Virág előző jelenése itt

Csütörtök van, de még nem terápia-idő. András Annamarival készül randizni, hatalmas gonddal válogat az ingek között. Aztán hirtelen csörög a telefonja. Virág az, nem bír várni 5-ig, jönne most. András kicsit ellenkezik, de hamar megadja magát: Virágnál kevésbé súlyos páciens esetében is a hivatását választaná egy ebéddel szemben. Mi ezért (is) szeressük.

Nem telik bele pár perc, az építész-lány már az ajtóban áll. Kezében egy makett, a diplomamunka terve. Nekem kicsit minimál-stílusúnak tűnik, de én ezt nem tudhatom.

Dél van, a makett beadási határideje egy óra múlva lejár. Virág épp az egyetemre indult, de abszolút elégedetlen vele, inkább bejött egy kis lelki segélyre. A lány komoly indulattal szidja művét („az eredeti ötlet tök jó volt, csak aztán… ” … aztán valahol félúton elromlott), András hiába próbál a védelmére kelni. Virág végképp nem tudja, mit tegyen, teljes káoszról panaszkodik. Különben is, nem mindegy már? Nemsokára úgyis meghal, felesleges görcsölni egy tákolmányon. Dargay szépen, türelmesen magyarázni kezd: lehet, hogy azt olvasta ki a csaj a netes okosságokból, hogy a beteg x százaléka belehal a limfómába, de ő meg azt olvasta, hogy y százaléka viszont túléli. HA IDŐBEN ELKEZDI A KEZELÉST.

Virág kicsit megdöbben: „Ha maga beszél róla, olyan, mintha influenzám lenne…” Talán van remény? Ahhoz, hogy kiderüljön, hogyan reagál a lány szervezete a kezelésre, ahhoz el kell mennie végre egy onkológushoz. E szavak hallatán Virág persze rögtön bezár, de talán nem olyan határozottan, mint eddig: a kezelések okozta fájdalomról, rosszullétről beszél, tart tőle. Mi lesz, ha nem fog tudni dolgozni? Megint ott tart, hogy akkor meg minek lediplomázni.

Ekkor a lány észrevesz egy homokórát a polcon, azt asztalra teszi és aludni tér. De tényleg. Kéri Dargayt, ha lepereg a homok, ébressze/ne ébressze fel (12-szer hallgattam meg és képtelen vagyok kivenni, mint mond: De ébresszen fel, ha lepereg / Ne ébresszen fel, ha lepereg). Végülis mindegy, a lényeg, hogy magától ébred, felriad és akkorra már lejárt a beadási határidő, ez a diploma munka ma nem lesz beadva.

Sőt, nem csak ma, egyáltalán soha: Virág először földre dobja, majd a biztonság kedvéért még meg is tapossa. András előbb összerezzen, majd látszik a hatalmas koncentráció, amivel összeszedi gondolatait és megfogalmazza véleményét: „Meg kell, hogy mondjam, szörnyű volt látni, ahogy elpusztítja, amin ennyit dolgozott”. Mintha azt mondaná: Meg kell, hogy mondjam, szörnyű látni, ahogy elpusztítja saját magát...

Később a pszichológus ki is mondja: úgy gondolja, hogy a makett a lányt szimbolizálja. Pusztulnia kell, mert nem tökéletes. Egyébként is: ez az agonizálás a "beadja-e a dimplomamunkát vagy ne" témán csak eltereli a figyelmet az igazi problémáról: kezeltessen-e vagy ne. A lány nemcsak a haláltól fél. Fél attól is, hogy ha esetleg mégis túlélné, akkor is oda lesz sütve homlokára, hogy íme a rákos lány, aki jaj de szerencsétlen. Akit sajnálni kell és aki soha nem lesz már a régi.

Virág egy előző esti rémálmáról mesél: az álom a makettről szól, ami megtelt vízzel és ő meg beleszorult és majdnem belefulladt. Ezt az álmot egy gyermekkori élményre vezeti vissza: egyszer a szülei elvitték egy nyaralásra. Csak hármasban voltak, Ricsi, az autista testvér otthon maradt. A lány messze beúszott a tóba és egy lábgörcs miatt majdnem belefulladt. Végül valahogy kievickélt a partra, egyedül.

