Reise in den Tod, mondja a nem kevésbé félelmetesen hangzó német cím, látókörünket szélesítve úgy döntöttem, mostantól kezdve a német epizódcímeket is feltüntetem, elsősorban nughop és AaannnaaA kommentelőink kedvéért. (Pótlólag jelzem, hogy az 5x01 a „Getäuschte Hoffnungen”, az 5x02 a „So ein gutes Geschäft” címet kapta a német keresztségben. Egyébként a mostanihoz hasonló tematikájú epizód volt már a második évadban, itt elolvasható.) Az Ír-tengeren halad hazafelé a Charlotte Rhodes, amikor a vízen hajóroncsokat és holttesteket fedeznek fel, a halott matrózokat kiemelik és James döntése nyomán Liverpoolba szállítják, ahol így rendes temetést fognak kapni. A kikötőbe érve James megtudja, hogy az utóbbi időben több hajó is elsüllyedt arrafelé, szögletzászló legyek a felcsúti arénában, ha a barkókirály ennek nem fog a végére járni.

James felkeresi Harris bankárt, aki dühös, amiért az ígért jól fizető gabonaszállítmány helyett Onedin csak bort hozott, ebből nem tudja törleszteni az 1700 fontnyi esedékes részletet. De még öt másik hajóm úton van, próbálkozik James, de Harris hajthatatlan: a teljes tartozás 68 000 font, Jamesnek muszáj most fizetnie, mert különben a bank a teljes hitelt felmondja és akkor az egészet egy összegben kellene visszafizetni. Nincs más hátra, el kell adni a kis házat, ahol Letty és Charlotte lakik, valamint Roberték új kéróját, mert a banki jelzálogjog erre a két épületre van bejegyezve. James bizonygatja, hogy most kötött szerződést vaslemezek Belfastba történő szállítására, Harris adjon 24 óra haladékot, a bankár ugyan beleegyezik, de az „eladó” táblát előkészítteti.

James teázás közben közli a hírt Lettyvel, most már biztos, hogy ide kell költözniük Charlotte-tal az ő házába, de gondoskodik házvezetőnőről, ahogy azt a múltkor megbeszélték, nehogy a népek pletykálni kezdjenek. Letty somolyogva kijelenti, őt nem zavarja az emberek fecsegése, legfeljebb akkor, ha nincs semmi alapja a pletykáknak. Ez igen, James zavarba is jön, ahogy kell, majd közli, hogy most a tőzsdére kell mennie. Miközben a kikötő mellett halad el, észreveszi, hogy a Quincy nevű lepukkant állapotú hajóba vaslemezeket rakodnak be valami rosszarcú fedélzetmester irányítása mellett. Emiatt vitába is keveredik Palmer kapitánnyal, aki sérelmezi, hogy Onedin beleszól, törődjön inkább a saját dolgával. Később James arról is értesül, mennyire virágzik egy új üzletág: hajókra lehet fogadni, hogy épségben visszatérnek-e Liverpoolba, és ki az egyik rendszeres kuncsaft? Dunwoody, Elizabeth tojásfejű irodavezetője! Pucéran dobjanak Szíjjártó Péter házának medencéjébe, ha James ez ügyben nem tesz valamit.

Váltunk a fiatalabb generációra, Charlotte, William és Samuel vidám zongorázással és énekléssel tölti az időt. Megtudjuk, hogy a fiúk nem lelkesednek azért az életpályáért, amit a szüleik szánnak nekik: Samuelt nem vonzza a kereskedő és üzletvezető vonal, inkább a tengerészet érdekli. William viszont épp ellenkezőleg, őt tengerésziskolába járatják, de sokkal szívesebben lenne hajómérnök vagy könyvelő, mert a számokat nagyon érdekesnek találja. A számok borzalmasak, jelenti ki Charlotte. Kiderül, hogy Samuel hajómodelleket is készít titokban, már egész gyűjteménye van, amit fenn tart a padláson, mutasd meg, kéri Charlotte. Vigyázz kislány, mert a következő lépés bélyeggyűjtemények megtekintése lesz, és aztán nincs megállás a lejtőn!

James Elizabeth irodájában megállapodik a hugival, hogy a Frazer Járat 10% jutalékért átengedi a Belfastba irányuló vaslemez szállítmányokat az Onedin Társaságnak, ez így tíz tuti fuvar tíz héten át a Charlotte Rhodesnak, szép ez a családi összetartás. Elizabeth még azt is elárulja, hogy Dunwoody pénzt örökölt valahonnan és most befektetési lehetőséget keres, talán James eladó háza is érdekelné. James erre nem sokat mond, de távozáskor a külső irodában elkapja pár szóra a tojásfejűt és szembesíti az elsüllyedt hajókra kötött fogadásaival. Matrózok halálára fogad, hát milyen ember maga?!, vágja a fejéhez majd dühösen távozik, Dunwoody csak pislog.

