Egy banketten járunk, a New York város hőse kitüntetés idei nyertesét ünnepli az úri közönség. A pódiumon fiatal férfi ecseteli lelkesen a díjazott barátja erényeit és munkásságát. Dr. Tyler Ferguson igazi szent, az elesettek segítője, ingyenklinikák alapítója és működtetője. Az ünnepelt láthatóan valahol egész máshol szeretne lenni, feszengve baktat átvenni a megtisztelő díjat. Utólag persze érthető a vonakodása, bár aligha láthatta előre, hogy a szépen metszett hegyes formájú dísztárgy lesz önnön gyilkos fegyvere.

A következő jelenetben ugyanis már a helyszínelők és hőseink téblábolnak a díjazott körül, ami nem jelent túl jót, ilyenkor a vizsgálat alanya rendszerint halott. Jótett helyébe jót ne várj, jegyzi meg Henry bölcsen. Sima ügynek látszik, betörtek a pasashoz aztán ez lett a vége, Harlemben (itt élt és dolgozott az áldozat) ez mindennapos. Nem úgy van az, doktorunk egyrészt megállapítja a fejre mért ütés erejéből és szögéből a tettes magasságát, másrészt Joval közösen rájönnek, hogy a zárat belülről törték fel, szóval nem betörés volt, az áldozat maga engedte be a gyilkosát. Jotól megtudjuk még, hogy a halott pasas apukája milliárdos, tehát a srác megengedhette volna magának, hogy ne ilyen lepukkant környéken lakjon, de biztosan a betegei között akart élni, szent ember volt, nem vitás.

A vizsgálat a hullaházban folytatódik, emberünk már az asztalon fekszik kiterítve, mellkasán öles betűkkel tetovált római számok, ez vajon mi lehet? Érkezik a milliárdos papa, sajnos ő sem tud segíteni, egyáltalán nem tartotta a fiával a kapcsolatot. Nagyjából akkor hülyült meg a gyerek, mikor elkezdett egyetemre járni, nem fogadott el otthonról egy fillért sem, kizárólag a munkája érdekelte, ami kevés pénzt keresett azt is eljótékonykodta mindenféle ismeretlen szervezeteknek. Apunak lövése sincs arról, hogy ki akarhatta megölni a fiát, de meginvitálja hőseinket a másnapi megemlékezésre, hátha ott többet megtudnak.

A régiségboltban Abe egy doboznyi kacatra alkuszik (a legértékesebb darab a bangkoki reptér ajándékboltjából származó Buddha szobrocska), őt is megszállja a jótékonyság szelleme, ötszáz dolcsit fizet a rakás lomért. Henry érkezik, a friss áldozat szakmai elhivatottságáról mereng. Abe rögtön felhánytorgatja gyerekkori sérelmeit, bizony ti orvosok néha túllőtök a célon, ha a munkátokról van szó. Hősünk kapcsol és rögtön mentegetőzne, de az öregfiú leoltja, tízéves koromban megígérted, hogy elviszel a nagy baseball döntőre ami évszázad meccse volt és a kórházi melód miatt nem láthattam. A seb máig nem gyógyult be teljesen, szegény Abe, cudar egy gyermekkora lehetett Henry mellett.

Másnap a megemlékezésen kiderül, hogy Tyler, az áldozat New York egyik legelitebb (egyben legdrágább) magániskolájában tengette gimnáziumi éveit, természetesen már ott is kitűnt társai közül. Jo valamiért rühelli a puccos sulikat, de ezen most nincs idő rágódni, a volt iskolatársak közül kiválik pár alak, akikkel beszélniük kell. Először egy Henry szerint drogfüggő fiatalembert szólítanak le, Paul Gouldként mutatkozik be, jó ideje nem látta az áldozatot és nem tud a tetkóról sem. Másodikként egy arrogáns szöszi, bizonyos Cassandra Mueller közli finoman hőseinkkel, hogy egyrészt ügyvéd, másrészt elmehetnének a francba. Végül egy Carter Pilsen nevű sima modorú srác kér elnézést társai viselkedéséért és biztosítja hőseinket segítőkészségéről. A halála estéjén találkozott Tylerrel, elvégre ő adta át neki a díjat, amit ugye később valaki a fejébe állított. Egyébként a halott srác és a három jóbari elválaszthatatlanok voltak a suliban csak az évek során eltávolodtak, van ez így. Kicsit lesápad, mikor Henry a tetkóról és annak jelentéséről kérdezi, de persze semmit nem tud. Hősünk viszont kiszúr egy fényképet az asztalon, amin a négy jóbarát látható. Jo helytelenítő tekintete mellett egy tálcából célszerszámot rögtönöz és egy tükrös trükkel rámutat, hogy a Tyleren lévő tetkó a fotón látható dátumra mutat.

