Nem tehetek róla, de nekem a passzátról mindig Karinthy halhatatlan Babits paródiája jut eszembe az Így írtok tiből (De Afrikában fú az antipasszát / És négerek masszálnak pántlimasszát…), úgyhogy a magam részéről máris jó hangulatba kerültem. A német cím szerint So ein gutes Geschäft, azaz jó kis üzletnek nézünk elébe, de hogy mi az, az csak a poszt végén derül ki. Natehát: cliffhangerrel zártunk a múlt héten, visszatért az Ausztráliába szakadt Daniel Fogarty, Elizabeth első nagy szerelme és gyermekének apja. Nagy az izgalom és a meglepetés, már csak azért is, mert a szerepet Michael Billington helyett a továbbiakban Tom Adams játssza, ráadásul szakáll nélkül! Nem ugranak egymás nyakába, csak helló Elizabeth – helló Daniel, William viszont örül, gyerekkora óta nem látta a család kedves barátját, akiről természetesen nem tudja, hogy a nemzőapja. Rövid felszínes csevegés után Fogarty el is küldi a gyereket, menjél szépen tanulni, anyáddal fontos üzleti megbeszélnivalónk van.

Elő is vezeti magát, jómódú gazdálkodó és pénzes üzletember lett belőle odaát, ismeri Macauleyt is, sőt üzlettársak. Számos vállalkozásuk van, többek közt egy aranybánya meg egy Wales nagyságú birtok tele juhokkal, politikusokkal és egyéb marhákkal. Fogarty Macauleyt bízta meg azzal, hogy szerezze meg a Frazer Társaság 30%-os részvénycsomagját, ami Emma Callon tulajdonában van. És hogy van a feleséged, voltál már nála?, kérdezi Elizabeth, még nem, jön a válasz. Fogarty azon kezd merengeni, hogy ők ketten sosem szerették igazán egymást Emmával, mindketten jobbat érdemeltünk volna, jegyzi meg Elizabeth felé fordulva. Sz Sz figyelmezteti, hogy vigyázzon a pénzére, mert Macauley mindenre elszánt gazember. Szőkénk amúgy szemmel láthatóan meg van zavarodva a találkozástól, és este kibontott haját fésülgetve hosszan vizsgálja magát a tükörben.

Jamesnek a szakácsnő feltálalja az ebédet, James gyanakvó arccal vizsgálja: Mondja, minek nevezi maga ezt a csizmatalpat?, kérdezi egy idő után, rostélyos vesepástétommal, válaszol Mrs. Gibson. James lamentálni kezd, ő tisztességesen megfizeti a szakácsnőt, mégis szénné égetett kajákat kap. Mrs. Gibson visszavág: Amióta Miss Gaunt elköltözött, maga mindent csak kritizál. James úgy dönt, ez így nem mehet tovább és a jó kaja, illetve a mindenhez értő nő megszerzése érdekében 2 in 1 akciót indít. Elhívja vacsorázni Lettyt, és a beszélgetést igyekszik egy határozott cél felé irányítani. Sajnos azonban a pincér gyakori feltűnése és egyéb külső körülmények miatt nem halad a mondandójával, kínjában megkérdezi, mennyit fizet Lettynek a mostani munkaadója a nevelőnői állásért. Évi 100 fontot, válaszolja Letty, mire James: Akkor nincs más megoldás, ezt túl kell licitálnom, és meg kell kérnem a kezét. Letty elképed a szokatlan lánykérés hallatán, de aztán nevetve így szól: Ilyen kérésre hogyan is mondhatnék nemet? NA VÉGRE!

Az Emmával való találkozásra végül nem kerül sor, mert hír érkezik a szerencsétlen nő haláláról. A temetésre összegyűlnek a régi ismerősök, rokonok, a szertartás után Fogarty hazakíséri Elizabethet. Útközben elmondja neki, hogy Emma az összes vagyonát, így a Frazer részvényeket is ráhagyta, mostantól tehát ő is tulajdonos a cégben. James még a temetőben odalép Roberthez és bejelenti, hogy újra fog nősülni és felkéri tanúnak, szerintem nem a temető erre az ideális helyszín, de mi értek én a hajózáshoz. (Azt azért jelzem, hogy a „best man” kifejezést a szinkronban sikerült „a legjobb embert keresem”-re fordítani, gratula.) Robert annyira meglepődik, hogy választ sem adva elsiet, James így az öreg Baines-szel együtt indul hazafelé. Amúgy kedvenc tengeri medvénk is öltönyben és cilinderben nyomja, ami olyannyira szokatlan viselet tőle, hogy be is teszek egy képet.

