Igen helyesen a női nem kerül a mostani rész fókuszába és ez a poszt képeinek kiválasztását is befolyásolta. Ezúttal ugyanis a kardozós-üldözős vonal helyett „a nők helyzete a XVII. század első felében” tematikára felépített, remekül sikerült epizódot kapunk. Párizs utcáin nyitunk, szakállas embert támadnak meg valami rablók, Athos és Aramis épp arra lovagolnak és legyakják a tolvajokat, egyiküknek azonban sikerül elmenekülnie és magával viszi a szakállas táskáját. Pár utcával arrébb a királyi pár kocsizik, mindenhol ujjongó népek köszöntik őket, a tömegből egyszer csak előfut egy fiatal lány és felkapaszkodik a hintó oldalára. A sebesség miatt azonban nem tudja megtartani magát, a kerekek alá zuhan és szörnyethal. Porthos a halott lány összeszorított kezében a királynénak szóló kérvényt talál. Constance lép oda, ismerte a lányt, Therese Duboisnak hívták, arról viszont fogalma sincs, mit akarhatott a felséges asszonytól. Majd keresni kezdi másik társnőjét, Fleur Baudint, de az nyomtalanul eltűnt a tömegben.

Váltunk Ninon De Larroque grófnőre (a szerepben az egészen különleges szépségű Annabelle Wallis, őt korábban már a Tudorokban is láthattuk), aki a palotájában összegyűlt hölgykoszorúnak beszél mindenféle haladó dolgokról: csillagászatról, természettudományokról, biológiáról. Nem szó szerint ugyan, de beidézem fontosabb gondolatait: a férfiak szerint a tudomány veszélyes a nők törékeny elméjére, de mivel életünket Istentől kaptuk, nem pedig a férfiaktól (na és Ádám bordája?, vetem közbe, de csak csipkelődésből), ezért keresztényi kötelességünk teljes életet élni, és ebbe a tudományok megismerése is beletartozik. Ekkor az egyik szolgálója lép hozzá és halkan tájékoztatja a halálesetről.

Treville a palotában beszámol a királyi párnak és Richelieunek, hogy a halott lány kezében talált kérvény a nők oktatásának fontosságával kapcsolatos, a bíboros álkegyesen közli, ő támogatja az oktatás minden formáját, de egy ilyen kérvény támadás az állam és az egyház ellen. Végszóra belép Ninon és elmondja, Therese az egyik szolgájának a lánya, akit ő maga akart tanítani mindenfélére, mert okos lány volt. A kérvényt Ninon írta és Therese vállalta, hogy átadja a királynénak, bízva a felséges asszony támogató jóindulatában. Anna megígéri, hogy el fogja olvasni a kérvényt, Lajos pedig kihívja Ninont a kertbe egy kis sétára. A grófnő azonban udvariasan elhárítja a meghívást és távozik, Lajos meglepődve néz utána: Megteheti, hogy nemet mond nekem, nem ellentétes ez az udvari etikettel?

Később Richelieu a Miladyvel beszélget (rég láttuk a szarkeverő asszonyt, már kezdett hiányozni), a király új hajóhadat szeretne, de a kincstár üres, bezzeg De Larroque grófnőnek milyen szép vagyona van. Megbízza Miladyt, találjon valamit, amit fel lehet használni Ninon ellen, ott van például a grófnő házában vezetett női szalon. Maga szerint Ninon lányok iránti érdeklődése egészséges dolog?, kérdezi a bíboros, Milady válasza rövid, de velős: Ilyesmit csak egy férfi feltételezhet. (És milyen igaza van, nézek magamba egy röpke pillanatra.)