Az áldozat anyjától megtudják, hogy aznap ballagtak a fiatalok és mentek is együtt bulizni a nyárra. Tyler viszont nem maradt sokáig, nemsokára hazament és akkor változott meg minden. Nem fogadott el több pénzt otthonról, a Harvard helyett egy állami iskolába ment és maga fizette a tandíját is. Megtudjuk még, hogy Tyler amúgy bele volt zúgva Cassandrába, de a lány akkor épp Paullal járt.

A hullaházban Lucas referál az eredményekről: a díjon talált anyag valami adalékféle, amit kisebb hajókhoz használatos üzemanyaghoz szokás keverni. Kár a gőzért, Henry természetesen kiválóan ért a hajókhoz (is). Lucas legújabb barátkozási kísérlete ismét kudarcba fullad (hősünk arcán enyhe rémületet vélek felfedezni), de a srác nem adja fel, hogy legalább a szakmai felkészültségével lenyűgözze főnökét. Talált ugyanis a testen egy hajszálat, ami nem az áldozaté, hanem egy nőé. Henry megkéri, hogy nézzen utána a magániskolában, lehet, hogy a nyilvántartásukból azonosítani lehet a haj tulajdonosát, az ilyen elit helyeken ugyanis néha tárolják a tanulók DNS-ét arra az esetre ha valamely prominens polgár csemetéje bűncselekmény (teszem azt emberrablás) áldozatául esne. Lucasnak erre az jut eszébe, hogy az ő sulijában aligha tűnt volna fel bárkinek ha őt elrabolták volna. Henry ezen a ponton megszánja és közli a sráccal, hogy most már biztosan nem maradna észrevétlen az eltűnése. Lucas boldogan megy a dolgára.

Reece hadnagy Jonál kérdezősködik, de nem az aktuális ügy érdekli, hanem az, hogy feldolgozta-e már a múltkori esetet, mikor embert kellett ölnie. Megtudjuk, hogy a főnökasszony kezdőként lőtt először: egy cipőbolti rablás elkövetője halt bele a rendőri intézkedésbe. Nem sokkal később újra fegyvert kellett rántania, Jo megértően bólogat, tudja előre a folytatást, a hadnagy leblokkolt, előfordul, viszont ő remekül van. Reece a fejét rázza, blokkolt egy frászt, előírásosan lábon lőtte a fickót, viszont ironikus módon az első eset után nem bírta befűzni a cipőjét. A lényeg az, hogy a feldolgozatlan élmény így vagy úgy de visszaüt, szóval Jo vigyázzon magára.

Kedvenc párosunk újra elbeszélget a jóbarátokkal, kapunk néhány új infót. A lényeg az, hogy egymásra mutogatnak és egy zavaros szerelmi négyszög kezd felvázolódni ahol mindenki féltékeny mindenkire. Még jó, hogy van nekünk Henry, aki kibogozza a szálakat. Cassandra összejött Tylerrel, pont olyan nyakláncot hord, mint amit a holttesten találtak, de viszonya van Carterral is, a srácnál ugyanis egy hatalmas doboz díszcsomagolású Chanel parfüm volt az asztalon, pont olyan, amit a lány is használ. (Henry a parfümökhöz is ért.) A csajt viszont Paul is szereti még, a leányzó ezért titkolta előle a másik kettőt. Ezzel mondjuk nem vagyunk sokkal előrébb, de szerencsére új nyomra bukkannak: az áldozat lakásán talált összetört telefonból sikerült kinyerni egy videórészletet. A felvételen Tylert látjuk, bizonyos Mr. és Mrs. Meachumnek szeretne valami nagyon fontosat elmondani a fiukról, de Paul félbeszakítja, hogy mégis mi a fenét csinál?

