Egy nap telt el Abonyi úr látogatása óta, Dargay ismét házon kívül tartózkodik. Ezúttal nem futócuccban van, erősen siet. Aktatáskával a kezében egy üvegpalotába tér be. Itt dolgozik új karakterünk, személyesen maga Bizniszvumen (Orsolya). Dargay hozzá jött, időpontra. Hogy ezúttal ki lesz kinek a szolgálat- tevője az hamarosan kiderül.
A hölgy hozza a szerep minden sztereotípiáját, szikár, szigorú és hideg. Pár perc elméleti vitát folytatnak a bizniszvumenek hajkölteményéről, de maguk is arra a következtetésre jutnak, hogy ez most kit érdekel…. E beszélgetés során kiderül azonban egy fontos részlet is: ezek itt ketten ismerik egymást régről, akkor még Dargay pszichológuskodott Orsolyának. Most fordult a kocka, Dargay kér jogi tanácsot a nőtől, Orsolya ugyanis ügyvéd.
Jön a régi jó duma az összeférhetetlenségről (aki egyszer paciens volt, az más címke alatt nem lehet a doki életének része – de ennek az elvnek a megtartása ugye már Lauránál is problémásnak). Ezúttal Dargay ismételgeti a mantrát: csak egyszer jött el, nem lesz második alkalom. Na ezt már ismerjük. Orsolya is ismeri, szkeptikus már most. Hogy kellemetlen e neki ez a találka az nem derül ki egyértelműen. Ügyvédi álarc mögé rejti.
Dargay udvarol egy kicsit: bízik a nőben, mondja, aki ráadásul még csinos is. Nem igazán értem az összefüggéseket. Mindenesetre a téma jó alkalom egy kis évődéshez. Az életkor kerül szóba, a pszichológus nagyon udvariasan 35-nek tippeli a nőt, én 45-nek. (Én nyertem, a Wiki szerint Péterfy Bori 1969-ben született. De nyilván a doki akar valamit a nőtől én meg nem….) Végül kiegyeznek 40-ben. De hogy a mateknál maradjunk: Orsolya tizenx éve a férfi páciense volt, most pedig egy kicsit meglepett, hogy a doki újra felbukkan az életében.
Végül csakcsak a tárgyra térnek és Dargay előveszi a nagy borítékot, benne a Máté ügy részleteit. Orsolya kiszedegeti a lapokat, de újra kettejük múltján mereng. Dargay egyre kényelmetlenebbül érzi magát a felelevenedő múlt okán. Talán újra rájön: nem is olyan hülyeség ezt a pszichológus-páciens kapcsolatot szigorúan a szentélyben rendezni. Ott, ahol ő az úr, ő kérdez, az ő szabályai szerint játszanak. Orsolya kérdései folyamatosan ugyanoda kanyarodnak vissza: nem kínos- e neki 15 év után találkozni vele. Miért lenne az, kérdez vissza a doki, de egyre jobban feszeng és fészkelődik a székén. Orsolya férfiakról kezd elmélkedni, akik pofátlanok és…. és hirtelen rájön, hogy nem kicsit összekeveredtek a szerepek, nem az ő zavaros (?) gondolatai az érdekesek, hanem az ügy amivel Dargay megkereste…
Újra megpróbálnak rátérni szegény Máté halálának körülményeire. Dargay a saját esélyeit firtatja, most komolyan: Mi lesz a vád? Emberölés? A férfi fél Abonyi úr kapcsolataitól, amik elvileg messzire, nagyon messzire elérnek. De hát a bíróságok függetlenek, mondja Orsolya, majd ezen a kinyilatkoztatáson mindketten mosolyognak egy sort.
