Bejrút repterén Saul csekkolna kifelé az országból, mikor a hatóságok megállítják, külön szobába terelik, ahol egy helyi arc nekiáll átkutatni a csomagját. Hiába tiltakozik, hogy a táska diplomáciai védettséget élvez és nem lehet felbontani, egy katona elveszi a kulcsát vegzálója pedig felnyitja a táskát. Saul folyamatosan duruzsol, hogy ez rohadtul nem szabályos, amit zaklatójának is tudnia kellene, kivéve ha a Hezbollah tagja, és magasról tesz a szabályokra. Gyanítom nem nyúl nagyon mellé ezzel a tippjével. A férfi pillantásra sem méltatja a táska tartalmát, hanem egy késsel felhasítja annak bélését, és kiveszi az alá elrejtett memóriakártyát. A táskát és az útlevelet visszaadja, a kártyát azonban nem, és közli, hogy Saul legyen szíves és soha ne térjen vissza. A repgépen ülve ügynökünk babrál még kicsit a táskájával, így látjuk, hogy annak zárjában mégegy memóriakártya van elrejtve, nyilván ez az igazi, az előbb elrekvirált csupán a mézesmadzag. Ügyes.

Carrie az éjszaka közepén is írja a jelentését a bejrúti eseményekről, mikor apja félbeszakítja és közli, hogy egy órát kap a melóra, aztán szíveskedjék lefeküdni, amibe ő némi ellenkezés után belenyugszik.

Reggel Jessica az étkezőasztalon megtalálja férje estére szánt beszédét és beleolvas, amit az persze észrevesz, és bár nem repes a boldogságtól, hogy az asszony belepillantott, mégis beszélgetnek róla kicsit. A nő felolvas pár sort, ami arról szól, hogy ura mennyire aggódott a családba való visszailleszkedése miatt, és ez megrendíti: nem gondolta volna, hogy a férfinek ez ennyire nehéz, ugyanakkor hálás, hogy megtartja a beszédet ahol ezt is elmondja. Háláját csókkal fejezi ki, ami hitvesi kettyintésbe megy át – itt helyben a konyhaasztalon – illetve csak menne, mert hirtelen Dana toppan be Xander barátjával. Szerencsére a kínos bájcsevej nem tart sokáig, mert Brodynak sms-e érkezik, ezért kitrappol az udvarra, hogy visszahívja annak feladóját, Roya Hammadot.

A nő elhadarja, hogy a CIA épp átgyúrja a bejrúti akció során szerzett információkat, és valószínűleg el fogják csípni a szabót, aki Brody bombamellényét gyártotta, szóval hősünk szíveskedjék elmenni hozzá Gettysburgbe, és egy védet házba elszállítani. Ő kiakad, hiszen ma este beszédet kell tartania, rohadt jó lenne onnan nem elkésni, meg egyáltalán, ilyesmivel miért őt nyaggatják?! De Royát nem hatja meg az ellenkezés, mész és kész. (Itt kezdek el gondolkodni azon, hogy szerintem amikor a határon elvették Saul memóriakártyáját, rohadtul nem tudták, hogy mit keresnek, csak épp beletrafáltak az elrejtett cuccba, amire ügynökünk talán valami kamu infót tett, különben Roya most figyelmeztette volna Brodyt, hogy az amcsikhoz került a felvétele és meneküljön amerre lát. Szerintetek?)

Galvez elmegy szőkénk házához átvenni a jelentését, köszöni szépen; este hat körül eligazítás a központban, majd jelentkezik a részletekkel. Oké.

Brody időközben ideért a szabó műhelyébe, a hátsó ajtón lép be, és elég erősen ráhozza a frászt a kis öregre. Csomagolás, indulás – hangzik el a felhívás, de ő rohadtul nem akar menni. Odakint azonban megjelenik egy gyanús külsejű autó, ami akár a CIA-seket is rejtheti, szóval csomagolás ugrott, atomsebességű olajra lépés indokolt. Beugranak a férfi kocsijába, pár kanyar után biztonságban érzik magukat, szóval irány a védett ház (némileg messzebb az államban).

Carrie órát tart a suliban, de közben folyton a telefonját nézi, mert a Galvez által ígért sms csak nem érkezik meg az esti eligazításról, ezért óra után felhívja, de csak a rögzítője válaszol. A nő úgy dönt, elindul a megbeszélésre.

Brodyék úttalan utakon autóznak, közben beszélgetnek: a szabó nagyon aggódik, hogy mi lesz vele, de a férfi nyugtatja – várjon amíg megbízói jelentkeznek, nyilván kiviszik az országból. Az öreg kissé megnyugszik, még a nevét is elárulja a nagy izgalomra, amikor váratlan esemény történik: durrdefekt a semmi közepén. A nagyobb szívás azonban, hogy nincs a kocsiban emelő, hősünk őrjöng is egy kört mérgében, de aztán megoldást keres a problémára. Rönköket pakol a kocsi tengelye alá, megkéri utastársát, hogy óvatosan hajtson előre kicsit, a rönkök pedig emelőként funkcionálva megemelik annyira az autót, hogy ki lehet cserélni a kereket.

