A hogyvoltozás Baumgartner Zsoltijaként bőgetjük fel ismét a motort, a legutóbbi bejelentkezés óta elég sok időre a boxutcában ragadtam. Sok minden történt, amióta az íráskészség ledobta a láncot, engem például elütöttek, ami egészen meglepő mértékig ártalmas tud lenni az egészségre, még jobban, mint egy összeköltözés, pedig az sem éppen fáklyásmenet, amint azt az aktuális epizód alapján látni fogjuk. Gyors recap Ted-aputól az elején: Ted és Robin kapcsolatában minden pazarul alakul, annyira, hogy összeköltözéssel koronáznák meg az idillt. Lelkük rajta, lássuk, hogyan sikerül.

A bárban Ted osztja szét a költözéssel járó feladatokat a csapatnak, Barney-t ez annyira hatja meg, mint a macedón szabadgyakorlatos ugróasztal-bajnokság helyosztói, inkább ráröppenne Ted megürült szobájára. Szüksége lenne ugyanis egy közelebbi lakásra, akárcsak a Kazinczy utcában kódorgó bringásoknak a KRESZ-módosításra. Ugyanis a bárból 23 perc a taxiút a lakásáig, az alatt sok minden félrecsúszhat, miközben futószalagon szállítja haza a kapatos csajokat, akiket a bárban fűzött be. Kapunk is egy rövid best of- válogatást a taxizások során gajra ment numerakísérletekből, tömören: a bealvós-horkolós, a mindent engedős helyett a pasijával kibékülős, illetve az ablakból mellmutogatós. Utóbbi esetben még a rendőrök is lebubogták a kocsit, na, nem Zsanett-módra, hanem hivatalból, a társadalmi erkölcsök védelme érdekében.

Barney rá van pörögve Ted volt szobájára, az életét jelentősen egyszerűsítené, ha a bárból csak a lépcsőn kellene felkocogni a bekarmolt csajok garmadájával. Megígéri, hogy későn jön, korán megy, Lily-ékre nem marad más teendő, csak a munka piszkos része, azaz kidobni a lakásból a későn ébredt, átvert csajszit. És persze, amint arra Barney rámutat, megkínálni egy kávéval. Igazán kíváncsiak lennénk, hogyan zajlana egy ilyen café latte készítés vasárnap reggelenként.

Ugrunk a költözés napjára, pakol a társaság egy kisteherautóba, Marshall szimbólikusan átadja az egyik kardot. Arra nem térnek ki, hogy vajon azt tartja-e meg, amelyikkel egyszer már átszúrta Lily vállát, mivel egyszer már bizonyított, vagy szabadulna a rossz emléktől. Mindkettő érthető lenne valahol. Lily és Marshall szülőket játszva elsüt pár klasszikus búcsúfrázist a fészekből kirepülő kisfiúról: mintha csak ma lett volna, hogy Ted elsőéves egyetemistaként ismerkedett a reggea-vel meg az extrém frizbivel. Csak remélni merem, hogy ilyen sport csak a sitcomokban létezik.

Barney beront egy sárga füzettel a kezében, azonnal stoppolná a költözést, a javaslatának egy „Készen álltok-e az összeköltözésre” teszttel akar nyomatékot adni. Ólomsúlyú kérdésekre számíthatunk. Gyors egymásutánban sorozza is Tedéket: Egy, Ted, valóban össze akarsz költözni Robinnal? Kétség és szusszanásnyi kihagyás nélkül érkezik az igen. Rossz válasz, valójában titokban inkább a király barátommal, Barney-val lógnék. Kettő, Robin találhatnál Tednél jobb pasit is? Robin hirtelen köpni-nyelni nem tud, a kínos hallgatást Barney helyes válaszként értékeli. Három, önigazolásra találtam ki ezt a tesztet, önreflektál Barney, igen, pontosan arra. Nahát, pedig mindannyian mérget vettünk volna rá, hogy a Régi Sárga Jegyzetfüzet Magazin hasábjain jelent meg a „Praktikák összeköltözés előtt” rovatban.

Barney tövig nyomja a győzködés gázpedálját, Ted, őrültség, amit csinálsz, a csaj elvakít a melleivel. Éppen csak a szivola-szindrómát nem dobja be adu ászként, de látszik, hogy ott van a nyelvén. Robin, smink nélkül mi lesz veled? Most is anélkül vagyok, fogja ki a Barney vitorlájából a szelet Robin. No, és mi lesz ezután a dugi cigikkel? Ezzel viszont Barney érzékeny pontra tapintott, Ted ugyanis nem tudja, hogy Robin cigizik, a csaj masszív zavarára rá lehet könyökölni. Ne írd elő nekem, hogyan éljem az életem, feszül be Robin, kilós homokszem került a gépezetbe. Ted mindenesetre leállítja Barney-t, akár Brüsszel az uniós pénzek utalását, az összeköltözés márpedig megtörténik, ha megfeszülsz, akkor is, úgyhogy inkább segíts nekem. Barney látszatra megadja a zöld jelzést, oké, segítek, de olyan nézéssel teszi el a kocsikulcsot, amiben várhatóan nem lesz köszönet. Legalábbis nem Ted számára. Ted megkönnyebbül, talán Barney megbékélt a dologgal végre. Azt hiszem, ez a medvebőr, meg az előre ivás minősített esete.