Az ügyvédnő tovább rakosgatja a papírokat, majd a férfi jegyzetei után kérdez, amik azonban nem vannak meg. Mert, hogy soha el sem készültek: jegyzetelni csak a kezdő és/vagy béna pszichomókusok szoktak. De ha lennének se adná oda, merthogy van az a titoktartásos izé a terapeuta és páciense között. Orsolya egyre kerekebb szemekkel hallgatja a férfit, a mindent-csak-írásban jogi pályán furcsán hatnak Dargay szavai. Rögtön a saját esetére kérdez, vajon ott sem születtek jegyzetek? A férfi nemmel válaszol, majd némi nagyképűséggel közli, ő olyan okos, hogy mindent megjegyez, ott van a fejében a teljes életpálya.
Orsolya végül is olvasni kezd, na nem András okos fejében, hanem az átadott iratokban. Dargay pedig előbb a városban néz szét (az üvegpalotából impozáns kilátás nyílik a fővárosra), majd az irodában is. A falon kották képe, ez arra készteti, hogy hangosan kimondja a gondolatait: lám a nő zeneimádatáról tényleg megfeledkezett az évek alatt…. Mintha ez a múltidézés ismét visszazökkentené a saját eredeti szerepébe. Egyre erősebben érzi, nem volt jó ötlet idejönni: félő mindketten megragadnak az eredeti felállásban. Most akkor ő a terapeutája a nőnek és hallgatja annak elbaszott randijának sztoriját vagy a nő az ő jogásza, aki nézi egy elbaszott kezelés következményeit. Orsolya befejezi az olvasást. Megdöbbenve kérdezi a férfit Abonyi megráncigálásáról. „Minden paciensét meg szokta rángatni?” „Akkor én még egész jól megúsztam…” Ezeknek a mondatoknak lesz még ma jelentősége…. A nő szerint végül is nevetségesek a vádak, nem fognak megállni a lábukon…. De ezért nem ártott volna, ha a gondos kezelést, azt, hogy Dargay mindent megtett a gyárosért, papírokkal lehetne bizonyítani. Dokument jeszty. De ha nincs, akkor jó lesz Ágnes írásos véleménye, amit szakértőinek fognak előadni.
Dargay őszinte: látszik, hogy egy bizonyos mértékig tényleg magát vádolja az események tragikus kimenetele miatt. Nem mintha bármit is megakadályozhatott volna, de tudja: elakadtak Máté terápiájával vagy talán épp ellenkezőleg: túl gyorsan haladtak. Talán, ha nem hagyta volna, hogy elinduljon arra a hosszú útra, egyedül. "Megakadályozhatta volna egyáltalán? Nem…."
Orsolyát inkább a terápia kudarca izgatja…. Vajon tényleg kudarcot vallott Dargay? Ha igen, akkor miért nem küldte máshoz? Talán párhuzamot vél felfedezni Máté és a saját terápiás sorsa között? Talán túlkombinálom?
Orsolya viszont kezdi túlspilázni: vajon sokszor vall kudarcot Dargay, a terapeuta? Lehet, hogy nem elég felkészült lélekgyógyász? Bizony a bírót, ha odáig jut az ügy, majd ez fogja érdekelni…. Dargay ekkor kimondja eddigi rejtett, de egyre harsogóbb gondolatainkat: ha a nő nem képes rá ügyfélként tekinteni, akkor inkább vegyük úgy, hogy el sem jött…. Orsolya kemény: Minek jött ide egyáltalán? Hivatalosan úgysem lehet ügy képviselője - a már jól ismert összeférhetetlenség miatt. A nő szakmai tanácsa azonban egy - általunk nem ismert, de felmentéssel záródó - ügy miatt azért jól jönne a pszichológusnak.
Dargay megadja magát: egyértelmű, hogy Orsolya valamiféle múltbéli ok miatt ingerült a férfi közelsége miatt, de ha már eljött, bele a csapdába, lássuk, mit kap tanácsul, meghallgatja a nőt. Orsolya ismét kemény: vagy megállapítják a doki felelősségét (szakmai inkompetenciára való hivatkozással) vagy felmentik. Ha a férfi a bíróságon is azzal kezdi, részben felelősnek érzi magát, akkor nem is kell ügyvéd neki, hisz ezzel ítéletet mond saját maga felett. A bíróságon olyan nincs, hogy kicsit felelős, kicsit nem. Ott egyféle igazság van. Döntse el, akar e harcolni. Beszéljen egyértelműen, a bíró nem vevő a mögöttes tartalomra. Dargay egyre inkább úgy érzi, a nő beszél kétértelműen. Miközben Máté a közös ügyük főszereplője, a nő saját – vélten vagy ténylegesen - elrontott kezelését hánytorgatja fel Dargaynak.
