Hol van már az első három évad, Jack Bauer már nem csak a CTU egyik ügynöke, aki időnként terroristákba botlik, mint valami különösen peches John McClane. Sőt túl vagyunk a nyolcadik, fárasztó napon is, Jack Bauer már nem csupán egy Chuck Norrist mímelő Charles Bronson. A kilencedik évadban leginkább olyan mint egy kissé megfáradt Steven Segal, akiből azért időnként előbújik a Jean-Calude Van Damme. A mimika teljes hiányával, kissé szomorkásan töri a bordákat, és közben még a pólója sem lesz pecsétes.
A CIA titkos londoni központja ugye meg sem kottyant neki, kihozta Chloét, aki mostanában emósban nyomja, már ha nem értem félre a jelmeztervezők szándékát. Az is lehet, hogy egy nyolcvanas évekből itt felejtett gruftie, aki azóta a világ mulandóságán kesereg. De persze Jack nem csak úgy szívjóságból engedte el a gót tinilánynak öltöző Chloe O’Brient, hanem, hogy visszatérjen ahhoz a harckercsapathoz, amit egy képzeletbeli Julian Assange vezet, és kormányzati információkat szivárogtatnak ki.
Alighogy megjelenik Chloe a tinihackerekkel benépestített gyárépületben, ott terem Jack Bauer is, hogy némi fegyverlengetés és keménykedés után elmondja miért is jött: egy bizonyos Derrick Yates-et keres, akiről mindössze annyit tud, hogy ebben a hackercsoportban törte a kódokat, amíg úgy nem döntött, hogy inkább megöli az éppen Londonba látogató amerikai elnököt. Vagy valami ilyesmi, Jack információi sem túl pontosak, meg amúgy is oda lenne a feszültség, ha nem robbantana, nem menne neki a CIA-nak és nem verne hackereket, csak felhívná valamelyik régi haverját, hogy hahó, valaki merényletre készül. Chloé neki is áll, hogy átszkennelje londoni ipari kamerák képét és megtalálja Derricket. Chloe azért mellékesen megkérdezi Jacket, hogy mégis mi a fasznak itt fenyegetőzni, miért nem lehet szépen kérni. Ahogy kultúremberek között szokás.
Derricket végül nem Chloe és az arcfelismerő szoftver találja meg, hanem Julian Assange, aki hackelgetés és vad kergetés helyett inkább telefonált párat. A régi jól bevált módszerek ugyebár. Miközben Jack, szerb haverja és Chloe Derrickhez és az őt védő heroindílerhez tartanak, nem is sejtik, hogy a CIA már a nyomukban: tudják, hogy lopott mobiltelefonokat használnak, sőt azt is tudják, hogy azok a telefonok melyik kamionról estek le. Ha a szállítmányból akár egy telefont is bekapcsol valaki, az amerikai titkosszolgálat azonnal tud róla. És persze Chloe nincs meg mobil nélkül, és a hülye még Jacknek is ad egyet.
Egy lakótelepre tartanak, ahol Derrick Yates egy merészen (értsd picsáig) felsliccelt szoknyájú csajjal és pár számítógéppel várja, hogy valaki megvegye legújabb fejlesztését, az amerikai harci drónokat irányító überkütyüt. Körülötte egy rakás drogdíler, mert mi lehetne biztonságosabb, mint egy heroinlabor, ami tele van agresszív fegyveresekkel, bálákba halmozott kábítószerrel és pénzzel. Jack Bauer ide kopog be, persze már egy pisztolyt és egy ijedt dílert szorongatva maga előtt. Illedelmesen, miközben Stevan Segalt megszégyenítően hatásos arcjátékkal festi le nekünk a kemény, határozott, néha talán kegyetlennek tűnő, de mégis érző hőst.
De ne ugorjunk ennyire, hiszen több történetsík is összegubancolódik itt: a CIA a helyszínre tart, a szerencsétlen drónpilóta egy kihallgatáson szembesül azzal, hogy tényleg mindenki azt hiszi, hogy ő bombázta le a saját felettesét, miután a parancsnok Afganisztán közepén, interurbán is azzal bosszantotta, hogy visszavonta a hétvégi kimenőjét. James Heller, az Egyesült Államok képzeletbeli elnöke (aki ősz és fehér, és egyre súlyosbodó elbutulással küzd, mert az írók még mindig nem tudtak szabadulni az Elnök emberei Josiah Bartletjétől) azzal kénytelen szembenézni, hogy az angol miniszterelnöknek nem nagyon tetszik, hogy egy amerikai drón megölt négy embert, köztük két angol katonát Afganisztánban.
Heller úgy akar elnézést kérni, hogy felajánlja az angol katonai rendőrségnek, hogy hallgassák ki a drónpilótát, sőt a parlament ülésén is fel akar szólalni, hogy elnézést kérjen, és meggyőzze az angol ellenzéket: nekik is szükségük van egy amerikai dróntámaszpontra az országban. Csak sajnos Heller elnök már a próbabeszédbe belezavarodik, azt is elfelejti, hogy akkor most tulajdonképpen hány katona is halt meg. Időskori feledékenység, erre kell szedni azt a k betűs gyógyszert, na, itt van a nyelvemen a neve. A kabinetfőnök Mark Boudreau szerint az angol parlament stílusa igencsak rendhagyó és nem biztos, hogy az ellenzéki képviselők hagynák, hogy az amerikai elnök hebegjen egy kicsit a pulpituson. Aki látott már angol parlamenti közvetítést mondjuk a BBC-n, az tudja, hogy rendhagyó stílus azt jelenti, hogy vörös fejjel üvöltöznek egymással, vagy ha nem hát, durva vicceket eregetnek az ellenfél kárára. És aztán hangosan röhögnek is a saját poénjaikon.
De vissza Jack Bauerhez, aki belefagyott ott, a lepukkant lakótelepi szobában, a drogdílerek gyűrújében a pillanatba: csendesen, szerényen annyit mond csak, hogy hát ő mindenki ki tudna nyírni itt szobában, és mivel a többiek nem hiszik, meg is mutatja. A drogdílerek főnökének például elvágja a torkát, csak úgy mellékesen, egy sorozat és egy nyakkitörés között megpihenve.
Derrick és a csaja közben az ablakon át menekül, de persze nem jutnának messzire, ha a bejáratnál Jack nem futna össze egy tucat CIA-ügynökkel. Miközben a titkosszolgálat térdre kényszeríti, Derrick egyszerűen elsétál a csajával, mintha csak ijedt járókelőként belefutottak volna egy TEK-es rajtaütésbe.
Jackre hirtelen rálő a sebesült drogdíler az emeletről, ez leköti az ügynökök figyelmét, így Bauer a mélygarázson át meglóghat. Útközben még megpróbálja meggyőzni a szőke és kora ellenére is feszes seggű Morgan ügynököt, hogy ő a jófiú. De mivel nem jár túl nagy sikerrel, inkább jól fejbe veri. Derrick nem örülhet sokáig magának, a csaja mészárolja le egy pub mosdójában, pedig a hacker még az utolsó pillanatban is csak egy alapos orális aktusra számít, nem kivégzésre. A csajról kiderül, hogy a titokzatos megbízónak dolgozik, ráadásul parókát visel. Nem lehetett túl mély a kapcsolatuk Derrickkel, ha a hackernek ez nem tűnt fel eddig.
A megbízó hangja a telefonban: anyuci vár téged. Aztán az óra kegyetlen zakatolása. Egy újabb óra telt le.
Facebook kommentek