Következő képen lent áll a csapat, bámulják a kisteher hűlt helyét, Ted néz, mint aki a Maracana nézőtér VIP-páholyában hirtelen nem tudja eldönteni, hogy akkor ő most közszereplő-e vagy sem. Lassan esik le neki, hogy rácelluxozták a szopórollerre. Minden tulajdona a kocsiban, kivéve egy doboz csészealjat, meg a kardot. Mondjuk arra, hogy Barney, aki a remegő kezeivel a volán mögött két résszel ezelőtt még a helyi sánta teknőscsapattal szemben maradt alul egy öldöklő gyorsulási versenyben a töküres Walmart-parkolóban, hogyan tanult meg kisteherautót vezetni pár hét alatt, akkor sem tudnék koherens magyarázatot összegyúrni, ha azzal fenyegetnének, hogy egy hétfő reggelre szoborkompozícióval vegyített emlékművel húznak fel a hátsó kertben az éj leple alatt. Ted megölöm Barney-t felkiáltással ragadja meg a modern és a klasszikus korok fegyvereit, a telefont és a kardot. Rossz vége lesz ennek, még megvágja magát hívásfogadás közben.

Ted aztán már Robintól telefonál zaklatottan Barney üzenetrögzítőjével. Olyan, mint házibuli idején a nyárspolgár szomszéd, rendőrséggel meg utolsó figyelmeztetéssel fenyegetőzik, utóbbinak egyedül az a szikár tény ad valami súlyt, hogy le fog merülni a telefonja, mert a töltő az elveszett kisfurgonban, ugye. Robin egy üveg borral kezeli párja stresszkitöréseit, állítsd kisebb fokozatra a para-adagolót, majd meglesz minden.

Ted elrebegi, hogy már mennyire várta az összeköltözést, a tévé beszerelését, meg az ágyból filmnézést. Robin felszisszen, aztán következik a rész legfaszább dialógusa köztük, hogy tényleg akarunk-e tévét a hálóba, nem akarjuk-e inkább a pincében tartani a tárolóban, és ebben az esetben mennyire hiányolnánk. Ted szerint nagyon hiányolnánk. Így, T/1-ben végig, mert a közös élet már csak ilyen. Majd az asszertív konfliktuskezelés iskolapéldájával vágják ketté a kolombuszi tojást: Kérünk bort, ugye? Kérünk, hát persze.

Marshall és Lily a lakásba visszatérve, örömködnek egy sort, egyedül vagyunk, királyság, bármit megtehetünk, amiről azelőtt csak álmodoztunk. Rögtön fejest ugranak az egyedüllét izgalmaiba, indításképpen pucéran üldögélnek a kanapén, arcukra kiül az igazi vámosmiklósi lelkesedés. A pofavagdosásnak egymás cinkelése vet véget. Óriási, mi? Jep, nem annyira óriási, mint gondolták, viszkető fenék, fázás és beszólások kísérik a kalandot. Marshall, látom, hideg van arrafelé is. Marshall replikáz, bagoly mondja, kispöcök. Pazar ütésváltással indul a különélet.

Marshallék az albérleti kalandtúra előző etapja után egyet még csavarnak az adrenalin-faktoron, amikor a háló helyett végre a nappalit tűzik ki szexhelyszínnek. Ráadásképp kihasználják, hogy nem kell csöndben maradni közben, mehet, ami a csövön kifér, bármit is jelentsen ez jelen esetben. Nem sok jót, amint kiderül.

Következő képen a kanapén ülnek összevont karokkal, néma ajkakkal, de a metakommunikáció további drámákat ígér. Lily reakciója nem is várat magára sokat: le kell fektetni néhány alapszabályt, konkrétan, csak azért mert lehet, még nem kötelező hangosnak lenni. Lily-t nem izgatja fel az Ericssen-féle hormonok „Én vagyok a király” jellegű üvöltésekben előtörő tombolása. Nocsak. Marshall visszaszúr, ez még mindig jobb, mint a Ted nincs itthon szajkózása orrhangon. Utóbbi legalább igaz volt. Ez övön aluli volt Lily-től, de hát szerelemben, háborúban és rosszul elsült kefélés után átíródnak a szabályok.