Constance Fleur miatt aggódik D’Artagnannak, akit Therese-zel együtt Ninon maga tanítgatott titokban. A muskétás megnyugtatja, meg fogják találni a lányt, aki amúgy Bonacieux unokahúga. Athosék elkísérik a szakállas utazót Richelieuhöz és megtudjuk, a vendég neve Luca Sastini, régi szeminarista társa volt a bíborosnak, most Rómában él a pápa közelében. A bíboros bemutatja a királynak, Lajosnak dereng is a név, nemdebár signor Sastini írta pár éve azt a pamfletet arról, hogy a pápa minden halandó felett áll, beleértve a királyokat is? És hogy bármely vezetőt, aki szembeszáll ezzel, a pápa jóváhagyásával meg lehet buktatni vagy akár ölni? Még szerencse, hogy az emberek nem tudnak olvasni, mert az ilyesmi még ötleteket adna nekik, teszi hozzá morcosan, így a kihallgatás meglehetősen rövidre sikerül. Miután a vendég távozik, Treville beszámol arról, hogy az eltűnt lány Ninon szalonjának rendszeres látogatója volt, mire Richelieu közbeveti: A grófnőről sokféle ocsmányságot terjesztenek. Lajos utasítást ad az ügy diszkrét kezelésére, pont jónak mondod, bammeg, csapkodom dühösen a klaviatúrát.

Az eltűnt Fleur után kutatva a négy muskétás felkeresi Ninon palotáját, a hölgyek között a Milady is ott van és diszkréten megbújik az egyik oszlop mögött. Aramis már csak megszokásból is flörtölni kezdene a grófnővel, de Ninon lepattintja és inkább Athosnak ajánlja fel, hogy körbevezeti a palotában, győződjön meg róla, hogy Fleur nincs itt. Ninon nyakláncán a medál ökörszemet formáz, ezt a madarat nem lehet kalitkába zárni, emiatt a szabadság és a remény szimbóluma, tudjuk meg Ninontól. A kutatás természetesen eredménytelen, és úgy tűnik, Athos melankolikus arcvonásai bejönnek a grófnőnek, mert csókkal búcsúzik a muskétástól és elhívja estére vacsorázni. Micsoda mázlista, fakad fel bennem az irigység és kis időre elmegyek a tükör elé melankolikus arckifejezést gyakorolni.

Richelieu négyszemközt fogadja Sastinit, aki szerint Orbán pápa ellenzi Franciaország külpolitikáját, főleg a protestáns Svédországgal kötött szövetséget. Az igaz, hogy én katolikus pap vagyok, de a politikában a hazám érdekeit szolgálom, jelenti ki a bíboros. Sastini látszólag elfogadja az érveket és átnyújt egy ereklyésdobozt, benne a Szentatya ajándéka, Páduai Szent Antal térdcsontja, a többi ajándékot sajnos a megérkezésekor ellopták. Majd elhinti, hogy Orbán halála után Richelieu lenne a legvalószínűbb pápajelölt, ennek érdekében már most elkezdhetne gyúrni a dologra, például intézze el keményen De Larroque grófnőt, aki megsérti az isteni törvényeket. Az ereklyét pedig őrizze meg, nehogy lepasszolja a 13-as raktárnak, mondja búcsúzóul Sastini.

Milady segít átöltözni Ninonnak, közben az eltűnt Fleurről érdeklődik, de Ninon nem szól semmit, csak mosolyog. Majd Athosra kerül a szó, ismerem, de csak futólag, hazudik embereset Milady a grófnő szemébe. Megérkezik Athos, de romantikus vacsora helyett a hullaházba viszi Ninont, ezen azért meglepődök. Therese holtteste fölött beszélgetnek, Athos szerint Ninon felelős a lány halála miatt, hát ezt nem nevezném bóknak, viszont ha a nyulat akarta kiugratni a bokorból, akkor sikerült. Ninon ugyanis bevallja, hogy kedvelte a lány, ruházta, oktatta, de semmi olyasmit nem tett, ami a halálát okozta volna. Athos észrevesz egy másik ismerős tetemet, a rablásnál elszökött tolvajét, mellette az ellopott táska, ezért majd reggel elküldök valakit, mondja a boncmesternek. Hazakíséri Ninont, útközben megtudjuk, hogy a grófnő azért nem házasságpárti, mert ez esküvő napján elvesztené függetlenségét, amit jelenleg a vagyona biztosít, erre Athos is bevallja, hogy ő csak egyszer volt nős, de az is rosszul végződött. A palotához érve megpillantják Aramist, a bíboros embereivel küzd, akik Fleurt jöttek megkeresni. Athos csatlakozik a bunyóhoz, de végül legyőzi őket a túlerő, és a gárdisták diadalmasan vezetik elő az egyik rejtekajtó mögül előkerült Fleurt és három másik lányt, és letartóztatják Ninont is.