Közben már folynak az adománygyűjtő vacsora előkészületei, Jessica nem kicsit ideges, főleg mikor rájön, hogy a férje beszédét nem hozta el, az még mindig a férfinél van, ő pedig sehol, szóval nem ártana rácsörögni merre kujtorog. Pont akkor hívja, mikor a kocsi megemelkedett – szabónk még az autóban, ő pedig odakint fojtott hangon magyarázza aggódó feleségének a bizonyítványt. Az amúgy is bizalmatlan öreg ebből úgy nézem a létező legrosszabb következtetést vonja le, vélhetőleg azt, hogy Brody az életére tör. Kiszáll, jókora követ fog a kezébe (!), a háta mögé rejti, ám Nicholas végez a telefonnal, és feladattal bízza meg a férfit a kerékcseréhez, ezért a kő sunyiban a földre kerül.

Carrie látogatóként megérkezik egykori munkahelyére, félreültetik David előszobájában (exfőnöke megbeszélésen van), ám kamu ürüggyel hamar kereket old, és a műveleti teremben köt ki. Gyorsan kiderül, hogy ott a bejrúti akcióról szóló értekezlet zajlik – nélküle. David kitessékeli a folyosóra, és ott mondja el, hogy a jelentése kiváló volt, ezért úgy gondolták abból dolgoznak, nincs szükségük a nőre. Ugye nem gondoltad, hogy visszakapod a munkádat - kérdi David? Nem! – jön a válasz, de nem valami meggyőző; aztán a nő hátat fordít és lelép, a liftben engedi csak meg magának a bőgés luxusát.

Brodyék egy benzinkúthoz érnek, a férfi bemegy fizetni a benzinért és dohányért az öregnek, mert őt nem engedi kiszállni. Mikor visszaér a kocsihoz, döbbenten látja, hogy utasa lelépett – tényleg be van fosva szegény. Nem kell azonban sokat tekernie a kormányt, az út mellett húzódó sín közelében látja futni, ezért a vasúti átjárónál leállítja az autót, és a szökevény után ered. A terep viszont nem neki lejt, mert az öreg beért a közeli erdőbe, onnan pedig nem lesz egyszerű előszedni.

Visszaváltunk szőkénkhez, immár a szülői házba érkezik meg totál kiborulva, faterja rögtön levágja, hogy a cégnél készítették ki ennyire, ám a nő nem óhajt erről beszélni. Épp a táskáját pakolja össze, mert úgy döntött visszaköltözik a saját lakásába, úgyhogy apu kap egy csókot, aztán hősnőnk balra el.

Nicholas óbégatva, majd csendben lopózva keresi szökött szállítmányát, mikor megszólal a zsebében a mobilja, amit elővesz, de a hívást már nem tudja fogadni, mert a szabó egy kővel fejbebassza és elrohan, ő pedig némi fetrengés után összeszedi magát és a nyomába ered (szerintem az öreg rossz taktikát választott, ha némán marad egy fa mögé húzódva, üldözője sosem találta volna meg, de mit értek én az ilyesmihez). Jól irányzott vetődéssel elcsípi a férfit, a földre rántja, ám gyorsan rá kell jönnie, hogy az eddigieknél is nagyobb szarba került, szabónk ugyanis a földre érkezvén valamiféle faágon (vagy nem tudom min) felnyársalta magát, és csúnyán vérzik. Brody segíteni próbál, leveszi az öreg ingét és azzal rak nyomókötést a sebre, miközben a szerencsétlenül járt szökevény folyamatosan azért könyörög, hogy vigye kórházba. Nem, azt nem lehet, azonnal elvinné a CIA, majd a lakásból hívunk segítséget. Akkor rakja ki egy kórház előtt, ígéri, hogy nem fog beszélni, ám hősünk hajthatatlan.

Ekkor újra megszólal a mobilja, nincs mese, fel kell venni. Liheg egy kört, majd próbál nyugodt hangon beleszólni – Jessica van a túlvégen, és már nagyon aggódik, amiért ura még nem érkezett meg. Hát már nem is fogok, jön a válasz, mert defektet kaptam a semmi közepén. A beszélgetés közben szabónk segítségért kezd könyörögni, Jessica hallja, hogy valami nem gömbölyű a vonal túlvégén, ezért Brody az öreghez lép, majd pillanatnyi gondolkodás után kitöri a fazon nyakát, bazmeg! Hát, legalább csend lett. Elköszön a feleségétől, aztán lihegve terül ki a földön, ölében a meggyilkolt férfival.

