Annyira megkapta, hogy most már felszólításra sem távozik, mivel már látja magát, ahogy nagyszerű cikket ír a cégről, ami túl közel ment a naphoz, és szénné égett az IBM fényében. Szópárbajukat Donna érkezése szakítja meg, akit Joe tűzzel-vassal kergetne el, míg Gordon kerek-perec megmondja, hogy az asszonykája tudása nélkül esélytelenek a kód visszaszerzésére. De Donna-t sem kell félteni, alaposan oltogatja MacMillant. Joe elviharzik, még odavetve, hogy legalább ne az igazi nevét használják. Donna megkeresi Cameront, és kikérdezi, hogy tényleg-de-tényleg nincs-e semmi lementve. Persze ügyeletes punkunk ezt személyes sértésnek veszi, hiszen ő annyira zseniális, hogy nem ért rá ilyesmivel foglalkozni, és amúgy is Donna biztosan nem ért semmihez. Ezzel viszont alaposan mellényúlt, hiszen neki diplomája is van a mérnöki tudásáról, a „valaki anyja vagy mi” beszólásra pedig szemrebbenés nélkül válaszol, hogy bizony két emberi élet világra hozatala is a nevéhez köthető, és erre büszke. Amúgy is Cameronnak Macmillannel kellett dugnia az állásért. Némi kurvázást követően Cameron elrohan.

vlcsnap-2014-07-21-20h21m02s177.png

Gordon szó szerint hátradőlve nézi, ahogy Donna eligazítja az okvetetlenkedő munkatársakat, hogyan lehet feltámasztani a halottat. Természetesen a srácok is ledöbbennek, és a kutyaházban lévő férj dicshimnuszba kezd, hogy visszahízelegje magát. Később, már munka közben Gordon visszaemlékszik, mikor még 10 évvel korábban tönkretettek jó pár dolgot, annyira hevesen csinálták a munkahelyükön, majd bocsánatot kér, Donna pedig meg is bocsát. Közben a lányaikra Cameron vigyáz, de a fun-time hamar véget ér, mikor a kicsik elszólják magukat, hogy apuci meg anyuci fehér szemétnek hívták Cameront, és nevettek rajta, a lány pedig alaposan megfélemlíti őket. A kínálkozó lehetőségen kapva az alkalmi bébiszitter lelép a Clark család kocsijával, és egyenesen a házukhoz megy, hogy jól elpusztítson valamit – nomen est omen. Szerencsére a FAT nagyrészt sértetlen maradt, ezért legalább Donna munkája jól halad.

vlcsnap-2014-07-21-20h44m25s114.png

Az újságíró nagyon unatkozik, ezért inkább Bosworth-t megy boldogítani, meg provokálni. A főnök azonban derekasan helytáll, minden kétségét megtartja magának, és MacMillant megszégyenítő magabiztossággal beszél a gépről, amely megváltoztatja majd az emberek életét, amit mindenki akar majd, és a Wall Streetről érkezett szánalmas félnótás nem kaphat majd meg. Úgyhogy nyugodtan írja csak meg, hogy süllyednek el, mint a Titanic, az idő őt fogja igazolni. Mellesleg húzzon el az irodájából, vagy kap egy jobb egyenest. Ron a magabiztosság látszatával el – én tudom azért, hogy tele lett a nadrágja – Gordon be, és bejelenti, hogy Donna megmentette a napot. Vagyis nem Donna, hanem „Susan Fairchild”, aki csak egy a Cardiff munkavállalók közül, és gyorsan magára is tereli a szót, hiszen ő a vezető mérnök. Szegény Donna, ez azért erős volt. Megértem én, hogy nem lehet megmondani ki ő, de akkor is álnéven kaphatott volna elismerést. Ráadásul az anyja lánykori nevét használni…

vlcsnap-2014-07-21-20h49m06s132.png

Mindeközben Cameron bosszúja tárgyát keresi Gordonéknál szerencsétlenségére/szerencséjére összefut a kirúgott szomszéddal, Briannel, aki bár nem köpné be, bármit csinál is, hiszen ő sem épp nagy haver most Clarkékkal, de ahogy erről biztosítja a lányt, annak el is megy a kedve tőle. Donna véletlenül rájön, hogy valójában Joe elvette a lementett kódot, és helyébe tette a rossz floppykat, csak hogy drámát keltsen, és ezzel némi publicitást szerezzen magának. Mikor számonkéri MacMillant, még neki áll feljebb, hiszen elérte a célját, lényegében ő itt a lángész, Cameron majd túlteszi magát a dolgon, és amúgy utálná, ha a csapata bizalma megtörne egy ilyen kis apróság miatt, aminek annyi pozitív hozadéka van, szóval Donna tartsa csak csukva a száját, mindenkinek jó lesz – főleg neki.