Hőseink tehát a drogos fiúhoz mennek kérdezősködni, épp időben, mivel a srác kiütve fekszik a kanapén túladagolásból kifolyólag. Henry rögtönöz és egy adag megsavanyodott tejbe kevert szódabikarbóna segítségével meghánytatja, Jo nagyot néz, hát ezt meg honnan tudta? Az évek meg a tapasztalat, feleli Henry szerényen. A kikérdezésnek ugyan egyelőre lőttek de a lakásban körülnéznek kicsit. Paul épp egy hamptoni túraútvonalakról szóló útikönyvet olvasgatott pedig az aktív drogosok között viszonylag ritka a lelkes kiránduló. A srác lehet a kivétel, a bakancsán friss homokos sár van, pont olyan, mint a talaj az útikönyvben megjelölt ösvényen. (Henry a talajtípusokhoz is ért.)

Mivel ilyen ügyesen megmentette a srácot, Jo felteszi a nagy kérdést Henrynek: nem gondolt még arra, hogy rendes orvos legyen? (A férfi arcát látva felröhögök.) A szólított megnyugtatásul közli, hogy régebben élőkkel is foglalkozott, csak abbahagyta, kellett a változás.

Ugrunk is a múltba (az idő szerintem az ötvenes évek), Henry szeme előtt lőnek le egy férfit, de hiába szalad segíteni, ő is kap egy golyót, a fegyverest izgatja, hogy orvos, az viszont annál inkább, hogy szemtanú.

A jelenben megtalálják a videóban emlegetett Meachum házaspárt, Manorville-ben laknak, a Robert nevű fiuk eltűnését 2005-ben jelentették be, két nappal a négy jóbarát ballagása után.

Hogy hogy nem, Meachumék lakhelye egy köpésre van Southamptontól, ahová a fiatalok bulizni mentek. Az eltűnt fiú pedig azóta nem került elő. De ez még semmi, Paul tényleg kirándulgatott arrafelé, mégpedig a Tyler halála után tartott megemlékezés másnapján, a hitelkártyaadatok alapján hajnali öt körül tankolt egy helyi benzinkútnál. Irány tehát Hampton, útközben megtudjuk, hogy Jo miért rühelli a gazdag kölyköket. Tizenegy éves korában kapott egy ösztöndíjat egy drága magániskolába, okos, szofisztikált kis köcsögök közé. Egy kiscsaj úgy lelökte a lépcsőn, hogy eltört a karja, végül visszament a régi sulijába. De haladjunk, a benzinkút biztonsági kamerájának felvételei szerint Paul és Carter valóban ott jártak a temetés másnapján. A kukában hátrahagytak egy táskát is, benne gumikesztyű és lapát. Nocsak.

Jöhet az erősítés, a környéket át kell kutatni, frissen feltúrt helyet keresnek. Az nincs, de Henry kiszúr az erdő lombkoronája alatt egy kis fácskát, ránézésre úgy tízéveset, ami csak úgy fejlődhetett ilyen szépen, ha a talaj extra tápanyagot kapott, mondjuk egy ott eltemetett hullából. Ásni kezdenek és természetesen találnak egy csontvázat. (Igen, Henry ért a fákhoz is, sőt korábban sírásó is volt.) Paul és Carter valószínűleg megijedtek, hogy a Tylerre tetovált dátum hozzájuk vezet és megpróbálták eltüntetni a nyomokat, csak épp kilenc év elteltével nem találták meg a sírt.

Henry a boltban elmélkedik tovább az esetről, úgy véli a fiatalok próbálták elfelejteni a történteket, csak Tyler nem bírta tovább a titkolózást. Abe szerint mindenkinek vannak titkai, kis unszolásra elmeséli az övét. Egyszer jó pénzért rásózott egy vevőre valamit, amiről tudta, hogy nem eredeti. Akkoriban nyitott a boltot, pénzhiányban szenvedett, hazudott, mert magára kellett gondolnia. A múltban a lelőtt Henry hasztalan próbál tenni valamit a másik sérültért. Tudja, hogy ő is halálos sebet kapott, így mikor meghallja a rendőrök érkezését jelző szirénákat, a lelepleződéstől félve sorsára hagyja a másikat és egy kocsi mögé vonszolja magát meghalni.