Ebben a nem épp baráti pillanatban toppan be az irodába elefántként Orsolya édesapja. Az idős úr örömmel üdvözli a pszichológust. Orsolya láthatóan kiesik a szerepéből, immár nem egy dögös ügyvédnő, hanem „csak” valakinek a lánya és. Nem lennék meglepve, ha az ő régi kezelését Apuka erőltette volna, ő lett volna az események mozgatórugója. A csaj nagy nehezen kitessékeli Apukát.
Visszatér az első percek évődős hangulata, megint a mennyi 24 +16 című matematikai feladványnál tartanak…. Meg annál, mennyire szerette anno Orsolya a zenét, még búcsúajándéknak is CD-t vett a jó pszichológusnak. Ezek szerint legalább nem haragban váltak el. Csak már megint azok a fránya emlékek: mi a fene is volt azon a komolyzenei CD.n? A búcsúajándék stimmel, csakhogy a békés búcsú nem: Orsolya azt sérelmezte (és sérelmezi ma is), hogy annak idején – érzelmi töltet miatt – Dargay kezdeményezte, váltson terapeutát a nő…. Orsolya ezt a Dargay és közötte zajló analízis kudarcának értékelte. Gyanítom azonban Dargayt inkább az vitte e felé a döntés felé, hogy akkor még jó volt a házassága és nem akarta, hogy Orsolya egy Laura 0.0 legyen. Nem kell hozzá sok pszicho-véna, hogy a férfi kimondja a nap igazságát: „Nem kellett volna ide jönni.”
De ha már egyszer idejött és 16 év után újra beszélgetnek, újabb részleteket osztanak meg velünk a régi terápiáról. A huszonéves Orsolya zavart volt és feldúlt. Súlyos döntést kellett meghoznia, amiben szerepe volt egy gyereknek is. Mivel egy frappáns kabrió-metafórával rávilágítanak arra, hogy a nőnek a mai napig nincs gyereke, elég könnyű kitalálni, egy soha meg nem született gyerek miatt volt/van kínban a szép ügyvédnő. Hamar ki is mondatik: a férfi újbóli felbukkanása Orsolya életében, felelevenítette azt a majd 2 évtizedes nehéz döntést, amit egy élet elvételének kérdése okozott. Dargay nyíltan rákérdez: Talán őt teszi felelőssé a nő az elvetetett gyermekért? És Orsolya sem kertel: Igen, pont ezt teszi. Dargay megint jön a kétféle igazság elméletével, amit az ügyvédnő már a Máté ügy esetében is elvetett: lehet, hogy most az akkori abortuszt vétekként éli meg a nő, de akkor, az életének abban a szakaszában, talán az volt a helyes döntés. Így vagy úgy, de azt a döntést akkor is Orsolya hozta meg, nem a pszichológus, tehát saját magára tessen haragudni, ne vetítse azt ki a pszichológus bácsira…..
Ennél a résznél hirtelen észbe kapnak. Orsolya bocsánatot kér a kirohanásért, Dargay a lábatlankodásért és egyáltalán, mert idejött. A nő ismét felveszi a profi ügyvédnő jelmezét és kollégát ajánl maga helyett. Reméljük ott nem figyel be a közös múlt.
Dargay magába roskadva távozik. Önbizalma, ha lehet még alább süllyedt. Érik az alapanyag a pénteki nagy kibeszélős részekhez. Már előre várom mit fog szólni mindehhez Ágnes. Addig is kiutalok egy piros pontot annak, aki bekasztingolta Péterfy Borit erre a szerepre. Csúcsszuper :)
Facebook kommentek