Ted nekiveselkedik, hogy kipakolja az egyetlen megmaradt dobozából az ottrekedt csészealjakat, mire Robin felől érkezik az újabb feszkó előszelét jelző „shhhh” hang. Nincs hely a csészealjaknak, Robinnak van elég belőle, ráadásul csészék is tartoznak hozzá, így Ted akkora hátrányból indul, mint egyszeri Parkinson-kóros a kiskunhalasi hagyományőrző csipkefesztivál cérnabefűző versenyszámában. Amint Robin belekezd a miért nem viszed le az egészet… mondatba, Tednél kezd elszakadni a be nem fűzött cérna, nehogy azt mondd, hogy vigyem a raktárba. Nem, áldott lélek ez a Robin, szemetest akart mondani. A kiélezett helyzeten az sem javít sokat, hogy éppen a kard jövőjével folytatódna Robin lomtalanítási akcióterve. Az újabb sokkhelyzetet Barney telefonhívása akasztja meg.

Barney elváltoztatott hangon adja az utasításokat. Öltönyre fel, Mr. Mosby, visszakapod a cuccaidat, ha végrehajtasz pár feladatot. 1) Vedd fel az öltönyt, amit az ajtó előtt találsz 2) Találka egy óra múlva a McLarensben. Amúgy nem Barney vagyok, de azt hallottam, nagyon király a srác, ja és onnan ismersz meg, hogy pont úgy nézek ki, mint ő. Barney az álcázás nagymestereként teljesen jópofa, bár annyira sikeres, mintha egy rinocérosz próbálna elvegyülni a balettintézet elsőéves tanoncai között.

Ted tornacipő+öltöny kombóban sasszézik be a bárba, cipőt ezek szerint elfelejtett küldeni neki Barney. Barney a cuccaival revolverezi Tedet: elsőként parancsnoknak hívatja magát. Ted ellenkezik, de az ellenállásának hatékonysága a brazil védősor németek elleni legszebb perceit idézi: Mit kell tennem, parancsnok? Barney terve a ma estére egy legendás búcsúbuli, amolyan tesó módra, mielőtt jófej Ted leugrik a párkapcsolat viaduktjáról, és hangos placcs kíséretében papuccsá nem változik. Ted elég kényszeredetten megy bele az ötletbe, mintha egy zsiráfra akarnának kétsoros görkorcsolyát adni, mindenesetre az jobb belátásra bírja, amikor Barney kilátásba helyezi, hogy a cuccai a Hudson folyóban vesznek úszóleckét.

Első feladat: szöszi a pultnál, telefonszám. Ted lazán veszi az akadályt, a csajjal egy ismétlésként adott műsor kimenetelére köt fogadást. Nem a legkorrektebb rámenni a butus szőke sztereotípiára, de hatékony, mert a csajnak annyi esze van, mint három tő hajtásban lévő paprikapalántának. A csaj telefonszámát Barney kapja, aki viszont a ne hívj korán, misén vagyok kitételre azzal a lendülettel meg is szabadult tőle, mintha valami ragályos betegséget hordozna. Ted kibújna a további kihívások alól, Robin már biztosan ideges, szinte látható, ahogy kezd papuccsá formálódni a feje. Vágókép Robinra, aki éppen kiélvezi az utolsó dugicigik egyikét a kádban ejtőzve, habbal és gyertyákkal övezve. Nem látszik rajta Ted hiánya. Legalábbis a fején biztosan nem.

Lilyék első önálló estéje Ted nélkül lassan kezd túlélőtúrába fordulni, amikor Lily készítene egy laza vacsorát, a hűtőben található egy darab tojás mérsékelt gasztronómiai élményekkel kecsegtet, mikro nincs, még a mirelitpizza is elmászott. Ezeket Ted intézte, ahogy a törölközőt is, amint azt Marshall 3 tekercs wécépapírba bugyolálva realizálja. Rájönnek, hogy a lakásban minden hasznos Ted volt, ők annyit tettek hozzá a lakásfenntartáshoz, mint félkezű a vastaps-világrekordkísérlethez.

Hiányzik nekik Ted, de nem akarják felhívni a beköltözés éjszakáján. Ami abból áll, hogy Ted és Barney lasertageznek, meglepő ügyességgel gyaknak le pár túlsúlyos 8 évest, megérte Barney-nak különórákat venni, Ted meg csak szimplán élvezi. Nyomnak még egy kört, de előtte Ted elkérezkedik, amiért Barney kioszt neki egy hívd csak anyucit zsetont. Robin marokszám osztja a kimenőzsetonokat Tednek, persze, tedd, amit tenned kell a holmiid visszaszerzéséért. Közben éppen mondja le a fegyvermagazinokat az összeköltözéssel járó járulékos veszteség részeként, amíg egy ajándék kézigránát-telefontól el nem csábul és lemondás helyett csak átkéri a munkahelyre a kézbesítést.

