Csillagidő 2124.5 Az Enterprise újabb küldetése leszállítani a rakományukat a Béta VI-os kolónia részére. McCoy-tól megtudjuk, hogy a Béta VI igazi csillagsivatag, csak nincsenek dűnék, oázisok, pálmafák. Kirk is bekapcsolódik a nosztalgiázásba, kiderül, hogy 900 fényévnyi távolságra vannak a Földtől. Spock nem tudja elképzelni, hogy mi a jó a sivatagban, maga a szó is azt jelenti, hogy víz nélküli sivár pusztaság. A vulkáni ekkor vesz észre valamit maguk előtt, egy bolygót, amit egy tértorzulással rejtettek el, egy térképen se szerepelt eddig. Kirk szerint nincs idejük most megvizsgálni a bolygót, szól Uhurának, hogy jelentse a feltűnt égitestet, majd mások megnézik. Uhura nem tud kapcsolatba lépni senkivel, zavarja valami a bolygóról a rádiózást, Jim utasítja Sulu-t, hogy kerüljenek ki a vonzásteréből. A kormányos már éppen cselekedne, mikor is megszédül, majd eltűnik. Kirk ugrik oda a vezérlőpulthoz, de ő is megtántorodik és köddé vállik. Spock kiadja a parancsot a gépek leállítására, majd riadót rendel el.

Spock elsőtiszt naplójából tudjuk meg, hogy már négy órája próbálják felkutatni az eltűnt tiszteket, de idáig semmi nyomuk. Scott főgépész érkezik, jelenti, hogy a hajó minden négyzetcentiméterét átkutatták, de nincsenek a fedélzeten. DeSalle navigátor engedélyt kér a letranszportálásra, de kiderül, hogy nem is tudnak lemenni, mert a bolygó felszíne lakhatatlan, nem élné ott túl senki. Uhura ekkor szól közbe, üzenet érkezett odalentről, szóval csak van élet odalent. Spock kiadja a parancsot a felderítésre.

McCoy, DeSalle és Jaeger érkezik meg a bolygó felszínére, oda ahonnan az üzeneteket kapták. Szerencséjükre a levegő pont olyan minta földi, ennyit a korábbi elemzésekről. DeSalle próbálna kapcsolatba lépni a híddal, de nem sikerül, valami még mindig blokkolja a jeleiket, elindul egy tisztást keresni, ekkor találja meg a várnak tűnő építményt. Mind a hárman bemerészkednek, az erkélyen találnak rá a zöld színben pompázó Kirk-re és Sulu-ra, akiknek nincsen semmi életjele, olyanok mintha viaszbábuk lennének. Egy fura férfi kezd el pianón játszani, üdvözli vendégeit, majd ki is olvasztja a két elrabolt tisztet. McCoy gyorsan jelent az elmúlt 4 óráról, majd Kirk bemutatkozik idegenünknek. Trelane nyugalmazott tábornokként mutatkozik be, nagy csodálója a mi bolygónknak, az egyik kedvence, csak nem érti, hiszen mi még nem vagyunk képesek a csillagközi utazásra. Kiderül, hogy Trelane valószínűleg a nagy távolság miatt még csak a 900 évvel ezelőtti földi eseményeket látja a nagytávolságú távcsövén keresztül.

Kirk rákérdez végre a lényeges kérdésre, miért is vannak ott? Trelane igen csak fellelkesedik, mindent tudni akar a földi háborúkról, hódításokról. Jim terel, az emberek csak szükség esetén harcolnak, a tábornok szerint ez csak a hivatalos változat. Trelane rögtön közli is, hogy igen ritka azoknak a ragadozóknak a száma, akik a saját fajtársaikra is vadásznak. A háttérben közben DeSalle a fézerét készíti elő, Kirk a kábító fokozat beállítására utasítja. A kapitány próbálja elterelni az idegen figyelmét, de az meglátja támadóját, majd ledermesztve kiveszi a kezéből a fegyvert. Kicsit játszadozik vele, eltűntet pár dolgot a teremből, majd Kirk dühösen veszi ki a kezéből a fegyvert.