Sz Sz-nél nagy ma a forgalom, mert most Macauley érkezik a Frazer Járat felvirágoztatásának terveivel. Új gőzhajó rajzait mutogatja, óránként 15 csomóval halad, erre tuti rákapnak a megrendelők. (Boncz Géza idevágó poénja megvan? A ruhatárosnéni, kinek férje tengerész, köt. Óránként négy csomóval halad.) Elizabeth szerint viszont a gyárnak a megrendelők igényei alapján kell hajókat építenie, eddig is ez volt az üzletpolitika Frazeréknél. Az ausztrál fölényesen leinti: Ha pénzt akar csinálni, kislány, akkor kockáztatnia kell, én ehhez értek, ezért társultam a céghez. Szőkénk a „kislány” megszólításra persze ugrik és kikéri magának a bizalmaskodást, de Macauley nem veszi a szívére, nem az a típus.

Roberték házára felkerül a „Desirable family residence with extensive gardens for sale” tábla, azonnal rohannak is Jameshez, micsoda dolog ez, nem is szólt róla, hogy a bank mire készül! James mentegetőzik, sok a dolga, egyszerűen nem volt rá ideje, különben is semmi pénze nincs, nem tud fizetni, azért lépett a bank. Ez persze nem hatja meg a bátyóékat, van hat hajód, miért nem abból adtál el, James persze erről hallani se akar. Sarah könnyek közt jelenti ki, hogy soha többé nem akar szóba állni sógorával és elfut, Robert némi hezitálás után követi. Később Elizabeth-től megpróbál 1400 fontot kölcsönkérni, ennyiért vissza tudná vásárolni a házat, az irodában szöszmötölő Dunwoody fülei fél métert nőnek (ezt azért most próbáljuk meg elképzelni, tehát egy tojást hosszú fülekkel), gyorsan elköszön és elsiet a Frazer cég valami üzleti ügyét rendezni. (Essek át egy vak komondoron, ha nem Harrishoz rohan.) A jószívű hugiból viszont ismét előtör a családi összetartás és végül kiállít egy váltót 1400-ról.

Charlotte és Letty beköltözik James házába, kicsit ugyan ridegnek találják, de majd ketten igazi otthonná varázsolják. Később az udvarlókról beszélgetnek, milyen csinos fiú ez a William, stb, Charlotte egyszer csak rákérdez, Letty mikor megy már feleségül Jameshez, Letty mosolyogva hajtja el lefeküdni. Robert és Sarah elhívja magukhoz Harrist, Robert magabiztosan közli, hogy le lehet venni a táblát a házról, ehun a váltó 1400 fontról. Harris sajnálkozik, sajnos elkéstek, alig fél órája jelentkezett egy vevő készpénzzel és megvette a házat, biztos ismerik, Dunwoodynak hívják. Egy közönséges titkár a mi házunkban, zuhan össze Sarah, Harris jobbnak látja, ha gyorsan távozik. De honnan van erre pénze, Elizabeth tutira nem fizeti meg ilyen jól, mereng Robert.

A Charlotte Rhodesra nekilátnak berakodni a vaslemez szállítmányt, James észrevesz egy ismerős alakot: azt a szakállas fedélzetmestert, akit korábban a Quincyn is látott, pár nappal később meg a helyi kocsmában, ahol úgymond összespórolt pénzéből meghívott boldog-boldogtalant. James beszél Baines-szel, az öreg szerint a szakállas neve Kirk, neki sem túl szimpatikus, csak azért vette fel, mert kevesen jelentkeztek. James úgy dönt, indulás előtt még utánanéz egy-két dolognak, bonsaiként locsolgassanak Rogán Antal tetőkertjében, ha nem fog találni valamit.

A tőzsdére megy, ahol egy bizonyos Mr. Sampsonnal beszél, aki szerint valaki nagy összegű biztosítást kötött a Charlotte Rhodesra, 5000 fontot, ami majd’ két és félszer több, mint a hajó értéke. Sajnos az illető nevét a biztosító társaság nem adhatja ki, de úgyis közvetítőkön keresztül történt, és biztos hamis néven, ez ilyenkor így szokott lenni. A tőzsdei zsivaj váratlanul elhallgat, mert friss hír érkezett: a Quincy Belfastból visszatérőben elsüllyedt az Ír-tengeren. Sampson figyelmezteti Onedint, ne induljon el, hisz látja, milyen elátkozott rakományok ezek a vaslemezek, de James magabiztosan leinti: Ugyan, végre lesz egy nyereséges fuvarom Belfastba! (Jut eszembe: a Boney M hasonló című megaslágere ugye megvan?)