Ezt az egészet sem akkor, sem máskor nem mesélte el a szüleinek. Nem akarta terhelni őket. Olyan boldogok voltak, gondtalanok, mert akkor egyszer mehettek el Ricsi nélkül kikapcsolódni és végre mindenki nyugodt volt és kipihent. A lány ott, akkor, azt kívánta, bárcsak örökre úgy maradhatnának. Szereti ő Ricsit, de tudja, mekkora gond a 0-24 órás felügyelete. Az anyja is mindent feláldozott a fiúért, otthon maradt vele, feladta zenei pályáját. Nem fásult bele, nem bánta meg (?), de belefáradt. Virág is szereti a testvérét, mesél a nagybeteg Ricsivel való közös élet nehézségeiről, de nem ellenségesen, egyszerűen, tényszerűen.

András szerint ugyanakkor a lány akár féltékeny is lehetett volna a testvérére a kitüntetett szülői gondoskodás miatt. Meg aztán nagy teher az, hogy neki mindig tökéletesnek kellett lennie, vele nem lehetett sose probléma, hisz ott a testvére, rá kell vigyázni, körülötte ugrál mindenki. Ő, Virág, még egy majdnem-megfulladást is elhallgat a szülei elől, csak azoknak ne legyen még több bajuk… Pedig akkor, a tónál, még gyerek volt, mégis már akkor élt benne ez a reflex, és ez azóta csak fejlődött.

Dargay határozottan kimondja: sajnos a baj már megtörtént, a tökéletesnek hitt lány beteg lett. Ettől nem tudja megmenteni az anyját. Sőt. A férfi úgy hiszi, ha a lány nem szól az anyjának és nem adja meg neki az esély, hogy segítsen, az anyja fogja azt hinni, hogy elrontott valamit a nevelése során és e miatt zárta őt ki a lánya élete nagy drámájából. „Nem Ön tehet arról, hogy a bátyja több figyelmet igényel”

De Virág hajthatatlannak tűnik: Most, hogy végre találtak egy napközit a fiúnak - és így anyuka napjaiból 2-3 óra felszabadult - a nő újra zenetanároskodni kezdett. Most egyszerűen nem teheti meg Anyukával, hogy bejelentse neki, hogy az eddig tökéletesnek tűnt gyereke is beteg. Ez a hír visszahúzná a nőt a kínlódásba és bebizonyosodna, neki tényleg csak a gyerekei ápolása jutott osztályrészül. „Anyámnak vannak hibái, de megtett minden tőle telhetőt”. „A szomorúság és az aggodalom beszippantaná”.

Dargay szerint azonban különbséget kell tenni a "megkímélve" és a "kizárva" élethelyzet között. Vajon megkímélve vagy kizárva fogja érezni magát Anyuka, ha kiderül a betegség és az is, hogy a lánya hónapokig nem szólt neki erről?

Kemoterápiát nagyon nehéz egyedül végigcsinálni. Virág hirtelen nagyon kislányos lesz, úgy tűnik végre megérti, miről beszél a férfi. Szipogva mondja ki a varázsszó: hajlandó beavatni az anyját, de csak őt. András kap az alkalmon, azonnali telefonálásra ösztönzi. Úgy tűnik Virág hajlik rá: rendben, mondja, essünk túl rajta.

A pszichológus diszkréten egyedül hagyja, kivonul a konyhába. Virág nemsokára utánamegy. Nem sikerült a vallomás, Anyuka nem ért rá. Később újra megpróbálja. Dargay hiszi is, meg nem is: lány épp a mai ülésen vallotta be - itt benn, a kanapán minden olyan logikusnak tűnik, de ha kilép az ajtón, minden összezavarodik. A férfi mindenesetre Virág lelkére köti: ha sikerül beszélni az anyjával, mindenképp telefonáljon neki is.

Első, sőt második nézésre is kissé "töltelékrésznek" tűnik ez a 3. epizód Virág sztorijából. Nem kapunk új infót, nincs csavar, más megvilágítás. Aztán, mire a hv. végére érek mégis úgy gondolom sokat haladtunk ma előre, András sok görcsöt feloldott a lányban. Nem tudom elég lesz-e.

A rész elején idézett mondatot mindenesetre most már így fejezném be: Meg kell, hogy mondjam, szörnyű látni, hogy ez a lány mennyire egyedül lenne, ha nem talált volna rá Dargayra. Mert Virág akarja, hogy megmentsék, de eddig nem volt  kitől segítséget kérni....