Visszatérünk a hullaházba, a kiásott csontváz persze a kilenc évvel eltűnt fiúé, a talajban pedig megtalálták Carter, Paul és a barátnőjük DNS-ét. Az iskolának ugyanis tényleg megvoltak a minták, a Tyler testén talált hajszálat is azonosították, persze Cassandráé. A csontvázon található sérülésekből pedig Henry gázolásra következtet, a fiút egy Jaguar XJ Sedannal üthették el, annak a lökhárítója pontosan olyan magasságban van, mint a csonton repedés, arról nem is beszélve, hogy a fiatalok a ballagási képen pont egy ilyen kocsi motorházán pózolnak, az autó a lányé volt. A Lucasból, Joból és Reece hadnagyból álló hallgatóságnak tátva marad a szája, Henry szerényen közli, hogy kedveli a Jaguarokat.

Az ügy tehát megoldva, a bulizós négyes halálra gázolta szegény fiút majd elásták a holttestet az erdőben. Tyler viszont nem bírta tovább a titkolózást, ki akart tálalni ezért kinyírták. A három barát végre bevallja a gázolást, érdekes módon csak abban nem egyeznek a vallomások, hogy ki is vezette a kocsit. (Mi viszont látjuk, Cassandra volt, csak nem ért rá az útra figyelni, mert vezetés közben a fiúkat csókolgatta.) Tudták, hogy Tyler vallani akar ezért megpróbálták lebeszélni róla, de azt mindannyian tagadják, hogy megölték volna a barátjukat.

Henry és Jo a Meachum szülőkkel találkoznak, szegények összetörten szorongatják a fiuk fényképét. A mama elmeséli, hogy folyton hiába mondogatta a gyereknek, hogy ne mászkáljon a sötét úton a benzinkútra, ahol dolgozott. Henry ettől megvilágosodik, elkéri a szülőktől a fiú fényképét és Jo asztalához vágtat Tyler aktáját keresve. Tyler apja korábban említette, hogy a fia mindenféle ismeretlen alapítványoknak is adott pénzt, a bankszámlakivonatán szerepel egy bizonyos Alicorn International, aminek a címe megegyezik a benzinkútéval.

Hőseink odamennek, a tulajtól megtudják, hogy gyerekkora óta itt dolgozik, öt éve vette meg a boltot és változtatta meg a nevét is, ami azelőtt Alicorn Gas volt. Jo szeretné még látni a bankszámlakivonatot, de a pasas az iratszekrényből pisztolyt vesz elő és rájuk lő. Henry megsebesül, szerencsére csak a karján. A kutas elrohan, Jo utánaered, de habozik lelőni a pasast. Henry is odaér, biztatja a fickót, hogy inkább őt lője le, de mikor az célba veszi, a nyomozónő végre elsüti a fegyverét és megbilincseli a pasast. Később a rendőrségen Reece hadnagynak referál, a kutas tudott a gázolásról és zsarolta Tylert, de mikor a fiú úgy döntött, hogy kitálal, megölte. Kicsit később a két nő a lőtéren találkozik közös gyakorlásra.

Otthon Abe vacsorát főz apunak és elmeséli az igazi titkát. Vietnamban egy őrjárat alkalmával harcba keveredtek, ő pedig rémülten meghúzta magát, azóta is bűntudata van, amiért nem segített, mert az összecsapásban három társa is meghalt. A múltbéli otthonban pedig Henry ostorozza magát amiért a lebukástól félve sorsára hagyta a meglőtt pasast. Ekkor boldogan befut a kisfiú Abe és Abigail közli férjével, hogy nem is magát, hanem őket, a családját helyezte előtérbe és ez helyes döntés volt. Legyen ez a végszó, így apa és fia a jelenben is örülhetnek egymás társaságának.