Richelieu és Sastini reggel a királyi párnak elővezetik az esetet, négy eltűnt lányt találtunk a grófnőnél, micsoda borzalmakat élhettek át, háborog a bíboros. Sastini rákontráz, a gonosz mindenütt jelen van, harcolni kell ellene, De Larroque is nyilván boszorkány. Lajos erre gúnyosan rákérdez: És tud seprűnyélen is lovagolni? A két fondor lelkületű egyházfi nyomatja tovább a vádbeszédet, aminek a végén Richelieu kijelenti, a tárgyalás Párizson kívül, a Szent Kereszt kolostorban lesz. Aramis vigasztalásul átadja Ninonnak azt a nyakláncot, amit a 2. részben ő kapott Anna királynétól, az én Istenem nem fogja cserbenhagyni, mondja neki. Fleur Constance vállán sírdogál, amikor beront zord atyja, hogy magával vigye. Ne bántsa, hiszen csak tanulni akart!, kiáltja Constance, de a felvilágosult fatert ez nem érdekli. Minek az neki, varrónő lesz, aztán meg feleség és anya, ahhoz nem kell iskola, vág vissza és elvonszolja a lányt. Ne merészelje bántani Fleurt, mert úgyis meg fogom tudni!, szól utána szúrós szemmel D’Artagnan.

A tárgyalás előtt Richelieu figyelmezteti Fleur apját, tegyen róla, hogy a lánya megfelelő vallomást tegyen, mert Isten figyelni fogja – és én is, teszi hozzá félhangosan. Maga a tárgyalás természetesen a legszebb koncepciós perek hagyományát követi, ahol az ítélet már előre kész van, az összes többi csak színjáték. A bíboros a fő vádló, először Fleurt szólítja tanúnak, és előzékenyen saját poharából kínálja meg egy kis vízzel. A lány semmi terhelőt nem mond, Ninon mindenféle hasznos dologra tanította őket, a csillagászattól az emberi test titkáig. Richelieu erre egyből lecsap, a grófnő csak gyalázatos vágyai kielégítésére használt téged, gyermekem, mondja kenetteljesen. Majd új tanút szólít, de la Chapelle grófnőt, aki nem más, mint a Milady, Athos döbbenten figyeli a hátsó sorokból. A nő arról beszél, hogy Ninon házában elkábították és aztán meztelenül tért magához, nyilván bűbájosság volt a dologban. Athos magából kikelve ordítani kezd, ezt a nőt nem is így hívják, minden szava hazugság, stb, de semmi foganatja. A testőrt kivezetik a teremből, Richelieu iszik a pohárból és meghozza az ítéletet: máglyahalál.

Ebben a pillanatban belép a királyi pár, Anna hangos szóval közli a király akaratát: ha Ninon szabad akaratából nem ismeri be bűnösségét, ne végezzék ki. A bíboros tiltakozna, de váratlanul görcsös roham kapja el, köhögni kezd és összeesik. Gyorsan különszobába viszik, mérgezési tünetei vannak, ismeri fel Aramis és hánytatószert rendel: ricinusolaj és mustár keverékét. Csőrös kancsóból öntik a bíboros szájába, nagyon hatékony, mert én már a látványtól is rosszul lettem, de úgy tűnik, Richelieunek is használ. Nagyon gyenge ugyan, viszont mintha a jó érzések kezdenének előtörni belőle, mert azon mereng, mennyi bűnt követett el, ezekért biztos pokolra fog jutni. Anna meglátja Ninon nyakában a láncot és rákérdez Aramisnál, szeretője-e a grófnő, dehogy, csak vigaszt akartam vele nyújtani neki, válaszolja a testőr. Barátai Athost faggatják, na ki is akkor az a nő, akit vádoltál?,de Athos csak annyit mond, annak a perszónának az egész élete hazugság.