Este van már, mire Carrie megérkezik lakásába, ahol rögtön egy üveg pia után nyúl, majd ágyat húz, ruhát pakol, szóval újra birtokba veszi birodalmát, bár ahogy elnézem nem igazán tud mit kezdeni magával. Aztán a szekrényhez lép, ribancszerkót vesz elő, ribancsminket ken (vagy három tonnányit), irány az éjszaka. Végül csak az ajtóig jut, talán rájött, hogy ezt rohadtul nem kellene. Nos, a következő gondolata sem jobb ennél: üveg bor újra elő, összes gyógyszere szintén, és… beszedi, baszki! Ne mááár! Jó huzata van, azt kell mondjam, úgy húzza lefelé a bort mint óvodás a málnaszörpöt, rögtön két pohárral is legurít. Ezután felkullog a hálószobába, vízszintesbe teszi magát az ágyon, és várja a megváltást. El is jön, nem sokkal később, szerencsére egy kiadós (és szándékos) hányás képében, nem is olyan jó dolog az az öngyilkosság, mondtam én.

Brody ezalatt immár zuhogó esővel nehezítve sírt ás az erdő közepén, hogy elföldelje a halott szabót – persze szerszámok nélkül, valamiféle fémdarabbal (talán az egyik rendszámtáblájával?) vájja a földet. Belehengeríti a testet, aztán jöhet a temetés és a nyomok eltüntetése.

Az adománygyűjtő esten az összegyűlt díszes társaság (incl. Brody egykori katonatársai + alelnök) vidáman kajál, miközben Walden egy kedélyeset rúg Jessicába: most, hogy nincs itt az ura, mégis ki fog szónokolni odafent? Megoldom, válaszol az asszony, azzal fellép az emelvényre.

Meglehetősen remegő hangon kezd beszélni – se nem készült, se nem szokott ilyesmihez, mégis feltalálja magát, és a kezdeti bizonytalan szavak után egész szép beszédet rittyent arról, hogy a családokat milyen felkészületlenül érheti egy megváltozott, szörnyűségeket látott katona hazatérése, az adományokból pedig ezeket a családokat készítsék fel azok, akik már átmentek mindezeken a megpróbáltatásokon. A közönség odáig van, meg vissza, állva tapsolják meg a szavait. Férje ezalatt egy önkiszolgáló autómosóban nagy nyomású vízsugárral mossa – saját magát! Hehh!

Az este végén Mike viszi haza Jessicát, a ház előtt a kocsiban beszélgetnek még kicsit: anyus azzal indít, hogy behívja egykori szeretőjét egy italra, ám ő nemet mond, így a nő elbúcsúzik. Mike annyit kér még, hogy Jessica szíveskedjék nem leharapni az ura fejét, amikor az hazaérkezik, hiszen lehet, hogy tényleg defektje volt. Erre ő felpörög: higgyem el a defekt-dumát, mikor nemrég még azzal a lökött CIA-s nővel dugott egy egész hétvégén át? A férfinek leesik az álla, erről nem volt tudomása. Mindenesetre mikor anyus kiszáll a kocsiból, ő is kipattan azzal, hogy talán egy ital mégis belefér a ma estébe. Karon fogja egykori kedvesét, így sétálnak a házig, ám az ajtón már nem jutnak be, mert ebben a pillanatban megérkezik a férj. Hát ez kínos. Sőt, még annál is kínosabb beszélgetés következik. Mike először Jessica szónoki képességeit dicséri az urának, majd a beálló feszengő csendben inkább a lelépést választja, dicstelenül kullog tova, míg az asszony mérgesen a házba trappol, nyomában Brodyval.

Jess kérdi, hogy tényleg szakszervezeti megbeszélés volt-e, amire el kellett rohannia (Nicholas a telefonban ezt hazudta), de a válaszra már nem kíváncsi, mert érzi, hogy hazugság lenne. Szóval férje szíveskedjék színt vallani, hogy mit titkol (látja rajta, kár kummantani), vagy keressen egy hotelszobát és közben erősen gondolkodjon el a házasságukon – ezzel dühösen a szobájába rongyol. Ezután félénken Dana lép elő, elkeseredetten bámulja apját egy percig, majd ő is távozik.

Carrie a vetetlen ágya közepén alszik még mindig picsaruhában, mikor csengetnek. Miután az éjszaka közepén járunk, bárki legyen is az, fontos dologban jött – erre jut szőkénk is, mert letrappol ajtót nyitni. A kémlelőnyíláson át hesszeli, hogy ki a látogatója, és a látvány gyors piás- és gyógyszeresüveg eltüntetésre ösztönzi (köntös már van rajta, ami takarja a ruhát). Saul érkezett, egyenesen a reptérről, mert úgy érzi, amit hozott, szőkénknek kell látnia először (még a CIA sem tud róla). Ez igazán rendes tőle. És hogy mi az? Természetesen a memóriakártya, amit azonnal Carrie laptopjába helyeznek, aki elkerekedő szemekkel bámulja Nicholas Brody terroristavideóját, majd remegő szájszéllel nyögi ki: igazam volt!