vlcsnap-2014-07-21-21h06m16s183.png

Kifelé menet a család összefut Cameronnal, és miután kifejezik, hogy nem elégedettek a gyerekfelügyelettel, Donna még pár percre beszél vele négyszemközt. Igyekszik megnyugtatni, hogy 93.6%-ot sikerült visszahoznia, és mikor Cameron bocsánatot kér, biztosítja, hogy megérti a kirohanását. Egyszer kólát öntött az alaplapjára, és egy hétig tartott visszaszereznie a kódot, amit tartalmazott – ettől persze kedve támadt leugrani egy hídról. Majd hozzáteszi, hogy az ő kódja sosem volt olyan jó, mint Cameroné, ami olyan, mint valami zene. Donna, I have a girl-crush on you. Cameron trükkösen visszajuttatja a kulcsokat. Joe pedig megkapja a jól megérdemelt verését, de nem tőlem, hanem két rendőrtől, akiket John uszított rá, had tanulja meg a helyét. Végül ő is az, aki kihozza a dutyiból, hogy biztosan megértse az üzenetet.

vlcsnap-2014-07-21-21h20m14s123.png

Donna elmondja Gordonnak, mit tett MacMillan, akinél a kezdeti felháborodás után azonnal átveszi a helyét a kíváncsiság, hogy legalább működött-e a taktika. Donna-nak nincsenek szavai erre, inkább elmegy aludni. De nem ébred jobb napra, a főnöke Hunt leszidja, amiért nem csak késve kapta meg a jelentést, de még tele hibákkal is, úgyhogy próbaidőre helyezi, és ha nem teljesít, következményei lesznek. Gordon úgy tesz Joe előtt, mintha nem tudna a kis játékáról, míg Cameron visszaállítja a maradék kódot, és szuperóvatosan lementegeti (bár a berregő hang arról tanúskodik, hogy lehetne óvatosabb – hiba a készítők részéről?), majd végre megeszi a MacMillantől kapott szendvicset.

vlcsnap-2014-07-21-21h26m26s0.png

Hogy tetszett az epizód? Kicsit keveselltem a zenét. Végre megtudtuk, hogy a Cardiffnél Zenith Z110-esek futnak – konkrétan a Zenith Data Systems gyárilag támogatott összeszerelt változatai, amik a klón-BIOS híján nem voltak 100% IBM kompatibilisek. Úgy fest a Cardiff már a PC projekt előtt sem rajongott a kékekért. Meghalt a harmadik állatunk, a tatu és a madár után a paci is – vajon mi vár még ránk? Bosworth papa végre tököket növesztett, és a rész végére úgy festett, hogy kész visszavenni a kormányt az elszabadult ágyú MacMIllantől. Ámen. Cameron ismét irritáló volt, ahogy teljesen ledobta az ékszíjat és ámokfutásba kezdett Donna ellen, aki tényleg nem hibátlan, de segíteni próbált épp. Legalább a végén tett egy lépést a helyes irányba. Ami fontosabb, ismét gépet cserélt. Egyszerűen semmi sem elég jó neki. Gordon, bár hiszem, hogy valójában becsüli a családját és feleségét, nem igazán tudja ezt kifejezni, sőt, többnyire nem értékeli Donna-t és néha meg is alázza. Not cool. Joe-nak kijárt a verés, a lelkem kicsit megnyugodott, reméljük veszi a lapot, és növeszt valamiféle felelősségtudatot, gerincet meg szerénységet. Még mindig kételkedem a sorozat sikerében, de a rész végén felcsillant a remény leghalványabb sugara, hogy valami jó is kisülhet az évadból, talán még valami jellemfejlődés is belefér, úgyhogy hajrá, kitartunk!

komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2014.07.31. 20:54:00

Jó rész volt. Joenak tényleg kissé már járta verés hogy tudja hány nyolc kalács, de Cameronnak is hogy kissé megfagyjon a vére. Az ahogy a kirúgottak holmijában turkált az nagyon ronda volt.
Bosworth pedig, na igen tököket növesztett végre, az a jelenet ahogy megy el Cardifftől elgondolkodva, háttérben kegyelemlövés dörren szegény lónak, ő meg meg sem rezzenve megy tovább- az nagy volt !

SuperLawyerGirl 2014.08.02. 10:08:25

@Sigismundus: Nekem is tetszett a jelenet - üdv a nézők közt! :D

foxwiththegloves (törölt) 2014.08.07. 19:30:41

"Donna, I have a girl-crush on you"
IGEN!!
bár bevallom, néha Mr. Donna is elég meggyőző tud lenni:) a maga kis szakállas geek tapló módján:)
süti beállítások módosítása