Előkerül Sastini is, aki a testőrökkel közli, a sátán akaratából mérgezték meg a bíborost, Porthos vigyorogva bólogat: Akkor őt is fel kell vennünk a gyanúsítottak listájára. Kikérdezik Fleurt, de ő tagadja, hogy mérget tett volna a pohárba, most különben is nagyobb baja van, mert apja hozzá akarja kényszeríteni valami vénemberhez: egy negyvenéves henteshez. Úgy néz ki, a bíboros megmarad, a szobában Milady ápolja, Richelieu arra utasítja, mindenképpen csikarjon ki beismerő vallomást Ninonból, Franciahonnak szüksége van a grófnő vagyonára. Ennyit a jó érzések előtöréséről. Milady felkeresi Ninont a cellájában és lazán közli, ha nem tesz vallomást, a tanítványai a palotájával együtt porig égnek, ezt hallva Ninon végül beismeri bűnösségét. Constance beszél Fleur apjával: Fleur helyesen cselekedett a tárgyaláson, most a fateron a sor, ő is tegyen valami jót.

A muskétások elmennek a hullaházba Sastini táskájáért, a boncmester szerint a tolvaj halálát köhögéssel járó görcsös roham okozta. Ez pont olyan mérgezési tünet, mint a bíborosé, gyorsan szétkapják a táskát és rájönnek, hogy valami méreg kifolyt benne és mindent összekent. Ezek szerint Sastini a méregkeverő, nyilván újból fog próbálkozni, vágta vissza a kolostorba! Amúgy is jó lesz sietniük, mert az udvaron már kész a máglya, és Ninont most vezetik ki a cellából. Sastini leszúrja a bíboros szobája előtt álló őrt és már emeli a kést, hogy Richelieuvel is végezzen, amikor beront Aramis és egyetlen lövéssel végez a pappal. Örülünk, hogy életben van, bíboros úr, jelenti ki Athos, ezt kétlem, de azért köszönöm, válaszolja a nagy kombinátor. Mindazonáltal úgy tűnik, a halálközeli élmény mégis csak megváltoztatott benne valamit, mert hajlandó kompromisszumot kötni:megkíméli Ninon életét, de a vagyonát el kell kobozni. Nem vagyok kegyetlen, csak gyakorlatias, zárja le a beszélgetést.

A testőrök rohannak az udvarra, ahol már ég a máglya, és a bíboros parancsát kiabálva gyorsan eloltják a tüzet. Ninont bekísérik Richelieuhöz, a kardinális előadja a megoldási tervet: a grófnőt halottnak nyilvánítják, vagyonát elkobozzák, de kap majd némi szerény életjáradékot, száműzetési helyét viszont soha többé nem hagyhatja el. Nem fogok hallgatni, de ön nem fog hallani rólam, fogadja el Ninon az ítéletet. Azért kell egy holttest bizonyítékul, erre Sastinié pont megfelelő lesz, a kolostor papjai meg úgysem fognak beszélni, úgyhogy a titok titok marad. Senki sem állhat az utamba, még Isten sem, jelenti ki a szerénység példaképe bíboros.

Richelieu visszaküldeti az ereklyét Rómába, a dobozba még gondosan beleszórja Sastini hamvait, praktikus ember, na. Miladyvel közli, őt tulképp nem is érdekli a pápai pozíció, mert az csak papi rang, ő viszont annál többre vágyik. Ninon elköszön Aramistól és visszaadja neki a nyakláncot, majd elbúcsúzik Athostól is. A tervek szerint egy kis faluban fog letelepedni és szegénysorsú kislányokat tanít majd. Egyedül fog élni, bár úgy érzi, egy Athos féle embert azért tudott volna szeretni. Kár, hogy egyikünk sem az a házasodó típus, köszönnek el búcsúcsók kíséretében egymástól.

Fleur örömmel újságolja Constance-nak, hogy apja meggondolta magát, nem kell férjhez mennie ahhoz az aggastyánhoz és folytathatja tanulmányait is. Vidáman elmegy, D’Artagnan vesébe látó pillantással rákérdez, ugye Constance keze volt a dologban? Maga a legcsodálatosabb nő a világon, jelenti ki, zavarba hoz, pironkodik Constance. Az a célom, mondja erre D’Artagnan, és több szóra már nincs is szükség: a találkozásuk első percétől levegőben lógó szenvedély végre utat tör, és a szerelmesek vadul egymásnak esnek.