Mindentől függetlenül ki kell emelnem az epizód címét. Hagyjuk is egy kósza pillanatra, hogy mi történt Beth-szel. (De aki nagyon tudni akarja, annak tessék: az eddig szende szöszi szerepben tetszelgő csajszika most hirtelen tököt növesztett. A hogyan és mikéntre később térek rá.) Na, emlékszünk a Kórház a város szélén c. méltán híres, a kórház-sorozatok mit úttöröjének, alfájának és szerintem omegájának is kikáltható cse(h)szlovák sorozatra, ami olyan mintha a Jóban Rosszban felcsinálta volna a Szomszédok és a Kisváros vérfertőzésben született szerelemgyerekét? Na, hát innen az epizód címe. Gondolom én. Vagy onnan, hogy egy városszéli kórházban zajlanak a nagyon gyanús események, ugye. Minden esetre itt is van ármány, szerelem (?), cselszövés, intrika, szartól repülőig minden, mint a búcsúban.

Beth egy kórházban ébred. Mintha deja vűnk lenne, hisz Rick is egy kórházban kaparta össze magát. Mindegy is. Minden patyolat tiszta, Beth egyből beijed, dörömböl az ajtón, kitépi a kezéből tűt, hogy tudjon mivel támadni, de egy egyenruhás rendőrnő és egy fehérköpenyes doki, épphogy nem a Mágenheim lépnek be és intik nyugodtságra. Hamar kiderül, hogy ez a hely sem egy aranybánya, sőt. Az alapszabály nagyon egyszerű:

Mivel meg lett mentve a segged, ezért tartozol nekünk.

A baj, hogy nincs beárazva semmi, hogy Beth-nek egy falat tengerimalacsültért két napig kell a saját fogkeféjével a szaros budit kipucolni vagy bőven megfelel egy odaböfögött köszönöm is. Így határozatlan, de leginkább végtelen ideig a kis rabszolgájuknak tehetnek bárkit, leginkább az esetlennek, gyengének tűnő útszéli bajbajutott embereket. A rendőrnő hiába mosakszik, hogy ő sem kérte ezt a főnökséget, a doki hiába mentegetőzik, hogy lehetne rosszabb is, akkor is ott vannak azok a kis apróságok, hogy:

• a rendőrnő veri Beth-et
• a  doki rossz gyógyszert adat be Beth-szel az egyik betegnek – akiről kiderül, hogy szintén zenész doktor – hogy rohamot kapjon és meghaljon
• az egyik wannabe vezérürü rendőrtiszt molesztálja Beth-et

Ez ugye nem frankó. Beth és Noah – egy 20 másodpercig érdekes srác – megtervezik a nagy szökést, azaz le a liftaknába a zombik közé, onnan meg irány a vakvilág. Mennek is, meg is ússzák minden karcolás nélkül, de azért csak félig sikeres a misszió, mert Beth-nek nem sikerült a great escape. A rendőrnő még egy kör pofonosztással és némi csicskalángossal beleveri a fejébe, hogy innen nincs szökés, majd ha ledolgozta az adósságait, akkor elmehet. Beth ellop egy szikét a dokitól, és már látjuk is a szemében, hogy egy az egybe lehentelne mindenkit, de akkor újabb beteg érkezik… az eszméletlen Carolt tolják be hordágyon.

És, aki azt hitte, hogy a következő héten majd folytatódik ez a szál és kiderül, hogy mi van Beth-szel és Carollal (bár így ketten már csukott szemmel, hátrakötözött kezekkel, de még vérző sebekkel is simán legyaknának mindenkit, aki mozog és kijutnának), nos azok velem együtt kézen fogva elvonulhatnak hisztériás rohamokkal megszakítva keservesen sírni a sarokba, mert jövő héten Abraham és csapata indul el a lejtőn a fék nélküli szopórollerrel.