A három Onedin testvér Elizabethnél gyűlik össze stratégiai megbeszélésre, hogyan lehetne kivédeni a Fogarty-Macauley páros előrenyomulását. James szerint az tiszta ügy, hogy Fogartyékat szét kell választani, a két hajózási cégnek meg össze kell fognia, a Frazer és az Onedin Társaság együtt legyőzhetetlen páros, akárcsak Ön és a Maggie, Elizabeth azonban ragaszkodik az önállósághoz. Jamest aggasztja a Macauley-féle 100 000,- fontos kölcsön, de Elizabeth megnyugtatja, hogy abból csak 40 000,-et használt fel, többet nem is fog. James agyából újabb szikra pattan ki, Elizabeth menjen feleségül Fogartyhoz, így a kecske (Fogarty) is jóllakik, és a káposzta (az ellenfél kiiktatása) is megmarad. Robert vigyorogva helyesel, Sz Sz azonban hallani se akar a dologról.

Az irodába lépő Elizabeth meglepődve látja, hogy az asztalánál Fogarty ül és az üzleti könyveket lapozgatja, akár csak a múltkor Macauley, én nem tudom, ide mindenki csak úgy bejárhat? Elizabeth kellőképpen fel is háborodik, sokat emlegetett testrésze ismét hullámzik: Én vagyok a főrészvényes, az engedélyem nélkül, stb, stb, Fogarty lenyugtatja a pi…, szóval lenyugtatja. Üzlettársak lettünk, én csak a javadat akarom, tessék, írok is 40 000,- fontról váltót, ezzel kiváltalak Macauley adósságából. Majd tovább nyomul és elhívja Elizabethet vacsorázni. A fiatal Samuel Baines kapitánnyal beszélget, a srác kiönti a szívét, mennyire szereti a hajózást, de apja nem engedi, az öreg kárpótlásul feladatot ad neki: egy narancs segítségével ábrázolja síkban a földgömböt.

James otthon Elizabeth-tel szervezni kezdi az esküvőt (felhívom a figyelmet Onedinünk lehengerlően vörös házikabátjára, kúl), James csak egyszerű szertartást akar, a hugi viszont ezerrel pörög, az nem lehet, meg kell hívni ezt is, azt is, amazt is. Majd Fogartyra kerül a szó, küldd el hozzám, mondja James, van nálam valami a számára. Így is lesz, a szakálltalan beállít a barkókirályhoz, Jamest szivarral kínálja, a dohány saját dél-afrikai birtokáról származik, említi meg csak úgy futólag. James előhozakodik a nehéztüzérséggel és elmondja a koporsóhajók történetét, a társad közönséges gazember, lógni fog, itt van nálam Kirk írásos tanúvallomása, zárja az előadást. James 10 000-et kér a dokumentért, Fogarty csak 5000-et adna, rendben, de akkor még tedd hozzá Robert részvénycsomagjának kezelési jogát, mondja James. Deal is done. Mielőbb szabadulj meg Macauleytól, vagy te vásárod ki őt, vagy engedd, hogy ő vásároljon ki téged, tanácsolja Fogartynak.

Sarah és Robert az esküvőről beszélget, hiába mondta a múltkor Sarah, hogy soha életében nem akar James-szel beszélni, most kifejti, hogy el kell menniük rá, ez családi kötelesség. Samuel közben a Bainestől kapott feladattal küzd és rá is jön a megoldásra: a Mercator-vetület segítségével lehet a földgömböt síkban ábrázolni. Földhözragadt szülei azonban lehűtik: a te jövőd a szárazföldön van. Elizabeth tovább pörög a szervezéssel, hiába mondogatja Letty is, hogy csendes esküvőt akarnak. Sorolja, sorolja a teendőket és az intéznivalókat, már 42 vendégnél és négy nyoszolyólánynál tart, James egy idő után megunja és kifakad: Még a végén el kell adnom az egyik hajómat, hogy mindezt kifizethessem.

Fogarty és Macauley közt eljön az igazság pillanata, Daniel szembesíti azzal, hogy Liverpoolban nem csak felvásárolt, ahogy a megállapodásuk eredetileg szólt, hanem saját zsebre hitelezett, ráadásul tevékenyen részt vett olyan piszkos üzelmekben, mint a koporsóhajók. Fogarty felbontja a társulásukat és a rendőrséggel fenyegetőzik, az ausztrál eleinte azt hiszi, csak blöfföl, de aztán rá kell jönnie, hogy ez komoly. Fogarty az ausztráliai érdekleltségeket kéri és a Frazer-féle adósságlevelet, a többi legyen Macauleyé. Az ausztrál leforrázva távozik, a tanítvány túlnőtt a mesterén, morogja.