Kirk kíváncsi, hogy lehetséges ez a hely, kiderül, hogy a tábornok egy olyan faj tagja, amely képes az energiából anyagot teremteni és azt vissza, így képes egy mérgező bolygón élhető környezetet teremteni. Jim megelégeli az egészet, kiadja az indulásra a parancsot, de Trelane megakadályozza, az erejét fitogtatva kiteszi a kapitány szűrét a mérgező részre, majd mielőtt meghalna, visszahozza őt. Trelane figyelmeztet, neki is véges a türelme, ne próbálkozzanak semmivel.

Spock és Scott a bolygó felszínén talált kis élhető környezetről értekezik, a vulkáni szerint minden ami élő, azt fel kell transzportálni, a főgépésznek nem teszik ez az ötlet. Közben a bolygón Trelane lelkesen magyaráz a különböző színű zászlók alatt elindult seregekről, majd visszaül pianózni. McCoy közli, hogy letapogatta a tábornokot, de a mostani ismereteik alapján nem is él Trelane. Jaeger szól közbe, észrevette, hogy a kandallóban lobog a tűz, de az nem áraszt semmi meleget. Kirk levonja következtetéseit, az idegen nem mindentudó, ő is hibázik. Trelane szakítja őket félbe, biztosra veszi, hogy a kis csapat épp egy haditervet eszel ki, alig várja, hogy megvalósítsák.

Kirk távozni akar, de Trelane nem akarja elengedni őket, unatkozott eddig egyedül. Jim kezdi elveszteni a türelmét, követeli, hogy engedje őket vissza a hajóra, hiszen 400 nő és férfi tisztjéért tartozik felelősséggel. Trelane szeme ekkor felcsillan, nem is sejtette, hogy a gyengébbik nem is képviselteti magát a legénység körében. Kirk próbálja leállítani az idegent, de az már hozná is le a lányokat a felszínre. McCoy ekkor szól közbe, transzporter sugarat érzékel, a tisztek távoznak is a várból. Az állomáson Kirk rögtön kiadja a parancsot a gyors távozásra, de mielőtt nagyobb sebességre kapcsolnának Trelane tűnik fel a hídon. Kicsit morcos Spock miatt, mert korán elragadta a kedves vendégeit, döbbenten veszi észre, hogy az elsőtiszt még csak nem is ember. Trelane egy szempillantás alatt visszaviszi a tiszteket a bolygóra, immáron Spock-kal és két női tiszttel kiegészülve, egy terített asztal várja őket.

A nyugalmazott tábornok táncra invitálja a segédtisztet, miközben Uhura a zenét szolgáltatja, a férfiak pedig csendben a fennálló helyzetről diskurálnak. McCoy közli, hogy az ételnek, italnak nincs semmi íze, Spock szerint ez logikus is, Trelane ismeri a földi formákat, csak a tartalmukat nem. Kirk szerint ez azt jelenti, hogy az idegenük nem mindenható, vagyis van egy gépe, ami segíti minden kívánsága teljesítésében. Jim rájön, hogy valószínűleg a tükör mögött van a gép, tervet eszel ki, amelynek az első lépése, hogy sértegetni kezdi Trelane-t. A tábornok lelkes, hogy Kirk féltékeny rá, az egész vita végén Kirk kihívja párbajra Trelane-t.

Igazi, régi vágású pisztolyok kerülnek elő, Trelane ragaszkodik a párbaj alapszabályainak ellenére, hogy ő lőjön elsőnek, kívánságának úgy ad súlyt, hogy a pisztolyt Spock-ra fogja, Kirk beleegyezik. A tábornok a plafonba lő, majd várja, hogy Kirk végezzen vele, de a kapitány a tükörbe lő, a gépezet meghibásodik, helyreáll a rádiókapcsolat is. Trelane éktelen haragra gerjed, elküldi a tiszteket azzal, hogy készüljenek a halálra, az egész legénység meg fog halni, majd eltűnik. Kirk, immáron a hídon kiadja a parancsot az indulásra, már éppen térváltásra készülnének, amikor is a Gothos jelenik meg előttük, a bolygó követi őket. Hiába próbálnak meg kitérni előle, nem sikerül, végül Jim a körpályára állítja a hajót, majd távozik a hídról azt a parancsot hagyva, hogy ha 1 órán belül nem térne vissza, akkor hagyják itt a bolygón bármi is történik.