Marshallék tovább küzdenek a pusztító elemekkel, de legalábbis az önellátás viszontagságaival, sikertelenül. Marshall hazaér egy tucat bevásárlószatyorral megpakolva, amitől úgy néz ki, akár egy eltévedt hajléktalan a Symbolban. Örül egy sort, megcsináltam, én vagyok a családfenntartó, amíg Lily ki nem szól a wécéből egy gurigáért. Döccen ez a családfenntartás, ennyi erővel próbálhatna összekacsintani Matolcsy Gyurival is, abban lehetne még hasonlóan sikeres, már bocsánat.

Ted és Barney levezetésképpen letolnak egy kilépő sört a bárban. Fasza kis este volt, jó barát vagy, Barney, etet be Ted rövid hálaimával, de Barney nem lehet ennyire könnyen átverni, nem adja vissza Ted dobozait. Ted ideges lesz, Barney visszaoszt, és szembesíti vele, hogy valójában nem is akarta visszakapni a háztartását, bármikor leléphetett volna az este folyamán. Ezzel nem hagyja abba, és megrázza a pofonfát, ami alá belavírozta Tedet: egy nap alatt eleged lett, valójában egyikőtök sem akarja az összeköltözést, és ezért töltötted az első közös estéteket velem, én nem a lakásban, amire ráadásul úgy hivatkozol, hogy Robinnál, nem pedig úgy, hogy nálunk, vagy otthon. Tednél ez kiveri a biztosítékot, lelép, tartsd meg a cuccokat, Barney.

Ted hazamegy felhúzva, próbál kikapcsolódni, de sokasodnak a problémák: Robin a filmgyűjteményéhez képest a Ryan közlegény kezdőképei Disney-matiné. A helyzeten az sem javít sokat, hogy mindenre érkezik a menetrendszerű sisegéshullám. Ted felrúgja a kifakadáslavórt: Egész este Barney-nak ugrált, egy órát utazott, mert annyira messze laknak a bártól… és itt egy House momentummal belenyilall a reveláció: rájön, hol van a teherautó.

Ugrás a bárba, ahol Barney éppen felszedett egy vöröset. A csaj felajánlja a lakását, de Barney gálánsan jelzi, hogy az ő lakása közelebb van. Az már a mérsékelten gáláns kategóriába tartozik, hogy kivezeti a vöröskét a sikátorba, ott áll a kisteher. A csaj ellenkezik, kösz, nem szállok be, láttam a Bárányok hallgatnakot. Barney azzal győzi meg, hogy felhúzza a ponyvát, a raktérben ott van berendezve egy komplett szoba. Pont ez kellett, a csaj kétségei tovaszállnak, ami azért meglepő, mert ilyet tényleg csak egy pszichopata csinál. Pezsgőznek a kisbusz hátuljában, Barney lerántja a rolót, belül megy tovább a matekozás.

Ekkor elindul a kisbusz, csaj beretten, emberrablás, lesz itt dráma és vérfürdő, és utolsó mentsvára egy agyvelő-evő pszichopata lehet. Valójában annyi történt, hogy Barney-nak visszanyalt a fagyi, Ted szopatta be, azzal, hogy elvitte egy körre a furgont. Ted Robin lépcsőjén meséli a sztori hátralévő részét, Sarah (a vörös csaj, akiről kiderült, hogy neve is van és amúgy tánckaros) hazapakolva, előtte Barney ágyékonrúgva, utána kirakva egy lakásához közeli bárban. Ez eddig valahogy nem jutott az eszébe, jó, hogy nem problémamegoldóként dolgozik a srác. Ted és Robin rájönnek, hogy nem kell siettetni semmit, úgy jók a dolgok, ahogy vannak. Mármint külön költözve. A nagy ijedtségre még nyomnak egy „ne költözzünk össze” szexet a kisteher hátuljában.

Marshall kezdő flórakutatóként mesél egy dél-amerikai parazita fáról, ami csak egy másik fa köré csavarodva tud élni. Szép metafora, ők a fa, akik Ted köré nőttek, arra a következtetésre jutnak, hogy összeházasodhatnak, de Tedet is el kell venniük. Belép Ted, és szabadkozik az összeköltözés elmaradása miatt, közben Lily és Marshall körülöleli, akár az említett parazita fa. Így maradnak összebújva, Robin meg várhat lent fejtetőig pakolva csészealjas dobozokkal, szép.

Záróképként a bárban Barney David Lettermann módjára top tízes listát sorol a csajozós kocsi nevére, amit mellesleg Ted ünneprontó módon visszaadott. Nálam a Ford Monddejó, az Audidi és 69-es Chevy viszi a pálmát.