Charlotte, Sarah és Elizabeth társaságában Letty fűzőpróbát tart, ez a kemény feladat, nem a szögfüggvény számítás. Sarahtól megtudjuk, hogy Robert sajnos nem lesz tanú az esküvőn, mert üzleti ügyben New Yorkba kell utaznia, fontos department store bejárásra, és ő nem tudta erről lebeszélni. Tudjátok, milyen határozott ember, teszi hozzá, szerencsére a plafont erős gerendázat tartja. És nemsokára látjuk is, amint a gondos hitves Samuellel együtt a hajó fedélzetén búcsúzik Roberttől, csomagoltam meleg alsóneműt, mustártapaszt meghűlésre, és nehogy sál nélkül menj ki a fedélzetre, záporoznak a jó tanácsok. A kapitány Baines lesz, aki négyszemközt vigasztalón odaszól Samuelnek: Mr. James anyja sem akarta, hogy a fia tengerész legyen.

A vitorlás elindul, Baines mentegetőzik, hogy ez alapvetően teherszállító hajó, és legfeljebb harmadosztályú utasok kényelmét tudja kielégíteni, de Robertet ez nem zavarja. Konyakozás közben elárulja, hogy igazából az esküvő körüli felfordulás elől menekül, különben is, a férfiembernek időnként szüksége van kikapcsolódásra. Majd a mozgalmas New York-i életről érdeklődik, vannak-e ott szórakozási lehetőségek, eldugott, meghitt éttermek, ilyesmik, nem lesz ennek jó vége, van egy olyan érzésem, Baines is csak hümmög és inkább újratölti a poharakat.

Az Onedin-házba Fogarty érkezik látogatóba és borítékot ad át: Itt a nászajándékom, 5000 font és Robert részvénycsomagjának kezelési jogai, én állom a szavam. Akkor felveszünk a vendéglistára, viccelődik James, Fogarty meg ismét rányomul Elizabethre és a vacsorameghívással traktálja. Ekkor sürgöny érkezik: a Falcon nevű Onedin hajó zátonyra futott Észak-Walesben Bangor közelében. Meg kell menteni a szállítmányt, James máris csomagol és a Charlotte Rhodeszal indul. Letty aggódik, de James megnyugtatja: Még hét nap van az esküvőig, addig simán visszaérek, másfél nap oda az út, másfél nap vissza. Rendben oda is ér és Llewellyn kapitánynak utasítást ad a rakomány átrakására, így a Falcon kiszabadulhat és vontatókötélre véve elhúzhatják Liverpoolig.

New Yorkban Baines új legénységet toboroz a kikötői ügynököktől, akik sorra hozzák elő a kocsmákból összeszedett holtrészeg jelölteket, az egyik emberkupacban azonban ismerős alak hever: az összevert Robert! Baines a fedélzetre viszi és konyakkal magához téríti, a szerencsétlen balfasz lassacskán előadja, mi történt vele. Az egyik kedves kiskocsmában megismerkedett egy kedves hölggyel, akivel később elment egy kedves mulatóhelyre, ahol ugyan kissé szabados műsort adtak elő, de nem volt bántó. Utána egy kedves meghitt étteremben vacsoráztak, majd ő udvariasan hazakísérte a hölgyet, aki még egy búcsúpohárra is behívta kedvesen. De aztán valaki leütött, és a többire nem emlékszem, mondja, majd rémülten tapogatni kezdi a zsebeit: Kiraboltak! Az baj, mert jön nekem tíz dollárral, annyiért vettem meg a kikötői ügynöktől, mondja Baines, Mr James nagyon pontosan szokta ellenőrizni a kiadásokat, itt írja alá. Aztán még ad párszáz dollárt kölcsön, szintén aláírás ellenében, ugyanis Robert az üzleti ügyekből még semmit sem intézett el, és a kiadásaira kell valami kápé.

Liverpoolban a hölgyek eleinte vidáman évődnek az esküvővel kapcsolatban, Sarah szerint Fogarty visszatérése felveti egy második esküvő lehetőségét, Elizabeth persze hárít. Ahogy azonban múlnak a napok, Letty egyre idegesebb lesz, mert James nem érkezik vissza és hír sem jön felőle. Végre távirat érkezik: Esküvő elhalasztva, két napot kések. Biztos a hajóval történt valami szörnyűség, vagy ami még rosszabb, James-szel, aggódik Letty. Hát nem egészen, mert mi látjuk, amint Onedinünk egy egész hajórakomány birkát terel fel a Charlotte Rhodes fedélzetére és közben elégedetten dörzsöli a tenyerét. Hazaérkezése után örömtől sugárzó arccal számol be a ragyogó bizniszről: Elfogyott a takarmányuk és nem volt, aki elszállítsa őket, itt meg nagyon jó áruk van a birkáknak, remek üzlet volt, nem szalaszthattam el. Letty azonban nem osztja a lelkesedését: Akkor vegye el az egyik átkozott birkáját!, vágja James fejéhez, és kiviharzik a szobából.