Trelane bírónak öltözve várja Kirk-öt, akit meg is vádol lázadásra való felbujtással, felsőbb hatalom elleni szembeszegüléssel. Kirk az Enterprise elengedéséért küzd, ha az kell, akkor mindent magára vállal, az idegen kimondja az ítéletet, Jim büntetése kötél általi halál.

Spock hajónaplójából tudjuk meg, hogy a kiszabott 1 óra hamarosan letelik, váltunk is a bolygó felszínére, ahol Trelane lelkesen fogadja, hogy sikerült haragra gerjednie, pedig azt hitte, hogy ő erre nem is képes, de persze az akasztást megtartják. Kirk elmondja még, hogy rendkívül arrogánsnak tartja Trelane -t, és milyen unalmas is a felakasztás, ennél izgalmasabbat is ki lehetne találni, mint mondjuk egy embervadászatot. A tábornok lelkes az ötlettől, de Kirk csak akkor egyezik bele, ha elengedi az Enterprise-t, Trelane elfogadja a feltételt.

Kirk a várkapu előtt tűnik fel, a tábornok megkéri, hogy jól bújjon el, mert nem szeretné hamar megtalálni. Jim előtte még értesíteni akarja az embereit, hogy szabadon távozhatnak, de azok nem válaszolnak, majd Trelane is felbukkan egy karddal a kezében. Menekülés közben próbál a hajóval beszélni, de azok még mindig nem válaszolnak, és még az idegen is ott lohol a sarkában. Kirk végül a támadás mellett dönt, kirúgja Trelane kezéből a tört, majd felkapva azt a tábornok felé szúr, de az eltűnik a döfés előtt. Trelane újra megjelenik, majd közli, hogy ő még soha nem játszott ilyen játékot, Jim erre eldobja a kardot messzire. A tábornok elővarázsolja a kardot, majd közli, hogy újra kezdik előröl az egészet. Jim egy bottal próbál védekezni a szúrások ellen, de az végül eltörik, Kirk pedig otthagyja a nevető Trelane -t, visszaérve a várhoz próbál bejutni az ajtón, de az zárva van.

Közben megérkezik a tábornok is, Kirk próbál újra menekülni, de az útjába állnak a hirtelen feltűnő rácsok. Trelane térdre akarja kényszeríteni a kapitányt, de Jim közli, hogy nem győzhet, majd kitekeri az idegen kezéből a kardot és eltöri. Trelane hisztizni kezd az eltört fegyvere és az engedetlenség miatt, erre Jim lekever neki két nagy pofont. A tábornok fenyegetni kezdi Jim-et, ekkor az égből egy női és egy férfi hang szólítja meg Trelane -t, engedetlennek és kegyetlennek titulálják, akinek most már haza kell térnie. Trelane kikap, mert nem bánt jól a játékszereivel, hiszen ők élő lények, nem szabadott volna így viselkednie, majd el is viszik a hisztiző férfit. A felsőbb hangok bocsánatot kérnek a kapitánytól a gyerekük viselkedése miatt, majd útjára bocsájtják Jim-et.

Az Enterprise engedélyt kapott a Béta VI megközelítésére, Jim kiadja a parancsot az orbitális pályára való állásra. Spock érkezik tanácsot kérni, hogyan írja le az idegen lényt a hajónaplóba, Kirk szerint írja azt, hogy a Háború Istene. A vulkáni ezt nem tartja túl találónak, a kapitány erre azt mondja, hogy akkor írja azt, hogy egy vásott kisfiú, aki csínyeket követett el. Kirk nem érti miért néz a vulkáni ismét nagy szemekkel, hisz biztos ő is követett el már gyermeki csínyeket, mint például kislányok hajának tintába való mártása, almalopás a szomszéd kertjéből. Spock döbbenten néz a kapitányra, Jim erre megvallja, hogy a vulkáni ilyet biztos nem követett el, Spock örül, hogy így látja.