James elköszön Lettytől és 20 fontot hagy nála a háztartási kiadásokra, Letty megütközve nézi, csak egy hét az út oda-vissza, ez túl sok pénz ennyi időre. James enyhe zavarban még hozzáteszi, hogy ez a ház tehermentes, Lettynek és Charlotte-nak tehát mindig lesz hol laknia, akármi is történik. Letty egyre nagyobb szemekkel néz, mi van ezzel az emberrel? James még belekezd a házvezetőnő meg a pletykák témába, ezt viszont Letty már megelégeli és indignáltan beszól Onedinnek: Akárhányszor eljutunk egy bizonyos pillanatig, maga rögtön témát vált és másról kezd beszélni. Kérjen már meg és ígérem, igent mondok! James azt se tudja, hova nézzen és csak annyit mond: Ha visszajöttem Belfastból, megbeszéljük. Akkor menjen csak az átkozott hajójához, csattan fel Letty és dúlt kebellel néz a távozó James után. (Én se vagyok az a huszárosan rohamozó típus, de amit James művel, az már tényleg túlzás. Sure thing, ahogy Daphne Zuniga és John Cusack korai filmje mondja, ez meg itt töketlenkedik.)

Robert ismét felkeresi Elizabethet valami üzleti ügyben, és amikor távozna, Dunwoody engedélyt kér, hogy pár percre feltartóztathassa. Robert vonakodva megáll, a tojásfejű meg elővezeti elképzelését a házról. Befektetésnek vette, nem akar beköltözni, inkább kiadná, és Mr. Onedinnek felajánlja, hogy maradjon és bérelje ki tőle hét évre, évi 200 fontért. Robert majdnem behány: Még csak az kéne, nem tudnám magát elviselni háziúrnak!, és elrohan.

A Charlotte Rhodes elindul, két pacalpörkölt között James Kirkről beszélget Baines-szel, figyelni kell rá, mert valami bűzlik körülötte. Később kettesben átnézik az alsó fedélzetet és bingó: a hátsó keresztrúd és a hátsó árboc talapzata félig át van fűrészelve és a hiányzó részt fűrészporral és kátránnyal töltötték ki. Szép időben, mint most, ez nem okoz bajt, de az első szélviharnál a hajó úgy törik ketté, mint a száraz dió. James viszont egyelőre nem akarja lebuktatni Kirköt, őt az érdekli, ki adott neki erre megbízást. Baj nélkül megérkeznek Belfastba, Baines a feltűnően jókedvű Kirköt kocsmáról kocsmára kíséri, a fedélzetmester a túra végére teljesen mata lesz, eszméletlenül fektetik le a kabinjában.

Indulnak vissza Liverpoolba, persze megérkezik az obligát szélvihar, Kirk erre tér magához. James és Baines felváltva kezdik húzni, nem sikerült lelécelnie Belfastban, mert túl sokat ivott, most meg itt van ez a pompás vihar, de nem kell aggódni, a Charlotte Rhodes jól megépített hajó, különösen a hátsó árboca erős. Kirk egyre jobban kétségbeesik, jár a szeme, mint az űzött vadé, végül nem bírja tovább a feszkót és bevallja, hogy ő fűrészelte el a keresztrudat és az árbocot, és nemcsak itt, hanem a korábban elsüllyedt többi hajón is. James ordítva követeli a megbízó nevét, mire Kirk kinyögi: Mr. Macauley az. Gratula James, ezt a vallatás dolgot Hercule Poirot sem csinálhatta volna jobban. James még vigyorogva közli, hogy Belfastban titokban kijavíttatta Kirk szabotázs munkáját, úgyhogy nem kell aggódni.

Letty Elizabeth-tel beszélget, a helyi lapban álláshirdetést talált, három gyerek mellé keresnek nevelőnőt bentlakással és teljes ellátással. Fogadd el, én majd írok ajánlólevelet, bíztatja Sz Sz, James tényleg piszokul bánt veled. Charlotte meg odaköltözik Mary nevű nénikéjéhez, nem lesz itt gond. Letty búcsúlevelet helyez el a szalonban és Charlotte-tal távozik.

Pár nap múlva megérkezik James, üres ház fogadja és a levél. Roberték beköltöznek az üzletük fölötti kis lakásba, Sarah kétségbeesetten sírdogál: Ismét itt kell laknunk, mintha az elmúlt húsz év alatt semmit se értünk volna el. Robert megtalálja a Samuel gyűjteményéből származó egyik vitorlásmodellt és kedvtelve nézegetni kezdi, pedig eddig hogy ellenezte fia tengerészet iránti lelkesedését. Az irodába érkező Elizabeth elé Dunwoody fut és váratlan hírt közöl: odabent Daniel Fogarty várakozik! Cliffhanger, yeah!